A frankokról szóló órámon a száli törvénykönyvet olvassuk. Minden mondathoz mást szólított fel a tanár, és érdekes dolgok jöttek ki. Úgy látom, az olaszoknak nagyon bezavar a nyelvrokonság, mert kb. minden szó alakilag latin eredetű, csak éppen tök mást jelent. De amelyik szónak nem létezik olasz megfelelője, az is annyira hasonlít formailag egy olasz szóra, hogy automatikusan beugranak. Ehhez az is hozzájárul, hogy az olasz kiejtési szabályok szerint olvasnak latinul, így pl. azt, hogy "iuxta" (itt az volt, hogy mellett), arra fordította egy évfolyamtársam, hogy "giusta" (igazságos). Még is csak meg van az előnye szép egzotikus anyanyelvemnek. :)
Így aztán most a harmadik latin kiejtési rendszert igyekszem megszokni a hagyományos után, ami szerint Imre Flóra tanított minket, és az ELTÉn dívó restituált után. (Mondjuk most könnyű átszokni, mert gyakran én is olaszosan olvasok dolgokat.)
Meg az is kiderült, hogy az órán a többiek nem tanultak Herbernél, mert akkor a felismerés miatt megértették volna egyből azt a mondatot, hogy "Vivat qui Francus diligit, Christus...". Nekünk ugyanis nagyon sokszor elmondta Herber, hogy "Éljen Krisztus, ki a frankokat szereti...".
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Herbert-et véletlenül Hébernek olvastam, és nem értettem, mi köze van a hébernek az olaszhoz és a latinhoz... :D
Megjegyzés küldése