A fotóművészet születése

Ez egy nagyon látványos, profi (már amennyire ebben hozzá tudok szólni), részletes időszaki kiállítás a Szépműben. Külön tetszett, hogy volt hozzá egy kvíz, amihez keresgélni lehetett a válaszokat a képek és a szövegek között, ez egy nagyon jó múzeumpedagógiai ötlet szerintem. Van két André Kertész kép, amit már máshol is láttam kiállításon: a Víz alatt úszó és a Vak zenész címűek. Igyekeztek nem csak a nyugat-európai és az amerikai mestereket kiemelni, hanem az osztrákokat,  a magyarokat és a cseheket is. A kedvenc képeim Kerny István Trükk önarcképje, Rudolf Koppitz Szemek-je és Gloria Swanson némafilmszínésznő portréja lettek. (A Trükk önarcképről nem találtam képet :( ).

Egy fölösleges ember élete. Beszélgetések Vázsonyi Vilmossal. - jegyzet

Hadas Miklós, Zeke Gyula (Szerk.): Egy fölösleges ember élete. Beszélgetések Vázsonyi Vilmossal. Budapest, Balassi Kiadó, 2012.

Nemrég jelent meg Hadas Miklós és Zeke Gyula interjúkötete ifj. Vázsonyi Vilmossal, aki 56-ban az egyetemi diákbizottság fontos szereplője volt, így novemberben disszidált és végül Párizsban lett művészettörténész. Én azért kezdtem el olvasni, mert sok adalék van benne a nagypapáról, Vázsonyi Vilmosról, és az apáról, Vázsonyi Jánosról, akik a Polgári Demokrata Pártot vezették halálukig. Egyébként 56 miatt szerintem bárki másnak is nagyon érdekes lehet. Én sokkal jobb szívvel tudok 56-ra gondolni, most, hogy egy olyan valakit olvasok, aki tényleg polgári demokráciát akart az egésztől. Nagyon őszintének tűnik, pl. bevallja, hogy ő egy abszolút fölösleges ember, a Buddenbrook-szindróma modellje alapján a kifáradt harmadik nemzedék, és épp azért nagyon hálás a nagyapjának és az apjának, mert ők annyi mindent tettek Magyarországért (és milyen hiába! – jegyzem meg én) – hogy ő már nyugodtan lehet fölösleges. De szerintem azért 56-tal letett valamit az asztalra.

·         Ravasz László Vázsonyival (az idősebbel, szóval ifj. Vázsonyi V. nagypapájával) együtt lépett ki 1911-ben a szabadkőművességből annak ateizmusa miatt. Máshonnan tudom, h Vázsonyi 1912-ben lépett ki (Novák Attila: Két világ – két nézet? Vázsonyi Vilmos és a polgári radikálisok (1910-1912). In Történelmi Szemle 2008 (50. évf.) 3. szám pp. 335-357.). De azért érdekes infó, h Ravasz Lászlónak is volt ehhez köze.

·         V. V. egyik unokatestvére a vörös terror áldozata lett.

·         azért pont V.V.ra bízták a vasutassztrájkolók védelmét az 1904-es vasutas perben, mert a bátyja, mint a MÁV mérnöke, népszerű volt a vasutasok körében, így megbíztak az öccsében, akit ajánlott

·         Vázsonyi Jenő azért mehetett el Bécsbe a kommün alatt családostul és vagyonostul, mert Landler Jenő megemlékezett arról, h milyen derekasan viselkedett 1904-ben a vasutas-per idején (akkor Landler volt az egyik ügyvéd és a védelmet Vázsonyi Vilmos vezette)

·         Esterházy Móric 1917-es miniszterelnök Esterházy Péter író nagyapja

·         Vázsonyi Vilmosné Szalkay Margit öngyilkos lett 1949-ben. Egyike annak a sok életnek, ami kibírta a Soát, a nyilasdiktatúrát, és aztán a kommunisták tönkretették, mert polgár volt és háztulajdonos… Ha nem lett volna öngyilkos 49-ban, 51-ben könnyen a Hortobágyra kitelepítéssel végezhette volna.

