Múlna már el

Ma szegényebb lettem egy bölcsességfoggal, amit az ínyemből operáltak ki, mielőtt még kinőne teljes terjedelmében és összenyomná az összes többi fogam. Még soha-soha nem fájt ennyire semmi. Persze emlékeztetem magam rá, hogy emberek ennél sokkal rosszabb dolgokat szoktak elszenvedni. De ettől még szenvedek.

Minna Rozen: Five Hundred Years of „Daughter Trouble”: Jewish Families and Their Daughters in the Ottoman Era

·         „daughter trouble” usual formula in letters in the 16th century

·         in the Ottoman world a man’s honour was measured by the behaviour of the women of his family

·         child marriage considered to be protective for the morality, because in this way at reaching sexual maturity, people had already sexual partner

·         multi-generation, extended households

·         sandix=dowry boksz

·         spinterhood considered as danger for the society, for the community’s survival

·         gelin kemeri (engagement belt)-> for Christian, Muslim and for Jewish girls alike: marked that she belonged only to one man from that time

·         14 suicides in Istanbul till the 17th century, all of them young females. Minna Rozen found it out from research of tombstones

·         Kalamaria: a district of Salonikabuilt up by the Jewish community

·         Jews of Turkey were involved in the I. World War from the beginning

·         1880s Jewish refugees from Russian Empire-> very poor-> prostitution

·         Balkan wars + I. World War changed everything, the Empire and the patriarchal (Jewish) family collapsed alike

·         Salonika –tobacco industry: daughters of empoverished families became workers in tobacco factories: many of them at the age of 12 or 13!, in order to collect money for marriage-> 1920s trade unions

·         -> women became more independent-> dancing hall, trade union-> getting know men not chosen by the parents…

·         the situation was worse in Istanbul: less available job for women, they had to go to serve well-to-do families

·         in Istanbul only half of the Jewish community was Sephardic, in Salonika almost all of it

·         the „Buda” congregation in Istanbul existed from the mid-16th century

·         multiple married men very rare even amongst Sephardim

·         Jewish women used to turn to Shariya courts with their complainst about husbands! and the Shariya court could force husbands to behave better (but could not arrange divorce of Jewish marriages)

·         Jewish women are not in inheritance line, but in case of becoming widows they get back the dowry

·         intermarriage to muslims could happen only either in the highest or in the lowest social layers and from the 19th century, because middle class girls did not ever meet non:Jews and did not speak a single word in Turkish

Jewish Studies public lecture at CEU, 2012.09.27.

Hurrá, fel vagyok tüntetve mint a CEU hallgatója :)

http://nationalism.ceu.hu/node/23926

http://web.ceu.hu/jewishstudies/research.htm#cphd

Egyre több számomra kedves utcanév tűnik el

Értem, hogy miért rühelli a jelenlegi városvezetés Károlyi Mihályt és miért akarja eltüntetni ezt az utcanevet. De mi a jó abban, ha a Károlyi családról nevezik el? Károlyi Mihálynál csak még kínosabb asszociációk támadhatnak abból a családból. 1. Károlyi Sándor, aki megkötött egy bizonyos kompromisszumot Rákóczi háta mögött. Nem volt az feltétlenül rossz, de egy népnemzeti rezsim zászlóvivőjének nem alkalmas. 2. Károlyi György, aki a megtestesült konzervativizmus volt.

Tudják ezek, hogy mit tesznek? Nem lehetne, hogy pár utcanév azért megmaradjon a városban? Talán egyszerűbb lenne áttérni arra, hogy számokkal különböztessük meg az utcákat, mint New Yorkban.

Rómának szeretettel

Sajnos ez megint egy olyan Woody Allen-film, ami nagy csalódást okozott. Van valami abban az elméletben, hogy Woody felváltva csinál jó és csapnivaló filmeket. Nagyon kevés jó ötlet van a forgatókönyvben, ellenben túl sok hülyeséget sikerült összehordani. De az operatőr jó volt, Rómáról csodálatos képeket lehet látni, kicsit meg if fájdult a szívemnek az a darabja, amit ott hagytam. (Csak mondjuk szép rómás képeket magunktól is tudunk keresni a google-on, ezért fölösleges volt leforgatni ezt a filmet.)

A szinkronizálás védelmében

Sokat dicsérik azt a tényt, hogy Svédországban még a gyerekfilmek közül is egy csomó szinkron nélkül megy, és ezért a svédek gyerek koruktól jobban tudnak angolul, mint mi. Erről nekem mindig az jutott eszembe, hogy oké, de a magyar színészek miből élnének, ha nem lenne ilyen tömegipar a szinkronizálás, másrészt meg mi lenne a szinkrondramaturgokkal. Ez utóbbi azért jutott eszembe, mert az anyukám legjobb barátnője nagyon jó szinkron dramaturg volt (Székely Anna) és sokat hallottam lelkesen beszélni a szakmájáról, nem csak megélhetési céllal végezte a munkáját, hanem rengeteg kreativitást fektetett bele és izgatták a szakmai problémák. Szóval a szinkron-dramaturgia a műfordítóéval egyenrangú hivatás szerintem, mindkét esetben az alapanyag (irodalmi mű vagy film) és a fordító minősége dönti el a végeredmény színvonalát.

Ma délelőtt, amint elkezdtem nézni a Szex és New York filmváltozatát DVD-n angolul (igen, most bárki nyugodtan megvethet érte, hogy nem elég, hogy a Viasat 3-on meg szoktam nézni az epizódokat, még a film is meg van DVD-n), rájöttem, hogy ha legelőször is eredeti nyelven találkoztam volna a sorozattal, akkor egyetlen további részt sem néztem volna meg belőle, mert mind a négy főszereplő elviselhetetlen hangszínnel csipog, de Sarah Jessica Parker kifejezetten picsog. Spilák Klára (Sarah Jessica Parker magyar hangja) orgánumával viszont még a leges legnagyobb közhelyek is érdekesnek hangzanak és nem bántják a füleim.

Stockholm

Ez az összefoglaló nem lesz most nagyon rendszerezett, csak benyomásokat írok le, amik eszembe jutnak, mint egy igazi naplóban. Stockholm nagyon szép, tele van gyönyörű épületekkel, a belvárosi szigetek picik és közel vannak egymáshoz, jól el lehet lenni gyalog. Ugyanakkor az időjárás még augusztusban sem vonzó: mindennap kellett napszemüveg is, széldzseki is és esernyő is, mert széles skálán mozog az időjárás minden egyes napon belül. Imádom, hogy galambok helyett sirályok flangálnak a tereken. (A város területének egyharmada tenger, másik harmada zöld terület, és csak a maradék város tulajdonképpen.) Az "utca embere" valóban tud angolul kommunikálni. Valamint Isten áldja az arabokat és a törököket, csak az ő kajáldáikban volt számunkra elérhető áron élelem. :) Magyar szakos anyám remélem büszke rám, hogy elzarándokoltam a lapp identitásról szóló külön kiállításra. :)

