2010. szeptember 14., kedd

Gazdaság- és társadalomtudományok történészek számára 1. szept. 14.

A történelem és a társadalomtudományok

A német historizmus

  • Leopold von Ranke (1795-1886)
 „wie es eigentlich gewesen”
„ Jede Epoche ist unmittelbar zu Gott” -> minden korszak egyenrangú
  • Johann Gustav Droysen (1808-1886)
Hermeneutika: a történész megértő módon közelítsen
  • A historizmus alapelvei:
      Individualitás (individuális lehet egyén, tartomány, ország)
       Intencionalitás (szándék, irányultság) -> empátia, beleélés segít, mert azt kell megérteni, hogy mi vezérelte belülről a történelmi cselekvőket
    Indukció (egyeditől az általános felé haladunk) -> klasszifikáció, osztályozás

A nemzetgazdaságtan történeti iskolája

A historizmus alapelveit alkalmazza.
  • Wilhelm Georg Friedrich Roscher (1817-1904): nála történeti módszeren alapuló államtudomány (1843) -> tört. módszerrel kiegészíteni az addigi gazdaságtant, híd az elmélet és az empíria között

Methodenstreit (Módszervita) Menger vs. Schmoller

  • Carl Menger (1840-1921): közgazdaságtan osztrák iskolája
Könyvei: Untersuchungen über die Methode derr Sozialwissenschaften 1883,
Die Irrtümer des Historismus in der deutschen Nationalökonomie 1884 -> kritizálja a historizmust, ki akarja szorítani a tört. tud-okat a nemzetgazdaságtan területéről.
Szerinte a tört. leíró tud., tapasztalat leírására való, a gazdaságtan viszont elemző tud., elméleti tud. Izolációs eljáráson (mint a term.tud.-okban a kísérlet feltételeinek megteremtése) keresztül tipizálás.
De mondjuk a historizmus is alkotott típusokat.
  • Gustav Schmoller (1838-1917) szembeszállt Mengerrel.
A historizmus nem pusztán leír, el kell jutnia és el is jut a rendszeralkotásig. Individuális és induktív módszerrel a rendszeralkotáshoz.
Nem csak leíró, hanem oksági magyarázatra törekvő tud. Is a tört.
Jelenségek mindenoldalú leírása és oksági kapcsolatok feltárása.
Stadiális tipológia: fejlődési fokozatok megállapítása

A módszervita után a tört. isk. kiszorult a közgazdaságtan területéről és „bennrekedt” a történetírásban (gazdaság- és társadalomtörténet). Szakadék a közgazdasági elmélet és a gazdaságtörténet között.

Lamprecht - vita 1893-98

  • Carl Lamprecht: Deutsche Geschichte 1891-1909. A bevezetőben kifejtette álláspontját. Művelődéstörténeti beállítottságú történetírás, széles látókör.
  • Georg von Below a Historische Zeitschrift-ben válaszolt 1893 Céhes, szűk keretű történetírás.
  • Lamprecht és a művelődéstörténet a történetírás perifériájára szorult (de Lipcsében jelentős központ)

Az új társadalomtudományok kialakulása a 19. sz. végén

  • „tiszta közgazdaságtan”: neoklasszikus piaci modellekre épül
  • Új politikatud. : a hatalom kérdése a kormányzás viszonylatából
  • Szociálgeográfia/társadalomföldrajz önállósodik
  • Szociálpszichológia/társadalomlélektan szintén
  • Szociológia: társadalmi kapcsolatok gazdasági, politikai összefüggésektől független, önálló vizsgálata

Ferdinand Tönnies (1855-1936)

  • Gemeinschaft und Gesellschaft: a társadalmak 2 típusát írja le: közösség és társadalom.

A szociológia önálló tudománnyá válása Franciaországban

A filozófiával szemben önállósult.

Émile Durkheim (1858-1917)

1887: szociológia és pedagógia professzora Bordeaux-ban, A szociológia első kinevezett professzora Fro-ban. A tanszék szociológia és pedagógia tanszék volt egyben. Tudománytört.  Intézményi összefüggései!
1902: szoc. És ped. Prof. A Sorbonne-on
Le règles de la méthode sociologique (A szociológiai módszer szabályai) c. könyv 1895.
1898 L’Année sociologique. A szociológia első francia folyóirata.
Tudomány önállósodása: katedra, módszertani alapmunka, folyóirat.
A szociológia innentől már hódítóként lép fel más tudományágakkal szemben.

Charles Seignobos (1854-1942)

La methode historique appliqué aux science sociale (A történeti módszer alkalmazása a társadalomtudományokra) c. könyv 1901: a történész védekezése támadás által a szociológia ellen.
A historizmus francia megújítója
Szociológusok: a történetírás a források alapján, következtetve jár el, nem a valóságot figyeli meg. A történész nem képes közvetlenül megfigyelni a tényt, csak a múlt lenyomatait (a forrásokat). Erre Seignobos: a társ.tud-ok módszereit, ahol lehet, ötvözni kell a tört. módszerekkel, de a tört.tud.-i módszertan akkor is önálló rendszer.

A Simiand-vita

  • François Simiand:
      Méthode historique et science sociale c. mű 1903.
Eredetileg közgazdász, aztán Durkheim tanítvány lett.
Az egyedi jelenségnek nincs oka, mert egyáltalán nem biztos, h ugyanabból az okból megint az következne, ha egyszer egyedi jelenségről van szó. Tehát a történetírásnak hátat kell fordítania a historizmusnak. A történész foglalkozzon a szabályszerű, ismétlődő jelenségekkel.
    La causalité en histoire 1906: a történészek agyában a kronológia bálványa. Azt hiszik, az előbb történt tények magyarázzák a későbbieket. Állandóan fordított történelmet írnak: egy tényből kiindulva keresik az előzményeket. Aztán összeállítják az események sorrendjét.

A szociálantropológia születése

A szoc a „modern”, az antropológia a „hagyományos” társadalmak felé fordul.

Lewis Henry Morgan (1818-1881)


  •          League of the Iroquois 1851 – Az irokézek társadalma
  •          Az ősi társadalom 1877
  •           Az evolúció fejlődései fokai: I-III. vadság; IV-VI. barbárság; VII. civilizáció. Az antropológus az I-VI. terjedő korszakokkal foglalkozik.
  •           Intézményen kívüli tudós volt.

Franz Boas (1858-1942)


  •          Intézményesíti Amerikában az antroplógiát. Az első US antroplógia tanszékek (Clark, 1888, Columbia 1899).
  •       Terepmunka. Résztvevő megfigyelés módszere -> keresztmetszeti vizsgálat
  •       Az „időt átengedik a történészeknek”.

A társadalomtudományos történetírás

Folyóiratok köré szerveződött.
  • Annales d’histoire économique et sociale 1929, Strasbourg, Febvre, Bloch (alcímváltozások 1949 Économies, Sociétes, Civilisations; 1994 Histoire, Sciences Sociales). 1949ben kikerült a histoire a címből: elfordulás a társtud-ok felé, 1994ben visszakerül, visszafordulás a tört felé.
      Az elzászi francia egyetemek külön állami támogatásokat kaptak az I. VH után -> periféria felvirágzása, fiatal történészek katedrához juthattak
  • Social Science History
  • Geschichte und Gesellschaft  - Historische Sozialwissenschaft (1975):  a történeti társadalomtudományok folyóirata

Társadalomtudományok (nyomásgyakorló) hatása a történetírásra

1)     Kimondatlan előfeltevéseket explicitté kell tenni
2)     Fogalmakat pontosabban meghatározni
3)     Kidolgozott kutatási stratégia kell, hogy segítsen a problémát meghatározni
4)     Az érvelésbe kvantitatív adatokat kell beépíteni
5)     Hipotézist felállítani és azt tesztelni a forrásokon. Amelyik hipotézisre értelmes választ ad a forrásanyag, azon a nyomon lehet haladni. Amelyikre nem , arra nem, azt a hipotézist el kell vetni. Pl. a kliometrikus történetírásban neoklasszikus gazdasági modellek történeti alkalmazása contrafactual (tényellenes) hipotézis

Módszertani individualizmus vagy kollektivizmus

19. sz. módszertani kollektivista elméletek – főleg a makroszinttel foglalkoztak
Módszertani individualizmus: a társ. folyamatokat egyéni döntésekre kell visszavezetni, amennyiben lehetséges. A társtud-okban is felvetődik ez a kétely! A mikro-szintet is vizsgálni kell. Nem csak társadalmi meghatározottság van a világon.

