Meditáció fajtái:
Buddhizmus:
- Sati: a tudatosság nem szűnik meg, ez a meditáció legegyszerűbb formája
- Jhava: egyszerű meditáció
- Samadhi: „teljes összeszedettség”, a legmagasabb tudatállapot, ami elérhető anélkül, hogy a lélek elszakadna a testtől. A Jóga tradíciójában ez a legfelső. Japánban a Zen tradíció is ismeri. Egyszeri megvilágosodás (japáuln: Satori) elérhető vele, gyakorlással egyre jobban sikerül.
Hinduizmus:
Smrti (szanszkrit „emlékezés”): Hindu szent szöveg, amely emberi emlékezeten alapulnak (ellentétben a Védákkal, amelyek a vallás szerint kinyilatkoztatott szövegek). Tartalmazza a Kalpa-szútrákat (szertartásokra vonatkozó utasítások) és a két nagy hindu eposzt: a Mahabharátát és a Rámájánát.
Bhagavad-gíta (szanszkrit „Isten éneke”: A Mahabharátában található, a hinduizmus egyik legfontosabb szent szövege. Krisna történetét és tanításait tartalmazza. a Mahábhárata című óind eposz legfontosabb része, amely a védikus szentírások lényegi tanításainak összefoglalása. A 18 fejezetből és 700 versből áll, selekményének keretéül az ötezer évvel ezelőtt lezajlott kuruksetrai csata szolgál, amely a Pándava- és a Kaurava-dinasztiák között dúlt. A hagyomány szerint a tizennyolc napig tartó csatában mintegy 64 millió ember pusztult el. Bár a modern tudomány e csatát pusztán allegorikusnak tekinti, a védikus kultúra követői úgy tartják, hogy valódi történelmi eseményről van szó.
A Bhagavad-gítában Ardzsuna, a kiváló harcos lelki tanítómesterének fogadja el Krisnát (a „Kocsis Istent”, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét (Isten = Bhagavan, a legfőbb istenalak; egyes irányzatok szerint Krisna valójában Visnu megtestesülése volt). Beszélgetésük a csata előkészületei közepette zajlik, miközben a két hadsereg harcra vágyva felsorakozott már a csatamezőn. Ardzsuna az ellenség táborában barátait és rokonait látva hirtelen elveszti harci kedvét, s megzavarodik kötelességét illetően. Ekkor Krisna elmondja nagyszerű tanításait, amelyek a védikus tudás végső következtetései.
Első tanításában rámutat, hogy az élőlény nem azonos anyagi testével, hanem örök lélek, aki csupán átmenetileg került az anyagi test börtönébe. Krisna elmondja Ardzsunának, hogy az élet tökéletessége a Legfelsőbb Úr előtti teljes meghódolás, s arra ösztönzi őt, hogy: "Gondolj mindig Rám, légy a bhaktám, imádj Engem, ajánld hódolatodat Előttem! Így kétségtelenül eljutsz Hozzám. Ezt megígérem neked, mert nagyon kedves barátom vagy."
A Bhagavad-gíta tanításai a brahmanizmus rendszerébe illeszkednek, de idegen elemeket is magába olvasztott. A szöveg az új vallás, a hinduizmus (a védikus örökséget továbbvivő brahmanizmus és a buddhizmus, dzsaianizmus szintézise) „bibliájának” tekinthető. A vallás ebben a fázisban már egyértelműen monoteista, az egyes istenalakokat az egy Isten különféle megnyilatkozásainak tekintik (a másodlagos „istenek”, pl. Indra, aszurák, démonok stb. nem tekinthetők valódi istenségnek, a kereszténységből kb. az angyaloknak felelnek meg) . Az egyes irányzatok abban vitatkoznak, melyik alak a legfőbb.
Krisna a cselekvés szükségességét magyarázza, azzal a megkötéssel, hogy puszta kötelességtudatból, érdek nélkül kell cselekedni. Ezután a meditáció fontosságát hirdeti, majd az istenség áhítatos szeretetét („bhakti") jelöli meg az üdvözülés útjaként, amelynek segítségével az ember eljuthat az istenség legfelsőbb személyiségéig. A költemény csúcspontja kozmikus vízió: Krisna látomásszerűen megmutatja Ardzsunának, hogy az egész világmindenség pusztán az ő lényének megnyilatkozása, a világ pedig csak káprázat (panteizmus: az istenség és a világ egy).
A Bhagavad-gítá öt fő témája:
- az Isvara: az Istenség Legfelsőbb Személyiségéről
- a Prakriti: az anyagi természetről
- a Dzsíva: az élőlényekről
- a Kála: az örök időről
- a Karma: a tettekről
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése