Izraeli napló II. rész

4.    Csütörtök – aug. 19.

• Kibbutz Lotan ökokibuc

o      Nagyon fellelkesített! 

o      2 ausztrál önkéntes vezetett minket körbe, akik fél évig dolgoznak itt és valami hasonlót akarnak importálni Ausztráliába.

o      1983-ban alapították a kibucot, később lett zöld.

o      Aki belép, ketubát köt a kibuccal.

o      Lehetőségünk nyílt kipróbálni a komposztáló WC-t. De élnek itt nem-zöldek is, ezért vannak vízöblítéses WC-k is.

o      Színes, vidám dizájnos kukák.

o      Reform zsidó közösség.

o      Kb. 50 tagú, az egy harmaduk máshol dolgozik.

o      Van saját óvodája, iskolába egy közeli, nagyobb kibucba viszik a gyerekeket.

o      Adam az ausztrál önkéntes nincs annyira kiakadva az izraeli légkondimániától, mint én, de ebben a kibucban persze spórolnak vele. És szerinte tök jü megoldás a vályogfal a hűvös megtartására, ahogy ugye nyomorultabb helyeken szokás építkezni…

o      Teaház  és ajándékbolt is van.

o      Fürödtünk a medencébe, ami a klórhoz képest valami alternatív dologgal van tisztítva, sokkal jobb benne fürödni, mint egy átlagmedencében, de, higgyétek el, tiszta is!

o      Nem semmi a medencéből nézni a háttérben a sivatagi sziklákat, körülöttünk meg a zöld pázsitot.

o      Buszozás É-raa beduinokhoz. Útközben pihenő egy Aroma Caféba. Ekkor még nem sejtettük, mennyit fogunk még különböző Aromákban időzni. =)

• David Ben Gurion és a felesége sírja. Nagyon szép fehér köves – zöldellő növényes park van a sír körül, a sivatag közepén. Direkt költöztek a sivatagba, példamutatásból, mert B. G. tudatosítani akarta a népben, hogy Izrael fennmaradása azon áll vagy bukik, hogy sikerül-e belakni a sivatagot (ami a terület 62 %-a). A sírjára rá van írva az alijázása évszáma is (1906), mert újjászületésnek tekintette. Oroszországból érkezett, nagyon szélsőséges cionista volt, iszonyatosan lenézte a lúzer európai zsidókat. Olyat is csinált, hogy találomra megszólított Tel Aviv utcáin embereket, és akinek nagyon lengyeles-oroszos neve volt, annak egyből ezt mondta: „Rögtön menjen el nevet változtatni! Ne látsszon még a nevéből is, hogy Galíciából jött!” Nem volt vallásos, de mindig a Bibliát idézte és nagyon művelt volt, hatalmas könyvtárat hagyott maga után.
• Beduin tábor, turisták számára komfortosítva és berendezve. Beduinsátorban aludtunk, matracon és hálózsákon, és a földön ülve vacsoráztunk, kvázi hagyományos (??) beduin kaját, és tábortüzeztünk is. De volt zuhanyzó és angol WC, a reggeli meg svédasztalos volt (corn flakes, Danette szerű puding meg minden). A vacsoránál 6osával ültünk egy-egy hatalmas tálcához, és folyton hozták az utánpótlást mindenféléből az asztalokhoz. A menü: pita (édes palacsintatészta volt az én fogalmaim szerint), humusz, thina, rizs zöldségdarabokkal, pulykanyárs, káposztasaláta, olabogyó, csípős paprika. Desszertnek lehetett kérni baklavát (3 félét is: diós, pisztáciás, mogyorós) valamint kávét és teát. A teatöltögető srác franciának nézett. =) Ezek után a sátrunkban a csoport külön bejáratú autentikus beduinja mesélt a beduinok mai helyzetéről és zenélt is nekünk. Héber dal is volt a repertoárjában, de az a mi repertárunkból hiányzott. Tudnivalók a beduinokról:

o      Muszlimok és arabul beszélnek, de nomádok. Sejkek az irányítóik és védnökeik.

o      A mi beduinunk izraeli állampolgár.

o      Erős közösségi szolidaritás -> ha kell, el tudnak jutni kocsival a szupermarketbe, ami tevével kicsit hosszadalmas lenne. J

o      1 férfi általában csak 1 feleséget + 6-7 gyereket tud eltartani.

o      Beduin mese: egy szörny megfenyegeti a főhőst, hogy ha 3 nap alatt nem nősül meg, akkor felfalja a harmadik naplementekor. Végül csak egy 90 éves vénasszonyt talál. Naplemente után azonban gyönyörű fiatal lánnyá változik. Kiderül, hogy ő a szörny.

o      Az esti tábortűznél Bence gitározott, saját számot is! És rögtönzött egy dalt a Taglitunkról, aminek a refrénje:

„Ez itt a Taglit, hív a sivatag,

De nem maradsz itt, ne hívjál taxit!”