2010. szeptember 12., vasárnap

Izraeli napló IV. és egyben befejező rész

8.    Hétfő – aug. 23.

  • Túra a Golán – fennsíkon (pontosabban Nahal Banias kirándulóhelyen). Árnyas, vadregényes kirándulóhelyek és gyönyörű vízesések forrásvízzel. Megkóstoltuk a szabrát, amit Zoli testi épsége kockáztatásával szüretelt nekünk (kívülről pont olyan, mint egy kaktusz). Erről a gyümölcsről az izraelieket is szabrának hívják, mert „kívül szúrnak, belül édesek”.
  • Misgav Am kibuc. Izrael legészakibb kibuca, a két országot elválasztó kerítés mellett. Beszélgetés Ariellel, aki a szélsőségesnél is szélsőségesebb, ezzel mindenkit felzaklatott. Szegény Annával még ordibált is, amikor megkérdezte, hogy kicsit sem érez-e együtt azzal a libanoni anyával, akinek a gyerekét esetleg éppen lelövi…
o      Ami poén volt: „Egyiptom szar hely, de az emberek rendben vannak, Libanon viszont gyönyörű, viszont az emberek szararcok, ha áttehetnénk őket Egyiptomba, az egyiptomiakat meg ide, sokkal jobb lenne.”
o      Ami provokatív: „Magyarországon nem akarjuk az életeteket könnyebbé tenni. Izrael az egyetlen hely zsidók számára, választhattok aközött, hogy zsidók vagytok és ide jöttök, vagy maradhattok, azzal azt választjátok, hogy nem vagytok zsidók.” (Mondjuk a mondat második felét ajánlanám az antiszemiták figyelmébe, hiszen ezek szerint, aki Magyarországon él, az automatikusan nem zsidó!...)
o      Amit megtudtunk: Dél-Libanon lakosságának fele keresztény volt, elzavarták őket, ma már csak 10 %. Szegény, ipar és földművelés nélküli vidék, most a Hezbollah iráni pénzből szervezett iskolákat, kórházakat és munkahelyeket. Mindent ellenőriz, ezért mindenki támogatja. Kb. mint a maffia Szicíliában. Annak, aki likvidálni akarja a Hezbollahot, mint terrorszervezetet, helyettesíteni kell a közigazgatási funkcióját, különben még nagyobb nyomorba dönti a helyi lakosságot. Még mindig vannak aknák a 67-es háborúból, de hát végül is mi is elvagyunk itt a Ferenc krt. és egyéb helyek alatti II. VH-s bombáinkkal…
  • Cfát. Mint egy kis rezervátum, időutazás egy stetl-be. Van askenáz-, szefárd és művész negyed.
o      „A magyar nyelvterületről származó zsidóság emlékmúzeuma”. Lusztig Joszef és Chava alapították és működtetik. Egy végtelenül szimpatikus házaspár, az egész izraeli utazás alatt ez a hely érintett meg a legjobban érzelmileg, amiatt a lelkesedés és küldetéstudat miatt, ami Chaváékon látszik. Bele is írtam a vendégkönyvbe, hogy ilyen nagyszülőket szeretnék magamnak. 63 évvel ezelőtt alijáztak gyalogosan több, a Holocaust után árván maradt gyerekkel együtt. És most is gyönyörűen beszélnek magyarul. Chava története a VH végéig párhuzamos Mária néni történetével, aki kvázi a pótnagymamám. A 30-as évek elején születtek Pesten, nagyon büszkék voltak a magyarságukra és a zsidóságukra. 44. március 19-ig nem is tűnt fel nekik, hogy „valami baj van velük”. Április 4-től sárga csillagot kellett viselni, Chava és az öccse még örültek is neki először, hogy mindenki látja, hogy zsidók. Csillagos ház. Már mialatt odahajtották őket, egy ilyen beszélgetést hallgattak végig a gyerekek egy házaspár között:
-          Nehogy leülj, azonnal lelőnek!
-          Akkor sem tudok tovább menni!
A nő leült, a férje is mellé, abban a pillanatban lelőtték mindkettejüket. A csillagos házban úgy összezsúfolták az embereket, hogy át kellett lépdelni egymáson, hogy az ember eljusson a WC-ig. Egy ilyen alkalomkor Chava megbökött egy nénit, hogy engedje át, mire előre dőlt a néni holtteste…
44. november közepe és január 18. között a gettóba zárt 90 ezer ember két harmada meghalt, többségük az éhezéstől.
Nagyon tetszett ez a mondata: „Tudom, hogy ma Magyarországon nem szeretik ezt mondani, de az oroszok felszabadítottak minket, és az tényleg felszabadítás volt.” Sajnos nem tudom felidézni a szavait, nem pont így mondta. De végre valaki emlékszik arra is, hogy a pesti gettót mégiscsak felszabadították a szovjetek és nem elfoglalták.
Az utolsó héten már a falról lekapart vakolatot ették a gettóban. Január 18-án a megszokott lövöldözés és bombázás helyett csendre ébrett. Kiment, találkozott egy orosz katonával aki tangóharmonikázott és sírt. Később kiderült, hogy ő is zsidó volt.
Mindezt azért tudták túlélni az öccsével, mert gyerekek voltak és a naivitásuk miatt szinte fel se fogták. Fel sem merült bennük, hogy előfordulhatna, hogy nem jönnek vissza a szüleik gombnyomásra a háború után… (Aztán nem jöttek vissza.)
A háború után egy ingyenes bableves osztás révén elvetődött az egyik cionista szervezethez, ahol később összejött az egyik madrich-hal, aki most a férje. Több árva gyerekkel együtt alijáztak. Az izraeli életükről is mesélt egy kicsit, azt emelte ki, hogy az ő gyerekeik nemzedéke nagyszülők nélkül nőtt fel Izraelben, azt hitték az valami népmesei elem, ezért amikor 56-ban kiment az ő anyósa és apósa is, az egész falu összesgyereke nagymamának és nagypapának szólította őket.
    • Maga a múzeum: bájosan ironikus és nosztalgikus bevezetőfilm a magyar zsidóság történetéről. Vicces tárgyak a 20. sz. eleji asszimilált magyar zsidó otthonokból, például faliszőnyeg Ferenc József arcképével és fölöte Dávid csillaggal, kalácstakaró teljesen elhibázott héber írással. Kevésbé vicces tárgyak a két világháborúból. Receptkönyv Bergen-Belsen-ből, munkaszolgálatos faláda. Ezeken a termeken Joszef vezetett végig minket, egy csomó tárgynak elmesélte a történetét. A legdurvább egy kislány hajfonata volt, amit az anyuka a ukrán frontra küldött a munkaszolgálatos apának. Az anya és a kislány a Holocaust áldozatai lettek, az apa a háború után alijázott. A 80-as években küldte el Joszeféknek a hajfonatot, amikor megtudta, hogy magyar zsidó múzeumot készülnek nyitni Cfáton. Joszef írt neki köszönőlevelet, ami visszajött „ A címzett már nem él"pecséttel.  
    • Abuháv szefárd zsinagóga: egy toledói zsinagóga pontos másolata, mert onnan menekülő zsidók építették és magukkal hoztak egy körülmetélő széket. Most is ki van állítva a 15. századi eredeti szék! Négy Tóra szekrény is van.
    • Ari askenázi zsinagóga: arról híres, hogy csodás módon megmenekült itt egy rabbi, ugyanis leejtette a Tóra tekercset (ami amúgy borzalmas katasztrófának számít a vallásban) és pont akkor lőtt rá egy libanoni katona, amikor lehajolt, ezért életben maradt.
    • Bementünk Izrael leghíresebb gyertyaboltjába, a kínálat a szentendrei marcipángiccs pontos viaszmásolata, sakktáblától a II. Szentélyen és Saulon át Dávidig és Góliátig minden meg megvásárolható.
    • Egy souvenir boltos abból, hogy meghallotta az „Istenem” szót a barátnőmmel folytatott beszélgetésből, ráismert, hogy magyarok vagyunk. Nagyon belelkesedett, még ajándék képeslapot is kaptunk. J Egyébként tök jó képeket árult, az egyiken például Eszter könyvének szövege adta a kép kontúrjait és Esztert adták ki.
    • Buszozás a Bet Shean-i szállásunkra (északon). Megnéztük Agnieszka Holland Europa, Europá-ját.

