Eddig egyedül az nem tetszik, hogy vasárnap kizárólag vendéglátóipari üzemegységek vannak nyitva, nyitva tartó internetkávézót nem sikerült találni kitartó keresgéléssel sem. Viszont minden más nagyon tetszik, maga az utazás is izgalmas volt. Nagyon szép volt végignézni az osztrák és bajor tájakat. A találkozások is tanulságosak voltak, kicsit félelmetes ez a nagy tömegű magyar népvándorlás. Egy magyar nővel és egy kamasz sráccal szálltunk át együtt Linzben. A srác anyja 5 éve Nürnbergben dolgozik, megkérdeztem, h mit csinál, mire ő: „Nem tudom, sosem kérdeztem még tőle.” A nő meg rákezdett a szokásos panaszáradatra, h Magyarország milyen élhetetlen, el kell menni, csak hát milyen rossz, h nem tudunk nyelveket, ezért nem tudunk elmenni ezen felül meg kiakadt és neki állt feljebb, amiért meg akarta büntetni a kaller, mert rágyújtott a WC-ben (ahol kb. 6 piktogram hívja fel a figyelmet a tilalomra…) pedig mit számít az a pár slukk. Ettől nagyon égett a pofám, mint magyarnak, mert gondolom a magyart megismerik az osztrákok és naná, h pont egy magyarnak kellett rágyújtania, aki még csak megszólalni sem tud utána németül v angolul.
A Linzből Nürnbergbe menő vonatunkon meg nagyon megmosolyogtunk egy min.
A tegnapi első nap még viszonylag könnyű volt, este nem várost néztünk, hanem az aktuális borfesztivált néztük meg és a vacsi után olyan dolog történt, amitől a szívembe zártam Németországot, olyan mintha csak Olaszországban lenne az ember. Az étteremből hazafelé jövet odamentünk a lángosos bódéhoz, amit már korábban kiszúrtam, mert magyarul is ki volt írva és németül meg azt reklámozta, hogy autentikus magyar lángost árul, és megkérdeztük az ürgét, h tud-e magyarul. Nem tud, de 18 évig Magyarországon élt. Elmondtuk Virággal, hogy magyarok vagyunk és hogy mennyire meghatódtunk, h magyar feliratot látunk Németországban, és erre megajándékozta a társaságot (velünk volt két német latársunk, Julia és Momme és az egyik ukrán és orosz is) egy óriás lángossal, egyik felén fahéjjal és cukorral, a másikon szilvalekvárral! Virág gyorsan hazaszaladt és hozott neki a túró rudiból, amit eredetileg Magdának hoztunk (a nyári egyetem szervezője, aki Pesten tanult és szívébe zárta a túró rudit) és az ipse nagyon örült, bár azt mondta, h „das muss nicht sein”. Az ilyen élményektől szeret bele az ember egy helybe örökre. Közben Taszja (az orosz lakótárs) és Mariana (az ukrán) halálra röhögték magukat egy lengyelül gajdoló részegen és felvetettük poénból, h menjünk el egy orosz helyre ingyen pirogot enni, de Taszja szerint az oroszok csak még többet kérnek, ha kiderül, h a vevő orosz. J Na, a lángost ugyanannyira utálom mint eddig, eddig de annyira megható volt ez a kínálás, h muszáj volt betolnom azt a hatod lángost, ami rám jutott.Maga az étterem is hangulatos volt, ahol vacsoráztunk, kár hogy júliusban is 15 fok van napközben, este meg még hidegebb, de ezt figyelembe véve még nagyobb teljesítmény a délnémet életvidámság, mint az olasz, amit lényegesen kevesebb fagyoskodás árán lehet előadni. :) A lakótársaim elbeszéléséből tudom, hogy éjjel 2-ig fél 3ig zeng az utca a vidám mulatóseregtől (én bérmilyen zaj mellett jól alszom), mivel pont a borfesztivál utcájában lakunk.
A szállás is nagyon pöpec, hárman vagyunk egy szobában Virággal és egy német töri szakos lánnyal (Julia), egy másikban két német srác, egy harmadikban meg egy orosz és két ukrán lány. Van konyhánk hűtővel, vízforralóval, villanytűzhellyel, minden szobában TV (bár nekem a WIFI sokkal fontosabb lenne) és mindenki kapott 2 törölközőt az ágyneműhöz, valamint welcome gumicukrot!
Nagyon szép középkorias sikátorok és kis aranyos házak vannak Fürthben, és mivel csak 2 emeletesek, ezért világosak az utcák annak ellenére, hogy keskenyek. A Rathaus a firenzei Palazzo Vecchio másolata, lesz mit fényképezni. J
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése