Ezen a blogon a római és egyéb tapasztalataimról olvashattok, valamint történelem és vallástudomány jegyzeteket teszek közzé. Szerintem nyilvánvaló, de bizonyos szemrehányások miatt leszögezem itt, hogy a jegyzeteim az én interpretációim az adott szövegekről, nem maguk a szövegek, ezt figyelembe kell venni.
2009. szeptember 19., szombat
Brigantyk a plázában
Na az Aréna plázába nem megyek el többet mozizni, ha nem kényszerítenek... SZerintem a terembe azért be engedhetnének a kezdés időpontjáig, ahelyett, hogy terelgetnek összevissza, mint az állatokat... És a negyed órás csúszásra még 20 perc reklám jön, nem 10... Na de a Becstelen brigantyakért megérte elviselni az embertelen környezetet. Folyamatosan fenn tudja tartani a feszültséget, hihetetlenül szatírikus és van benne amerikai önirónia is. Az az igazság, hogy nagyon élveztem egy-két náci kivégzését, kár, hogy bárki is az ellenség, megfelelő elidegenítéssel el lehet érni ezt az érzést a nézőben... Ilyenkor (az ellenség kicsinálása felett örömben, ami átmehet a mindennapokra is) kellene emlékeztetnünk magunkat, hogy az adott német tisztek, akiket halomra ölnek, is valakinek apát, testvért, férjet, gyereket jelentenek, vagyis emberek.
óó ez szerintem is isznyú jó... Brad Pitt akcentusán behaltam :D :D
VálaszTörlésArena Plazaban még nem voltam. Ha rajtam múlik, nem is leszek. Én a Brigantykat (először) a Művészben láttam, az a kedvenc mozim. Azóta meg itthon letöltöttem a filmet és nem tudom, hányszor láttam. Erről, hogy ki az apa, ki a gyerek, meg szívesen vitatkozom Veled, de nem itt. Ide csak annyit, nem teljesen értek Veled egyet... :)
VálaszTörlés