Látókör

Ha már az előbb leírtam, hogy örülök, hogy látókörös vagyok, akkor nem árt kitérni arra is, hogy mi az a Látókör. Nem, nem szemorvosok klubja, nem is jósok és spiritiszták társasága, hanem egy olyan közösség, ahol a "küzdelmes kamaszévek" sűrűjében sikerült megéreznem, hogy valahol az "én" a "mi" része. A mostani közeli barátaimnak egy jó részével itt ismerkedtem meg, egy máshonnan ismert legjobb barátnőmet is becsatlakoztattam később, na meg az első szerelmemmel is itt talállkoztunk. Egyébként a Látókör sokkal régebbi, mint ahogy én a tagja lettem, 15 éves, én 5 éve járok. Két tanárnő alapította azzal a szándékkal, hogy legyen egy közösség, ahol nem iskolai keretek között tanulnak a gyerekek gondolkodni, kérdezni, vitatkozni. Szóval nem tanítják őket, hanem bevonják. Mióta madrichnak készülök (na arra majd egy másik bejegyzésben térek ki, hogy mi fán terem) úgy fogalmaznám meg, hogy Mária néni és Éva néni informális oktatási módszereket alkalmaztak, bár talán ők nem hívták így (Éva néni helyett most Zsófink van). Mária néni vezetgeti a "beszélgetős-gondolkodós-vitatkozós" szekciót, Éva néni illtve a Zsófi pedig a szerepjátékosat. Mária néni pótnagymama számomra, Éva nénit is bármikor felhívhatom, hogy megbeszéljük a "nagy kérdéseket", és Zsófi pedig miközben olyan igazi anyuka, akinél mindig szóba kerül az ő imádott Marcija, kamaszként játszik velünk. Na nem mintha Mária és Éva néni nem csüggnének a gyerekükön/unokáikon:) Most nem vagyok aktív tag, mert péntek délután órám van az egyetemen, meg hát kezdek nem annyira kamasz lenni, de a Látókör mindig is olyan hely lesz, ahol jól érezhetem magam péntek délutánonként, meg a közösen szervezett teázásokon és a találkozókon. Ugyanis aki egyszer látókörös lett, az az esetek nagy részében az is marad, továbbra is oda tartozik. Az iskolai szünetek alatt Mária néni mindig szervez nekünk kiállításnézést tárlatvezetővel, aki hagy minket is szóhoz jutni, szóval interaktívnak is mondhatnánk:), ennek is köszönhető, hogy megszerettem a múzeumokat, amiket nem nagyon kedveltem kisebb koromban, és ez egy történészpalántának nem árt:) Egyébként körülbelül 5 évvel ezelőtt a Látókörben tudtam meg, hogy mi az a blog, amikor is szóba került, hogy ki ír/írna ilyesmit, és én váltig állítottam, hogy na én aztán nem... Erre itt van. Szóval természetesen sok minden változott bennem és körülöttem, de az nem, hogy látókörös vagyok.