Stockholm zsidó szempontból

Nagyon fontos élmény volt, hogy a zsinagógai idegenvezetőnő emlékezett a nagypapám unokatestvérére, Évi nénire, aki februárban halt meg. Rajta kívül is majdnem minden sírkőn magyar nevek szerepelnek a stockholmi zsidó temetőben. A stockholmi holokauszt emlékművön sikerült az összes rokonunk magyar nevét hibátlan helyesírással feltüntetni, nem úgy mint a magyar holokauszt múzeumában, a Páva utcai udvaron... Ugyanakkor a svéd zsinagógában Kristóffal elég büszkék lehettünkrra, hogy magyarok vagyunk, mert az idegenvezetőnő siránkozott, hogy a legtöbb svéd azt sem tudja ki volt Raoul Wallenberg, mire kifejtettem, hogy Pesten ez nem olyan jellemző és én magam tárlatvezető voltam az utazó Wallenberg-kiállításon. Az idegenvezetőnő nagyon szimpatikus volt egyébként, elmondta azt is, hogy az ő orosz ortodox apja soha be nem tette a lábát ebbe az orgonás neológ zsinagógába, ahol ő dolgozik. :) A "The Great Synagoge of Stockholm" keletkezéstörténete kb. ugyanaz, mint a Dohány utcaié: sok asszimiláns és liberális érzelmű nagyvárosi zsidó (akik Stockholm esetében evangélikus templomba jártak) összeállt rongyot rázni és épített egy gyakorlatilag keresztény székesegyházat. Csak náluk a név ellenére tized akkora az eredmény, mint nálunk. :) Persze nem a méret a lényeg. Nagyon tetszik például az orgonájuk, amit direkt kinyitott Széfer Tóra alakúra építtettek meg.
Megtudtuk, hogy Svédországban a 70-es évek óta tilos a kóser vágás, mert azt tartják humánusnak, ha elkábítják a levágandó állatokat. Így viszont sem kóser, sem hálál húst nem lehet előállítani. Az utóbbi probléma elég sok svéd állampolgárt érint. Ezzel kapcsolatban biztos van, aki a felvilágosult antiklerikális-szekuláris államhatalmat ünnepli, szerintem viszont ha annyira jó fejek akarunk lenni az állatokkal, akkor legyen tilos levágni őket. Így viszont, hogy csak pont úgy nem lehet állatot ölni, ahogy két vallás hagyománya sok század alatt kialakította, egyébként úgy, hogy ne járjon sok fájdalommal, így szerintem az a végeredmény, hogy a svéd törvénykezésben az állati jogokat preferálják a vallási- és lelkiismereti szabadságjoggal szemben.

Stockholm történészpalánta szempontból

Minden múzeumban, amit láttunk istenien vannak megrendezve az állandó kiállítások. A Skansen, a Vasa Múzeum, a Modern, a Nemzeti, és az Északi Múzeum is azt mutatta számomra, hogy igen, így kell kiállítást rendezni: professzionális, informatív, élvezetes, de nincs túlhajtva az interaktivitás, hanem mégiscsak a szakemberek mondják meg a tutit a 30 éves háborúról... :)
Az időszaki kiállításokról az ellenkező volt a benyomásom, Yoko Ono Grapefruit c. kiállítását pl. bár feledni tudnám. De sajnos a rossz emlékek is makacsul tartják magukat az agyban.
A történelmi kiállításokon dominál a néprajz, nem próbálnak úgy tenni, mintha Svédország nem egy porfészek lett volna a 30 éves háború előtt. A mai helyzetükre viszont annál büszkébbek, a nagy szocdem hagyományoknak nyomát sem észleltem, a szolidaritás mintha kihalt volna: hurrá nem vagyunk az eurozónában, vesszen az euró nyugodtan és mindenki dögöljön meg. Nyilván sarkítok és nincs reprezentatív mintám, csak 5-6 rokonom megnyilvánulásait ismerem. De akkor is hiányoltam a jóléti modell és a szocdem hagyomány nyomait, igazi vadkapitalista-pénz-körül-forgó benyomást keltett bennem Svédország.

Stockholm vallástudományos szempontból

A legreprezentatívabb svéd evangélikus templom a Storkyrkan ("Nagytemplom"), mert onnan indította el Olaus Petri a svéd reformációt. Ott is temették el. Ez a templom gyakorlatilag katolikusnak néz ki, megtartottak egy csomó gyönyörű középkori képet és szobrot. A kedvencem Szent György és a sárkány, amin a sárkány tüskéi jávorszarvas-agancsból készültek. Abba a templomba is bementünk amúgy, ahol az a Bernadotte nyugszik, akitől a jelenlegi dinasztia származik. Apropó: utána kell néznem, hogy ő maga áttért-e az evangélikus hitre, ahhoz hogy megkoronázzák.