Mo. kora újkori története (2. óra)

• Edirbe Elviszik a gyerekeket, és törököt faragnak belőlük, megtanítják őket törökül stb. De figyeltek arra, hogy ne sérüljenek lelkileg, ezért a gyerekeket együtt tartották, így az anyanyelv is megmaradt. => létezik janicsár költészet is. Ennek egy része török, másik része nem török nyelvű.
• A két-három edirnei év után újból levizsgáztatják a gyerekeket: török tudást, vallási tudást, értelmi szintet nézték. Aki okos, a szultáni palotába került további képzésekre, aki inkább erősebb, az lett janicsár. De a janicsárok sem voltak buták. Akik bár erősek voltak, de nagyon buták, azokat hazaküldték. Akik nem tudtak beilleszkedni, azokat is inkább hazaküldték.
• A janicsár növendékek általában Isztambulba kerültek, kiképző kaszárnyákba kerültek és már nem teljes értékű (kiöregedett) janicsárok oktatták őket.
• A kiképzés nagyon kemény kiképzés volt. Szellemi képzés is volt: történelem, szultánok hódításai stb. A janicsárokat mindenre megtanították.
• A janicsárok 70-80%-a gyalogos lett, de azért van minden flottában janicsár. Megtanítják lovagolni is őket, stb. Vég nélküli gyakorlatozás, parancsszavak, formátumok begyakorlása fontos volt. => elitegység lett, mely totálisan együtt mozgott. Őket lövészeknek képezik ki, csak nekik volt állami puskájuk. Minden más puskával felszerelt egység önmagának biztosította a fegyvert . Célbalövést is gyakorolták.
• Minden héten egyszer volt lőgyakorlatuk. Tárgyat lőttek, arra kellett célba lőni, aki eltalálta, az egy aranyat kapott. => nem volt túl nagy találati arány.
• Jövőkép: kaptak zsoldot, de nem teljesen kapták zsebbe. Egy harmadát kapták zsebbe, másik harmadot félretették a nevükre, ezt leszereléskor kapták meg. Utolsó harmadot közös pénztárba tették, ez volt a janicsárok közös kasszája, arra kellett, hogy aki pl. az első ütközetkor megsérül és kénytelen leszerelni, az ebből kap pénzt, hogy továbbélhessen.
• Leszerelés utáni élet megkezdésére szisztémát találtak ki: janicsároktatás mellett közönséges céhes mesterséget is tanítanak nekik. De nem azért, hogy ezt valóban végezzék, hanem, hogy legyen fogalmuk magáról a szakmáról. =>ezek a janicsárok a megszerzett vagyonukkal betársultak egy bazárba, befektettek, a haszonból ehhez mérten részesültek, ebből éltek meg. Ehhez tudásra volt szükségük, hogy ne verjék át őket.
• Első komoly janicsár sereg 15000-es volt, ez felduzzadt 40000-esre (17. sz.), holott akkor már alig volt hadjárat. Ezért a 17. sz.-i janicsároknak inkább belső, rendfenntartó szerepük volt.
• Szultáncsináló csapategység voltak. => sok szultán köszönheti szultánságát a janicsároknak, vagy épp ellenkezőleg.
• Oszmán seregben nem lehetett nőzni. Volt személyzet, akik elvégezték a női feladatokat. De a szexuális igényeiket nem tudták kielégíteni.
• A janicsárokat szervezetten engedték el, hogy ne rúgjanak be.
• Törökök a demográfiai problémákat úgy oldották meg, hogy későn házasodtak. De előtte is voltak szükségleteik. => ezért náluk is, mint az ókorban, teljesen normális volt a homoszexualitás és biszexualitás.
• A janicsároknak az igazi élet tehát minden szempontból akkor kezdődött, mikor leszerelt. Ezeket a leszerelt janicsárokat továbbirányították más fegyveres erőkhöz, nagykövetségre állítottak egy-két janicsárt. =>”örző-védő ember”, kémkedett is. Emelett azonban már független élete volt. De ők is lefizethetők voltak.
• Bosztandzsinak is tették a leszerelt janicsárokat => olyanok voltak, mint a mai rendőrök.
• Szpáhik a másik elitrendszer. A birtokrendszerrel voltak összefüggésben.
• Nem volt szociális hálójuk, arra is kellett dolgozniuk, hogy megéljenek azután, hogy elhagyják a birtokokat.
• Mennie kellett harcolni, ha nem ment, elvették a földjét. => csak addig volt földje, amíg harcolt.
• Másik lehetőségük volt, hogy beszálltak az adószedő rendszerbe.
• Róluk nem nagyon gondoskodtak, ők szakmát sem tanultak. => felpuhult a rendszer: elérték a szpáhik, hogy a földjeik ugyan nem örökölhetők, de amelyik szpáhi sokáig szolgált, annak fia a birtokot a szolgálattal együtt is átvehesse. De átadáskor kisebb lett a birtok. =>apának ehhez mérten kellett felnevelnie a fiát.
• A szpáhi mindig lovaskatona. A ló egy nagyon drága dolog volt a korban. Több ló kellett személyenként, hiszen bármikor képesek voltak lesántulni, megbetegedni, stb.
• Fegyverzetüket is meg kellett venniük: láncingük volt, ami kb. 40 kg volt, jól szellőzött, rugalmas volt. A vágásokat jól felfogta, de ha buzogánnyal ütötték meg, akkor olyan töréseket szenvedett, hogy belehalt. Ezért nagyon vastag bőrruhákat vettek fel a láncingek alá. Ennek is nagyon nagy ára volt. Csúcsos süvegük volt hátul nyakvédővel, oldalt fülvédővel, ennek vasból, erős fémből kellett készülnie, ez is drága volt.
• Szpáhi katona kizárólag a harc során léphetett előre, ezért teljesítményét kizárólag a harcban lehetett mérni. A tisztek azért voltak hátul, hogy aki menekülni akar az arcvonalból azt ostorral visszakergessék. De a szpáhiknál nem voltak ilyen szervezeti keretek, ki kellett találni, hogy legyen, kit tüntetünk ki: tanúkat kellett hozni, akik látták, hogy jól harcolt-e egy szpáhi. De ez nem működött, mert könnyen kijátszható volt. Ezért bizonyítékra volt szükség: nyelvet kellett vinni. De egy asszony és férfi nyelvét kivágva nem lehetett megkülönböztetni, tehát ezt is ki lehetett játszani. De mód sem nagyon volt erre a harc során. Ezért megjelent a nyelvgyűjtők rétege, aki a katonák mellett járt=> pénz kérdése lett a nyelv, aki megfizette, az kapott a nyelvgyűjtőtől. Rengeteg visszaélés volt ezzel. Ez ellen kitalálták a fejgyűjtést. Könnyebb volt a fej megkülönböztetése, csak ellenséges katona fejet vihettek, és ezeket már meg is tudták különböztetni. De fejet gyűjteni is nehéz volt harc közben, ezért ebben is kialakult a csalás. De ezen már nem változtattak, mert elrettentő hatása is volt az ellenségre nézve.
• Szpáhiknak pajzsuk volt, fából, amit bőrrel vagy fémmel vontak be. Másik kezükben egy görbe kardszerűségük volt. Kopjájuk, láncaik voltak még, de semmi egyéb, puska vagy ilyesmi. Míg a keresztények felfegyverkeztek legalább pisztollyal, addig a szpáhik nem voltak erre hajlandóak. De ez nem működött. Volt egy nagyvezér, aki áldozatkész volt, megvett 2000 db puskát és kiosztotta a szpáhiknak. Elmentek a perzsa határra harcolni. Seregszemlén azonban sehol nem látta ezeket, kiderült, hogy keresztberúdnak használták bográcsozásnál. Ezért görbülete lett a fegyvernek, és tönkrementek. Ezentúl nem kaptak fegyvert a szpáhik. => szpáhik nem jöttek rá a fegyver előnyeire, s ez levitte harci értéküket a 16. sz.-ra, egyedül a nagy számuk tartotta életben ezt az egységet.
• 130-150000 körül mozgott az oszmán sereg létszáma. Keresztény sereg 10-20000 fővel rendelkezett. Ezért elkezdte a keresztény sereg is felfejleszteni a létszámát.
• A 150000es seregnek csak a fele harcolt valóban, a másik fele a sereg kiszolgáló személyzete volt. Utász egységek is jelentősek voltak. Ők mindig a sereg előtt jártak, és utakat javítottak, hidakat építettek, tábort fölverték, latrinákat is ők ásták ki, várharcoknál pedig ők ástak alagutat a vár alá. Utánuk jöttek a szakácsok, akik a seregre főztek, szekereken utaztak, amelyeken folyt az előkészületi munka. Utánuk a zenekar volt a következő, csak akkor nem zenéltek, amikor aludtak. Vízszállítók következtek utánuk. Aztán mesteremberek: kovácsok, bognárok, stb… => ebből jött össze a 75000es létszám.
• Azokat a kisgyerekeket, akikből nem lett janicsár, hivatalnokoknak vitték. Itt már kizárólag a szerencse és szellemi képesség dominált, illetve, hogy milyen kapcsolataik voltak. Emiatt rögtön csoportokra oszlott a szerájnak ez a része: horvátok, görögök, örmények, grúzok. Bárki közülük kiválasztott lett, azt közös erővel pozícióba próbálták tolni: volt a
o nagyvezér
o két pasa (ruméliai=európai térség, anatóliai=ázsiai térség)
o kádi aszker= hadbíró, ő kezelte az elhunyt katonák tárgyait, ő kapta a legkevesebb fizetést, mert ők kiegészítették fizetésüket az elhunytak hagyatékával. => így a rendszer működését segítették.
o Defterdár=levéltáros, pénzügyminiszter. Irattárat és kincstárat kezelték. Amikor deficites volt a birodalom, akkor a defterdár nagyon megjárta, mert amikor közölte a hiányt, akkor a szultán kivégeztette. Ezért egy idő után nem akart senki defterdár lenni. Ezért ezután nem ölték meg őket, de egy év után kirúgták őket. Így az egy év alatt jól megszedte magát, hiszen neki mindegy volt.
o Kapudáni pasa: hadiflottát vezette. Volt magyar kapudáni pasa is, eredeti neve nem maradt fenn, török neve: Piále pasa. Amikor már feltört, megkerestette a családját, felajánlotta nekik, hogy költözzenek hozzá Isztambulba. Az anya ment, róla feljegyezték, hogy református volt, és a Piále pasa a saját szekerén vitte az anyját a helyi holland istentiszteletre.
o Nisándzsi: kancellárral lehetne azonosítani. Diplomáciai iratokért felelt, a szultáni tanácsban jegyezte az elhangzottakat.
o Ezek a hivatalnokok szinte sohasem voltak törökök, hanem összevásárolt gyerekek voltak. =>érdekes rendszer alakult ki.
• A szultáni cím hanyatlásakor, a 17. sz.-ban lett fontos, hogy ki a nagyvezér, ettől fogva nagy harcok alakultak ki az etnikai csoportok között a nagyvezéri címért, ez nem politikai harc volt, hanem hatalmi és etnikai.
• Szultáni tanács egy nagyon komolyan működő szervezet volt. Naponta kétszer ültek össze, délelőtt államügyeket, délután közügyeket intéztek (=nyílt időszak volt, bárki elmehetett hozzájuk, emiatt a Szulejmán szultántól kezdve a szultánok nem vettek részt a tanácson, ezért a tanács a szultán ellen fordulhatott, ez ellen azt találta ki, hogy újraépítette a szultáni kupolás tanácstermet, ami a szultáni lakosztályhoz kapcsolódott és fönt volt egy rácsos ablak függönnyel eltakarva, ezért soha nem lehetett tudni, a szultán ott hallgatózik-e).

• Egy ekkora birodalomnak miért tartott olyan sokáig elfoglalni Budát(1526-től 1541-ig)? Erről vita alakult ki, hogy mi lehet ennek az oka. A tíz kötetes Mo. története írásakor robbant ki ez a vita:korszakhatárokról. Ez a vita egy újabb vitát robbantott ki: Nemeskürti István dobta a bombát a történészek közé: megírta a Több is veszett Mohácsnál c. könyvét. Ő tagadta, hogy a mohácsi csatának sorsdöntő jelentősége lett volna. Viszont azt állította, hogy ha akkor jött volna egy jó vezető, akkor Szulejmán nem tudott volna sikereket aratni. => a magyar nemesség politikája okozta a bukást.
• Perjés Géza: katonatisztnek, hadtörténésznek tanult, végigharcolta a II. VH-t. ő válaszolta meg Nemeskürtit, ami szintén újabb vitát keltett.

Villy Renáta

Mo. kora újkori története (1. óra)

• Előadás anyaga lesz a fő vonala a szóbelinek, nincs tankönyv. Kombinált vizsga lesz, az írásbeli a szóbeli beugrója lesz. 60%-ot kell teljesíteni az írásbelin. • Ebben a korszakban az Oszmán Birodalom felemelkedése és befolyása jelentős volt. • Erőteljes hódító korszaka volt ez az Oszmán Birodalomnak, ekkoriban nem az elsőszülött fiú vette át a hatalmat, hanem képességek szerint döntötték el, ki legyen az utód. Minden olyan gyermek, aki a szerájban lévő nőktől születtek, azok az uralkodók utódjai lehettek, ezek közül kellett kiválasztani a megfelelőt: 13-14 éves korban, mikor körülmetélték a fiúkat, elkezdték tanítani őket hadvezetésre stb. Több év alatt kiderült, mennyire vannak meg ehhez az adottságai. Ahogy valaki egyre nőtt és egyre tehetségesebbnek tűnt, annál távolabb kerültek a központtól, hogy kiderüljön hogyan szerepel éles helyzetben. Ha több ilyen tehetséges fiú van, az anarchiához vezethetett. • A belharcok ellen kitalálták azt a módszert, hogy az, aki a jelölt, annak megkellett ölnie az összes testvérét és a szerájban lévő terhes nőket. A politikai ambíció tehát élet halál kérdése lett. Ez a 14. századtól vált gyakorlattá. • Kialakult az a szokás, hogy azok a testvérek, akiknek anyjuk is közös volt, összefogtak, és egymást nem ölték meg. Azonban az esetek többségében ez nem sikerült, mert mikor az egyik hatalomra jutott, az mégis megölte a többit. • Aki nem akart részt venni ilyen politikai harcokban, az inkább tudományokkal, kertészkedéssel stb. foglalkozott, azonban az apa halálakor mégis trónra léptek. Ilyen cseleket is bevetettek. • Szelim felismerte azt, hogy a török hadseregen belül nem tud akkora csoportot maga mellé állítani, hogy végigharcoljon egy testvérháborút. Ezért a tatárok felé fordult: tatár nőt vett el, azonban a tatároknak csak egy feleségük lehettek. A tatárok földet műveltek, illetve rabszolgákkal műveltették. Hogy ebből megélhessenek, ezt iparszerűen kellett űzniük. A Török Birodalomnak dolgoztak, hogy megéljenek. Tatár kánnak szólt a szultán, hogy rohanjanak le egy adott területet. Ezért a Tatár területek védelmét a fiatalok és kiöregedő lovasok adták, ezért a rendszer működésében a nők is fontos szerepet vállaltak, s így elérték, hogy csak egynejűség legyen, illetve részt vettek a nemzeti gyűlésekben is. • Szelimnek így kevesebb utódja születhetett, ráadásul nem szerette feleségét igazán. Nem tudott mellette más utódokat nemzeni, Szulejmán így egyedüli utódként vette át a hatalmat. • Innentől kezdve új módszert vezettek be, mert féltek, hogy kihal a dinasztia. Nem öltek meg ezentúl senkit. Ez a tatár utódlási rendszer egy egyszerűsített változata volt. • Tatárok úgy voltak vazallusok, hogy még ők kaptak érte pénzt => mert védték az Oszmán birodalmat, illetve mert ők Dzsingisz kán egyenesági, míg a törökök mellékági leszármazottjai voltak. • Eltartották a szultán fiait, de nem adtak nekik szabadságot, hogy pártot alapíthassanak: bezárták őket is, mint a hárem nőit. Mini udvartartást biztosítottak ezeknek a fiúknak, mini kertjük is volt. Ennyi területük volt összesen, ami nagyon kevés négyzetmétert jelentett. Ennyi volt az egész életterük, így élték le az életüket. Azonban tanulniuk is kellett, ha esetleg szultánok lesznek. De a helyhiány miatt nem voltak gyakorlati tapasztalatai a hadvezetésről. Azonban elméleti tudásuk óriási volt. Ez pszichés betegségeket okozott, hiszen mindent tudott a világról, de semmit nem láthatott belőle. Tehát gyakorlatilag alkalmatlanná váltak uralkodásra, csak a címet viselték, de valakinek a hatalmat is gyakorolnia, ez volt a Nagy Vezér. Ezért ezentúl ezért a címért indult meg a harc. 17. sz.-ban gyakorlatilag nem volt olyan szultán, aki tett volna bármit a politikában. • Két fajta eunuch volt, fehér és fekete. Feketéket csúnyának találták, ezért a nőkre vigyázó legbelső őrzök mindig feketék volt. Ezek a szexuális élet elvesztése miatt a politikai életre helyezték a hangsúlyt. =>A fekete eunuchok kötötték össze a hárem nőit a külvilággal, amiért pénzt is kaptak . Így volt, amikor egy ilyen fekete eunuch döntött a szultáni és nagyvezéri posztról. • Első feleségnek nem volt jó lenni, mert még kocsikázni sem hagyhatta el a háremet. Amiért jó volt, az az, hogy ha megözvegyült és nem az ő fia lett a szultán, annak felajánlották, hogy maradhat, vagy kimehet. Amíg a háremben voltak, pénzt gyűjtöttek, hátha kijutnak a világba, ha megözvegyülnek. • Az első feleséggel minden héten hálnia kellett a szultánnak. • De amikor a nő már nem nagyon volt kívánatos a szultán számára, akkor arra törekedtek, hogy a szultán jól érezze magát velük. A feleségnek ebből az volt a haszna, hogy amíg a szultán megnézi a műsort, addig a feleségek beszélgethettek, és ha tetszett az est a szultánnak, akkor megajándékozta a feleséget, vagy politikai dolgokról beszélgetett velük. => bizonyos emberek a fekete eunuchokon keresztül keresték meg a feleségeket, akik jutalomért befolyásolták így a szultánt. Ha megözvegyültek és elmehettek, akkor ebből volt nekik vagyonuk. • Ha azonban a fia lett a szultán utódja, akkor ő is eltávozhatott, és mindenbe beleszólhatott. Ez extrém esetet eredményezett: valaki szultán lesz, de hamar meghal, akkor az anyaszultánnénak el kellett mennie, nem lehetett újra hárem tagja. Pénz nélkül kellett újrakezdenie az életét. • Szulejmán volt az utolsó igazán aktív szultán. • Fölerősödött a nagy vezér szerepe. A birodalom széttagolódásának ellen vigyázni kellett, hogy külsősök ne kerüljenek a birodalomvezetésbe, ne legyen új dinasztia, ezért sok arisztokratát megöltek. Megszüntették a hagyományos földeket(Allah földje, amit csak műveltek, nem tulajdonoltak), mülköket, így elnincstelenedtek az arisztokraták. • Katonai és középvezetői réteg birtoka a ziamet birtok. • Legalsó réteg a tímár birtok. • Ezeket a birtokokat nem lehetett örökíteni, a szultán úgy is dönthetett, hogy minden hivatalos eljárás nélkül visszavonhatta bárkitől a földadományt, pl. ha valaki sikertelen hadjáratot vezetett. Ugyanakkor volt, hogy elvette a birtokot, de adott helyette másik birtokot, csak máshol => kiadták a földeket bérlőknek, csak azt követelték tőlük, hogy fizessék be az állami adót, és tisztességes hasznot is nyújtsanak az eredeti bérlőknek. Így a bérlőknek tulajdonképp három felé kellett dolgozniuk: eredeti bérlőnek, szultánnak, önmaguknak. • A föld Allahé => mecsetet építettek, a föld „csak” azért kellett, hogy a mecsetet eltartsa. Ezt nem tilthatta meg a szultán, hiszen ő Allahot szolgálta. De azért visszavágott: medreszét is kellett állítani (iskolát), aminek a típusa a föld nagyságától függött. Ezeknek a medreszéknek ingyeneseknek kellett lenniük: etetni, ellátni, ruháztatni, oktatni kellett a diákokat. Így ingyenessé vált az oktatás, ez egyedülálló volt ekkor Európában. Ez a parasztoknak is jó volt, kevesebb embert kellett otthon etetni, és jobb lehetőségekkel is indult a gyerek. • Fel kellett állítani a szultáni adminisztráció rendszert. => birodalmi adminisztráció fel tudta szívni az iskolákból kiáramló kiképzett embereket. Később, mikor ez már nem ment, akkor az álláshirdetőnek ajánlatokat tettek, és pénzért kapták meg az állásokat. De ha megkapja az állást, akkor is csak 2-3 évig tud maradni, ezért sokkal többet kellett keresnie. => szakmai hozzáértés, hitelesség elvesztek. Ez a bírósági rendszerben is jól látszódott. Akik súlyosat vétkeztek, de tudtak fizetni, azokat nem büntették, de pl. ha az éhező paraszt lopott egy csirkét, azt megölték, hogy mégiscsak legyen statisztika. • Így jóformán mindent loptak, pl. janicsároknál: mindent kiloptak a puskákból, ami miatt nem mertek lőni a janicsárok, nehogy felrobbanjon a kezükben. Még a kanócot is ellopták => eladták feketén • Ezért megpróbáltak olyan réteget kinevelni, ami nem kötődik az Oszmán Birodalomhoz: megszervezték az új arisztokráciát . Keresztény gyerekeket gyűjtöttek be és azokat nevelték ki. => bevezették a gyerekadót (Mo.-n nem működött). Csak az átlagot vitték el. Cukrász gyerekét pl. nem vitték el, mert azt gondolták, azok el lettek kényeztetve és nem bírják majd a kiképzést . Halászok gyerekét sem vitték el, mert azok léhűtők szerintük, mert egész nap csak a csónakban ülnek. Falusi elöljárók gyerekeit nem vitték el, mert azok szemét, elvtelen, seggnyaló emberek gyerekei szerintük.
Villy Renáta jegyzete

Mi is az a katolikus liberalizmus?

Ha valaki véletlenül erre a keresné a választ, akkor elég lenne megnéznie a Palazzo Venezia Il potere e la grazia - I santi patroni d'Europa c. kiállítását, hogy ennek egy gyönyörű 21. századi megnyilvánulását lássa. Nem csak ezért érdekes, hanem például azért is, mert az olasz TV híradó a magyar vonatkozásokat emelte ki az egészből, és tényleg rengeteg van. Sok terem van és mindegyik a szentek egy másik csoportjáról szól (mártír, királyi, lovag, női...), a királyi szentek terme tele van Árpád-háziakkal, pl. "ismeretlen magyar mester" szobra Szt. Istvánról és Szt. Lászlóról, Vajk megkeresztelése, de van olyan is, ami nem Magyarországról van: Árpádházi Szent Erzsébetet ábrázoló festmények turingiai festőktől. Most tudtam meg, hogy István volt az első király, akit mártíromság nélkül avattak szentté. Az összes szent közül meg Tours-i Szt. Márton (aki meg Pannóniában született) volt az első, aki mártíromság nélkül lett szent. A Mikulás ihletőjéről (San Nicola da Bari) is van festmény. Az egyetlen hülye ötlet az, hogy az egyik filmrészletet a plafonon vetítik! Nagyon szerettem volna megnézni, ugyanis egy Jeanne d'Arc-ról szóló némafilmből volt, dehát kész nyaktörés...=D Na és az utolsó terem összefoglaló szövege gondosan a szánkba rágja, hogy a hatalom és a kegyelem egyensúlya a lelkiismereti szabadságtól függ, amit nagyon tiszteletben kell tartani. Ez azért izgalmas, mert Olaszország szentszéki követsége rendezte a kiállítást. Na hát szerintem ez a katolikus liberalizmus.

Amint vettem memóriakártyát a fényképezőgépembe, elkezdem szorgalmasan fényképezni a várost! És megosztani a fényképeket mindenféle virtuális helyen.

Egy kis illusztráció

Ma hajnalban negyed 3kor elég váratlanul oldódott meg a hazajutásom kérdése. Az említett időpontban a San Giovanni in Laterano téren 3 darab 117es buszt láttam és három trécselő buszvezetőt, sehol egy lelket, aki igénybe akarná venni az éjszakai buszt. Láttam, hogy nem nagyon jó az útvonala, úgyhogy megkérdeztem a sofőröket, hogy szerintük hogy menjek haza, mire az egyikük azt mondta, szálljak fel, elvisz valameddig! És tényleg elvitt kb. a Via Nazionale közepéig, a járat megállói közül egyedül a Colosseumnál álltunk meg, ott sem szállt fel senki. A Via Nazionale azt jelenti, hogy több, mint félútig vitt hazáig. És közben még hangsúlyozta is, hogy mennyire örül a társaságomnak=D. Na ez egy kis illusztráció akart lenni ahhoz a közhelyhez, hogy Olaszországban mennyire szervezetlen minden, viszont mennyire segítőkészek az emberek, és úgy látom, tényleg meg lehet oldani sok ilyen kilátástalan helyzetet kommunikációval, mert egyszerűen természetes, hogy rohannak segíteni egy külföldinek. Viszont reggel a buszon (mostmár majdnem mindig busszal járok, ne aggódj, Peti;) ) ugyanolyan fáradtan és agresszívan néznek ki a fejükből itt is, mint bármelyik BKV buszon. Még illúziónak sincs kitéve tábla, hogy melyik busz mikor hány percenként jár. Az a kedvencem, hogy a megállók úgy vannak feltüntetve, hogy "8 megállónál megáll a Via Nomentana-n". Hát köszi. Ennyi erővel a kisföldalattira egyszerűen kiírhatnánk, hogy 'megáll 10 megállónál az Andrássy úton'.

