Az új Woody Allen film tökéletesen egy kaptafára megy az utóbbi 3-4 filmjével, de Woody Allen rajongóknak nagy kár kihagyni. Magkapjuk azt, amire számítottunk: másfél óra könnyed szórakozást, és nem meglepő, de még mindig vicces poénokat.
2009. december 29., kedd
Whatever works
Az új Woody Allen film tökéletesen egy kaptafára megy az utóbbi 3-4 filmjével, de Woody Allen rajongóknak nagy kár kihagyni. Magkapjuk azt, amire számítottunk: másfél óra könnyed szórakozást, és nem meglepő, de még mindig vicces poénokat.
2009. december 28., hétfő
Lungotevere
A legtöbb folyóparti városban a folyópart a legszebb részek közé tartozik. Nem így Rómában. Időről időre a Tevere partjait megszállják a seregélyek (olaszul storno a nevük, nagyon találóan) egész őszre és télre. Napközben kevesen lézengenek a fák ágain, de pontban délután 5kor (ők a város legpontosabb lakói) megszállják azokat hangos, förtelmes, félelmetes vijjogás és potyogtatás közepette. Így aztán a rakpartok állandóan tele vannak seregélyszarral (délután 5 körül az is, aki szerencsétlen módon odakeveredett gyalogolni, illetve a parkoló kocsik is) és orrfacsaró kesernyés bűzzel. Szerintem nincs gusztustalanabb része a városnak.
Napóleoni múzeum
A Primoli család palotájában van, mivel 1848ban összeházasodott egy Primoli gróf egy Bonaparte lánnyal, és a fiuk 1927-ben Róma városának adományozta a családi gyűjteményét és a palota földszintjét mint kiállítóhelyet. Mivel családi gyűjtemény, ezért koncepció nélkül, gyakorlatilag összedobott kiállítási anyagot kell elképzelni, ami nem túl informatív és talán unalmas is annak, akinek nincs mihez kötnie a tárgy- és információhalmazt. Akit eleve érdekel Napóleon családtörténete, annak kincsesbánya. Főleg a leszármazottakról esik sok szó (azon belül az oldalágiak dominálnak persze), maga az első császárság csak az első termet tölti be. Ezután a "római periódus" jön, I. Napóleon bukásától III. Napóleon felemelkedéséig, ezen belül külön terem a Sasfióknak, aki csecsemőként a Róma királya címet viselte, Ausztriában meg a "Reichstadt hercege" címmel dobta meg császár nagypapája. Paolina Bonaparte Borghese volt Napóleon (az első) kedvenc testvére állítólag. Az ő palotájában van ma Franciaország szentszéki nagykövetsége. A Második Császárság korából derültek ki a legérdekesebb történelmi pletykák, mint pl. Cavour unokatestvére III. Napóleon szeretője volt. Itt most találgatásba kezdhet a néző, hogy ez vajon mennyiben járult hozzá az olasz egységhez. Pedig a képeket elnézve a feleség, Eugénia császárné sokkal szebb volt. Azt sajnálom, hogy Marie Bonapaertéról, a pszichoanalitikusról nincs semmi. De a dédnagyapjáról, Lucien-ről annál inkább. Ő republikánus érzelmei miatt a Pápai Államba emigrált (annak ellenére, hogy Brumaire 18-án segített Napóleonnak), és amikor azt annektálta a báty, továbbmenekült Angliába. Republikánusság ide vagy oda, egy kis hercegséget azért elfogadott a pápától.
2009. december 25., péntek
2009. december 20., vasárnap
Hogy vagyunk, hogy vagyunk
Most megpróbálok egyszerre és összefüggően írni a szürke hétköznapokról és a nagy élményekről, hogy egy kicsit közelebb kerüljön az elbeszélésem a hitelességhez (itt most a pontossággal rokon értelmére gondolok a szónak). Szükségképpen ártok a pontosságnak azzal, hogy sok mindent jóval a megtörténés után írok le, amikor már sok minden rakódott rá az emlékezetemben, és utólag igyekszem jelentőség szerint rendezgetni a dolgokat, nem a pillanatnyi érzelmeknek engedelmeskedve elmesélni. Na de melyik elbeszélés nem ilyen? Csak általában nincs ennyi önreflexió a bevezetésben, ez bölcsész "szakmai ártalom" (vagyis előre láthatólag leendő szakmám ártalma), az meg történészi őrület, hogy kínosan ügyelek a kronológiai és az adatbeli pontosságra is.
Múlt hétvégén péntek estétől hétfő délutánig Calabriában voltam a szüleimmel, egy barátjuknál. Az első estét Lamezia Terme-ben töltöttük, ahol csatlakozott a csapathoz egy ferrarai házaspár is (a férj Hegel kutató). Az első dolog, ami megütött és egyből Dél-Olaszország mellé hangolt érzelmileg, hogy egyből elkezdték hangsúlyozni, hogy jajj istenem itt Délen minden milyen koszos, elhagyatott, minden messze van, tiszta "disastro". Apu szerint minden észak-olasz ezzel kezdi a társalgást, ha a dél-olaszokról van szó... Mióta az eszemet tudom, mindig szimpatizáltam a valamilyen szempontból kitaszítottakkal, a kiközösítettekkel, a "nem menőkkel". Lehet, hogy az észak-itáliai dialektusok közelebb állnak Dante nyelvéhez, ami az olasz irodalmi nyelv lett, de azért elég sok északi vagy római bölcsész van a szüleim környezetében, aki egy darab idegen nyelvet nem volt képes megtanulni és egyetemi tanár, sőt Hegel vagy Kant specialista... Nem szeretnék átmenni Észak-Itália ellenes fröcsögésbe, mert teljesen lenyűgözött Siena és Toscana is, Umbria is, csak Calabriával kapcsolatban a szolidaritás felerősíti bennem a csodálatot. Azóta megnéztem a Krisztus megállt Ebolinál c filmet is, ami (többek között) arról szól, ahogyan a torinói értelmiségi megismeri a déli nyomort, ami még az 1930as években is olyan volt, mint "Krisztus előtt 3000 évvel", és rádöbben a felelősségre, amit azokért az emberekért senki nem vállalt fel.
Szombaton Palmiban voltunk, egy tengerparti kisváros, ahol filmeket szoktak forgatni. A ferrarai hölgy útitársunk bekéredzkedett egy házba, ahol egy nő éppen presepe-t készített, hogy megnézhessük. A presepe Olaszország nagy részén régi hagyomány, Betlehem makettje, minden templomban is készítenek, és sokszor otthon is (a karácsonyfa csak a II. VH utáni időktől szivárgott be). Erre az anyukám el kezdett hódolni kamerázási szenvedélyének, ami számomra meglepő módon nagyon tetszett a nőnek és a szüleinek is, mindenre azt mondták, hogy "vegye fel ezt is, ugye milyen szép falióra? De azt is vegye fel!...", és még puszit is adtak, annyira meghatotta őket, hogy a távoli Ungheriából érzekőket is érdekli az ő presepe-jük!