·         Szomory Dezső: Levelek egy barátnőmhöz. -> benne van Vázsonyiné Szalkay Margit (a saját emlékirataiból kiderül, h a férje Macókának becézte)

·         Ady is járt az Abbáziába, és amíg Vázsonyi és társai elhanyagolták Macókát, addig ő beszélgetett vele úriember módjára J

·         a Weiszfeldek (tehát Vázsonyi családja) mindig gyújtottak sábáti gyertyát, a Szalkayak csak a yom kipurt és a ros hásánát tartották meg

·         Móricz Zsigmond: Vázsonyi volt az egyetlen politikus, akivel úgy lehetett beszélni az irodalomról, mint egy szakmabelivel!

·         122. o. Vázsonyi Vilmos és Vázsonyi János (az idősebb V. V. fia, az ifj. V. V. apja) is olvasta a Times-t

·         V. V. magyar-német kétnyelvű volt, de olvasni angolul is jól tudott, mert az angol politika volt a modellje

·         a Désy—Lukács perről: Lukács László hagyta volna a francba, mert igazságosan panamistázta le Désy Zoltán, de Ferenc József ragaszkodott hozzá, h perelje be Désyt, mert az ő parlamentjében az ő(felsége) miniszterelnökét ne panamistázzák le, hanem legyen tiszta víz öntve a pohárba!

·         Molnár Ferenc és a Vázsonyi család kapcsolatáról: „Molnár Ferenc egész életében egyetlen embert szeretett, és az Vázsonyi Vilmos volt. Ezt Molnár Gál Péter mondta, aki végignézte a Molnár archívumot Amerikában.” ! 90. o. tény, h V. V. elindította egy pályán fiatal korában, amikor íróként még nem futott be (demokrata képviselő volt a Józsefvárosban-> erről a korszakról írta Molnár Az aruvimi erdő titkát, amiben nevesíti Vázsonyit, mint a város legbecsületesebb emberét), és Molnár Ferenc 45 után Amerikából levélben megkereste Vázsonyi özvegyét (Macókát) és küldött neki segélycsomagokat (IKA csomag), h el tudja adni a kakaót és a nejlonharisnyákat. –apropo: el kell olvasni: Molnár Ferenc: Útitárs a száműzetésben. Az ifj. Vázsonyi V., az unoka írta meg Molnár Ferencnek a nagymama öngyilkosságát és Molnár Ferenc nagyon szép válaszlevelet írt.

·         közvetve Móricz Zsigmondnak köszönhető, h Vázsonyi János összejött Milkó Annával, az ifj. Vázsonyi V. anyjával. Mert amikor megtudta, h Vázsonyi J. Bajára megy vmi politikai turné alkalmából, akkor szült özvegy Vázsonyinénak, h ismer Baján egy szimpi, polgári, derék zsidó családot, a Milkóékat. Így Macóka elintézte, h Baján Milkóéknál szálljon meg a fia és ott megismerkedett Annával…

·         A Badoglio-kormány kinevezése nagy reményt keltett a magyar antifasisztákban, mert a Horthy-rendszer kormányai ált. Olaszországot követték a leginkább, tehát ha ott történt vmi, az akár nálunk is megtörténhetett. (ifj. Vázsonyi V. szerint a zsidótörvényeket is azért lehetett bevezetni, mert Olaszországban is volt faju törvény 1938tól kezdve. Szerintem azért ebben Mo. mégiscsak úttörőbb volt az 1921-es numerus clausus törvénnyel.)

·         budai életforma-antiszemitizmus. Hát  ebben pont az én saját előítéletemet fogalmazza meg Budáról és lakóiról. J nem feltétlenül személyükben antiszemiták, csak egyszerűen az az úri-középosztály miliő Daubner cukrászdástul és Várastul hajlamosít a zsidók lenézésére… HANGSÚLYOZOM, h tudom, h ez ELŐÍTÉLET. de bevallom, h bennem is megvan ez.

·         az idegesítő friss-levegő duma kicikizésével is teljesen az én pesti szívemből szól az ifj. Vázsonyi V. J „Meg ez a friss levegő duma, hogy jó lesz neked ott fiacskám, a hegyen, ez is nagyon idegesített. A Japán kávéházban sokkal jobb lett volna nekem, de ahhoz még gyerek voltam.” 108. o. J

·         Erzsébetváros 1882-ben vált le Terézvárosról-> csúsztatás, amikor lezsidónegyedezik Terézvárost és ennek tulajdonítják az id. Vázsonyi V. ottani népszerűségét. A megmaradt Terézvárosban sokkal kisebb lett a zsidók aránya. Visszás kilóra mérni a zsidók arányát és ennek megfelelően mérni egy politikus népszerűségét, de hát mindenesetre nem árt az állítások mögé adatokat állítani.

·         a klasszikus fóbia az utcán evéstől. Speciel én abszolút belenőttem ebbe az utcán élő-evő kultúrába, de több idős embertől is hallottam, h ez mennyire undorító és a 60-as évek előtt mennyire tabu volt. Ezen kívül az ifj. V. V. viszolyog attól is, h a klosárok nyugodtan koldulhatnak a belvárosi utcákon, nosztalgiázik aziránt, h a 30-as években a csendőr megfogta és kipenderítette őket a Nagykörúton kívülre, ha véletlenül bemerészkedtek a tisztes polgárok látóterébe… van azért benne egy adag rátarti prolifób árnyoldala is a nagy polgári öntudatnak…

·         Götz Aly és Christian Gerlach könyve a magyar Holokausztról: rekvirált zsidó vagyonból nyugdíjemelés 1944-ben-> érdekes, utána kell nézni. mondjuk nem esik nehezemre elhinni.

·         Rónai Mihály András 1976-os cikke az id. V. V. halálának 50. évfordulójára. Lényege: sok érdeme volt, de méltán lett osztályrésze a feledés süllyesztője, mert azok nem érdemlik meg az emlékezetet, akik antikomcsik. Márpedig V. V. kezdte először az „bolsizást” Európában. Ehhez az ifj. V. V. kommentje: igazából Churchill volt az első, mert 1917 elején kezdte, V. V. meg csak 1917 végén. De tényleg következetesen antikomcsi volt, úh nem csoda, h nem kellett a Kádár-rendszernek.

·         Móricz Erzsébet (Csibe, akiről Móricz Árvácskát mintázta) szerzett hamis papírokat özv. Vázsonyinénak és az unokának, meg sok mindenki másnak is, pl. Vezér Erzsébetnek (aki a polgári radikálisok életrajzait kutatta). Ezt annyira becsülte meg a 45 utáni Mo., h a férjének (Keresztes Károly) ezt a bizonyos nyomdáját, ahol a fasiszta ellenállóknak állítottak elő hamis papírokat, államosították és Csibe kapott az Astorián egy egész évben fűtetlen újságosbódét. A magy. tört. egyik tragédiája, h az antifasiszta ellenállók közül csak azt becsülték meg, aki kellőképpen tartotta a lépést a kommunista párt irányváltásaival, és 90 előtt nem vehetett át szoci ország állampolgára izraeli kitüntetést, úh rengeteg Világ Igaza csak posztumusz kapta meg a díjat. Pl. Csibe és férje neve is csak 90 után került az Igazak kertjébe, és fiuk (aki lehet, h Móricz Zsigmond gyereke amúgy vér szerint), Móricz Imre mérnök vette át a kitüntetést.

·         „Miközben a nagyanyám és a dédanyám füst volt még Auschwitz felett, az elvtársak már vidáman osztogatták a földünket a nyilas parasztok között.” 169. o. (itt persze az anyai déd-és nagyanyáról van szó, akiket Bajáról deportáltak, mert az anyai nagymama, Macóka, Pesten bujkált, és később, 49-ben öngyilkos lett)

Rákosi Jenő emlékiratai III. kötet. Jegyzet.

Rákosi Jenő: Emlékezések. III. kötet Bp., Franklin-Társulat, 1927.

Károlyi Mihály alatt még írt újságot Rákosi J., amíg lehetett, a gyűjtőfogházi béke után már nem. A Budapesti Hírlap szerkesztőségéből kidobták a szerkesztőket, a vagyont elvették, és a BH nyomdáin kezdték el szedni a Vörös Újságot.

A proletárdiktatúra alatt bebörtönözték a Markó utcában. A román megszálláskor visszakapták a Budapesti hírlapot, román cenzúra alatt. Akkor bezzeg sehol nem voltak a hazafias ellenforradalmi különítmények, hanem a románok dicsekedhetnek vele, h megszabadították Mo-t Kun Bélától. A politikusok Aradon, Szegeden, Bécsben és Svájcban gyülekeztek… mióta vége a vörös forradalomnak, és lámpással kell keresni az ellenséget, azóta bezzeg hemzsegnek a különítmények…

A konszolidációról: a közéletez már nem követi rendszeresen, mert: „Meggyőződésem, hogy hibás vágányon döcög a vonata s nem tudom, hogyan és mikor talál vissza históriai egyenes vonalára.” p. 28. III. köt.

„Mert én igen szerény körből indultam útnak. Még csak az iskoláimat sem tudtam a rendes módon, éppen mostoha viszonyaim miatt befejezni. Születésem semmit sem adott, se tekintélyt, se összeköttetést, se vagyont ahhoz, amire egy nem közönséges életnek vagy pályafutásnak külsőleg szüksége van. Nem hoztam magammal semmit, csak szívemet és agyamat.” p. 137.

egy bizonyos ünnepségen mellette ült Nádosy Imre országos főkapitány: „egykor szintén soproni diák az evangélikus liceumban, most a soproni kör elnöke Budapesten, aki lelkesen szónokolt a katholikus gimnáziumban. Oh dehogy gondolhattunk akkor arra, hogy micsoda tragikus fordulat leselkedik rá mint egy fenevad a trianoni barlangban már a közel jövőben…”p. 144. érdekes interpretációja a frankhamisítási ügynek…

„Nekem úgy tetszik, az ember csak akkor szűnik meg egészen gyermeknek lenni, amikor az édesanyja meghalt.” p. 149. ezzel egyet tudok érteni

Rákosi Jenő emlékiratai I. kötet - jegyzet

Rákosi Jenő: Emlékezések. Vasszilvágy, Magyar Nyugat Könyvkiadó, 2009.

Rákosi Jenő a Budapesti Hírlap főszerkesztője volt évtizedeken át, főleg újságíró, de szépirodalmi dolgokat is írt. 1842-től 1929-ig élt, még a szabadságharcról is voltak emlékei, és utána az egész dualizmust, a forradalmakat és az ellenforradalmakat is átélte és a Bethlen-féle konszolidáció nagyobbik felét is. Mivel ő fedezte fel Vázsonyit, és az 1905-ös koalíciós időkben ugyanazon a platformon voltak, nevezetesen, hogy a Fejérváry-kormány csak csalinak vetette be az általános választójog eszméjét, hogy a szocdemekkel összefoghasson a koalíció ellen, ezért gondoltam szentel Vázsonyinak pár szót, de nem. Mindenesetre érdekes ez is, mint minden emlékirat. Vicces, hogy 84 évesen (1926-ban írta) azzal kezdi, hogy ő soha nem jegyzetelt le semmit, csak azt fogja itt leírni, amire emlékszik... :) És minden fejezet elején van valami ilyen típusú bölcsesség, mint pl. : „A házasság az élet prológusa, a halál az élet epilógusa.” :)


Rákosi Jenő fiatalon: 

Rákosi Jenő idős korában

„Azonban ma már rájöttem, hogy a legjobb és legbiztosabb üzlet az, hogy az embernek hitele és becsülete, a közönségnek pedig az emberre nézve illúziója legyen.” p. 8. J

A bevezetésben (Általánosságok c. fejezet) megmondja, h nincsenek semmi feljegyzései, csak az emlékei alapján ír.

15. fejezet. A Budapesti Hírlap

1881. jún. 1.

Rákosi J. kikötötte, h se pártlapnak, se kormánylapnak nem szabad lennie. Az egész magyar közönség lapja legyen, független nemzeti irányú. Jelszó: a magyarságért. Utasítás: magyarosan, magyarul, magyarán.

megemlékezik Móric szolgáról, aki ipolyvidéki zsidó fiúként Matzner Móricként került az újsághoz és ott Madarász Móric lett.

A B. H. politikai alapelvei, 43 éven keresztül, amíg Rákosi J. főszerkesztette:

1.       ragaszkodás a 67-es kiegyezéshez

2.       kifejlesztése az ebben a kiegyezésben meg nem valósított, de fenntartott nemzeti jogoknak: magyar hadsereg és gazdasági függetlenség

3.       mindennek támogatása, ami a magyarság ügyét szolgálja

Általános választójogi háború 1905-ben-> a szocdemek megostromolták a B. H. székházát.

„Andrássy Gyula gróf a választójogi probléma útvesztőiben kereste és nem találta a Minotauruszt, melyet le kellett volna bunkózni.” p. 234.