9.    Kedd . aug. 24.

  • Haifa: hangulatos mediterrán város, derűs nyugalom szállja meg itt az embert (vagy lehet, hogy csak engem).
o      Alsóváros: a kikötő körül, ami Izrael legnagyobb kikötője, még az angolok kezdték el építeni.
o      Felsőváros: újabb, Haifán a tengertől minél messzebbi ingatlanok a drágábbak.
o      Bahai kert. A Bahai vallást a 19. sz. végén alapították Iránban, az Iszlámból vált ki, mert az kirekesztő és megkülönbözteti a nőket. Bárki csatlakozhat, bármiben hihet, annyira befogadó vallás, hogy nem is értem mi értelme, miből áll. Az egyházszervezeten kívül, az nagyon ott van, aki tagja, annak évente a jövedelme x százalékát be kell adnia a közösbe, ebből tartják fel azt a decens központot Haifán, itt van eltemetve a vallásalapító és tele van szép növényekkel, függőkertszerű. A locsolóvizet is ők hozzák külföldről. Amikor megalapították itt a világközpontjukat, még nem voltak itt zsidó telepek, de nagyon békés a viszonyuk Izraellel.
o      Az első zsidó telepesek Haifán németek voltak.
  • Drúz falu. Tizenegyezer fős, 80 %-a drúz, de van keresztény, zsidó és muszlim közösség is. A drúzok összesen 2 millióan vannak a világban, mindenhol „Az ország törvénye törvény” felfogás szerint élnek. A Golán - fennsíkon van négy drúz falu, amikor 67-ben Izrael elfoglalta a Golánt, Szíria ultimátumot adott az otani drúzoknak, hogy vagy visszatérnek Szíria aktuális területére, vagy soha többé. Izraelnél maradtak, azóta Szíria hivatalos policy-ja: ha valaha is visszafoglalják a Golánt, megölnek minden ottani drúzt. Így elég érdekeltek lettek Izrael védelmében, nagyon lojálisak, a hadseregben is szolgálnak (legalábbis a férfiak).
o      Egyes drúz családok pénzkeresésként vendégül látnak az „otthonaikban” (otthonosan berendezett házakban, amikről azt állítják, hogy az otthonuk, ámde különböző turnusban lévő különböző csoportokat ugyanaz az ember nem mindig ugyanabban az otthonban vendégel meg) taglit csoportokat és mesélnek magukról és drúz ebédet csinálnak. A mi házigazdánknak két nagyon aranyos kisgyereke van, lehetett velük játszani is. És az apa is szimpatikus volt. A falon izraeli zászló is volt.
o      A 11. században kiűzték Egyiptomból a drúzokat, Szíria, Palesztina és Libanon hegyeibe menekültek és titkossá tették a drúz vallást. Ez azt jelenti, hogy csak ők tanulhatják a vallásukat, évekig önmegtartóztató életet kell élni és teljesíteni egy csomó feltételt, hogy az ember tovább léphessen egy magasabb szintre, aki szekuláris drúz, azzal semmi bajuk, csak nem tudhat meg többet a vallásról. Aki viszont tovább akar lépni, az évekig szerényen öltözik, nem iszik, nem dohányzik, nem diszkózik és nem megy night clubba (az utóbbi kettőt külön kiemelte a házigazdánk).
o      Aki kiházasodik, az kiesik a drúz közösségből, beházasodni nem lehet. Drúznak csak születni lehet, ráadásul csak két drúz házasságából.
o      Az a kevés, amit elárulhatnak a vallásukról (amúgy a mi házigazdánk maga sem tud sokkal többet, mert szekuláris).:
-        2 alapelv: monoteizmus & reinkarnáció. Mert egy élet kevés Isten megértésére. De Nirvana nincs, örökké újjászületnek a lelkek.
-        A nők oktatása nagyon fontos nekik, csak tanultan házasodhatnak, az ő felelősségük a gyerekek vallási nevelése.
-        A nő is kezdeményezheti a válást.
-        Körülmetélés egy hónapos kor alatt.
-        Bar micvó szerűség 15 éves korban.
-        Szerénység, egyszerűség, mezei liliomság.
-        Chivának hívják az imaházukat, úgy néz ki, mint bármelyik lakóházuk, mert folyton üldözték őket és így nem látszott, hogy melyik a számukra legfontosabb épület.
-        Szentírásuk: The Wisdom of Life
    • Az ebéd hasonló volt a beduin vacsorára: földön ülős, 6an ülünk körbe egy nagy tálat, egy tálból cseresznyézős módszer. Kétféle húsgombóc kétfél mártással (a mustárra emlékeztető nagyon finom), lecsószerűség, manduladarabos rizs pulykafalatokkal, zöldfűszeres és paradicsomos pita. A zöldfűszer Szarvason is szokott lenni, és mindig elfelejtem a nevét. :S Zsuzsi, esetleg hozzászolnád? Ezen kívül olajbogyó, káposztasaláta és humusz is. Desszertnek datolyával töltött tea süti, tea és kávé.Szóval terülj-terülj asztalkám. Datolyaszörpöt is ittunk.
  • Buszozás Tel Avivba. A Deborah szállodában laktunk, nagyon közel a tengerparthoz. Homokpart, sokkal jobb, mint Ostián, mert nem olyan fehér és nem vakít. Az úszómesterek a parton hangszóróba üvöltenek (sajnos csak héberül), ha valaki túl messzire merészkedett a parttól.
  • Esti séta. Tengerpart és Rabin tér. A Rabin téren be van jelölve, hogy hol állt Rabin és a merénylője és ki tettek képeket Rabinról, az egyiken például Clintonnal és Jasszer Arafattal.

10.    Szerda – aug. 25.

  • Gyaloglás a tengerparton Yafo-ba. Nagyon hangulatos, szűk utcás mediterrán város. Minden ház teljesen különböző és egyformán gyönyörű.
o      Horoszkópos negyed: minden utca csillagjegyekről van elnevezve. Itt van a Kívánságok hídja (amikor átmegyünk meg kell érinteni a saját csillagjegyünket ábrázoló domborművet a korláton, a tengert nézni és közben kívánni valamit) és a Statue of Faith is, egy domborművekkel borított diadalív is. Az utóbbin elvileg Jákob álmát, Izsák feláldozását és Jerikó elestét láthatjuk, de szerintem teljesen beazonosíthatatlanok, még jó, hogy kiírták. J
o      Kr. e. 13. századi egyiptomi erőd romjai.
o      A keresztény és a zsidó kegytárgygiccs békés együttélése a poros bóvlibolt polcain.
  • Gutman Múzeum. Nahum Gutmant Izrael nemzeti festőjeként tartják számon. 7 évesen érkezett a családjával oroszországból, a 20. sz. elején. A spéci tel aviv-i fény volt a fixa ideája, ahogy a többi korai izraeli festőnek is („Old masters”). Ezt a tárlatvezető szerint csak az érzékeli, aki kívülről jön, az izraeliek nem. Én sem érzékelem, szerintem Rómában pont olyan a fény.
o      A múzeum állandó kiállítása Gutman műveiből és 1-2 más régi nagy mesteréből áll. The Poet Ch. N. Bialikat his room  - csak Bialik miatt figyeltem fel a képre. Nem értem, miért pont Gutman a „nemzeti festő”, nekem úgy tűnt, hogy gyenge festő és középszerű grafikus volt, és ezt az egyik művészettörténész csoporttársunk alátámasztotta.
o      Időszaki kiállítás: Local Hera – Portrait of the Arab in Israeli Painting. Itt majdnem minden képről, ami tetszett, az derült ki, hogy Asher Feldman festette (The Sheik’s Son 1929, Almond Peeilng 1929/30, Jericho 1930/31, Kwayess 1929).
  • Függetlenségi Múzeum.
o      Independence Hall. Itt kiáltotta ki Ben Gurion Izrael függetlenségét 1948. május 14-én. Előtte művészeti múzeum volt itt. A britek szombatra tervezték a kivonulásukat, ezért gyorsan kikiáltották Izraelt péntek délután 4-kor.
o      Tök jó vezetőnk volt, teljesen beleélte magát a mesélnivalóba. És a gondolkodása is szimpatikus: Szörnyű, hogy szükség van katonaságra, Izraelnek a legnagyobb szüksége a békére van. A diaszpóra is Izraelhez tartozik, Magyarországon, mi magyarok, akik voltunk Tagliton, jobban tudjuk képviselni Izraelt, mint egy izraeli. „It’s your country too. That’s the story.” – így búcsúzott el tőlünk. Jó, mondhatjátok, hogy hatásvadász volt, de akkor is kedves.
o      Az eredeti berendezéssel láttuk a termet, székek, Ben Gurion szónokló kalapácsa. Meghallgattuk lemezen a Hatikva felvételét, ahogy akkor előadta egy zenekar, és a rabbi áldását is. Golda Meir is jelen volt. Minderre 3 órával egyiptomi invázió, függetlenségi háború…
  • Max Brenner csokizó. Újévi feliratok már most.
  • Piac. Tiszta San Giovanni in Laterano. J A frissen facsart gránátalmalé nagyon hiányzik nekem Pestről!
  • Esti találkozás Slomo Perlel-lel. Az ő történetét dolgozza fel az Europa, Europa c. film. Egyrészt nekem nem tetszik a cím, Európát nem lehet a Holokauszttal és a II. világháborúval azonosítani. Mondjuk ez valószínűleg nem Perel-en múlt. A film nagyon megszépítette a jellemét. Azt mondta el nekünk, hogy minden életveszélyben az anyja következő parancsára gondolt: „Élned kell!” . Ez kiüti az apja intelmét, miszerint „Maradj mindig önmagad!”. Szóval önmaga az nagyon nem maradt. Az elbeszéléséből az jött ki, hogy széthasadt a személyisége, és nem hazudott, sem akkor, amikor kommunista volt a sztálinista szovjet árvaházban, de akkor sem, amikor lelkes Hitler Jugend volt. Rengetegszer megtagadta önmagát, a zsidóságot (minden egyes Heil Hitlerrel!, és egyszer az anyját is, amikor nem ment oda hozzá a lodz-i gettóban (értem, hogy csak veszélybe sodorta volna, de akkor mindek kell elmenni Lodz-ba, horogkeresztes egyenruhában elmenni az anyánk előtt???). Na jó, nem törhetek pálcát felette, de szerintem azon kívül, hogy kamasz volt, azonkívül azért is volt ennyire könnyen befolyásolható, mert nem szuper intelligens és hát a tartása sem annyira erős… Így is bármikor megölhették volna, és a csodával határos, hogy megmenekült. De az nagyon durva, hogy lelkesedett a Harmadik Birodalomért és sajnálta, amikor Németország elveszítette a háborút. Miközben tudta, hogy mit művelnek a nácik. Megkérdeztem tőle, hogy maradt-e valami az istenhitéből és hogy mivel foglalkozott az alija után Izraelben. Azt mondta, hogy a Holokauszt megmutatta, hogy Isten nem mindenható, egy nem mindenható istenre meg nincs szüksége. Izraelben a testvérével cipzárgyárat alapítottak. Amikor idősebb korában szívműtétje volt, eladták és azóta járja a németországi és az izraeli iskolákat és tanúskodik. Nagyon durva, hogy Lenivel, a tökéletes náci egykori szerelmével még mindig tartja a kapcsolatot! És a Hitler Jugend-es társaival is…
  • Alig volt időnk kérdezni tőle…
  • Este búcsúbuli egy pici, zsúfolt, nagyon hangulatos kerthelyiséges pub-ban. Utána rögtön mentünk a reptérre. 

2010. szeptember 7., kedd

Izraeli napló III. rész. Hétvége Jeruzsálemben.

Hétvége csak a mi szempontunkból, Izraelben munkanap a vasárnap.