Egy olyan étteremben ebédeltünk, ahonnan egyszerre lehet látni Strombolit, Szkyllát és Kharybdist! A tulaj feleségéről kiderült, hogy lengyel és a beszédünkből rájött, hogy magyarok vagyunk, úgyhogy nagyon egymásra találtunk. Mégis csak az a legmeghatóbb Olaszországban, amikor az ember kelet-európaiakkal találkozik. Annyira szép Calabriában a természet, egyrészt az azúrkék tenger, másrészt a hegyek (ez utóbbi főleg ilyenkor, mert nyáron minden kitikkad), és hogy december kzepén is érik minden kertben a narancs és a citrom. Ennek a sok természeti szépség közötti autózásnak a hatására rájöttem, hogy ha fogok tudni vezetni, tuti, hogy a szép tájakon való autózás lesz a hobbim.
Reggio Calabria Lungomare-ja, vagyis tengerparti korzója egy olasz író szerint a világ legszebb kilómétere. Ezt nem volt alkalmam meglátni, mert addigra sötétedett és köd is lett, mire odaértünk, de nagyon valószínűnek tartom. Ebben a városban újabb bizonyítékot találtam arra a tételre, hogy "Everything is possible in Italy". A múzeum, ahol látni lehetne a 2 hatalmas görög bronzszobrot (amiket nemrég találtak a közelben a tengerben, és nagy vita van, hogy elvigyék-e egy turisták által is ismert északi városba, vagy maradjon itt Calabria turizmusát fellendítendő) 2011 végéig zárva van felújítás miatt. De én mégis láttam őket, mert az apukám barátja kifejtette valami építésfelügyelőnek, hogy itt van ez az egyetemista lány, aki nagyon messziről jött, ki tudja mikor fog megint eljutni ide és amúgy is oda van az ókori görögökért, erre beengedtek! Ráadásul semmi nem volt a bronzokon kívül a teremben, úgyhogy így valószínűleg sokkal impozánsabbak is, mint ahogy egy átlagos múzeumi környezetben kinéznének.
Este Palmiban még arra is sor került, hogy egy karaoke bárban életemben először egyedül énekeltem a mikrofonba. És láttam a főtéren (Piazza Primo di Maggio) egy Zöld Macskára emlékeztető helyet is.
A calabriai konyha is megér egy kis fejtegetést (még tőlem is, aki nem túlságosan érdeklődik a gasztronómia iránt): egy csomó paprikás-paradicsomos-fokhagymás étel van, ami emlékeztet a magyaros kajákra, viszont rengeteg haéat és tenger gyümölcseit esznek, és SZicília után (állítólag) itt a legfinomabbak Olaszországban az édességek, de csak nagyon édesszájúaknak ajánlom.
A vasárnapot a hegyvidéken töltöttük, tulajdonképpen bizantológiai túrát tettünk. Ez a terület a Kelet-Római Birodalomhoz tartozott, az arab hódítások sem szakították le (SZicíliával ellentétben), végül a 10. században hódították meg a normannok és ezután katolizálták csak. Persze jó ideig együtt élt a keleti és a nyugati keresztény kultúra. Először Kölni Szent Brúnó kolostorát láttuk, őt is a calabriaiak latinzálására küldte ide a pápa. Utána láttunk egy egyszerű, de nagyon szép kis bizánci templomot. Santuario Montestella volt a legérdekesebb, egy mészkőbarlangba épített kolostor, egy olyan ikon is van benne, ami IStent ábrázolja, a 9. században épült az egész, szóval már túl voltak addigra a képromboláson. Egyébként rengeteg bizánci szerzetes menekült Itáliába a képrombolás miatt. A mészkőbarlang-kolostor mellett megmaradt egy későbbi normann erőd romja is (csak eléggé benőtte az indiai füge). Utána láttam II. Ottó nrcs és és a bizánciak csatájának helyszínét is, az emléktábla szerint mindkét oldalon 4000 katona esett el, a bizánciak nyertek, de később hozzáadták a császár lányát, Teophanut Ottóhoz. EGyébként nem lehet tudni, hogy konkrétan hol volt az a csata Calabrián belül.
Hétfőn Gerace városát néztük meg. A 8. században az arab portyázók miatt a part menti településekből befelé, a hegyvidékre menekültek az emberek, így a Locriból menekülők alapították Gerace-t. A katedrálisa nagyon nagy a városka mindenkori méretéhez és lakosságához képest is, mert a politikai jelentősége ehhez képest számottevő volt. A 980as években megjöttek a normann hódítók, a pápa latinizálási küldetésével felvértezve erkölcsileg, és többek közöttt ezt a katedrálist is átalakították latin kereszt alakúvá. De emellett a szász építészet hatása is látszik azáltal, hogy az apszis és a mellékhajók oltárai között nincs átjárás. Mindezt nem útikönyvekből tudtam meg, hanem egy helyi ismerős-ismerősétől, aki művészettörténész és Bizánc szakértő, nagyon jól tud görögül, Görögországban kutatta a keresztes hadjűratok latin államaiban kifejtett ferences tevékenységet. Az egész utazásról sok-sok fénykép, mániákus módon ellátva ismeretterjesztő megjegyzésekkel a címre klikkelve elérhető. :D
Azóta, a szünet előtti utolsó héten még egyszer jól kiakasztott az egyetem, ugyanis a nagy nehezen elért tutorom felvilágosított, hogy nem vizsgázhatok másik karon lévő tanárnál, mint amire be vagyok iratkozva. EZ azért tetszik, mert két bölcsészkar van (hátsóinfókból tudom, hogy kizárólag személyes hatalmi harcok miatt alakult így, ahogy az ELTÉnis lenni szokott, és valószínűleg általános jelenség, az egyik bölcséz
szkaron van az egyik klub, a másikon a másik, és a főnökök utálják egymást). És mondanom sem kell, hogy a vizsgák nagy része, amiket választottam, a másik bölcsészkaron van (az enyémet "irodalom és filozófiának", a másikat "humán tudományoknak" hívják"). Miből vizsgázhatok? A filmszakosoknak közismereti tárgyként meghirdetett töri kurzusból, mert ott nagyon jó fej a tanár és megbeszéltem vele. NON SENSE! Írtam egy szívfacsaró e-mailt a tutoromnak, hogy tudom, hogy nem ő tehet róla, de elég csalódott vagyok, hogy mindig kiderül egy-egy értelmetlen szabály, amit nem tudtam, és alapjaiban rúgja fel a terveimet... Apu azt mondta, hogy a szíve facsarodott össze a levél olvastán, biztos a tanárnőnek is, mert tök jól fogalmaztam meg és foglaltam össze azt az abszurditást, hogy egy valamiben akadályozzák szerencsétlen hallgatót: a tanulásban. :) A filmszakosoknak tartott óra tanára, Lidia Piccioni viszont nagyon-nagyon kedves, aztmondta, hogy csak az OLaszországgal kapcsolatos részeket tanuljam meg a tankönyvből, meg azokat a plusz olvasmányokat olvassam, mert mint másodéves töri szakos nyilván többet tudok már sok mindenről, mint az elsős filmszakosok, viszont külföldiként hasznos részletesen megtanulnom Olaszország történetét.
Ma sikerült megnéznem két templomot is, ami eddig minden próbálkozásomkor zárva volt. A Santa Agnese in Agonét, presepe is van már, meg megint megnéztem SZent Ágnes koponyáját. Erről jobban el tudom hinni, hogy Ágnesé volt, mint Sienai Szent Katalin fejéről a sienai Szent Domonkos templomban. EZ csak csont, és semmi bizonykodó felirat nincs... Ami még érdekesebb, a Via Giulián lévő Halál temploma, barokk, de egyáltalán nem túldíszített, pici, viszont sokkal nagyobb presepet építettek itt, mint a Santa Agneseben, ami jóval jelentősebb templom. Ezt a templomot azoknak építették a 17. században, akik úgy haltak meg Róma utcáin, hogy nem volt, aki eltemesse őket... Elég sötét gondolattal sikerült zárni, úgy látom... Hát akkor most elmegyek tanulmányozni az olasz liberalizmus történetét az egyesítés után...
Múlt hétvégén péntek estétől hétfő délutánig Calabriában voltam a szüleimmel, egy barátjuknál. Az első estét Lamezia Terme-ben töltöttük, ahol csatlakozott a csapathoz egy ferrarai házaspár is (a férj Hegel kutató). Az első dolog, ami megütött és egyből Dél-Olaszország mellé hangolt érzelmileg, hogy egyből elkezdték hangsúlyozni, hogy jajj istenem itt Délen minden milyen koszos, elhagyatott, minden messze van, tiszta "disastro". Apu szerint minden észak-olasz ezzel kezdi a társalgást, ha a dél-olaszokról van szó... Mióta az eszemet tudom, mindig szimpatizáltam a valamilyen szempontból kitaszítottakkal, a kiközösítettekkel, a "nem menőkkel". Lehet, hogy az észak-itáliai dialektusok közelebb állnak Dante nyelvéhez, ami az olasz irodalmi nyelv lett, de azért elég sok északi vagy római bölcsész van a szüleim környezetében, aki egy darab idegen nyelvet nem volt képes megtanulni és egyetemi tanár, sőt Hegel vagy Kant specialista... Nem szeretnék átmenni Észak-Itália ellenes fröcsögésbe, mert teljesen lenyűgözött Siena és Toscana is, Umbria is, csak Calabriával kapcsolatban a szolidaritás felerősíti bennem a csodálatot. Azóta megnéztem a Krisztus megállt Ebolinál c filmet is, ami (többek között) arról szól, ahogyan a torinói értelmiségi megismeri a déli nyomort, ami még az 1930as években is olyan volt, mint "Krisztus előtt 3000 évvel", és rádöbben a felelősségre, amit azokért az emberekért senki nem vállalt fel.
Szombaton Palmiban voltunk, egy tengerparti kisváros, ahol filmeket szoktak forgatni. A ferrarai hölgy útitársunk bekéredzkedett egy házba, ahol egy nő éppen presepe-t készített, hogy megnézhessük. A presepe Olaszország nagy részén régi hagyomány, Betlehem makettje, minden templomban is készítenek, és sokszor otthon is (a karácsonyfa csak a II. VH utáni időktől szivárgott be). Erre az anyukám el kezdett hódolni kamerázási szenvedélyének, ami számomra meglepő módon nagyon tetszett a nőnek és a szüleinek is, mindenre azt mondták, hogy "vegye fel ezt is, ugye milyen szép falióra? De azt is vegye fel!...", és még puszit is adtak, annyira meghatotta őket, hogy a távoli Ungheriából érzekőket is érdekli az ő presepe-jük!
Egy olyan étteremben ebédeltünk, ahonnan egyszerre lehet látni Strombolit, Szkyllát és Kharybdist! A tulaj feleségéről kiderült, hogy lengyel és a beszédünkből rájött, hogy magyarok vagyunk, úgyhogy nagyon egymásra találtunk. Mégis csak az a legmeghatóbb Olaszországban, amikor az ember kelet-európaiakkal találkozik. Annyira szép Calabriában a természet, egyrészt az azúrkék tenger, másrészt a hegyek (ez utóbbi főleg ilyenkor, mert nyáron minden kitikkad), és hogy december kzepén is érik minden kertben a narancs és a citrom. Ennek a sok természeti szépség közötti autózásnak a hatására rájöttem, hogy ha fogok tudni vezetni, tuti, hogy a szép tájakon való autózás lesz a hobbim.
Reggio Calabria Lungomare-ja, vagyis tengerparti korzója egy olasz író szerint a világ legszebb kilómétere. Ezt nem volt alkalmam meglátni, mert addigra sötétedett és köd is lett, mire odaértünk, de nagyon valószínűnek tartom. Ebben a városban újabb bizonyítékot találtam arra a tételre, hogy "Everything is possible in Italy". A múzeum, ahol látni lehetne a 2 hatalmas görög bronzszobrot (amiket nemrég találtak a közelben a tengerben, és nagy vita van, hogy elvigyék-e egy turisták által is ismert északi városba, vagy maradjon itt Calabria turizmusát fellendítendő) 2011 végéig zárva van felújítás miatt. De én mégis láttam őket, mert az apukám barátja kifejtette valami építésfelügyelőnek, hogy itt van ez az egyetemista lány, aki nagyon messziről jött, ki tudja mikor fog megint eljutni ide és amúgy is oda van az ókori görögökért, erre beengedtek! Ráadásul semmi nem volt a bronzokon kívül a teremben, úgyhogy így valószínűleg sokkal impozánsabbak is, mint ahogy egy átlagos múzeumi környezetben kinéznének.
Este Palmiban még arra is sor került, hogy egy karaoke bárban életemben először egyedül énekeltem a mikrofonba. És láttam a főtéren (Piazza Primo di Maggio) egy Zöld Macskára emlékeztető helyet is.
