"Bye bye Londondondondon, good bye!"

Na hazatértem az annyira nem is ködös Albionból. Rengeteg múzeumlátogatással, gyaloglással, és vidám barátnőzéssel töltött órával, meg teával és képeslappal gazdagodtam:) Barátnőm és egyben régi osztálytársam, Rebi négy hónapja Londonban dolgozik, őt látogattuk meg Orsival. Így aztán nem is holmi szállodában laktunk, ami nagyjából mindenhol egyforma, hanem egy echte londoni házikóban (Islingtonban), amit a Rebi 6 másik kinn dolgozóval együtt bérel, így egy kis magyar kolóniát alktonak. Én is és Orsi is rengeteg tervvel (Orsi 3 memóriakártyával is) és nagy elszántsággal vágtunk neki a város felfedezésének, szerencsére Rebinek is volt két szabadnapja a héten, így vele is tudtunk közös programot csinálni. A "kötelezők" közül láttuk a British Museumot, a Towert, a Tower Bridge kiállítását, a Hyde Parkot, a Buckingham palotát, a Big Bent, a parlamentet, a St. James Parkot, a St. Paul's Cathedralt, a Westminster Abbeyt és a Trafalgar Square-t. A greenwichi fényképezkedésről lekéstünk, a London Eye-t meg Rebivel elszabotáltuk, de Orsi szerencsére meg tudott bocsátani nekünk:)


De saját szemfülességünknek és Rebi helyismeretének köszönhetően számtalan "nem annyira kötelező" érdekességet is felfedeztünk azon kívül is, hogy a londoniak vérfagylalóan jól bírják a hideget... Felfedeztük a Tate Modernt és a Tate Britaint, lefényképezkedtünk a Fitzroy Square 29. előtt, ahol Virginia Woolf és Bernard Show is lakott, megnéztük az Imperial War Museumot és a Cabinet War Roomsot is, sétáltunk a Sohoban, Chinatownban és az Oxford Streeten... Ja és megörökítettük egymást a King's Cross pályaudvar 9 és 3/4ik vágányánál! És a Camden Market-on is vásároltunk.





Sokadszorra jutottam arra a következtetésre, hogy igazából minden múzeum egy teljes napot igényel, de ha hozzáveszzük, hogy egy idő után elfárad az ember és nem tud ugyanolyan intenzíven befogadni, akkor igazából sok teljes napot. Így sok múlik a véletlenen, hogy hol mit látunk meg és mi tetszik meg. A British Miseumban előre elhatároztuk, hogy a görög, a római, az egyiptomi, a mezopotámiai és a kora-európai részeket nézzzük meg, hát igen, már megint az iszlám és Ázsia maradt ki (ezeket a louvre-ban is kihagytam)... Viccesen jött ki, hogy nayjából egy hónapja voltam Athénban és most láthattam az onnan elhurcolt Kariatidát és az Elgin márványokat. Az Imperial War Museumban az I. VH-s, a II. VH-s, és a holocaustos kiállítást néztük meg részletesebben, a két VH-hoz élményfolyosó is társul, amik nagyon izgalmasak és ami azt illeti, elég ijesztőek is, a Shoánál talán nem baj, hogy nem volt ilyen. A Cabinet War Rooms volt a kormány bunmkerje az angliai légicsata alatt, pont úgy van berendezve, ahogy akkor volt, és mellé berendeztek még egy Churchill Museumot is, ahol szintén hihetetlenül jó interaktív módszerekkel tesznek mindent átélhetővé. Például érintős monitoron ki lehet keresni életének minden napját és az azon történt világtörténelmi vagy életrajzi eseményeket képekkel. A Tate Modernben viszont felfedeztem magamnak Giacomettit, a Tate Britainben pedog Rosettit.

Az is érdekes, hogy az Imperial War Museum és a British Museum, szóval amik nagyon egyértelműen hirdetik a Brit Birodalom dicsőségét ingeynesek, a többiért meg elég sokat kell fizetni:)

Egyik este egy francia étteremben, a Le Mercurie-ben költöttük el romantikus gyertyafényes vacsoránkat Orsival, ahol Rebi is dolgozik. És mivel Rebi jó munkaerő és jóban van a managar-rel, 3 ajéndék desszertet is kaptunk:)

A Sohoban felfedeztünk egy magyar éttermet is, a Gay Huszárt, ami saját bevallása szerint az egyik legszínvonalasabb magyar étterem Európában. Hát az árszínvonala valószínűleg, úgyhogy talán nem is baj, hogy előtte az Oxford Streeten betévedtünk egy kínaiba:) A nemzeti specialitások közül a fish and chips valahogy kimaradt, de a tea és a muffin nem.

És igen mély tanulságokat is levonhattunk ebből az nintenzív barátnős-városnézős hétből: 1. Orsinak továbbra sem lesz a mirelit currys csirke a kedvenc étele:) 2. a magyar szellem igenis zseniális, hogy feltalálta a dupla ablakot (na jó, lehet hogy csak rosszabbul bírja a hideg szelet, mint a brit lélek) 3. szeretem a gyömbérsört. 4. A rosszul fizetett állásokat nagyon nagy százalékban bevándorlók és színesbőrűek töltik be (ezen nem lepődtem meg...).

Minke tagadjam, el tudnék tölteni hosszabb időt is Londonban, és hosszabban is írhatnék róla, de egyelőre zárom soraimat egy Illés idézettel: "bye bye Lon-don-don-don-don good bye"..."egyszer még talán viszontláthatunk"...