Anglia a kora-újkorban – Intézmények

Parlament: A legfőbb angol törvényhozó szerv, de korlátozott bírói hatalma is van, ld. lejjebb. A régi királyi nagytanácsból alakult ki, alapjául II. Edward „mintaparlamentje” (1295) szolgált, amiben először képviseltette magát a szabad birtokos parasztság és városi polgárság. Két házból állt: 1. felsőház (Lordok Háza), a főnemesek és főpapok. 2. alsóház (House of Commons) a köznemesség (gentryk, lovagok) és városok küldöttei. A felállás a tudor-kor elején alakult ki, VII. Henrik uralma alatt. A parlament bármely tagja (az alsóházi képviselők is) benyújthattak törvényjavaslatokat (Bill), amit mindkét háznak külön-külön meg kellett szavaznia. Ezután a törvény az uralkodó elé került, aki szintén megvétózhatta (az uralkodó vétójoga egyébként ma is érvényben van, de 1707 óta senki nem élt vele!) . Az alsóházba választások útján lehetett bekerülni, a lordok házába alanyi jogon kerülhetett be az, aki a nobility tagja volt. Eredetileg nagyszámú egyházi ember is helyet kapott a lordok házában (Lord Spirituals), de a szerzetesrendek feloszlatása (1539) után már csak az érsekek és a püspökök vehettek részt az országgyűlésen.


House of Commons: A parlament alsóháza. Tagjai a köznemesség, a szabad parasztok (yeomen) és a városi polgárság tagjai közül kerültek ki. 1341-ben, III. Edward uralma alatt ült össze először külön a nobiles-től és a papságtól. Bár az alsóház a király és a lordok alárendeltje volt, tagjai egyre hatékonyabban képviselhették a közrendűek érdekeit. Ugyanúgy adhattak törvényjavaslatot és szavazhattak a törvényekről és adókról mint a Lordok Háza. De sokkal kisebb volta a hatalmuk, mivel a Lordok és a király bármikor megvétózhatták a javaslataikat és abba se volt beleszólásuk, kit választ a király miniszternek.


House of Lords: Más néven House of Peers. 1341-ben vált el az Alsóháztól, tagjai a főurak (nobilitas) és a főpapok (Lords Spiritual) lehettek. A főurak egy szúk, kb. 60-100 családból álló elit réteg volt, akik születési jogon lehettek a Lordok Házának tagjai. Bár végig ez volt a domináns a két ház közül, a 16. századtól folyamatosan csökkent a befolyása a király, majd később az Alsóház javára (főleg a rózsák háborúja miatt, ahol nagyon sok nemes esett el). A polgárháború után Cromwell gyakorlatilag minden hatalmától megfosztotta, mivel az ő támogatói inkább az alsóházban ültek. 1649-ben pedig már törvényt hoztak a feloszlatására, és 1680-ig (a monarchia visszaállításáig) nem is ülésezett újra.


Peers: A nobilitas másik neve (a peer kb. a Lord szinonimája), a Lordok Házának tagjai. A főpapok (Spiritual Peers) is ide tartoztak. Fajtái:
- Örökletes lordok (hereditary peers)

A középkorban kialakult szokásjog szerint az angol uralkodóknak joga volt bárkit meghívni a parlament ülésére, akár egyszeri alkalommal. Később, ha valakit meghívtak, az automatikusan feljogosította arra, hogy onnantól minden alkalommal részt vegyen.Főrendi rang adományazásakor az erről szóló királyi rendelet (úgynevezett Letters Patent vagy Writs of Summon) meghatározta a rangot, címet és az örökölhetőség szabályát. Az esetek elsöprő többségében kizárólag egyenes, férfiági, születési idő szerinti öröklés volt lehetséges.

- Élethossziglani lordok (life peers)

Ritka esetekben a király valamilyen szolgálatért rendkívüli nemesi címet adományozhatott. A life peer-eket ugyanazok a jogok illették meg mint az örökleteseket, de címüket nem örökíthették át.

- Címzetes lordok (courtesy peers)

A magasabb rangú örökletes főrendek általában több rangot is viselnek, mivel a jogszokás az volt (és elvben ma is az), hogy ha például egy grófot herceggé emelnek, az új hercegi cím kreálásával az addigi grófi rang nem szűnik meg. Ennek egyszerű oka van: mivel a címek eredetileg földbirtokhoz kötődtek, újabb földterület adományozása értelemszerűen nem jelentette a régi elvételét.

Így például Sir Richard Grosvenor, a hetedik Baronet Grosvenor 1761-ben főrend, Baron Grosvenor lett, majd 1784-ben a Viscount Belgrave és Earl Grosvenor címeket kapta III. György királytól. Így halálakor az első Baron Grosvenor, az első Viscount Belgrave és az első Earl Grosvenor címeket mind viselte. Fiát, a második Earl Grosvenort (és második Viscount Belgrave-et stb.) 1831-ben IV. Vilmos király az első Marquis of Westminster-ré emelte. Az ő unokájának, a harmadik Marquess of Westminsternek (aki egyben az ötödik Earl Grosvenor stb. volt) 1874-ben Viktória királynő a Duke of Westminster rangot adományozta. Ennek megfelelően a jelenlegi hatodik Duke of Westminster egyben a nyolcadik Marquis of Westminster, a tizedik Earl Grosvenor stb. E rangok mindegyike önállóan létezik. A több, különböző címmel rendelkező főrendek gyakorlatilag mindig legmagasabb címüket használják a mindennapi életben

A brit jogszokás a hercegek, márkik és grófok legidősebb fiait apjuk második legmagasabb címével illeti, így e három magasabb főrendi rang örökösei maguk is főrendi címeket viselnek (már ha apjuknak van ilyen): ők a címzetes lordok. (forrás: Wikipédia)

- Egyházi lordok (spiritual peers vagy lords spiritual)

Gyakorlatilag ők is élethossziglani lordok, csak az egyházi pozíciójuk különbözteti meg őket. Az anglikán egyház egyes főpapjai tisztségük elnyerésekor automatikusan teljes jogú tagjai lesznek a Lordok Házának. Anglia és Wales egyes legmagasabb rangú főbíróinak kinevezésükkel egyidőben élethossziglani lordságot adományoznak


Knight: lovag, eredetileg egy főúr katonáskodó hűbéresei, majd a nemesség alsó és középső rétege. Lovaggá a király(nő) nevezte ki azokat, akik megfelelő vagyonnal rendelkeztek.


King-in-Parliament: Az ideálisnak tartott kormányzási forma Angliában és a későbbi Nagy-Britanniában, tulajdonképpen alkotmányos monarchia. Lényege, hogy az uralkodó törvényhozó és végrehajtó hatalommal rendelkezik, de az alsó- és felsőház szigorú ellenőrzése alatt áll. Az uralkodó legfontosabb joga a vétójoga. A korszakban inkább csak ígérték az uralkodók, csak a dicsőséges forradalom után valósult meg.


Speaker: Kb. a mai házelnöknek megfelelő tisztség. Először 1337-ben működött és az alsóházban zajló vitákat moderálta (Speaker of the House of Commons). A parlament képviselői választják, feladata az ülések felügyelete, vezetése, cserébe nem szavazhat.


Black Rod: Eredetileg (a 14. században) Térdszalagrend szertartásmesterének jelvénye, egy fekete bot, rajta arany oroszlánnal. Később a tisztviselőt is csak Black Rodnak hívták. 1522-től a tisztség átalakult és a felsőház házelnöke lett. Black Rod feladata a rend fenntartása a Lordok Házában, és ő hívja meg az Alsóház tagjait a Lordok Házába, hogy meghallgassák az uralkodó trónbeszédét


Back-bencher: Parlamenti képviselő, aki nem tölt be kormányhivatalt és nem prominens tagja az ellenzéknek (pl. nem tagja az árnyékkormánynak). Általában új, tapasztalatlan képviselők, ritkábban lecsúszott régebbiek. Nevüket onnan kapták, hogy a hátsó padsorokban ülnek.


Front-bencher: Az első padsorokban ülő képviselők. Ha kormánypártiak, általában miniszterek, az ellenzékiek közül a jó szónokok és az árnyékkormány miniszterei kaptak helyet az első padsorokban.


Country-court: Egy vagy több megyét (county) lefedő bíróság testület (a country egy több megyéből, county-ból álló nem hivatalos területi egység). Angliában ezek a legmagasabb eljáró bíróságok.


Tory, Whig: A restauráció után kialakult két párt, kezdetben némi vallási háttérrel (toryk: katolikusok, whigek: protestánsok), később ez elhalványult. Mindkét név eredetileg gúnynév: torynak az ír katolikus rablóbandákat nevezték I. Károly idején; A whig elnevezés skót eredetű, így nevezték a skót parasztokat, állítólag azért, mert lovaikat e kiáltással (whigam) ösztönözték. Toryknak eredetileg a katolikus Stuartok (főleg II. Jakab) támogatóit nevezték, whigeknek pedig azokat, akik ki akarták őket zárni a hatalomból. A dicsőséges forradalom után az elnevezés értelmét vesztette és innentől kb. a konzervatívnak (tory) és liberálisnak (whig) felelt meg. A toryk szélsőségesebb szárnyát „magas toryknak” (high tories) nevezték.


Bill of Attainder: Határozat jogoktól és vagyontól való megfosztásra, valamilyen bűn miatt. Az attainder szó jelentése romlottság, szennyezettség, ezért a határozatot igen súlyos esetekben pl. árulás esetén hozták meg. Az elítélt elvesztette törvényes jogait és rangját, vagyona és birtokai az uralkodóra vagy a felette álló hűbérúrra szálltak. Nem a bíróság, hanem a parlament hozatta meg, így a politikai játszmák eszközévé vált. Pl. a király arra használhatta, hogy tetszése szerint elítélhesse politikai ellenfeleit.


Impeachment: Az angol büntetőjogban az alsóház által a felsőház előtt valamely parlamenti tag vagy ritkábban miniszter ellen emelt bűnvád, bíróságon kívüli alkotmányos vádemelési eljárás. Az Impeachment-ben a parlamentnek legfőbb bírói hatalma jut kifejezésre. A peerage hagyományának egyik megnyilvánulása ez is: képviselőket csak vele egyenrangúak, vagyis a többi képviselő ítélhet el.


King’s Bench: Királyi ítélőszék, a legfelsőbb bíróság Angliában. A király/királynő gyakran személyesen elnökölt rajta, máskor a bíróság a király jelenlétében hozta a határozatait. Egy főbíróból (chief justice) és 4 bíróból (puisne justices) állt. Az aula regiához tartozott, nem volt székhelyhez kötött, hanem a királyt követte, azért a király nevében kiadott pereket hozzá lehetett felterjeszteni. Hatásköre bűnügyekre és polgári ügyekre terjedt ki.


Common law courts: Polgári jogi bíróság. A common law ("közönséges jog") alapú jogrendszer egyik fő jellemzője és egyben megkülönböztető jegye a civiljogi jogrendszertől a precedens, az ítéleteken alapuló jog. A bíró alkotta jog lényege, hogy a egyes konkrét esetekből állapít meg jogszabályt a bíró, ezáltal jön létre egy íratlan szokásjog.


Privy council: Az uralkodó titkos tanácsa. Bármennyi tagja lehetett, akiket a király/királynő hívhatott meg. Kinevezésük az uralkodó halálával megszűnt. Tagjai általában a parlament nagyobb hatalmú képviselői voltak, máskor egyszerűen az uralkodó bizalmasai, barátai. Titkos tanácsadói testület már a normann kortól kezdve létezett, de csak VIII. Henrik alatt kapott törvényes hatalmat (kénye-kedve szerint hozhatott törvényeket). 1553-ra már 40 tagja volt, ezért a királyok egy kisebb testületre kezdtek hagyatkozni (ebből lett a későbbi kabinet). A polgárháború után Cromwell megszüntette a tanácsot és létrehozta a Protector’s Privy Councilt, ami gyakorlatilag ugyanaz volt mint elődje, kivéve, hogy a parlament is beleszólhatott abba, hogy kik legyenek a tagjai. A restauráció után II. Károly visszaállította a tanácsot de ennek már alig volt hatalma.


Council of the Norht: Észak-Angliában működő közigazgatási testület, III. Richárd alapította, célja, hogy London könnyebben érvényesíthesse az akaratát a lázadozó északi területeken. 1530-ban a kegyelem zarándoklata miatt VIII. Henrik újra bevezette, nagy szerepe volt a katolikus lázadások elfojtásában. Később viszont többségbe kerültek benn az északi katolikus earlök és püspökök. 1641-ben a Hosszú Parlament éppen mint a katolicizmust visszaállítani próbáló szervezetet tiltotta be.


Prerogative courts (Prerogatívabíróságok): Azok a bíróságok, amelyeken keresztül a király különleges bírói hatalmát gyakorolhatta. Ezért elsősorban politikai perekben ítélkeztek, pl. árulás, felségsértés esetén. A prerogatívabíróságok közé tartozott a King's Bench, a Common Bench, Court of the Exchequer, Court of Requests, Court of Chancery, és a Csillagkamara bírósága. A 17. században ezeket a fokozatosan eltörölték, elsőként a Csillagkamarát (1641-ben).


Court of High Commission: Egyházi Magas Bíróság, a legmagasabb egyházi ítélőszék Angliában. Az angol reformáció idején alapították, a király hívta össze és csaknem korlátlan hatalma volt egyházi ügyekben, de világi ügyekben is intézkedhetett. 1641-ben a parlament feloszlatta. 1686-ban II. Jakab megpróbálta újra bevezetni, de alig két évig sikerült fenntartani, részben ez az intézkedés vezetett a forradalomhoz. A dicsőséges forradalom után végleg megszűnt.


Court of Star Chamber (Csillagkamara Bírósága): Királyi törvényszék (prerogatívabíróság), amelyet VII. Henrik király állított fel az állam elleni és felségsértési perek elbírálására. A gyűlésterem boltozata csillagokkal volt díszítve, s innét kapta nevét. Elnöke a lordkancellár volt, többi tagját (tanácsosok) a király nevezte ki. Főleg a Stuart-kor alatt a királyi önkény eszközévé vált, az egyik leggyűlöltebb intézmény volt Angliában, ezzel nagymértékben járult hozzá a forradalom kitöréséhez. 1641-ben a parlament megszüntette.


Country: Nagyobb, nem hivatalos területi egység, általában több county-ból (megyéből) áll (Anglia 39 történelmi megyéből áll). Angolul a country szó lehet az állam szinonímája, de történelmi régiókat is jelöl pl. Constable Country (Kelet-Anglia), West Country (Nyugat-Anglia) vagy a későbbi Coal Country (az ipari forradalom alatt iparosodott területek).


County: Megye; Anglia hagyományosan 39 megyéből állt, ezek külön önkormányzattal rendelkező közigazgatási egységek voltak. Mivel Angliára mindig jellemző volt a decentralizáció, a megyék nagyfokú önállósággal bírtak. A megyékben a legfontosabb tisztségeket a helyi nemesek szerezték meg: belőlük lettek a békebírák, a sheriff (katonai, később rendfenntartó tisztviselő) és a Lord Lieutenant, a megye de facto vezetője, a király helyi küldötte.


Shire: A county egy fajtája illetve régiesebb elnevezése. A shire county kifejezést azokta a megsékre használják, amik nem egy megyei jogú városból és környékéből állnak. A „the shires” kifejezés gyűjtőnévként a mi „vidék” szavunkhoz hasonlóan használják, tehát a kevéssé urbanizált, falusias területeket nevezik így. Az ilyen megyék nevében gyakran szerepel is a –shire utótagot pl. Worcestershire, Yorkshire, Buckhinghamshire stb. A shire vezetője eredetileg a sherrif (shire-reev) volt, később ezt a szerepet a Lord Lieutenant vette át.


Hundred: A megyéken belüli közigazgatási egység, neve onnan származik, hogy régen egy ilyen egységnek kellett 100 katonát kiállítani. Az egység még a szász időkből származik, vezetője a hundred-man vagy hundred eolder volt, aki az igazságszolgáltatás, a közigazgatás és a katonaság feje is volt. A hundredeket tovább bontották division-ökre (a hundred fele), amik tithing-okra (kb. 10 háztartás) oszlottak, ez alatt volt a hide, ami egy család ellátásához elegendő földet jelentett. Egy hundreded időnként két megye is osztozott, a legtöbb a korona alá tartozott, de sok hundred került földesurak uralma alá. Ilyenkor nem a megyei sheriff, hanem a földesúr által kinevezett steward (ispán) irányította. A hundred lakói helyi ügyek intézésére tanácsot hozhattak létre, sőt, bíróságot is (hundred court).