A calabriai konyha is megér egy kis fejtegetést (még tőlem is, aki nem túlságosan érdeklődik a gasztronómia iránt): egy csomó paprikás-paradicsomos-fokhagymás étel van, ami emlékeztet a magyaros kajákra, viszont rengeteg haéat és tenger gyümölcseit esznek, és SZicília után (állítólag) itt a legfinomabbak Olaszországban az édességek, de csak nagyon édesszájúaknak ajánlom.
A vasárnapot a hegyvidéken töltöttük, tulajdonképpen bizantológiai túrát tettünk. Ez a terület a Kelet-Római Birodalomhoz tartozott, az arab hódítások sem szakították le (SZicíliával ellentétben), végül a 10. században hódították meg a normannok és ezután katolizálták csak. Persze jó ideig együtt élt a keleti és a nyugati keresztény kultúra. Először Kölni Szent Brúnó kolostorát láttuk, őt is a calabriaiak latinzálására küldte ide a pápa. Utána láttunk egy egyszerű, de nagyon szép kis bizánci templomot. Santuario Montestella volt a legérdekesebb, egy mészkőbarlangba épített kolostor, egy olyan ikon is van benne, ami IStent ábrázolja, a 9. században épült az egész, szóval már túl voltak addigra a képromboláson. Egyébként rengeteg bizánci szerzetes menekült Itáliába a képrombolás miatt. A mészkőbarlang-kolostor mellett megmaradt egy későbbi normann erőd romja is (csak eléggé benőtte az indiai füge). Utána láttam II. Ottó nrcs és és a bizánciak csatájának helyszínét is, az emléktábla szerint mindkét oldalon 4000 katona esett el, a bizánciak nyertek, de később hozzáadták a császár lányát, Teophanut Ottóhoz. EGyébként nem lehet tudni, hogy konkrétan hol volt az a csata Calabrián belül.
Hétfőn Gerace városát néztük meg. A 8. században az arab portyázók miatt a part menti településekből befelé, a hegyvidékre menekültek az emberek, így a Locriból menekülők alapították Gerace-t. A katedrálisa nagyon nagy a városka mindenkori méretéhez és lakosságához képest is, mert a politikai jelentősége ehhez képest számottevő volt. A 980as években megjöttek a normann hódítók, a pápa latinizálási küldetésével felvértezve erkölcsileg, és többek közöttt ezt a katedrálist is átalakították latin kereszt alakúvá. De emellett a szász építészet hatása is látszik azáltal, hogy az apszis és a mellékhajók oltárai között nincs átjárás. Mindezt nem útikönyvekből tudtam meg, hanem egy helyi ismerős-ismerősétől, aki művészettörténész és Bizánc szakértő, nagyon jól tud görögül, Görögországban kutatta a keresztes hadjűratok latin államaiban kifejtett ferences tevékenységet. Az egész utazásról sok-sok fénykép, mániákus módon ellátva ismeretterjesztő megjegyzésekkel a címre klikkelve elérhető. :D
Azóta, a szünet előtti utolsó héten még egyszer jól kiakasztott az egyetem, ugyanis a nagy nehezen elért tutorom felvilágosított, hogy nem vizsgázhatok másik karon lévő tanárnál, mint amire be vagyok iratkozva. EZ azért tetszik, mert két bölcsészkar van (hátsóinfókból tudom, hogy kizárólag személyes hatalmi harcok miatt alakult így, ahogy az ELTÉnis lenni szokott, és valószínűleg általános jelenség, az egyik bölcséz
szkaron van az egyik klub, a másikon a másik, és a főnökök utálják egymást). És mondanom sem kell, hogy a vizsgák nagy része, amiket választottam, a másik bölcsészkaron van (az enyémet "irodalom és filozófiának", a másikat "humán tudományoknak" hívják"). Miből vizsgázhatok? A filmszakosoknak közismereti tárgyként meghirdetett töri kurzusból, mert ott nagyon jó fej a tanár és megbeszéltem vele. NON SENSE! Írtam egy szívfacsaró e-mailt a tutoromnak, hogy tudom, hogy nem ő tehet róla, de elég csalódott vagyok, hogy mindig kiderül egy-egy értelmetlen szabály, amit nem tudtam, és alapjaiban rúgja fel a terveimet... Apu azt mondta, hogy a szíve facsarodott össze a levél olvastán, biztos a tanárnőnek is, mert tök jól fogalmaztam meg és foglaltam össze azt az abszurditást, hogy egy valamiben akadályozzák szerencsétlen hallgatót: a tanulásban. :) A filmszakosoknak tartott óra tanára, Lidia Piccioni viszont nagyon-nagyon kedves, aztmondta, hogy csak az OLaszországgal kapcsolatos részeket tanuljam meg a tankönyvből, meg azokat a plusz olvasmányokat olvassam, mert mint másodéves töri szakos nyilván többet tudok már sok mindenről, mint az elsős filmszakosok, viszont külföldiként hasznos részletesen megtanulnom Olaszország történetét.
Ma sikerült megnéznem két templomot is, ami eddig minden próbálkozásomkor zárva volt. A Santa Agnese in Agonét, presepe is van már, meg megint megnéztem SZent Ágnes koponyáját. Erről jobban el tudom hinni, hogy Ágnesé volt, mint Sienai Szent Katalin fejéről a sienai Szent Domonkos templomban. EZ csak csont, és semmi bizonykodó felirat nincs... Ami még érdekesebb, a Via Giulián lévő Halál temploma, barokk, de egyáltalán nem túldíszített, pici, viszont sokkal nagyobb presepet építettek itt, mint a Santa Agneseben, ami jóval jelentősebb templom. Ezt a templomot azoknak építették a 17. században, akik úgy haltak meg Róma utcáin, hogy nem volt, aki eltemesse őket... Elég sötét gondolattal sikerült zárni, úgy látom... Hát akkor most elmegyek tanulmányozni az olasz liberalizmus történetét az egyesítés után...
2009. december 15., kedd
2009. december 8., kedd
A kora-újkori Magyarország (dec. 7.)
R. Várkonyi Ágnes utolsó óra
Zubor Zalán
· belső ellentétek felerősödtek à polgárháborús állapot
· à Rákóczi szabadságharc.
· Európai fejlemények lehetőséget adtak
o spanyol örökösödési háború – hatalmi átrendeződés háborúja
o Északi háború (Svo. – Oroszország)
· különböző megoldási javaslatok: Habsb kormányzat nem tudott válaszolni ezekre a beadványokra, mert csőd volt
· még nincs állambank
· újabb háború – óriási összegekre van szükség – bankházak az Mo-i só/rézbányákra adtak kölcsönt
· magyar urak:
o megoldás kell – tönkremegy az ország
o főúri szervezkedés – összefogják Mo politikai elitjét és az egyháziakat meg mindenkit – de: leleplezték: Rákóczit elfogták Bécsújhelyen bezárták.