6.    Szombat – aug. 21.

  • A jeruzsálemi Óváros felfedezése.
  • Az örmény negyednek csak a kapuját láttuk, az is impozáns, a ki-be mászkáló örmények megmosolyogták bámészkodó turistatömegünket, bár gondolom már megszokták ezt a látványt.
  • Nagyon értékeltem, hogy Zoli beleszuszakolt a programunkba pár keresztény templomot is, ami hivatalosan nem volt benne. Pl. azt a templomot, amiben a szendergő Mária szobra van, a kriptájában meg mindenféle európai ország nemzeti oltára, így a miénk is.
  • Siratófal. Az ott imádkozó nőkön úgy láttam, hogy a lehető legintimebb pillanatot élik át, a tolongástól függetlenül (amúgy délben, amikor ott voltunk, kevesen voltak). Tettem kívánságot a falba (másét, amit itthonról vittem lezárt borítékban) és Zsuzsi segítségével elmondtam azt az imát, amit akkor szokás, amikor legeslegelőször járunk valahol vagy csinálunk valamit. De engem a Siratófalban az emberek érintettek meg a legjobban, akik ott imádkoznak. Nagyon tetszett, hogy egy könyvespolcról kölcsön lehet venni imakönyvet, sőt segítenek is, hogy abban mit kell keresni, mindent megtesznek a vallási analfabéta turisták vallási élményéért is. A Siratófal szomszédságában van egy rabbiképző szerű intézmény (a papnövelde talán adekvátabb kifejezés lenne rá) a III. Szentély leendő papjainak oktatására. Mások szerint ugyanakkor a III. Szentély már megvan, maga Izrael állama.
  • Arab bazársor. A szombatszegő zsidóknak bőven van hol vásárolniuk. J Ugyanabban az arab boltban Free Palestine feliratú pólótól keresztes medálon át a táleszig minden kapható!
  • Keresztény kegytárgy boltsor a Via Dolorosán.Nekem ez visszásnak tűnik egy kicsit, de a katolikus barátnőm vallási érzékenységét nem sérti, úgyhogy ez egyéni.
  • Igazából nem válnak el élesen ezek az üzletsorok.
  • Osztrák-magyar vendégház. Ferenc József szentföldi látogatása alkalmából építették. Van egy osztrák kávéház is benne, ahol állítólag nagyon finom bécsi kávé és almás pite van, de épp zárva volt. L A kápolnában egy tanulságos freskó bemutatja, amint Ferenc Jóska keresztes hadjáratba hívja az osztrák-magyar hadsereget. Ez az intézmény tele van apácákkal és egyházi személyekkel, mindez két lépésre egy minarettől, így amikor felmentünk az épület tetejére kilátást nézni, a müezint hallgattuk.
  • 396 keresztény templom van Jeruzsálemben!
  • A Szent Sírból csak az előtte hömpölygő sort volt időnk megcsodálni. Aztán egy evangélikus templomot kívülről.
  • Francia negyed. Romain Gary francia kulturális központ.
  • Orosz negyed. A város legnagyobb görög-keleti temploma.
  • Jeruzsálem városháza
  • Szombat délutáni pihenő (csak fizikai értelemben) a szállodában
o      Holocaust-os peula a következő napi Yad Vashem látogatás megelőlegezésére.
o      Kávé-tea + baklava és knaffe evés. A knaffe egy nagyon extrém ízű (mivel juhtúró mézzel+ valami piros reszelékkel a tetején) arab édesség, de első kóstolásra ízlett.
o      Egy palesztin ügyekkel foglalkozó TV riporter előadása az arab-izraeli konfliktus történetéről. Jól érthetővé tette és elég objektív is volt. Főleg azt hangsúlyozta, hogy a Közel-Keleten nem igazán működik diplomácia, mint olyan, muszáj az erő nyelvét beszélni.
  • Havdala a szálloda halljában. (A különböző Taglit csoportok sorba álltak a helyért. J )
  • Szombat este a városban: hatalmas eufória, ami ránk is átragadt, spontán bulik, táncolás. Kicsit fura, hogy pont a szombat kimenetelét kíséri ekkora örömünnep, ami a legeslegnagyobb zsidó ünnep. Hóráztak is az utcán – itt tényleg csak férfiak, semmi Nyugati téri hanukai lazaság a nők iránt… A nachmanok bulijába (kocsi tetején is táncoltak) mi is beálltunk páran táncolni Moriyát követve, mire kétségbeesetten figyelmeztetett  egy ortodox  lány (héberül), hogy lányoknak nem szabad. Hidegzuhany az eufórikus buli hangulatra… Persze, elfogadom, csak ott és abban a pillanatban hihetetlenül illúzióromboló volt. Mindamellett tök jó lenne minden szombatot jeruzsálemi környezetben megünnepelni. És ők mindezek után vasárnap reggel dolgozni mennek!
  • Éjszaka egy pub-ba mentünk, ami nagyon tetszett, egy kör alakú épület emeletén volt, így a teraszról körös-körül minden irányba volt kilátás. Bent meg hangszóró tetején táncolás és társai. J

7.    Vasárnap – aug. 22.

  • Yad Vashem
o      Nagyon jó tárlatvezetőnk volt, technikailag is jól van megoldva, mindenki kap egy fülhallgatót, amiben a saját vezetőjét hallja, ha a megfelelő csatornára kapcsol. Így a lemaradók is sem maradnak le a tudnivalókról.
o      Az épület alapstruktúrája piramis szerű, egyre lejjebb megyünk, a történet mélypontja van középen, aztán megint egyre feljebb, ahogy haladunk előre a VH vége felé.
o      Már az első teremben volt egy fénykép a 30-as évekből egy férfiről, aki szinte pont úgy nézett ki, mint a dédnagyapám.
o      Emléklapok terme: középen vizes gödör, amiben tükröződnek a mennyezeten lévő emléklapok arcai, együtt a látogatók arcaival. Emléklapok mindenféle nyelven vannak, mindegyik az adott áldozat nyelvén, fényképpel, élettörténettel.
o      A gyermek áldozatok emlékművét Edit és Abraham Spiegel adományából építették, akiknek a gyereke pici korában halt meg Auschwitzban. Ők amúgy magyarok voltak, és utána kivándoroltak Amerikába. Az emlékműben öt gyertya lángja tükröződik rengetegszer, ezek a fények jelképezik az egyes gyerekeket.
o      Rengeteg túlélőkkel készült interjút is vetítenek a múzeumban, bennem Sinai Adler maradt meg a legjobban, aki az egész tábori történetéről mosolyogva beszélt, és az abszurd részleteket emelte ki. És ezzel fejezte be: „Mindenki azt kérdezi, hogy tudok mosolyogni. Ha nem mosolyognék, örökké sírnék.”
  • Katonai temető a Herzl-hegyen.
o      Azért van a Yad vashem mellett, hogy emlékeztessen arra az izraeli felfogásra, miszerint vagy van erős izraeli hadsereg, vagy megismétlődik a Soa.
o      Ha lehet, még jobban megrázott, mint a Yad Vashem, mert a sötét jövő nyomasztóbb, mint a sötét múlt. Az az érzésem, hogy ha valaha is béke lesz itt, az izraeliek már nem fognak tudni békében élni, mert addigra már annyi nemzedék élte le az életét militarizmusban és adta tovább a militarista értékeit. Zoli saját bevallása szerint is szélsőséges ember, azt mondta, hogy szóba sem áll olyan emberrel, aki nem akar harci alakulatnál szolgálni a katonáskodás alatt. És egyébként nagyon nehéz Izraelben lelkiismereti összeférhetetlenség miatt felmentést kapni a katonai szolgálat alól, és nem is törekednek rá, mert az egész társadalom megvetése sújtja az illetőt. Ennyire minden a hadsereg köré szerveződik, ismerkedésnél is az egyik első kérdés, hogy hol és melyik alakulatnál katonáskodott a másik. A szülők meg készítik fel magukat arra a pillanatra, amikor becsöngetnek a tisztek bejelenteni a gyerek elestét. Szóval értem én, hogy akkora szükség van egy ütőképes izraeli hadseregre, mint egy falat kenyérre, mert amint meggyengülne, Izraelt elsöpörnék a Föld színéről, de akkor is elborzaszt ez a militarizmus engem, „lúzer”, pacifista, európai zsidót.
o      A legújabb sírokon vannak fényképek, hogy személyesebbek legyenek. Ez nagyon borzolja a vallási érzékenységem. A chipsek, plüss állatok és egyéb pogány halotti áldozatokra emlékeztető tárgyakról nem is beszélve.
o      Nem csak háborús hősöket temetnek ide, hanem mindenkit, aki a katonaideje alatt halt meg.
o      Apróság: nincs elég kavics a temetőben.
o      Yitzhak Rabin és a felesége sírja. Zoli elmesélte azt a napot, amikor megölték Rabint. Nagyon érdekes volt tanútól hallani, az egész ország meg volt döbbenve, hogy egy zsidó ölte meg.
o      Golda Meir sírja
o      Szenes Hanna sírja
o      Herzl sírja, előtte felvonulási tér. Egyedül itt könnyű kavicsot találni, Herzl sírjára tettem is.
  • Délután utazás Északra. Este Jewish Identity peula (kollázst csináltunk). 