Zoli főzött „füves” teát és kávét. Kobival, a fegyveres őrünkkel meg vízipipáztunk. Szóval nagyon-nagyon jó este volt. Éjszaka valaki látott egy skorpiót, szerencsére nem a hálózsákjában, (eddig mindig arról volt szó, hogy kamu mindenféle skorpióparáztatás!), a beduinunk kíméletlenül kivégezte.

5.    Péntek – aug. 20.

• Reggel gyönyörű a pálmákat és a sivatagi tájat meglátni legeslegelőször.
• Tevegelés: felszállásnál rettegtem, de nem az a bátor, aki nem fél, hanem aki legyőzi félelmét, megérte legyőzni! Kettesével ültünk egy tevén, és több tevét összekötve vezet egy beduin. Minden teve másképp viselkedik, a miénk nagyon jó fej volt, simán leült és felállt, nem köpött, nem harapott és nem rúgott. Csak néha fújtatott egyet-egyet.
• Buszút Jeruzsálembe. Dél körül oda értünk, annyira finom hideg ebéd volt, hogy nagyon örülnék neki, ha Szarvason is ilyen lenne a pénteki ebéd. =) Megnéztük az Olajfák hegyét és egy kilátóból jól körbefényképeztük a várost.
• Bevásárló utca, ami a Yafo kapuhoz vezet (7 kapuja van az Óváros falának, ami az oszmán uralom idején épült). Az egyetlen üzlet, amit itt láttam és nem multi, a FOX, csak Izraelben honos, de a kínálata pont ugyanaz, mint a H&M-nek vagy az Upimnak.
• A kötelező fehér mészkövezés ellenére nem unalmas az építészet, sőt mintha pont ez ösztönözne formai változatosságra itt.
• Piac péntek délután. Hogy Zoli klasszikus mondását idézzem: ezek az ortodoxok, akiknek más dolguk sincs egész héten, mint a Szombatra készülni, szerintetek mikor kezdenek el vásárolni? Hát nem péntek délután 4.kor? És tényleg rengeteg idegesen rohangáló, szinte a fülén is szatyrot cipelő ortodox férjet láttunk, a hasonló állapotban lévő feleségnek kiabálva a nagy pénteki bevásárlási pánik miatt. Preszombat-szindróma? De legyünk igazságosak, talán mást dolguk is akad a hétköznapokon… A jeruzsálemi piacon is sikerült pesti ismerőssel összefutnom.
• Hazafelé menet belecsöppentünk egy utcai buliba, élő zenével, színpaddal, forgalomeltereléssel meg mindennel.
• Este Kabalat Shabbat a The Great Synagoge of Jerusalem nevezetű jelentősnek számító zsinagógában. Magyarországon kb. minden egyes zsinagóga ezerszer szebb ennél! Hát ezzel jár, hogy Izraelben kimaradt a szecesszió meg sok egyéb korstílus. L Igazából csak egy ¾ órás pofafürdőt vettünk. Gondolkoztam rajta, hogy vajon nem ciki-e, hogy a taglit csoportok kivonulnak a szertartás kellős közepén, de ahogy kimentünk, szembejött egy csomó család, akik ellenben az első felét késték le úgy, ahogy van. J A szembejövők, mind Shabbath shalommal köszöntöttek, megvan a mediterrán közvetlenség itt is. J A zsinagógai imádkozás is nagyon érdekes volt, mintha egy kórus koncertje lett volna operabetétekkel (és karmesterrel).
• Vannak kóser és nem kóser Aromák, a nem kóserek nyitva tartanak szombaton is.
• A szombati vacsi a szállodában nem volt túl nagy szám, nem bírtak el az ételek melegen tartásának problematikájával, amit azért lássunk be, hogy ment régen is áram nélkül… Volt sólet, de a maceszgombóc levesről (amit imádok) kiderült, hogy Izraelben nincs elterjedve.
• Később Jerusalem by night séta

o      Yafo negyed: az első városrész, ami az óváros falán kívül épült, a 19. század végén.

o      Egy elit lakónegyed pici, növényekkel romantikusan befuttatott házakkal.

o      Egy parkban leültünk Jeruzsálemmel kapcsolatos dalokat hallgatni (tehát csoportilag nem tartottuk meg a szombatot) és gyümölcsözni.