§ nemzetközi összefogás
§ először Itáliába akart menni, aztán Lo. – Bercsényi Miklós ott van.
§ Lo-ban erős francia párt.
§ Lo-i 1701-1703 tavaszáig tartózkodás
· több beadvány készül ez alatt. + lengyel királynak emlékiratok
o Mo-n hamarosan felkelés
o háború lesz, ez része a sp örökösödési háborúnak
o már a békét tervezgetik – befoglalják a sp örökösödési háború békéjébe – nemzetközi garancia.
· következménye a szervezkedésnek:
o rácokat kiiktatták a Rákóczi szabadságharcból
· Az lo-i szervezkedés/előkészület holtpontra jutott
o nincs pénz
o nincsenek csapatok
o nem tudnak csapatokat szerezni
o a diplomáciai támogatást sem kapták meg.
· Mo-n újabb felkelés érlelődik:
o tiszaháti felkelés
§ vezetője vmi sókereskedő (?)
o erdélyben mozgalom
o Thököly-t hívják be, vagy Rákóczit keressék meg?
o különböző társadalmi rétegek összefogásával készülődik
o érdekes: megjelennek Lipót császár toborzó pátensei (sp örökösödési háború miatt)
o Esze Tamás, Kis Albert és társai felcsapnak toborzónak
o àtömegbázis
o tiltott kereskedői hálózat Rimaszombat, Debrecen, Felső-Magyarország, Alföld, etc.
§ szervezet…
§ be tudnak szervezni egy csomó embert, akit a császári katonaságba kéne betagolni.
o A föld népe kész, csak a feje kell – de Rákóczi nem száll be.
o brezáni kiáltvány – minden fegyverre foghatót harcba szólít (k is? )
o 1703 pükösd: beregszászon kibontották a zászlót (Rákóczi véleménye ellenére)
o Károlyi Sándort is harcba hívták (vagy mi?)
o Dolha
o feltételek a lecsendesítésre:
§ szabad sókereskedés
§ katonaság kivitele
§ adócsökkentés
o nem törődtek vele.
· Rákóczi emlékirataiban:
o nagy lelkiismereti kérdés volt számára, hogy pénz nélkül, diplomáciai támogatás, katonaság nélkül vállalja-e ezt?
· a bejövetelét előkészítették – utak mellett élelemhalmok.
· a határon mindenki csalódott mindenkiben
o Rákóczi gyászruhában, néhány fegyveressel…
o Rákóczinak csalódás: szedett-vedett társaság várja.
§ ezt a felkészületlen társaságot katonai rendbe szedte. – nagy szervező képesség.
· országban várakozás
· Rákóczi azonnal kiáltványokat ad ki
o nemességet felszólítja a melléállásra.
o a nemesség elrejtőzött, elzárta magát, fél a parasztfelkeléstől.
o a nemesség azt akarja, hogy a jobbágyokat Rákóczi küldje haza
o ugyanakkor R. megígérte, hogy aki fegyvert fog azt felszabadítja a jobbágyfüggés alól.
· 1703 jan. – vármegyei nemesek leteszik az esküt R.-nek.
· tokaji tábor – itt már kiad olyan rendelkezéseket R., hogy a Hb. kormányzat idején elvett birtokokat visszaadja.
o à R.-nak komolya hatalma van.
· megszervezi a saját udvarát.
· összeállít egy tanácsadó testületet.
· Ráday Pál – nógrádi nemes – művelt – R. sekretáriusa…
· 1703 őszén Rádayt ott tartja a táborában
· Rád. épp jegyben jár, mégis fontos diplomáciai feladatokkal látja el.
· Rád. borkereskedőnek álcázza magát.
· nem írhatja meg a menyasszonyának, hogy miért nem mehet haza, mert titkos a küldetése.
· 1704 elején már diplomáciai kapcsoaltok
· Consilium Aulicium – Udvari Tanács – köznemesekből, olvasott, művelt emberekből.
o kiadnak olyan utasításokat, hogy önmagukat konföderációnak nevezik meg.
o 1. konföderáció most.
o ebben a minősítésben adnak ki egy kiáltványt.
§ fejedelmeknek, királyoknak
§ elmondják mért van a felkelés
§ 25 pontja van.
§ adózás
§ vallásszab. semmibevételes
§ a kereskedelem kivétele a magyarok kezéből
§ etc. alkotmány megváltoztatása
§ karlócai békében nélkülünk döntöttek rólunk.
o sokat vizsgálták ezeket a pontokat:
§ rendi sérelmek? nem
§ ezeknek a jelentős része egy idegen ország beavatkozása egy országba – ez a probléma – ez nem csak a nemesség sérelme.
§ alkotmány védelméért
§ Mo. integritásáért vívott háború
§ önállóság etc.
· 1704 eleje
· nem csupán egy fegyveres harc, hanem kísérlet MO új berendezkedésére.
· Hogy tudják ezt a berendezkedést létrehozni?
· háború ellátása…
· tudatában vannak annak, hogy az adott szituban nem tudjak olyan erőket kifejteni amik… ?
· reformok: Magyarország hadseregének megszervezése
o az ország teljes lakossága részt vesz ebben, nem csak magyarok
o korszerű, fizetett hadsereg.
§ nem egyszerű. a vezető körön belül is – magyar léleknek nem felel meg a reguláris hadsereg.
o vármegyék ispánjai mind hűségesküt tesznek
o a hadseregbe beállt katonákat felmenti a jobbágyi szolgáltatás alól a családját is
§ család – nagycsalád à Rákóczi (vetési pátens) à unokaöcs, meg mindenféle rokon is úgy érezte, h ez rá is vonatkozik
§ ezt vissza kellett szorítani normális keretek közé
· 1704 – összeírások – faluról falura járnak. – hol hányan laknak
· újdonság még:
o az öntörvényű igazságtételt R. büntette.
o megtiltott a nemesi kúriát megtámadását
o a vallási sérelmek öntörvényű megtorlását tiltotta
o etc.
o keménykezű rendelkezések – fejvesztés terhe alatt.
· felkelésnek két vezetője:
o Esze Tamás – nem fogadta el a fejedelmi rendelkezéseket, ellene ment.
o Kis Albert – mindenki fogjon fegyvert és akkor ahelység felszabadul – de van aki nem akar menni! –konfliktusok – kivégzik, mert szembement a fejedelem akaratával.
· falu, vagy mezőváros közösen is fegyvert foghat és mentességet szerezhet.
