6. Szombat – aug. 21.
- A jeruzsálemi Óváros felfedezése.
- Az örmény negyednek csak a kapuját láttuk, az is impozáns, a ki-be mászkáló örmények megmosolyogták bámészkodó turistatömegünket, bár gondolom már megszokták ezt a látványt.
- Nagyon értékeltem, hogy Zoli beleszuszakolt a programunkba pár keresztény templomot is, ami hivatalosan nem volt benne. Pl. azt a templomot, amiben a szendergő Mária szobra van, a kriptájában meg mindenféle európai ország nemzeti oltára, így a miénk is.
- Siratófal. Az ott imádkozó nőkön úgy láttam, hogy a lehető legintimebb pillanatot élik át, a tolongástól függetlenül (amúgy délben, amikor ott voltunk, kevesen voltak). Tettem kívánságot a falba (másét, amit itthonról vittem lezárt borítékban) és Zsuzsi segítségével elmondtam azt az imát, amit akkor szokás, amikor legeslegelőször járunk valahol vagy csinálunk valamit. De engem a Siratófalban az emberek érintettek meg a legjobban, akik ott imádkoznak. Nagyon tetszett, hogy egy könyvespolcról kölcsön lehet venni imakönyvet, sőt segítenek is, hogy abban mit kell keresni, mindent megtesznek a vallási analfabéta turisták vallási élményéért is. A Siratófal szomszédságában van egy rabbiképző szerű intézmény (a papnövelde talán adekvátabb kifejezés lenne rá) a III. Szentély leendő papjainak oktatására. Mások szerint ugyanakkor a III. Szentély már megvan, maga Izrael állama.
- Arab bazársor. A szombatszegő zsidóknak bőven van hol vásárolniuk. J Ugyanabban az arab boltban Free Palestine feliratú pólótól keresztes medálon át a táleszig minden kapható!
- Keresztény kegytárgy boltsor a Via Dolorosán.Nekem ez visszásnak tűnik egy kicsit, de a katolikus barátnőm vallási érzékenységét nem sérti, úgyhogy ez egyéni.
- Igazából nem válnak el élesen ezek az üzletsorok.
- Osztrák-magyar vendégház. Ferenc József szentföldi látogatása alkalmából építették. Van egy osztrák kávéház is benne, ahol állítólag nagyon finom bécsi kávé és almás pite van, de épp zárva volt. L A kápolnában egy tanulságos freskó bemutatja, amint Ferenc Jóska keresztes hadjáratba hívja az osztrák-magyar hadsereget. Ez az intézmény tele van apácákkal és egyházi személyekkel, mindez két lépésre egy minarettől, így amikor felmentünk az épület tetejére kilátást nézni, a müezint hallgattuk.
- 396 keresztény templom van Jeruzsálemben!
- A Szent Sírból csak az előtte hömpölygő sort volt időnk megcsodálni. Aztán egy evangélikus templomot kívülről.
- Francia negyed. Romain Gary francia kulturális központ.
- Orosz negyed. A város legnagyobb görög-keleti temploma.
- Jeruzsálem városháza
- Szombat délutáni pihenő (csak fizikai értelemben) a szállodában
o Holocaust-os peula a következő napi Yad Vashem látogatás megelőlegezésére.
o Kávé-tea + baklava és knaffe evés. A knaffe egy nagyon extrém ízű (mivel juhtúró mézzel+ valami piros reszelékkel a tetején) arab édesség, de első kóstolásra ízlett.
o Egy palesztin ügyekkel foglalkozó TV riporter előadása az arab-izraeli konfliktus történetéről. Jól érthetővé tette és elég objektív is volt. Főleg azt hangsúlyozta, hogy a Közel-Keleten nem igazán működik diplomácia, mint olyan, muszáj az erő nyelvét beszélni.
- Havdala a szálloda halljában. (A különböző Taglit csoportok sorba álltak a helyért. J )
- Szombat este a városban: hatalmas eufória, ami ránk is átragadt, spontán bulik, táncolás. Kicsit fura, hogy pont a szombat kimenetelét kíséri ekkora örömünnep, ami a legeslegnagyobb zsidó ünnep. Hóráztak is az utcán – itt tényleg csak férfiak, semmi Nyugati téri hanukai lazaság a nők iránt… A nachmanok bulijába (kocsi tetején is táncoltak) mi is beálltunk páran táncolni Moriyát követve, mire kétségbeesetten figyelmeztetett egy ortodox lány (héberül), hogy lányoknak nem szabad. Hidegzuhany az eufórikus buli hangulatra… Persze, elfogadom, csak ott és abban a pillanatban hihetetlenül illúzióromboló volt. Mindamellett tök jó lenne minden szombatot jeruzsálemi környezetben megünnepelni. És ők mindezek után vasárnap reggel dolgozni mennek!
