Stockholm

Ez az összefoglaló nem lesz most nagyon rendszerezett, csak benyomásokat írok le, amik eszembe jutnak, mint egy igazi naplóban. Stockholm nagyon szép, tele van gyönyörű épületekkel, a belvárosi szigetek picik és közel vannak egymáshoz, jól el lehet lenni gyalog. Ugyanakkor az időjárás még augusztusban sem vonzó: mindennap kellett napszemüveg is, széldzseki is és esernyő is, mert széles skálán mozog az időjárás minden egyes napon belül. Imádom, hogy galambok helyett sirályok flangálnak a tereken. (A város területének egyharmada tenger, másik harmada zöld terület, és csak a maradék város tulajdonképpen.) Az "utca embere" valóban tud angolul kommunikálni. Valamint Isten áldja az arabokat és a törököket, csak az ő kajáldáikban volt számunkra elérhető áron élelem. :) Magyar szakos anyám remélem büszke rám, hogy elzarándokoltam a lapp identitásról szóló külön kiállításra. :)

Stockholm zsidó szempontból

Nagyon fontos élmény volt, hogy a zsinagógai idegenvezetőnő emlékezett a nagypapám unokatestvérére, Évi nénire, aki februárban halt meg. Rajta kívül is majdnem minden sírkőn magyar nevek szerepelnek a stockholmi zsidó temetőben. A stockholmi holokauszt emlékművön sikerült az összes rokonunk magyar nevét hibátlan helyesírással feltüntetni, nem úgy mint a magyar holokauszt múzeumában, a Páva utcai udvaron... Ugyanakkor a svéd zsinagógában Kristóffal elég büszkék lehettünkrra, hogy magyarok vagyunk, mert az idegenvezetőnő siránkozott, hogy a legtöbb svéd azt sem tudja ki volt Raoul Wallenberg, mire kifejtettem, hogy Pesten ez nem olyan jellemző és én magam tárlatvezető voltam az utazó Wallenberg-kiállításon. Az idegenvezetőnő nagyon szimpatikus volt egyébként, elmondta azt is, hogy az ő orosz ortodox apja soha be nem tette a lábát ebbe az orgonás neológ zsinagógába, ahol ő dolgozik. :) A "The Great Synagoge of Stockholm" keletkezéstörténete kb. ugyanaz, mint a Dohány utcaié: sok asszimiláns és liberális érzelmű nagyvárosi zsidó (akik Stockholm esetében evangélikus templomba jártak) összeállt rongyot rázni és épített egy gyakorlatilag keresztény székesegyházat. Csak náluk a név ellenére tized akkora az eredmény, mint nálunk. :) Persze nem a méret a lényeg. Nagyon tetszik például az orgonájuk, amit direkt kinyitott Széfer Tóra alakúra építtettek meg.
Megtudtuk, hogy Svédországban a 70-es évek óta tilos a kóser vágás, mert azt tartják humánusnak, ha elkábítják a levágandó állatokat. Így viszont sem kóser, sem hálál húst nem lehet előállítani. Az utóbbi probléma elég sok svéd állampolgárt érint. Ezzel kapcsolatban biztos van, aki a felvilágosult antiklerikális-szekuláris államhatalmat ünnepli, szerintem viszont ha annyira jó fejek akarunk lenni az állatokkal, akkor legyen tilos levágni őket. Így viszont, hogy csak pont úgy nem lehet állatot ölni, ahogy két vallás hagyománya sok század alatt kialakította, egyébként úgy, hogy ne járjon sok fájdalommal, így szerintem az a végeredmény, hogy a svéd törvénykezésben az állati jogokat preferálják a vallási- és lelkiismereti szabadságjoggal szemben.

Stockholm történészpalánta szempontból

Minden múzeumban, amit láttunk istenien vannak megrendezve az állandó kiállítások. A Skansen, a Vasa Múzeum, a Modern, a Nemzeti, és az Északi Múzeum is azt mutatta számomra, hogy igen, így kell kiállítást rendezni: professzionális, informatív, élvezetes, de nincs túlhajtva az interaktivitás, hanem mégiscsak a szakemberek mondják meg a tutit a 30 éves háborúról... :)
Az időszaki kiállításokról az ellenkező volt a benyomásom, Yoko Ono Grapefruit c. kiállítását pl. bár feledni tudnám. De sajnos a rossz emlékek is makacsul tartják magukat az agyban.
A történelmi kiállításokon dominál a néprajz, nem próbálnak úgy tenni, mintha Svédország nem egy porfészek lett volna a 30 éves háború előtt. A mai helyzetükre viszont annál büszkébbek, a nagy szocdem hagyományoknak nyomát sem észleltem, a szolidaritás mintha kihalt volna: hurrá nem vagyunk az eurozónában, vesszen az euró nyugodtan és mindenki dögöljön meg. Nyilván sarkítok és nincs reprezentatív mintám, csak 5-6 rokonom megnyilvánulásait ismerem. De akkor is hiányoltam a jóléti modell és a szocdem hagyomány nyomait, igazi vadkapitalista-pénz-körül-forgó benyomást keltett bennem Svédország.

Stockholm vallástudományos szempontból

A legreprezentatívabb svéd evangélikus templom a Storkyrkan ("Nagytemplom"), mert onnan indította el Olaus Petri a svéd reformációt. Ott is temették el. Ez a templom gyakorlatilag katolikusnak néz ki, megtartottak egy csomó gyönyörű középkori képet és szobrot. A kedvencem Szent György és a sárkány, amin a sárkány tüskéi jávorszarvas-agancsból készültek. Abba a templomba is bementünk amúgy, ahol az a Bernadotte nyugszik, akitől a jelenlegi dinasztia származik. Apropó: utána kell néznem, hogy ő maga áttért-e az evangélikus hitre, ahhoz hogy megkoronázzák.