· az ország közössége döntsön, az országgyűlés
· szervezése akadályba ütközik
· szebeni élet (?)
· 1704 jún 8. a gyulafehérvári ogy-n R.-t erdélyi fejedelemmé választják.
· a nemzetközi mezőnyben törés következik be
o elképzelés: könnyű lesz a támadás, hiszen a két felől támadás (m-ok keletről, fr-k nyugatról, Bécs alatt találkoznak)
o DE: az angol hadsereg szétveri a fr csapatokat – eldönti, h nincs villámháború, hosszú egyensúlyi helyzet, hosszú háború
o ez után a franciák egyre inkább vesztésre áll
· Fr. király támogatja a szab.harcot
· gazdasági alap:
o R. rézpénzt veretett – gyorsan elértéktelenedik – legnagyobb tévedése R.-nak
§ nem R. az első aki rézpénzt veret – átmeneti pénzfejlődési időszakban Európa, máshol is van rézpénz – átmeneti megoldás
§ nem példa nélküli adolog.
§ nehézségek:
· sokat vertek belőle
· könnyű volt hamisítani
· à belső küzdelem
o a katonaság ebben kapja a fizetését
o ezért a pénzért birtokot kéne tudni venni à konfliktusok.
o bányakincsek jövedelmét akarta kamatoztatni.
§ De: sokan élnek só kereskedésből
§ hamar szabaddá teszi a só kereskedelmet.
o az ország lakossága hiteleket ad R.-nak
§ mezővárosok is
o pártolja a kereskedelmet
o bányák teljesítményét igyekszik növelni
· Gazdasági Tanács
o mindenféle visszaélést igyekszik megakadályozni, megtorolni.
· 1705 szept. – szécsényi ogy.
o új helyzetben ül össze
o májusban meghalt Lipót császár.
o József főherceg foglalja el a trónt
§ más mentalitás
§ nyitott, szabados szellemű
§ lecserélte az egész kormányzó testületet
§ Szavoyai Jenő – kati tanár elnöke
§ Bratiszláv kancellár (?) – ő vitte végbe, h az angolok a hb.-k mellett legyenek.
§ DE: ígéreteit nem váltotta be.
o azt akarták tőle, h megválasszák Mo-n királlyá.
o ki akarják mondani az interregnumot –végül nem
o ogy úgy dönt, hogy Mo és a dinasztia viszonyát tárgyalás útján kell elrendezni.
o béketárgyalásokat nemzetközi garanciákkal kell véghezvinni
o kimondják a vallásszabadságot
§ lelkiismereti szabadság – jobbágyok szabadon választhatnak vallást
§ templomok hovatartozása?
· a helység többségé legyen
· de a többségnek kis templomot kell építeni a kisebbség számára!
· világ első kisebbség védelmi törvénye!
· hogy lehetett ezt keresztülvinni?
o bizottságokat alapítanak, kiszállnak a falvakba, megállapítják az adott helyzetet.
o a jezsuitáknak el kell hagyni Mo-t
§ miért? a jezsuita rend egy provinciához tartozott Ausztria és Mo.
§ 1647-től küzdöttek önálló m provincia létrehozásáért. –ezt a Hb. kormányzat megakadályozta.
§ R. önálló provincia létrehozása mellett állt. aki az osztrák prov-hoz tartozik, az menjen el.
o van még vmi, ami a kinyomtatott törvények közül hiányzik
· ónódi ogy.
o közteherviselés bevezetése
§ a nemeseknek, a főuraknak, főrendeknek fizetni kell az adót!
§ hiszen állandó hadsereg van!
o regulamentum univerzálé (?)
§ hadsereg kiemelése a társadalmi kötöttségekből
o kimondják József király így nem királyuk
o nem fogadják el az örökös királyságot
o ragaszkodnak az ország alkotmányához, a választott királysághoz
· megindulnak a béketárgyalások 1706-ban – angol közvetítéssel
· a nemzetközi garanciát elfogadják Józsefék.
· az angol közvetítő meggyőződésében R.-ék mellé áll
· kudarc: R.-ék ragaszkodnak Erdély önállóságához.
· megszakadnak a tárgyalások
· R.-ék továbbra is ragaszkodnak a nemzetközi közvetítéshez.
· szorgalmazzák (?)
· 1708. megszövegezik az egyességet (?)
· XIV. Lajos megbízottja nem szerette a magyarokat. Rajta is múlott, hogy nem jöttek össze a dolgok + csatavesztés
· Péter cár – Lo-ba új királyt akar.
o tárgyalások
o R. nagyon nehezen fogadja el ezt a meghívást, elképesztő kikötései vannak.
o à terv: konföderáció Mo körül. Oszlopos tagja lenne Lo.
· 1707 szept – szövetség
· szatmári béke – fontos a magyar történelemben
o a 20. század békekötésig nincs több békekötés a magyar történetben, hogy önállóan kötünk békét.
o Thali Kálmán: A békét két jó magyar ember kötötte meg: Károlyi Sándor + Pálffy János
o R. nem akarta
o R. harcolni akart – nem igaz
o 1710 aug 20-án kezdődik a béketárgyalás – kiáltvány – a külföldi hatalmaktól komoly garanciák
o egész Eu. kimerült, műár készülnek a békekötésekre.
o 1710 tavaszán megtartják a gertrudenbergi békekonferenciát. – eu-i háború békekötése. – mellék elő békék először à békerendszer.
o nemzetközi követelés, h Hb-k és magyarok kössenek békét!
o R. célja: kitartani az univerzális békéig.
o garanciális, megegyezéses békét kíván kötni.
o 19. századtól lesz divat a szankcionális béke (szar)
§ à szar, mert az életlehetőségtől fosztották meg a vesztes felet àegyértelmű volt, hogy újabb háború lesz.
o Angol királynő megbízottat küld 1710 szeptemberben, hogy ezt megegyezéses békét keresztülvigye.
o Károlyi Sándor – kezdje meg a fegyvernyugvás előkészítését 1710 nov.
o a bécsi udvarban Szavoyai Jenő herceg álláspontja: a garanciális béke sérti a dinasztia méltóságát (vagy mi?)
§ amnesztiális megállapodás kell.
o óriási kötélhúzás, versenyfutás az idővel – R.-ék húzzák a megállapodást, Sz. sürgeti, József császár 1710 októberében kiad egy amnesztia rendeletet…
o Anglia gondolkodik, h kilép a koalícióból à Hb-knek sietniük kell a békekötéssel ,mert a hb-k erőit keleten is lefoglalják, ez így nem fasza..
o fordulat: József meghal 1711 ápril. 7-én
o eddigre előrehaladt tárgyalások
§ Pálffyt leváltják
o eltitkolják József halálát
o így zárják le a háborút.