- Éjszaka egy pub-ba mentünk, ami nagyon tetszett, egy kör alakú épület emeletén volt, így a teraszról körös-körül minden irányba volt kilátás. Bent meg hangszóró tetején táncolás és társai. J
7. Vasárnap – aug. 22.
- Yad Vashem
o Nagyon jó tárlatvezetőnk volt, technikailag is jól van megoldva, mindenki kap egy fülhallgatót, amiben a saját vezetőjét hallja, ha a megfelelő csatornára kapcsol. Így a lemaradók is sem maradnak le a tudnivalókról.
o Az épület alapstruktúrája piramis szerű, egyre lejjebb megyünk, a történet mélypontja van középen, aztán megint egyre feljebb, ahogy haladunk előre a VH vége felé.
o Már az első teremben volt egy fénykép a 30-as évekből egy férfiről, aki szinte pont úgy nézett ki, mint a dédnagyapám.
o Emléklapok terme: középen vizes gödör, amiben tükröződnek a mennyezeten lévő emléklapok arcai, együtt a látogatók arcaival. Emléklapok mindenféle nyelven vannak, mindegyik az adott áldozat nyelvén, fényképpel, élettörténettel.
o A gyermek áldozatok emlékművét Edit és Abraham Spiegel adományából építették, akiknek a gyereke pici korában halt meg Auschwitzban. Ők amúgy magyarok voltak, és utána kivándoroltak Amerikába. Az emlékműben öt gyertya lángja tükröződik rengetegszer, ezek a fények jelképezik az egyes gyerekeket.
o Rengeteg túlélőkkel készült interjút is vetítenek a múzeumban, bennem Sinai Adler maradt meg a legjobban, aki az egész tábori történetéről mosolyogva beszélt, és az abszurd részleteket emelte ki. És ezzel fejezte be: „Mindenki azt kérdezi, hogy tudok mosolyogni. Ha nem mosolyognék, örökké sírnék.”
- Katonai temető a Herzl-hegyen.
o Azért van a Yad vashem mellett, hogy emlékeztessen arra az izraeli felfogásra, miszerint vagy van erős izraeli hadsereg, vagy megismétlődik a Soa.
o Ha lehet, még jobban megrázott, mint a Yad Vashem, mert a sötét jövő nyomasztóbb, mint a sötét múlt. Az az érzésem, hogy ha valaha is béke lesz itt, az izraeliek már nem fognak tudni békében élni, mert addigra már annyi nemzedék élte le az életét militarizmusban és adta tovább a militarista értékeit. Zoli saját bevallása szerint is szélsőséges ember, azt mondta, hogy szóba sem áll olyan emberrel, aki nem akar harci alakulatnál szolgálni a katonáskodás alatt. És egyébként nagyon nehéz Izraelben lelkiismereti összeférhetetlenség miatt felmentést kapni a katonai szolgálat alól, és nem is törekednek rá, mert az egész társadalom megvetése sújtja az illetőt. Ennyire minden a hadsereg köré szerveződik, ismerkedésnél is az egyik első kérdés, hogy hol és melyik alakulatnál katonáskodott a másik. A szülők meg készítik fel magukat arra a pillanatra, amikor becsöngetnek a tisztek bejelenteni a gyerek elestét. Szóval értem én, hogy akkora szükség van egy ütőképes izraeli hadseregre, mint egy falat kenyérre, mert amint meggyengülne, Izraelt elsöpörnék a Föld színéről, de akkor is elborzaszt ez a militarizmus engem, „lúzer”, pacifista, európai zsidót.
o A legújabb sírokon vannak fényképek, hogy személyesebbek legyenek. Ez nagyon borzolja a vallási érzékenységem. A chipsek, plüss állatok és egyéb pogány halotti áldozatokra emlékeztető tárgyakról nem is beszélve.
o Nem csak háborús hősöket temetnek ide, hanem mindenkit, aki a katonaideje alatt halt meg.
o Apróság: nincs elég kavics a temetőben.
o Yitzhak Rabin és a felesége sírja. Zoli elmesélte azt a napot, amikor megölték Rabint. Nagyon érdekes volt tanútól hallani, az egész ország meg volt döbbenve, hogy egy zsidó ölte meg.
o Golda Meir sírja
o Szenes Hanna sírja
o Herzl sírja, előtte felvonulási tér. Egyedül itt könnyű kavicsot találni, Herzl sírjára tettem is.
- Délután utazás Északra. Este Jewish Identity peula (kollázst csináltunk).