Sheriff: Helyi katonai és bírói tisztviselő. Elsőként III. Henrik nevezett ki lovagokat minden megyébe, és a „béke fenntartását” adta nekik feladatul. Gyakorlatilag a királyt képviselte a megyékben (aki bármikor le is válthatta), elnökölt a bíróságokon, ő mondta ki az ítéletet. Háború idején, főleg az északi megyékben a sheriff volt a helyőrség parancsnoka is. Általában valamelyik helyi főurat nevezték ki.


Lord Lieutenant: Magyarul főispánnak szokás fordítani. Az uralkodó személyes képviselője a megyékben. Elsőként VIII. Henrik nevezte ki őket, és a sheriffektől vették át a katonaság vezetését. A spanyol háborúk idején minden megyében volt egy Lord Lieutenant, hatalmuk háborús helyzetben növekedett. Cromwell megszüntette a tisztséget de a restauráció alatt újra bevezették.


Deputy lieutenants: A Lord Lieutenant helyettesei, a megyei Lord Lieutenant munkáját segítik. A Lord Lieutenant választja ki őket, de a választást az uralkodónak is engedélyezni kell. A helyettesek száma akár több tucat is lehet, rang szerint egy emelkedik ki csak közülük (Vice Lord Lieutenant), aki a Lord Lieutenant közvetlen helyettese.


Justices of peace: Békebírák, bírósági ülnökök, a megyék peres ügyeiben és közigazgatásában részt vevő helyi tisztviselők. Elsőként III. Edwárd ruházta fel ilyen hatalommal a helyi lovagokat vagy más, alacsonyabb rangú nemeseket (pl. esquire-ok), mivel a hagyományos bírói és rendőri hatalom képtelen volt a jog- és vagyonbiztosságot fenntartani. Feladatuk a béke („king’s peace”) fenntartása volt, amihez a sheriffel és később a Lord Lieutenant-tal együtt törvényes jogokat kaptak. A békebírák minden megyében egy-egy bizottságot alkottak, feladatuk volt a perek lefolytatása és a bűnügyek kivizsgálása.


Quorum: Az a minimális parlamenti (bármelyik ház) létszám, ami még érvényes ítéleteket hozhat — A Lordok Házában 3 képviselő már megszavazhatott egy törvényt, az Alsóházban ehhez 40 emberre volt szükség. A név onnan ered, hogy a számot meghatározó rendelet így kezdődik: Quorum aliquemvestrum… De így hívták a békebírói testületeket is. Elvileg a testületben csak a jogilag képzett bírák kerülhettek be, de valójában inkább rang alapján lehetett tag valaki.


Quarter Sessions: Más néven Courts of Quarter Sessions: időszakos bíróságok voltak, amik olyan ügyeket tárgyaltak, amik kívül estek a békebíróságok hatáskörén. 1388-ban vezették be őket, legalább évente 4 alkalommal kellett összeülniük (innen származik a név), általában vízkeresztkor, húsvétkor, Szent Iván napján és Szent Mihály napján ültek össze. A bíróságon 2 vagy több békebíró és egy elnök vezette esküdtszék ítélkezett. Ők sem ítélkezhettek súlyos (pl. halálbüntetéssel járó) ügyekben, inkább egyszerű gazdasági és polgári peres eljárásokat folytattak.


Squirearchy: Földbirtokos gentry réteg, más néven landed gentry. Gazdag, nagybirtokos nemesség, akik megengedhették maguknak, hogy bérmunkásokat dolgoztassanak (nem minden földbirtokos tartozott ide). Jellemző volt rájuk, hogy földjeiket vállalkozóknak adták bérbe, a bekerítésekkel így nagy vagyonra tettek szert. A parlamentben is nagyrészt ők ültek: az aktív és a passzív választójog előfeltétele volt, hogy földet birtokoljon valaki, de csak a gazdagok tehették meg, hogy hosszú időre otthagyják a birtokukat, mivel volt aki megművelje, ellentétben a yeomanekkel és a kisbirtokos nemesekkel, akik maguk művelték a földet. Nevük a squire vagy esquire („fegyverhordozó”) rangra vezethető vissza, mivel nagy részük ilyen rangú volt, az elit rétegük pedig lovagi rangú volt.


Zubor Zalán