Németország II.

Hét közben nagyon besűrűsödött a nyári egyetem programja, minden nap forrásolvasás, előadások, amikre elvileg előre kell olvasni (rájöttem, hogy érdekes is, mert az irodalom sokszor érdekesebb is, mint maga az előadás), és utazgatás is majdnem minden nap adódik.
Kedden bejártunk két bajor fürdővárost Bad Kissingent, és Bad Brockletet. Helyes kis biedermeier üdülőhelyek, tiszta 19. század feeling. Bad Kissingenben érdekes módon nagyban reklámoztak épp egy Rákóczyfestet, szobor is van róla és forrást is neveztek el róla. Kicsit kétségbeesetm, hogy hogyhogy nem hallottam soha arról, hogy közel lett volna ehhez a helyhez (annak ellenére, hogy magyar is vagyok meg töri szakos is), de mint megtudtam az idegenvezetőtől, nem gáz, mert semmi köze nem volt hozzá, egyszerűen elneveztek róla egy gyógyforrást, mert annyira temperamentumosan bugyogott elő a földből, h Rákóczira emlékeztette az embereket. J

Mindezek után elutaztunk Giessenbe, ahol az egyetem kastélyszállójában lakunk. Tiszta Roxfort, gyönörű régi épület, design szempontjából kár hogy németek rendezték be és nem olaszok. J Meg szerintem egy lift sem tenné tönkre a romantikát. Szerdán és csütörtökön végig ott is maradtunk. Ezalatt az idő alatt sem sikerült teljesen megtanulnom, hogy hogyan találjam meg az órák helyszínét egy elvarázsolt kastélyban. Péntek reggel átmentünk a giesseni egyetemi könyvtárba, ami kétségbejtően ronda az egytem kastély-vendégházához képest. Viszont Németország 5. legnagyobb papirusz gyűjtmeényét őrzik ott és meg is néztünk egyet közelről, ami a Constitutio Antoniana-t tartalmazza.Giessenből egy örökkévalóságnak tűnő buszúttal visszatértünk Fürthbe és este a lakótársaimmal bementónk Nürnbergbe mozizni. Teljesen beleszerettem a Metropolis nevű moziba, Szimplakert jellegű hely, csak kisebb és bensőségesebb, sajnálom is, hogy nem Pesten van. Amit az ember a kocsmában vesz, beviheti a terembe, ahol asztalok is vannak. A nézőtér emeletes, úgyhogy az icipici teremben is egész sok néző elfér. És az egész régi német némafilmekből vett jelenetekkel és plakátokkal van díszítve.

Németország I.

Pillanatnyilag Fürthben tengetem napjaimat egy nyári egyetemen. Fürth közigazgatésilag önálló, gyakorlatilag össze van nőve Nürnberggel, metróval is simán ki lehet jönni a nürnbergi főpályaudvarról, ahogy a Nyugatiból Kőbányára.
Eddig egyedül az nem tetszik, hogy vasárnap kizárólag vendéglátóipari üzemegységek vannak nyitva, nyitva tartó internetkávézót nem sikerült találni kitartó keresgéléssel sem. Viszont minden más nagyon tetszik, maga az utazás is izgalmas volt. Nagyon szép volt végignézni az osztrák és bajor tájakat. A találkozások is tanulságosak voltak, kicsit félelmetes ez a nagy tömegű magyar népvándorlás. Egy magyar  nővel és egy kamasz sráccal szálltunk át együtt Linzben. A srác anyja 5 éve Nürnbergben dolgozik, megkérdeztem, h mit csinál, mire ő: „Nem tudom, sosem kérdeztem még tőle.” A nő meg rákezdett a szokásos panaszáradatra, h Magyarország milyen élhetetlen, el kell menni, csak hát milyen rossz, h nem tudunk nyelveket, ezért nem tudunk elmenni ezen felül meg kiakadt és neki állt feljebb, amiért meg akarta büntetni a kaller, mert rágyújtott a WC-ben (ahol kb. 6 piktogram hívja fel a figyelmet a tilalomra…) pedig mit számít az a pár slukk. Ettől nagyon égett a pofám, mint magyarnak, mert gondolom a magyart megismerik az osztrákok és naná, h pont egy magyarnak kellett rágyújtania, aki még csak megszólalni sem tud utána németül v angolul.
A Linzből Nürnbergbe menő vonatunkon meg nagyon megmosolyogtunk egy min. 2 kiló rántott húst műanyag dobozból előpakoló családot, és nekem eleve az volt az érzésem, h nem kéne magyarul megszólni őket, mert aki hidegen zabál rántott húst a vonaton, az tutira magyar, de Virág, az útitársam, mondott vmit, furán nézett ránk az anyuka és aztán kiderült, h tudnak magyarul, mert az apuka segítséget kért tőlünk magyarul, amikor jött a kalauz. Amúgy magyarul is akcentusuk van, beszélgettünk, nagyon kedvesek voltak, kiderült, h Erdélyből jönnek, és még Nürnbergben is átszállnak és még továbbutaznak!
A tegnapi első nap még viszonylag könnyű volt, este nem várost néztünk, hanem az aktuális borfesztivált néztük meg és a vacsi után olyan dolog történt, amitől a szívembe zártam Németországot, olyan mintha csak Olaszországban lenne az ember. Az étteremből hazafelé jövet odamentünk a lángosos bódéhoz, amit már korábban kiszúrtam, mert magyarul is ki volt írva és németül meg azt reklámozta, hogy autentikus magyar lángost árul, és megkérdeztük az ürgét, h tud-e magyarul. Nem tud, de 18 évig Magyarországon élt. Elmondtuk Virággal, hogy magyarok vagyunk és hogy mennyire meghatódtunk, h magyar feliratot látunk Németországban, és erre megajándékozta a társaságot (velünk volt két német latársunk, Julia és Momme és az egyik ukrán és  orosz  is) egy óriás lángossal, egyik felén fahéjjal és cukorral, a másikon szilvalekvárral! Virág gyorsan hazaszaladt és hozott neki a túró rudiból, amit eredetileg Magdának hoztunk (a nyári egyetem szervezője, aki Pesten tanult és szívébe zárta a túró rudit) és az ipse nagyon örült, bár azt mondta, h „das muss nicht sein”. Az ilyen élményektől szeret bele az ember egy helybe örökre. Közben Taszja (az orosz lakótárs) és Mariana (az ukrán) halálra röhögték magukat egy lengyelül gajdoló részegen és felvetettük poénból, h menjünk el egy orosz helyre ingyen pirogot enni, de Taszja szerint az oroszok csak még többet kérnek, ha kiderül, h a vevő orosz. J Na, a lángost ugyanannyira utálom mint eddig, eddig de annyira megható volt ez a kínálás, h muszáj volt betolnom azt a hatod lángost, ami rám jutott.Maga az étterem is hangulatos volt, ahol vacsoráztunk, kár hogy júliusban is 15 fok van napközben, este meg még hidegebb, de ezt figyelembe véve még nagyobb teljesítmény a délnémet életvidámság, mint az olasz, amit lényegesen kevesebb fagyoskodás árán lehet előadni. :) A lakótársaim elbeszéléséből tudom, hogy éjjel 2-ig fél 3ig zeng az utca a vidám mulatóseregtől (én bérmilyen zaj mellett jól alszom), mivel pont a borfesztivál utcájában lakunk. 

A szállás is nagyon pöpec, hárman vagyunk egy szobában Virággal és egy német töri szakos lánnyal (Julia), egy másikban két német srác, egy harmadikban meg egy orosz és két ukrán lány. Van konyhánk hűtővel, vízforralóval, villanytűzhellyel, minden szobában TV (bár nekem a WIFI sokkal fontosabb lenne) és mindenki kapott 2 törölközőt az ágyneműhöz, valamint welcome gumicukrot!

Nagyon szép középkorias sikátorok és kis aranyos házak vannak Fürthben, és mivel csak 2 emeletesek, ezért világosak az utcák annak ellenére, hogy keskenyek. A Rathaus a firenzei Palazzo Vecchio másolata, lesz mit fényképezni. J