2010. augusztus 31., kedd

Izraeli napló II. rész

4.    Csütörtök – aug. 19.

  • Kibbutz Lotan ökokibuc
o      Nagyon fellelkesített! 
o      2 ausztrál önkéntes vezetett minket körbe, akik fél évig dolgoznak itt és valami hasonlót akarnak importálni Ausztráliába.
o      1983-ban alapították a kibucot, később lett zöld.
o      Aki belép, ketubát köt a kibuccal.
o      Lehetőségünk nyílt kipróbálni a komposztáló WC-t. De élnek itt nem-zöldek is, ezért vannak vízöblítéses WC-k is.
o      Színes, vidám dizájnos kukák.
o      Reform zsidó közösség.
o      Kb. 50 tagú, az egy harmaduk máshol dolgozik.
o      Van saját óvodája, iskolába egy közeli, nagyobb kibucba viszik a gyerekeket.
o      Adam az ausztrál önkéntes nincs annyira kiakadva az izraeli légkondimániától, mint én, de ebben a kibucban persze spórolnak vele. És szerinte tök jü megoldás a vályogfal a hűvös megtartására, ahogy ugye nyomorultabb helyeken szokás építkezni…
o      Teaház  és ajándékbolt is van.
o      Fürödtünk a medencébe, ami a klórhoz képest valami alternatív dologgal van tisztítva, sokkal jobb benne fürödni, mint egy átlagmedencében, de, higgyétek el, tiszta is!
o      Nem semmi a medencéből nézni a háttérben a sivatagi sziklákat, körülöttünk meg a zöld pázsitot.
o      Buszozás É-raa beduinokhoz. Útközben pihenő egy Aroma Caféba. Ekkor még nem sejtettük, mennyit fogunk még különböző Aromákban időzni. =)
  • David Ben Gurion és a felesége sírja. Nagyon szép fehér köves – zöldellő növényes park van a sír körül, a sivatag közepén. Direkt költöztek a sivatagba, példamutatásból, mert B. G. tudatosítani akarta a népben, hogy Izrael fennmaradása azon áll vagy bukik, hogy sikerül-e belakni a sivatagot (ami a terület 62 %-a). A sírjára rá van írva az alijázása évszáma is (1906), mert újjászületésnek tekintette. Oroszországból érkezett, nagyon szélsőséges cionista volt, iszonyatosan lenézte a lúzer európai zsidókat. Olyat is csinált, hogy találomra megszólított Tel Aviv utcáin embereket, és akinek nagyon lengyeles-oroszos neve volt, annak egyből ezt mondta: „Rögtön menjen el nevet változtatni! Ne látsszon még a nevéből is, hogy Galíciából jött!” Nem volt vallásos, de mindig a Bibliát idézte és nagyon művelt volt, hatalmas könyvtárat hagyott maga után.
  • Beduin tábor, turisták számára komfortosítva és berendezve. Beduinsátorban aludtunk, matracon és hálózsákon, és a földön ülve vacsoráztunk, kvázi hagyományos (??) beduin kaját, és tábortüzeztünk is. De volt zuhanyzó és angol WC, a reggeli meg svédasztalos volt (corn flakes, Danette szerű puding meg minden). A vacsoránál 6osával ültünk egy-egy hatalmas tálcához, és folyton hozták az utánpótlást mindenféléből az asztalokhoz. A menü: pita (édes palacsintatészta volt az én fogalmaim szerint), humusz, thina, rizs zöldségdarabokkal, pulykanyárs, káposztasaláta, olabogyó, csípős paprika. Desszertnek lehetett kérni baklavát (3 félét is: diós, pisztáciás, mogyorós) valamint kávét és teát. A teatöltögető srác franciának nézett. =) Ezek után a sátrunkban a csoport külön bejáratú autentikus beduinja mesélt a beduinok mai helyzetéről és zenélt is nekünk. Héber dal is volt a repertoárjában, de az a mi repertárunkból hiányzott. Tudnivalók a beduinokról:
o      Muszlimok és arabul beszélnek, de nomádok. Sejkek az irányítóik és védnökeik.
o      A mi beduinunk izraeli állampolgár.
o      Erős közösségi szolidaritás -> ha kell, el tudnak jutni kocsival a szupermarketbe, ami tevével kicsit hosszadalmas lenne. J
o      1 férfi általában csak 1 feleséget + 6-7 gyereket tud eltartani.
o      Beduin mese: egy szörny megfenyegeti a főhőst, hogy ha 3 nap alatt nem nősül meg, akkor felfalja a harmadik naplementekor. Végül csak egy 90 éves vénasszonyt talál. Naplemente után azonban gyönyörű fiatal lánnyá változik. Kiderül, hogy ő a szörny.
o      Az esti tábortűznél Bence gitározott, saját számot is! És rögtönzött egy dalt a Taglitunkról, aminek a refrénje:
„Ez itt a Taglit, hív a sivatag,
De nem maradsz itt, ne hívjál taxit!”
Zoli főzött „füves” teát és kávét. Kobival, a fegyveres őrünkkel meg vízipipáztunk. Szóval nagyon-nagyon jó este volt. Éjszaka valaki látott egy skorpiót, szerencsére nem a hálózsákjában, (eddig mindig arról volt szó, hogy kamu mindenféle skorpióparáztatás!), a beduinunk kíméletlenül kivégezte.

5.    Péntek – aug. 20.

  • Reggel gyönyörű a pálmákat és a sivatagi tájat meglátni legeslegelőször.
  • Tevegelés: felszállásnál rettegtem, de nem az a bátor, aki nem fél, hanem aki legyőzi félelmét, megérte legyőzni! Kettesével ültünk egy tevén, és több tevét összekötve vezet egy beduin. Minden teve másképp viselkedik, a miénk nagyon jó fej volt, simán leült és felállt, nem köpött, nem harapott és nem rúgott. Csak néha fújtatott egyet-egyet.
  • Buszút Jeruzsálembe. Dél körül oda értünk, annyira finom hideg ebéd volt, hogy nagyon örülnék neki, ha Szarvason is ilyen lenne a pénteki ebéd. =) Megnéztük az Olajfák hegyét és egy kilátóból jól körbefényképeztük a várost.
  • Bevásárló utca, ami a Yafo kapuhoz vezet (7 kapuja van az Óváros falának, ami az oszmán uralom idején épült). Az egyetlen üzlet, amit itt láttam és nem multi, a FOX, csak Izraelben honos, de a kínálata pont ugyanaz, mint a H&M-nek vagy az Upimnak.
  • A kötelező fehér mészkövezés ellenére nem unalmas az építészet, sőt mintha pont ez ösztönözne formai változatosságra itt.
  • Piac péntek délután. Hogy Zoli klasszikus mondását idézzem: ezek az ortodoxok, akiknek más dolguk sincs egész héten, mint a Szombatra készülni, szerintetek mikor kezdenek el vásárolni? Hát nem péntek délután 4.kor? És tényleg rengeteg idegesen rohangáló, szinte a fülén is szatyrot cipelő ortodox férjet láttunk, a hasonló állapotban lévő feleségnek kiabálva a nagy pénteki bevásárlási pánik miatt. Preszombat-szindróma? De legyünk igazságosak, talán mást dolguk is akad a hétköznapokon… A jeruzsálemi piacon is sikerült pesti ismerőssel összefutnom.
  • Hazafelé menet belecsöppentünk egy utcai buliba, élő zenével, színpaddal, forgalomeltereléssel meg mindennel.
  • Este Kabalat Shabbat a The Great Synagoge of Jerusalem nevezetű jelentősnek számító zsinagógában. Magyarországon kb. minden egyes zsinagóga ezerszer szebb ennél! Hát ezzel jár, hogy Izraelben kimaradt a szecesszió meg sok egyéb korstílus. L Igazából csak egy ¾ órás pofafürdőt vettünk. Gondolkoztam rajta, hogy vajon nem ciki-e, hogy a taglit csoportok kivonulnak a szertartás kellős közepén, de ahogy kimentünk, szembejött egy csomó család, akik ellenben az első felét késték le úgy, ahogy van. J A szembejövők, mind Shabbath shalommal köszöntöttek, megvan a mediterrán közvetlenség itt is. J A zsinagógai imádkozás is nagyon érdekes volt, mintha egy kórus koncertje lett volna operabetétekkel (és karmesterrel).
  • Vannak kóser és nem kóser Aromák, a nem kóserek nyitva tartanak szombaton is.
  • A szombati vacsi a szállodában nem volt túl nagy szám, nem bírtak el az ételek melegen tartásának problematikájával, amit azért lássunk be, hogy ment régen is áram nélkül… Volt sólet, de a maceszgombóc levesről (amit imádok) kiderült, hogy Izraelben nincs elterjedve.
  • Később Jerusalem by night séta
o      Yafo negyed: az első városrész, ami az óváros falán kívül épült, a 19. század végén.
o      Egy elit lakónegyed pici, növényekkel romantikusan befuttatott házakkal.
o      Egy parkban leültünk Jeruzsálemmel kapcsolatos dalokat hallgatni (tehát csoportilag nem tartottuk meg a szombatot) és gyümölcsözni.

2010. augusztus 29., vasárnap

Izraeli napló I. rész

1.    Hétfő – 2010. aug. 16.

  • Egy gépen utaztunk az úszó EB-ről hazatérő izraeli úszóválogatottal. Nagyon finom mentás limonádé volt a repülőn. J
  • Tel Aviv: Ben Gurion reptér. Lufik a plafonon!
  • Tel Avivból buszozás Jeruzsálembe, aztán D-re a Holt-tengerhez.
  • Jeruzsálem
    • A brit mandátum óta törvény, hogy kötelező fehér mészkőből építeni az összes épületet.
    • Itt is van Goethe Intézet.
    • A lakosság 70%-a zsidó.
  • Elbuszoztunk Petah Tikvah mellett (a városka A zenekar látogatása c. izraeli filmben)!
  • Tel Avivban mediterrán, Jeruzsálemben kontinentális az éghajlat. Jeruzsálemből D-re buszozva az alagúton túl már sivatag van!
  • Az arab falvakban nincs cserepes háztető, mert
o      A) a nők minden házimunkát a tetőn végeznek-> lapos
o      B) az új nemzedék ráépíti az otthonát a szülői ház tetejére->lapos
o      -> az európai zsidók hozták be a cserepes háztetőt, mert a Közel-Keleten ugyebár amúgy sincs annyi hó, amitől beszakadhatna a tető. =)
  • Este szállás Ein Gedi városkában egy kibucban. Tele van éhesen kószáló csont sovány macskákkal, kicsit nyugtalanító a jelenlétük.
  • Fojtogató záptojásszaga van a holt-tengeri levegőnek.
  • Este 8-kor más teljesen sötét van!

2.    Kedd – aug. 17.

  • Masada
o      A világ egyik legrégebbi Bét Kneszetje és első keresztény temploma!
o      Tök jól szemléltetik maketten, hogy hogyan oldották meg a védők a vízellátást az ostrom 3 évében. Amikor Jeruzsálemben esik az eső, a hegyi vádik megtelnek vízzel és lefolynak az alacsonyan fekvő sivatagba, ezt a vizet gyűjtötték ciszternákba a zelóták. Történeti rejtély: a rómaiak erre hogyhogy nem jöttek rá? Simán megakadályozhatták volna!
o      Római rámpa, amiről kőhajító géppel ostromolták az erődöt, a védők meg visszadobálták rájuk a köveket.
o      A hadsereg nem csak a folyamatos háborús készültség miatt fontos Izraelben, hanem a világ minden tájáról bevándorolt nép olvasztótégelye funkció miatt is.
o      Sivatag definíciója: évente kevesebb, mint 150 ml csapadék. Itt, a Júdeai sivatagban évi 70-80 ml esik.
o      Columbarium: Masada védői elfogott galambokat és varjakat ettek!
o      Néha az izraeli katonákat itt esketik fel a Tanachra (fegyverestül), hogy Masada soha nem fog megismétlődni.
o      Nemzeti zarándokhely, közben erkölcsi-pedagógiai dilemma. ?Az öngyilkosságot példának állítani gyerekek elé? Pláne a gyilkosságot (egymást szúrták le)?
  • Ein Gedi Nemzeti Park: sivatagi élővilág
o      Csak kecskéket láttunk, a többi állat elbújt a meleg miatt, de amúgy vannak sziklanyulak (!) is.
o      Két vízesésnél megálltunk fürödni. Hűsítő, de a kavicsok az aljukon nagyon szúrnak.
o      Kobi, a fegyveres őrünk utálja ezt a helyet, mert már unja. Nekem (így elsőre) tökre tetszik.
  • Holt-tenger
o      Nekem kifejezetten rossz élmény volt fürödni benne. Egyszer az életben ki kellett próbálni, de lehet, hogy ennyi elég is volt belőle.
o      Évente 1 m-t visszahúzódik! A kísérő katoáink (akik 20-23 évesek!) is emlékeznek rá, hogy az ő életük alatt tizenvalahány m-t visszahúzódott a tenger. Sószigetek is keletkeztek a vízben.
o      A Holt-tengeri kozmetikumok Izrael fő exportcikkei.
o      Közök jordániai-izraeli projekt: csatornával összekötik majd a Holt-tengert a Vörös-tengerrel, hogy az előbbit táplálja édesvíz és így megmentsék. Az ENSZ (?) csak akkor ad rá pénzt, ha közösen valósítják meg. Mindkét félnek erőteljesen érdeke, úgyhogy állítólag együttműködnek és 3-4 éven belül kész lesz a csatorna.
o      Két és fél óra buszozás D-re, a Vörös-tengerhez.
  • Esti túra a Vörös kanyonban
o      Szép, de azért nem kárpótol a sok szenvedésért. Szúrós köveken mászás+ szűk szakadékokba ereszkedés… -> fájdalom + halálfélelem (hozzáteszem, hogy ezzel a véleménnyel kb. egyedül álltam a csoportban)
o      Az alkonyi fényben leültünk meghallgatni a Zsoltárok könyvének sivatagot dicsőítő részének egy mai megzenésítését. Hangulatos és egyben hatásvadász program volt.
  • Eilat
o      Tisztára olyan, mint Reggio Calabria, egy Lungomare köré szerveződik a város. Az esti piac meg pont olyan, mint a lungoteverei nyári fesztivál. J
o      Mintha Izrael Las Vegas-a lenne, a „bűnös város”, tökre kakukktojásnak tűnt itt az az egy szem pajeszos-kaftános férfi, akit láttam az utcán.
o      Tengerpart + piacnézés késő este. Kb. ugyanazt árulják, mint a lellei borhéten.
o      Zoli (az izraeli madrichunk) megjegyzései Eilatról: „Sok itt a HMCS.” „Ez a legjobb hely Eilatban” – az Aroma Caféra mutatva, ami pont olyan jellegtelen, globalizált hely, mint a Starbucks. J

3.    Szerda – aug. 18.

  • Hajnali túra 4:45kor az Eilat hegységben. Napkelte nézés. Muriya főzött nekünk kávét, Zoli meg zsályás-fahéjas („füves”-nek becézett) teát. A Vörös-tenger partján kávézni, a napfelkeltét nézve az egyik leghangulatosabb dolog a világon! Még akkor is, ha utána a szél ránk fújta a gőzölgő kávét, minek következtében a ruhánk pont úgy nézett ki, mint amikor 5 éves korunkban csoki pudingot ettünk. Utána reggel 9-re mentünk vissza a szállodába reggelizni.
  • Önkénteskedés egy eilati öregek otthonába. Nekem pechem volt, az olasz bácsi, akivel igyekeztem olaszul beszélgetni, csak héberül beszélt velem, pedig mondtam, hogy nem értem.
  • Délután strandolás a Vörös-tengernél.
o      Búvárkodás: gyönyörű! Amikor bemegy az ember a vízbe, eleve nagyon mély és tele van különböző halakkal és fehér korallokkal. Ezek a halak egyáltalán nem zavartatják magukat az emberi jelenlét miatt.
o      Kristálytiszta, teljesen átlátszó víz.
  • Este discohajó a Vörös-tengeren. Csoportdinamikailag nagyon rosszul jött ki, hogy már a harmadik estén volt egy szétesős, hazafelé egymást elvesztős, tehát közösségbomlasztó program. A viharzás fázis túl erőteljes lett. De egyébként maga a buli jó volt. 

