Izraeli napló I. rész

1.    Hétfő – 2010. aug. 16.

• Egy gépen utaztunk az úszó EB-ről hazatérő izraeli úszóválogatottal. Nagyon finom mentás limonádé volt a repülőn. J
• Tel Aviv: Ben Gurion reptér. Lufik a plafonon!
• Tel Avivból buszozás Jeruzsálembe, aztán D-re a Holt-tengerhez.
• Jeruzsálem
• A brit mandátum óta törvény, hogy kötelező fehér mészkőből építeni az összes épületet.
• Itt is van Goethe Intézet.
• A lakosság 70%-a zsidó.
• Elbuszoztunk Petah Tikvah mellett (a városka A zenekar látogatása c. izraeli filmben)!
• Tel Avivban mediterrán, Jeruzsálemben kontinentális az éghajlat. Jeruzsálemből D-re buszozva az alagúton túl már sivatag van!
• Az arab falvakban nincs cserepes háztető, mert

o      A) a nők minden házimunkát a tetőn végeznek-> lapos

o      B) az új nemzedék ráépíti az otthonát a szülői ház tetejére->lapos

o      -> az európai zsidók hozták be a cserepes háztetőt, mert a Közel-Keleten ugyebár amúgy sincs annyi hó, amitől beszakadhatna a tető. =)

• Este szállás Ein Gedi városkában egy kibucban. Tele van éhesen kószáló csont sovány macskákkal, kicsit nyugtalanító a jelenlétük.
• Fojtogató záptojásszaga van a holt-tengeri levegőnek.
• Este 8-kor más teljesen sötét van!

2.    Kedd – aug. 17.

• Masada

o      A világ egyik legrégebbi Bét Kneszetje és első keresztény temploma!

o      Tök jól szemléltetik maketten, hogy hogyan oldották meg a védők a vízellátást az ostrom 3 évében. Amikor Jeruzsálemben esik az eső, a hegyi vádik megtelnek vízzel és lefolynak az alacsonyan fekvő sivatagba, ezt a vizet gyűjtötték ciszternákba a zelóták. Történeti rejtély: a rómaiak erre hogyhogy nem jöttek rá? Simán megakadályozhatták volna!

o      Római rámpa, amiről kőhajító géppel ostromolták az erődöt, a védők meg visszadobálták rájuk a köveket.

o      A hadsereg nem csak a folyamatos háborús készültség miatt fontos Izraelben, hanem a világ minden tájáról bevándorolt nép olvasztótégelye funkció miatt is.

o      Sivatag definíciója: évente kevesebb, mint 150 ml csapadék. Itt, a Júdeai sivatagban évi 70-80 ml esik.

o      Columbarium: Masada védői elfogott galambokat és varjakat ettek!

o      Néha az izraeli katonákat itt esketik fel a Tanachra (fegyverestül), hogy Masada soha nem fog megismétlődni.

o      Nemzeti zarándokhely, közben erkölcsi-pedagógiai dilemma. ?Az öngyilkosságot példának állítani gyerekek elé? Pláne a gyilkosságot (egymást szúrták le)?

• Ein Gedi Nemzeti Park: sivatagi élővilág

o      Csak kecskéket láttunk, a többi állat elbújt a meleg miatt, de amúgy vannak sziklanyulak (!) is.

o      Két vízesésnél megálltunk fürödni. Hűsítő, de a kavicsok az aljukon nagyon szúrnak.

o      Kobi, a fegyveres őrünk utálja ezt a helyet, mert már unja. Nekem (így elsőre) tökre tetszik.

• Holt-tenger

o      Nekem kifejezetten rossz élmény volt fürödni benne. Egyszer az életben ki kellett próbálni, de lehet, hogy ennyi elég is volt belőle.

o      Évente 1 m-t visszahúzódik! A kísérő katoáink (akik 20-23 évesek!) is emlékeznek rá, hogy az ő életük alatt tizenvalahány m-t visszahúzódott a tenger. Sószigetek is keletkeztek a vízben.

o      A Holt-tengeri kozmetikumok Izrael fő exportcikkei.

o      Közök jordániai-izraeli projekt: csatornával összekötik majd a Holt-tengert a Vörös-tengerrel, hogy az előbbit táplálja édesvíz és így megmentsék. Az ENSZ (?) csak akkor ad rá pénzt, ha közösen valósítják meg. Mindkét félnek erőteljesen érdeke, úgyhogy állítólag együttműködnek és 3-4 éven belül kész lesz a csatorna.

o      Két és fél óra buszozás D-re, a Vörös-tengerhez.

• Esti túra a Vörös kanyonban

o      Szép, de azért nem kárpótol a sok szenvedésért. Szúrós köveken mászás+ szűk szakadékokba ereszkedés… -> fájdalom + halálfélelem (hozzáteszem, hogy ezzel a véleménnyel kb. egyedül álltam a csoportban)

o      Az alkonyi fényben leültünk meghallgatni a Zsoltárok könyvének sivatagot dicsőítő részének egy mai megzenésítését. Hangulatos és egyben hatásvadász program volt.

• Eilat

o      Tisztára olyan, mint Reggio Calabria, egy Lungomare köré szerveződik a város. Az esti piac meg pont olyan, mint a lungoteverei nyári fesztivál. J

o      Mintha Izrael Las Vegas-a lenne, a „bűnös város”, tökre kakukktojásnak tűnt itt az az egy szem pajeszos-kaftános férfi, akit láttam az utcán.

o      Tengerpart + piacnézés késő este. Kb. ugyanazt árulják, mint a lellei borhéten.

o      Zoli (az izraeli madrichunk) megjegyzései Eilatról: „Sok itt a HMCS.” „Ez a legjobb hely Eilatban” – az Aroma Caféra mutatva, ami pont olyan jellegtelen, globalizált hely, mint a Starbucks. J

3.    Szerda – aug. 18.

• Hajnali túra 4:45kor az Eilat hegységben. Napkelte nézés. Muriya főzött nekünk kávét, Zoli meg zsályás-fahéjas („füves”-nek becézett) teát. A Vörös-tenger partján kávézni, a napfelkeltét nézve az egyik leghangulatosabb dolog a világon! Még akkor is, ha utána a szél ránk fújta a gőzölgő kávét, minek következtében a ruhánk pont úgy nézett ki, mint amikor 5 éves korunkban csoki pudingot ettünk. Utána reggel 9-re mentünk vissza a szállodába reggelizni.
• Önkénteskedés egy eilati öregek otthonába. Nekem pechem volt, az olasz bácsi, akivel igyekeztem olaszul beszélgetni, csak héberül beszélt velem, pedig mondtam, hogy nem értem.
• Délután strandolás a Vörös-tengernél.

o      Búvárkodás: gyönyörű! Amikor bemegy az ember a vízbe, eleve nagyon mély és tele van különböző halakkal és fehér korallokkal. Ezek a halak egyáltalán nem zavartatják magukat az emberi jelenlét miatt.

o      Kristálytiszta, teljesen átlátszó víz.

• Este discohajó a Vörös-tengeren. Csoportdinamikailag nagyon rosszul jött ki, hogy már a harmadik estén volt egy szétesős, hazafelé egymást elvesztős, tehát közösségbomlasztó program. A viharzás fázis túl erőteljes lett. De egyébként maga a buli jó volt.