„A hebehurgya és a gőgösségig fennhéjázó Justh Gyulát ültették a képviselőház elnöki székébe…” p. 234.

csakhamar elkezdődött a kormány és a koalíció agonizálása, csak a B. H. tartott ki mellette az utolsó napig. A koalíció pártjai visszamentek az ellenzékbe, ekkor a B. H. szembefordult velük, mert „Mit fognak csinálni, ha még egyszer győzedelmeskednek?”p. 235. miután így elbénázták a kormányzási lehetőségüket.

„Az általános választójog lehet elvben igen szép, lehet igen demokratikus, lehet modern. De a gyakorlatban meglévő intézményeinkre, elsősorban a parlamenti kormányformára romboló hatású. Én tehát a nemzet szolgálatában el vagyok szánva küzdeni ellene, amíg a derekamat bírom.” p. 235.

Tisza István ezt mondta Rákosi Jenőnek, mielőtt kiment volna a harctérre: „Nézze, én mindennap jól megterített asztalhoz ülök. Én minden este fűtött szobában fekszem le szépen megvetett ágyamba. És ott megrohannak a gondolatok. Látom szegény katonáinkat állandó veszedelemben. Az ellenség tüzének célpontjai. Hóban, fagyban, jeges hegyek oldalán éjjel, pusztulva tűztől, fagytól: én ezt nem bírom el. Ott akarok velök lenni.” p. 237.

Az őszirózsás forradalom után

A B. H. székháza előtt egész éjjel nagy csődület, a munkások tüntettek és a ház lerohanására készültek. Végül kora reggel a B. H. igazgatója elment a Nemzeti Tanácshoz és bejelentette csatlakozását, ezt egy szedőmunkás kihirdette a szerkesztőségből, ezzel a veszély el volt hárítva. Megkérdezte az igazgató Rákosi J-t, h mit szól, erre ő: az igazgató jól tette, amit tett, mert veszélyben volt a vállalat, de Rákosi J. nevét le kell venni a B. H.ról, mert ő nem csatlakozik és nem hódol be a forradalomnak. Ezután tényleg az ő neve nélkül jelent meg a nap, és széltében azt beszélték a városban, h Tisza után R. következik… (mármint a halottak sorában)

Pár hét múlva a B. H. munkásainak deputációja elment Rákosihoz, h visszahívják. Vissza is ment és írt, amit a körülmények megengedtek.

„Ady egy ritka, de megtévedt költői talentum…” p. 245.

Rákosi Jenő: A zsidókérdésről. Röpirat 1920-ból. jegyzet

Rákosi Jenő: A zsidókérdésről. Mi az igazság? Budapest, 1920.

röpirat, FSZEK Budapest Gyűjtemény – Röplapok – P 257

TARTALOM

·         Bevezető

·         A világzüllés. (A destrukció nem a zsidó gondolkodás ás világnézet terméke, hanem korunk általános betegsége.)

·         A vallás a templomba való, nem a politikába.

·         A zsidókérdés.

·         A zsidó kereskedőkről.

·         A „zsidó” sajtó kérdése.

·         Nemcsak a zsidók árdrágítanak.

·         Az Ébredő Magyarokról.

·         A nemzetgyűlés feladata és a parlamenti antiszemiták.

·         Nemzeti szellemet!

·         Az igazi kereszténység.

·         Szeretet és kiengesztelődés.

·         Összetartás, maradék magyarok!

Egyiptom óta, több ezer éve van usidókérdés. De hazsnos-e a sajtóban tárgyalni?

„A magyar zsidót agyonverni ma annyi, mint a magyar kereskedelmet agyonverni és éppen ma, a gazdasági élet rettenetes válságában.” p. 7.

„Ez nem felekezeti, nem faji, hanem társadalmi kérdés.  A társadalom csendes, zajtalan, mindent feldolgozó ereje fogja megoldani, ha megoldható.” p. 8.

most örüljünk, h van a gazdaságban és a kereskedelemben járatos réteg, állítsuk talpra az országot, az, h kereszténnyé legyen az ország, majd a jövő nemzedék gondja lesz.

„Szabadsága a sajtónak fontosabb minden egyéb szabadságnál.” p. 11.

Az Ébredő Magyarokhoz: ha már ébredeznek, nyissák már ki a szemüket arra is, h a 7 főerény mind benne foglaltatik a szeretetben. „Nincs faj, nincs vallás, nincs nemzetiség, itt most csak magyar van, aki fölébredt, megrázza dermedt testét s indul –akinek Isten mit rendelt –tollal, ekével, kalapáccsal, karddal, kezével, szívével, elméjével újra megalapítani a hazát.” p. 15.

Összetartás, maradék magyarok!: aki kikeresztelkedett, az nem feltétlenül szűnt meg zsidónak lenni, viszont aki megtartotta zsidó hitét, nem feltétlenül tartotta meg szívén és eszén a gettót. akik találkoznak a nemzet ideáljainak oltára körül, azok mind magyarok, más nevű isten nem választhatja el őket egymástól. Széchenyi István kegyelmet kért az apagyilkos számár,a ha magyar, mert olyan kevesen vagyunk. -> jó kis analógia, nem mondom, h akkor még a zsidókat se irtsuk ki, jók lesznek vattának…

Giovanni Levi: Az életrajz használatáról. jegyzet

Giovanni Levi: Az életrajz használatáról. In Korall 2000 Tél pp. 81-92.

ü  Momigliano szerint ambivalens dolog az életrajz használata, mert egyrészt jól körülírt kereteket ad a problémák vizsgálatához, de másrészt nem biztos, h egy történész el bír boldugulni az élet minden aspektudával->a társadalomkutatás eszköze lehet, de a társadalom kutatásának megkerüléséhez is módot ad

ü  Annales 1988/2. szám szerkesztőségi felhívás a történetírás helyzetének újragondolására

ü  meg lehet-e írni egy ember életét? a források hiánya nem az egyetlen és mégcsak nem is a legnagyobb nehézség

ü  Pierre Bourdieu: szükséges a kontextus, a társadalmi felszín kivizsgálása, ahol az egyén minden pillanatban egyszerre több mezőben cselekszik

ü  a közéleti szereplőkről szóló példázatszerű, moralizáló életrajz alapvető megkérdőjelezésére nem került sor

ü  18. sz. vita: meg lehet-e írni egy ember életét

ü  párhuzam Diderot kora és a mi körunk között: tudatában vunk az egyén önképe és a társadalmi énkép közötti eltérésnek

ü  Sterne: Tristram Shandy c. regény: az első mod. regény, mert az egyéni életpálya töredezettségéről szól

ü  Diderot és Sterne: az életrajz képtelen arra, h visszaadja az egyén lényegét. Ugyanakkor Diderot nem ítélte el, úgy vélte, h ha nem is lehet realista, pedagógiai szerepet betölthet, ha híres embereket ábrázol

ü  Rousseau: egy ember élete lebeszélhető, sőt igaz is lehet az elbeszélés

ü  Diderot rájött, h a dialógus jobban visszaadja a személyiséf összetettségét, mint a hagyományos életrajz

ü  pozitivizmus és funkcionalizmus bízik az életrajz megírhatóságában

ü  de a 20. sz.ban megint jelentkezik a válság

Tipológia

a)    Prozopográfia és modális életrajz. életrajzi adatokat prozopográfiai célokból használ. csak az ált. vonatkozású életrajzi elemek érdekesek itt. Mentalitástörténészeket ez jobban érdekli, mint az egyéni életrajz.

b)    Életrajz és kontextus. az életrajz megőrzi sajátos vonásait, de nagy hangsúly van a miliőn, a környezeten. magyarázzák a személyes sorsot. Natalie Zemon Davis: Martin Guerre visszatérése.

c)     Az életrajz és a határesetek. nem merev, koherens dolognak fogja fel a társadalmi hátteret, hanem a határesetek bemutatásával körülhatárolja a társadalmi horizontot.

d)    Életrajz és hermeneutika. diszkurzívvá válik az életrajzi anyag

ü  a hermeneutikus megközelítéssel nem lehet életrajzot írni G. Levi szerint. de azért ösztönzőleg hatott a történészek gondolkodására azzal, h az életrajzi anyag egyoldalú interpretálását elveti.

ü  az életrajz azért lehet releváns, mert segítségével leírhatjuk a normákat és tényleges működésüket.

ü  így elkerülhető, h a történelmi valóságot akciók és reakciók sémájává redukáljuk 

Freudi elírás

Ajvé, egy irományomban a zsidóság egyiptomi rabszolgaságát freudian elírtam "európai rabszolgaságnak"... azt hiszem, ez jól mutatja, hogy mi lett a biztonságérzetemből...