tag:blogger.com,1999:blog-5876459026587838113.post1797527637389728727..comments2022-04-10T00:19:34.730+02:00Comments on Jegyzetek: A szinkronizálás védelmébenÁgihttp://www.blogger.com/profile/12589341860342764943noreply@blogger.comBlogger4125tag:blogger.com,1999:blog-5876459026587838113.post-54427686415390108522012-09-03T11:49:16.096+02:002012-09-03T11:49:16.096+02:00Lásd mint fentebb: ha a szinkron egy alapvetően jó...Lásd mint fentebb: ha a szinkron egy alapvetően jó filmet tudott csinálni az alapanyagból, akkor az tiszta haszon :)amerginhttps://www.blogger.com/profile/08876409884423880524noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5876459026587838113.post-13751483502412191782012-08-28T16:28:19.205+02:002012-08-28T16:28:19.205+02:00Na igen, ez a létfilozófiai kérdés nagyon súlyosan...Na igen, ez a létfilozófiai kérdés nagyon súlyosan is felmerül, pl. az is eszembe jutott, hogy talán jobb lett volna soha nem nézni egy percet sem ebből a sorozatból, csak ezt elfedte a jó szinkron?:)Ágihttps://www.blogger.com/profile/03680008042784782514noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5876459026587838113.post-61540421733939366212012-08-28T16:26:54.846+02:002012-08-28T16:26:54.846+02:00Ha egy alkalmasint rossz filmet a szinkron valahog...Ha egy alkalmasint rossz filmet a szinkron valahogy jóvá tud változtatni, akkor az tiszta nyereség. Minden tiszta nyereség, ami a rosszból valahogy jót csinál.<br /><br />(Erről az jutott eszembe egyébként, hogy nekem volt még réges-régen egy elkeseredett dühös vitám az "új kritikai mozgalomról" [New Criticism Movement], amikor is azt az álláspontot védelmeztem, hogy a szerző intenciói nem különíthetők el a létrehozott műalkotástól. Ugye az Új Kritika [John Crowe Ransom, Thomas Stearns Eliot és mások] azt a felfogást képviselték, hogy az irodalmi elemzésnek a műről, és nem a szerzőről kell szólnia. Ennek a maga korában komoly pozitív hozadéka volt: a művet az átpszichologizálástól akarták megóvni; attól, hogy az elemzés annak keresésében vesszen el, hogy "mire gondolt a szerző?" - és emiatt maga a mű mondanivalója teljesen háttérbe szorul. Én a koncepció bizonyos túlzásai ellen szerettem volna érvelni - de a szóban forgó vitában nagyon csúnyán alulmaradtam; és még nem hagytam fel vele, hogy egyszer visszatérek a problémára.<br /><br />Summa summarum: az jutott eszembe, hogy ugyanaz a szöveg az egyik szerzőtől lehet egy nagyon ronda antiszemita propagandaanyag, a másiktól pedig egy zseniális stílusparióda. Mi változott? (ha a szövegben egyetlen karakter sem). A szerző intenciója).<br />Vö. még: http://w.blog.hu/2008/10/13/the_turn_of_the_jewamerginhttps://www.blogger.com/profile/08876409884423880524noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5876459026587838113.post-22348820422033599142012-08-28T15:45:52.190+02:002012-08-28T15:45:52.190+02:00Jó, de ez felveti azt a metafizikai, sőt létfilozó...Jó, de ez felveti azt a metafizikai, sőt létfilozófiai kérdést, hogy nem gond-e, hogy egy eredetiben rossz sorozatot jóvá változtat a szinkron? Hiszen abban megegyezhetünk, hogy gond, ha egy jót változtat rosszá (az esetek 90%-a), márpedig az elv ugyanaz mindkét esetben. :)Bálinthttps://www.blogger.com/profile/00425739653259471436noreply@blogger.com