2010. február 27., szombat

Tavasz

Kevesebb, mint 2 héttel az egyetlen havas nap után beszáguldott a tavasz Rómába. Kabátra nem, napszemüvegre viszont már annál inkább szükség van február végén az utcán!

2010. február 5., péntek

La prima cosa bella

Új olasz film, Stefania Sandrelli az egyik főszereplője. A Mamma mia és a Made in Hungária vonulatába tartozik egy kicsit, mert fő célja egy bizonyos slágercsoport felvonultatása, jelen esetben a 70es évek olasz slágerei képezik a nosztalgia tárgyát. A film címe is egy ilyenre utal. Az ilyen filmeket szerintem akár csak amiatt is érdemes lehet megnézni, hogy az ember szereti az adott számokat, amiket hallani fog. De ennek a filmnek a cselekménye és a dramaturgiája is jobban sikerült a fent említett műveknél.
A történet lényege egy szétszórt, felelőtlen, vidám anya, aki a 70es években színésznő akart lenni, ezt a férje nem tolerálta, úgyhogy a családon belüli erőszak miatt az anya a két kisgyerekkel lelépett. A gyerekkoruk azzal telt, hogy a szülők oda-vissza szöktették őket egymástól. Nagy sztár nem lett a mama, de egy Mastroiannis filmben azért statisztált és kicsit "elzüllött", például rászokott a dohányzásra (az első ciginél még majdnem kiköhögi a tüdejét). Mindez a kislányának iszonyatosan imponál, a fia, Bruno ellenben elégedetlen a rendhagyó anyával és végig duzzogja a gyerek- és kamaszkorát, majd az egész életét. Az ezzel a 70-es évekbeli szállal párhuzamosan fut, a mai, amiben az anya (akit ilyenkor Stefania Sandrelli játszik) haldoklik, így a húg nagy nehezen rábeszéli Brunot, hogy béküljön ki vele. A mama ugyan nagyon súlyos stádiumban van, de azért férjhez készül egy idős hódolójához, akire nem jutott elég figyelme a sok végigpasizott évtized alatt. Mindezt olyan butácskán, naívan, és főleg vidáman csinálja, hogy képtelenség rá haragudni a legfelelőtlenebb és legönzőbb cselekedeteiért is. És minden hányattatásnál a nagy slágereket tanítja a gyerekeinek figyelemelterelésül.
Persze van érzelgősség és hatásvadászat, én meg is hatódtam az erre szánt jeleneteknél, de ezek is természetesen hatnak ebben a filmben, ahogy még az is, hogy halálos ágyán az anyuka sajnálja, hogy olyan nehéz gyerekkoruk volt a gyerrekeinek miatta, "ma ci siamo divertiti tanto, vero?" (dehát annyit nevettünk, igaz?).
A film végén a nézők nem rohantak ki a teremből, hanem a meghatódottságtól székhez szögezve végigvárták a stáblistát, amit 30-40 éves olasz slágerek kísértek. (Én szinte mindig megvárom, mert megtanították nekem, hogy a film a stáblista végéig tart.)

2010. február 4., csütörtök

Memento mori kapucínus módra

Nagyon szó szerint megjelenítették a memento mori-t a Via Veneto-n lévő kapucínus kriptában. Négyezer ember csontjait felhasználva dekorálták ki a kápolnák falát és mennyezetét, van külön a koponyáknak és a medencecsontoknak is helyiségük. Egyébként nagyon szép virágformába rendezett medencecsontok és egyéb csontokból összeállított arabeszkek díszítik a nem túl sok szabad falfelületet. A földtől másfél méteres magasságig kreatív csontkonfigurációk borítják a falakat, amiken egész csuhás csontvázakat helyeztek el, jelentős kapucinusok földi maradványait. Legalábbis, gondolom, ezzel magyarázható, hogy valakik kiemelt helyet kaptak, míg a háromezer-kilencszáz valahány sima halottnak szétszedték a csontjait és díszítőelemnek használták. Az egyik kápolna falába befalazták V. Sixtus dédunokájának szívét.
Az a legsokkolóbb, amikor az ember békésen olvassa a feliratokat, és egyszer csak odasiklik a tekintete jópár szemmagasságban lévő üres szemgödörre. Már épp kialakult bennem az a benyomás, hogy a Feltámadás nem annyira izgatja a kapucinusokat, mint a halál, de a végén, kifelé jövet áthaladunk vigasztalásul a feltámadás kápolnáján is. Így is korhatáros néznivaló!
Ez a kripta egy ferences templom (Chiesa dell'Immacolata Concezione) oldalában van. Magában a templomban temették el Sobieski János fiát és még sok mást. Szimpatikus, hogy nem pénzbedobással működik a képek megvilágítása, hanem sima villanykapcsolóval. :) Utólag utánanéztem, és Sobieski János szívét is egy kapucinus templomban őrzik, Varsóban.