Benvenuti a Roma!

Tegnap este fél 11kor érkeztünk meg kis családommal a Római Magyar Akadémiára. A lakásban, ami az elkövetkező sok hónapban az otthonunk lesz, Víg Éva jóvoltából érkezési harapnivaló és pezsgő várt, egy képeslap kíséretében. Ma délelőtt Signora Annánál reggeliztünk (persze cappuccino-t és cornettot), aki a közeli kis kávézó szíve-lelke, ahol emlékeim szerint a 90-es évek eleje óta nem változott semmi, de Signora Anna elbeszélése szerint a bútorok egyenesen a 30-as évek óta megvannak. Délután apukámmal elsétáltunk (inkább túráztunk) a nyelviskolámhoz, ahová holnaptól járni fogok, hogy felderítsük az útvonalat. A Termini pályaudvar közelében van, ahol nem túl sok olasz szót hallottunk, mindenki vagy bevándorló, vagy turista volt az utcán:D A harmadik ember, akitől kérdezni akartunk valamit, olasz volt ugyan, de nem római. Na de a negyedik áldozatunk, miután megmutatta a keresett utcát, még nekem is adta a térképét! Teljesen a szívembe zártam... Kiderült, hogy rövidebben is el lehet jutni az iskolámhoz, mint ahogy a tuttocitta. it (a BKV Útvonaltervezőjének felel meg, csak éppen gyalogosan tervezi meg az utat) ajánlotta, de így legalább gyalogoltunk oda-vissza 2 óra 40 percet... ha gyalog fogok járni (még ha logikusabb útvonalon is), nem lesz mozgáshiányom:D

A hit ereje a gyógyulásban

A tegnapi napomat egészen 16:20-ig a szorongás árnyékában töltöttem, ahogy az előtte lévő éjszakát is, mivel szerda este megtudtam, hogy a mononukleózis is kezdődhet azzal az állapottal, amiben én voltam kedd reggel óta. Kínszenvedés volt nyelni és megduzzadtak a nyirokcsomóim, de semmi köhögés, berekedés, krákogás, torokkaparás. Hajnali fél 5kor, amikor felébredtem, már magam előtt láttam, amint több hetes ágyhoz kötés és láz miatt nem utazhatok el szombaton Rómába, nem tudok járni a nyelvtanfolyamra és egy pesti kórházban magányoskodom, miközben a családom Rómában van, a lakásunkat meg már kiadtuk. A nappali fényben már kicsit kevésbé láttam sötéten a dolgokat, de azért megváltásként vártam a délután 4 órát, amikor kezdődött a körzeti orvosom rendelése, és főleg azt a pillanatot, amikor kijelenti, hogy NINCS mononukleózisom. Persze kiderült, hogy csak torokgyulladásom van (amire mondjuk antibiotikumot kell szednem, pedig erre ritkán volt még példa) és estig szép lassan csökkent a nyeléssel járó fájdalom és a torkom kezd úgy viselkedni, ahogy egy normális fájós toroknak kell, vagyis köhögök és berekedek. Szerintem ebben elég feltűnő az orvos szavának hatása, amit főleg az segít elő, hogy sok embernél jobban bízom az orvosban meg az orvostudományban. De az ilyen mértékű hatás csak hipohondereknél fordulhat elő, azt hiszem. Már csak azt nem értem, hogy mért most vagyok tele szúnyogcsípésekkel, ősszel a BelvároS közepén, amikor a nyár nagy részét vízpart-közelben töltöttem és ott nem csíptek meg a szúnyogok?