2010. augusztus 13., péntek

Szarvas 2010/2. turnus - Csillagok

Vége a szarvasi nyárnak

Július 9-e óta Magyarországon vagyok. Nem azért nem írtam azóta, mert több mint egy hónap alatt nem történt velem semmi említésre méltó. Épp ellenkezőleg! Olyan sebességgel követték egymást az események, hogy nem tudtam semennyit sem a gép mellett punnyadni. Ezt nem is bánom, de a következő kaland előtt azért nem árt egy kis visszatekintés.

Igazából az utolsó római napokról sem írtam még, pedig egyáltalán nem voltak kalandmentesek. Meglátogatott Hanna, az Amerikában élő magyar barátnőm, akivel 1996-tól kezdve gyerekkorunk minden nyarát végigbarbieztuk és polly pocket-eztük Balatonlellén. Tehát az együtt sülés-fővésben nagy gyakorlatunk van, én is voltam náluk New Jersey-ben. De most először csináltunk csak kettesben maratoni városnézést. Ennek során megesett két olyan dolog, ami Hanna nélkül sosem történt volna meg velem, és nagyon örülök, hogy megestek, mert felszabadultnak éreztem magam a szokásos eltűrő-konfliktuskerülő magatartásomhoz képest. Ehhez a Hannának az a fajta  harciassága kellett, amit a sztereotípia "amerikai pimaszságnak" nevez (persze durvábban is ki szokták fejezni), vagyis a kiállás a jogaink mellett (jó, tudom néha ezt túlhajszolják, de alapvetően hasznos hozzáállás). Az egyik történetben egy trasteverei vacsora (ami pedig önmagában az egyik leghangulatosabb élmény a világon, ha az ember autentikus, tehát kockás terítős, ételkirakós, pórias, olcsó vendéglőt választ) sült el kicsit rosszabbul a vártnál. Miután 40 percen át nem hozták ki a desszertet (és egyáltalán nem volt teltház, csak az volt a baj, hogy kiderült, hogy a Hanna amerikai), szóltam a pincérnek, hogy most már a számlát kérem, akár a desszert kihagyásával is, még 20 percet ráhúztak, így aztán Hanna indítványozására fizetés nélkül leléptünk.Mondanom sem kell, hogy magamtól soha nem mertem volna megtenni. Az a durva, hogy ebben az étteremben már 3szor-4szer jártam korábban, mindig jó fejek voltak, teljesen megfelel a trasteverei trattoria követelményeinek, amiket fentebb vázoltam. A következő sztori még jobban kidomborítja, hogy miként illan el a híres olasz kedvesség és vendégszeretet az amerikai turista láttán.

Mindent megtettem Hanna tiltakozása ellenére is annak érdekében, hogy vatikánkompatibilis öltözékben jelenjen meg a Szt. Péter Bazilikában. Térdig érő ruha boleróval. Nem volt elég. A szoknyahossz megfelelő volta vitatható kérdés, és mint ilyen, kizárólag jóindulat kérdése szerintem, hogy mit fogadunk el annak. A térdkalács teteje oké, vagy csak a közepe vagy az alja? Tudom, hogy iszonyat nevetséges ez a problémafelvetés, de lássuk be, hogy így műlödik. Hannának a térde tetejéig ért a ruhája, amit szerintem el kellett volna fogadniuk a boleró (és ily módon a jószándék és a tisztelet) láttán. De azért rászóltak, hogy nem mehet be (tekintve, hogy eddigre az amber minimum 35 percet állt sorba a biztonsűgi ellenőrzés miatt a már reggel 9kor tűző napon, ilyenkor mindenki kiakad), mire ő: "Are you serious?"... és még pár angol mondat után, a pallérozott elméjű őrtállónk olaszul üvltve közölte, hogy nem tud jenkiül, csak a "jólnevelt" angolt ismeri. (Amíg velünk veszekedett, percenként usque 10 rövidnadrágos vagy ujjatlan felsős nő ment be a templomba.) Ezen a ponton én is ráordítottam, hogy miről is beszélünk, 280 millió ember anyanyelve nem egy beszélnivaló nyelv? Azért mert ő nem érti, azért az már nem angol? Az összecsapás az emblematikus "Yankee, go home!" mondattal végződött az ő részéről, az enyémről pedig - ... azt kitalálhatjátok. Nem lennék büszke erre az olasz szónoklatomra, ha nem előzte volna meg ez a botrányos dolog, hogy Vatikán Állam alkalmazottja megengedi magának, miközben dolgozik, hogy beletiporjon a turista nemzeti identitásába. Ha a jenkizést beleviszi a munkába, akkor én is felhasználhatom az olasz nyelvtudásomat a nyers indulatok kifejezésére.
Mindazonáltal bejuttattam Hannát a Szt. Péterbe. Kerestünk gyorsan egy WC-t, ruhát cseréltünk (az ő ruhája nekem az egész térdemet elfedte). Diadalmasan akartunk bevonulni jenkiző emberünk szeme láttára, de sajnos akkor épp lefoglalta két baseball sapkás japán fiú egrecíroztatása.... =(  De a Vatikán megnézése programpontot is teljesítettük!

Miután hazajöttem, szinte egyből Szarvasre mentem precampre, majd első, majd második turnusra. Nagyon jó, hogy nem kellett egyből a rendes pesti kerégvágásba visszailleszkednem.

Az első turnus elég sok szenvedéssel járt a madrichtársakkal való együttműködés szempontjából, amiből sokat tanultam. A madrichpárommal, Kirával való együttműködés és a gyerekekkel való kapcsolat szempontjából viszont hihetetlenül pozitív és maradandó élmény volt. A második turnus újszerű tapasztalat volt, mert az eddigi 3 madrichságomtól eltérően most negevesekkel dolgoztam (6-10 éves gyerekek), őket is nagyon megszerettem, és Lindát is, a mostani páromat, és több barátságom elmélyülését is köszönhetem az utóbbi 12 napnak.

Nem rég kaptam új fényképezőgépet, mivel a réginek már csak ritkán van kedve működni, így a második turnusról rengeteg képet csináltam (az első alatt még nem tudtam sajnos, de ettől még felejthetetlen emlék marad!), a nagy része olyan tipikus "jaj de büszke vagyok a gyerekekre, milyen ügyesek itt is meg ott is" típusú anyukás kép =), közzé is tettem: http://picasaweb.google.hu/agneskelemen218/Szarvas20102TurnusCsillagok#

Az utolsó napokban nagyon elszomorított, hogy mindjárt vége az idei szarvasi nyárnak, pedig utána is van mire várnom, mert hétfőn megyek 10 napra Izraelbe és igazából tudom, hogy augusztus végén mennyire fel fog dobni, hogy újra belecsöppenhetek a pesti életembe, amit imádok. De akkor is hihetetlen, hogy 5 hét után véget ér a szarvasi nyár és lehet, hogy jövő júniusig nem is járok majd arra!