Jó szomszédság

Apróság, de nagyon jó kedvre derített. Tegnap este, fél 12 körül, amikor ugyan még nagyban olvastam, de már nem Alkibiádész életrajzát, hanem a kicsit kevésbé komoly Rémes régiségek című opust, és szép lassan sikerült az elalvás mezejére lépnem, megszólalt a telefon. Kicsit csalódtam, amikor kiderült, hogy nem az én személyem váltotta ki ezt a kései hívást, hanem egy vészhelyzet, ugyanis a szomszédunk kulcsa valamiért nem nyitja a bejárati kaput. Hát az nem is könnyű, úgyhogy nagyot sóhajtva kaptam fel valami hálóingnél egy fokkal melegebb ruhadarabot, és vágtam neki a lépcsőházunknak. Nekem sikerült kinyitnom a zárat, csak beszorult a kulcsom, de addigra benn volt a szomszéd lány és együtt poénra véve az esetet vidámabban vettük az akadályt (a percekig tartó rángatást-forgatást). Majd elbúcsúztunk. Ma este (nem fél 12kor) becsöngetett és kaptam egy nagy doboz Raffaellot az éjszakai "életmentésért". Szeretem az ilyen apró figyelmességeket (is). :)