· feltételek:
o nem a hadsereg vezetői, hanem a kormányok kötik.
o R. nem akarja elfogadni a békét.
o esküt tettek a halott királyra
o előbb tudták a király halálát Angliában mint a magyar társadalom, vagy R.-ék.
· R. azt gondolja, h a sp. örökösödési háború békerendszerében keresztül tudja vinni Erdély önállóságát.
Zubor Zalán
· belső ellentétek felerősödtek à polgárháborús állapot
· à Rákóczi szabadságharc.
· Európai fejlemények lehetőséget adtak
o spanyol örökösödési háború – hatalmi átrendeződés háborúja
o Északi háború (Svo. – Oroszország)
· különböző megoldási javaslatok: Habsb kormányzat nem tudott válaszolni ezekre a beadványokra, mert csőd volt
· még nincs állambank
· újabb háború – óriási összegekre van szükség – bankházak az Mo-i só/rézbányákra adtak kölcsönt
· magyar urak:
o megoldás kell – tönkremegy az ország
o főúri szervezkedés – összefogják Mo politikai elitjét és az egyháziakat meg mindenkit – de: leleplezték: Rákóczit elfogták Bécsújhelyen bezárták.
§ nemzetközi összefogás
§ először Itáliába akart menni, aztán Lo. – Bercsényi Miklós ott van.
§ Lo-ban erős francia párt.
§ Lo-i 1701-1703 tavaszáig tartózkodás
· több beadvány készül ez alatt. + lengyel királynak emlékiratok
o Mo-n hamarosan felkelés
o háború lesz, ez része a sp örökösödési háborúnak
o már a békét tervezgetik – befoglalják a sp örökösödési háború békéjébe – nemzetközi garancia.
· következménye a szervezkedésnek:
o rácokat kiiktatták a Rákóczi szabadságharcból
· Az lo-i szervezkedés/előkészület holtpontra jutott
o nincs pénz
o nincsenek csapatok
o nem tudnak csapatokat szerezni
o a diplomáciai támogatást sem kapták meg.
· Mo-n újabb felkelés érlelődik:
o tiszaháti felkelés
§ vezetője vmi sókereskedő (?)
o erdélyben mozgalom
o Thököly-t hívják be, vagy Rákóczit keressék meg?
o különböző társadalmi rétegek összefogásával készülődik
o érdekes: megjelennek Lipót császár toborzó pátensei (sp örökösödési háború miatt)
o Esze Tamás, Kis Albert és társai felcsapnak toborzónak
o àtömegbázis
o tiltott kereskedői hálózat Rimaszombat, Debrecen, Felső-Magyarország, Alföld, etc.
§ szervezet…
§ be tudnak szervezni egy csomó embert, akit a császári katonaságba kéne betagolni.
o A föld népe kész, csak a feje kell – de Rákóczi nem száll be.
o brezáni kiáltvány – minden fegyverre foghatót harcba szólít (k is? )
o 1703 pükösd: beregszászon kibontották a zászlót (Rákóczi véleménye ellenére)
o Károlyi Sándort is harcba hívták (vagy mi?)
o Dolha
o feltételek a lecsendesítésre:
§ szabad sókereskedés
§ katonaság kivitele
§ adócsökkentés
o nem törődtek vele.
· Rákóczi emlékirataiban:
o nagy lelkiismereti kérdés volt számára, hogy pénz nélkül, diplomáciai támogatás, katonaság nélkül vállalja-e ezt?
· a bejövetelét előkészítették – utak mellett élelemhalmok.
· a határon mindenki csalódott mindenkiben
o Rákóczi gyászruhában, néhány fegyveressel…
o Rákóczinak csalódás: szedett-vedett társaság várja.
§ ezt a felkészületlen társaságot katonai rendbe szedte. – nagy szervező képesség.
· országban várakozás
· Rákóczi azonnal kiáltványokat ad ki
o nemességet felszólítja a melléállásra.
o a nemesség elrejtőzött, elzárta magát, fél a parasztfelkeléstől.
o a nemesség azt akarja, hogy a jobbágyokat Rákóczi küldje haza
o ugyanakkor R. megígérte, hogy aki fegyvert fog azt felszabadítja a jobbágyfüggés alól.
· 1703 jan. – vármegyei nemesek leteszik az esküt R.-nek.
· tokaji tábor – itt már kiad olyan rendelkezéseket R., hogy a Hb. kormányzat idején elvett birtokokat visszaadja.
o à R.-nak komolya hatalma van.
· megszervezi a saját udvarát.
· összeállít egy tanácsadó testületet.
· Ráday Pál – nógrádi nemes – művelt – R. sekretáriusa…
· 1703 őszén Rádayt ott tartja a táborában
· Rád. épp jegyben jár, mégis fontos diplomáciai feladatokkal látja el.
· Rád. borkereskedőnek álcázza magát.
· nem írhatja meg a menyasszonyának, hogy miért nem mehet haza, mert titkos a küldetése.
· 1704 elején már diplomáciai kapcsoaltok
· Consilium Aulicium – Udvari Tanács – köznemesekből, olvasott, művelt emberekből.
o kiadnak olyan utasításokat, hogy önmagukat konföderációnak nevezik meg.
o 1. konföderáció most.
o ebben a minősítésben adnak ki egy kiáltványt.
§ fejedelmeknek, királyoknak
§ elmondják mért van a felkelés
§ 25 pontja van.
§ adózás
§ vallásszab. semmibevételes
§ a kereskedelem kivétele a magyarok kezéből
§ etc. alkotmány megváltoztatása
§ karlócai békében nélkülünk döntöttek rólunk.
o sokat vizsgálták ezeket a pontokat:
§ rendi sérelmek? nem
§ ezeknek a jelentős része egy idegen ország beavatkozása egy országba – ez a probléma – ez nem csak a nemesség sérelme.
§ alkotmány védelméért
§ Mo. integritásáért vívott háború
§ önállóság etc.
· 1704 eleje
· nem csupán egy fegyveres harc, hanem kísérlet MO új berendezkedésére.
· Hogy tudják ezt a berendezkedést létrehozni?
· háború ellátása…
· tudatában vannak annak, hogy az adott szituban nem tudjak olyan erőket kifejteni amik… ?
· reformok: Magyarország hadseregének megszervezése
o az ország teljes lakossága részt vesz ebben, nem csak magyarok
o korszerű, fizetett hadsereg.
§ nem egyszerű. a vezető körön belül is – magyar léleknek nem felel meg a reguláris hadsereg.
o vármegyék ispánjai mind hűségesküt tesznek
o a hadseregbe beállt katonákat felmenti a jobbágyi szolgáltatás alól a családját is
§ család – nagycsalád à Rákóczi (vetési pátens) à unokaöcs, meg mindenféle rokon is úgy érezte, h ez rá is vonatkozik
§ ezt vissza kellett szorítani normális keretek közé
· 1704 – összeírások – faluról falura járnak. – hol hányan laknak
· újdonság még:
o az öntörvényű igazságtételt R. büntette.
o megtiltott a nemesi kúriát megtámadását
o a vallási sérelmek öntörvényű megtorlását tiltotta
o etc.
o keménykezű rendelkezések – fejvesztés terhe alatt.
· felkelésnek két vezetője:
o Esze Tamás – nem fogadta el a fejedelmi rendelkezéseket, ellene ment.
o Kis Albert – mindenki fogjon fegyvert és akkor ahelység felszabadul – de van aki nem akar menni! –konfliktusok – kivégzik, mert szembement a fejedelem akaratával.
· falu, vagy mezőváros közösen is fegyvert foghat és mentességet szerezhet.
· az ország közössége döntsön, az országgyűlés
· szervezése akadályba ütközik
· szebeni élet (?)
· 1704 jún 8. a gyulafehérvári ogy-n R.-t erdélyi fejedelemmé választják.
· a nemzetközi mezőnyben törés következik be
o elképzelés: könnyű lesz a támadás, hiszen a két felől támadás (m-ok keletről, fr-k nyugatról, Bécs alatt találkoznak)
o DE: az angol hadsereg szétveri a fr csapatokat – eldönti, h nincs villámháború, hosszú egyensúlyi helyzet, hosszú háború
o ez után a franciák egyre inkább vesztésre áll
· Fr. király támogatja a szab.harcot
· gazdasági alap:
o R. rézpénzt veretett – gyorsan elértéktelenedik – legnagyobb tévedése R.-nak
§ nem R. az első aki rézpénzt veret – átmeneti pénzfejlődési időszakban Európa, máshol is van rézpénz – átmeneti megoldás
§ nem példa nélküli adolog.
§ nehézségek:
· sokat vertek belőle
· könnyű volt hamisítani
· à belső küzdelem
o a katonaság ebben kapja a fizetését
o ezért a pénzért birtokot kéne tudni venni à konfliktusok.
o bányakincsek jövedelmét akarta kamatoztatni.
§ De: sokan élnek só kereskedésből
§ hamar szabaddá teszi a só kereskedelmet.
o az ország lakossága hiteleket ad R.-nak
§ mezővárosok is
o pártolja a kereskedelmet
o bányák teljesítményét igyekszik növelni
· Gazdasági Tanács
o mindenféle visszaélést igyekszik megakadályozni, megtorolni.
· 1705 szept. – szécsényi ogy.
o új helyzetben ül össze
o májusban meghalt Lipót császár.
o József főherceg foglalja el a trónt
§ más mentalitás
§ nyitott, szabados szellemű
§ lecserélte az egész kormányzó testületet
§ Szavoyai Jenő – kati tanár elnöke
§ Bratiszláv kancellár (?) – ő vitte végbe, h az angolok a hb.-k mellett legyenek.
§ DE: ígéreteit nem váltotta be.
o azt akarták tőle, h megválasszák Mo-n királlyá.
o ki akarják mondani az interregnumot –végül nem
o ogy úgy dönt, hogy Mo és a dinasztia viszonyát tárgyalás útján kell elrendezni.
o béketárgyalásokat nemzetközi garanciákkal kell véghezvinni
o kimondják a vallásszabadságot
§ lelkiismereti szabadság – jobbágyok szabadon választhatnak vallást
§ templomok hovatartozása?
· a helység többségé legyen
· de a többségnek kis templomot kell építeni a kisebbség számára!
· világ első kisebbség védelmi törvénye!
· hogy lehetett ezt keresztülvinni?
o bizottságokat alapítanak, kiszállnak a falvakba, megállapítják az adott helyzetet.
o a jezsuitáknak el kell hagyni Mo-t
§ miért? a jezsuita rend egy provinciához tartozott Ausztria és Mo.
§ 1647-től küzdöttek önálló m provincia létrehozásáért. –ezt a Hb. kormányzat megakadályozta.
§ R. önálló provincia létrehozása mellett állt. aki az osztrák prov-hoz tartozik, az menjen el.
o van még vmi, ami a kinyomtatott törvények közül hiányzik
· ónódi ogy.
o közteherviselés bevezetése
§ a nemeseknek, a főuraknak, főrendeknek fizetni kell az adót!
§ hiszen állandó hadsereg van!
o regulamentum univerzálé (?)
§ hadsereg kiemelése a társadalmi kötöttségekből
o kimondják József király így nem királyuk
o nem fogadják el az örökös királyságot
o ragaszkodnak az ország alkotmányához, a választott királysághoz
· megindulnak a béketárgyalások 1706-ban – angol közvetítéssel
· a nemzetközi garanciát elfogadják Józsefék.
· az angol közvetítő meggyőződésében R.-ék mellé áll
· kudarc: R.-ék ragaszkodnak Erdély önállóságához.
· megszakadnak a tárgyalások
· R.-ék továbbra is ragaszkodnak a nemzetközi közvetítéshez.
· szorgalmazzák (?)
· 1708. megszövegezik az egyességet (?)
· XIV. Lajos megbízottja nem szerette a magyarokat. Rajta is múlott, hogy nem jöttek össze a dolgok + csatavesztés
· Péter cár – Lo-ba új királyt akar.
o tárgyalások
o R. nagyon nehezen fogadja el ezt a meghívást, elképesztő kikötései vannak.
o à terv: konföderáció Mo körül. Oszlopos tagja lenne Lo.
· 1707 szept – szövetség
· szatmári béke – fontos a magyar történelemben
o a 20. század békekötésig nincs több békekötés a magyar történetben, hogy önállóan kötünk békét.
o Thali Kálmán: A békét két jó magyar ember kötötte meg: Károlyi Sándor + Pálffy János
o R. nem akarta
o R. harcolni akart – nem igaz
o 1710 aug 20-án kezdődik a béketárgyalás – kiáltvány – a külföldi hatalmaktól komoly garanciák
o egész Eu. kimerült, műár készülnek a békekötésekre.
o 1710 tavaszán megtartják a gertrudenbergi békekonferenciát. – eu-i háború békekötése. – mellék elő békék először à békerendszer.
o nemzetközi követelés, h Hb-k és magyarok kössenek békét!
o R. célja: kitartani az univerzális békéig.
o garanciális, megegyezéses békét kíván kötni.
o 19. századtól lesz divat a szankcionális béke (szar)
§ à szar, mert az életlehetőségtől fosztották meg a vesztes felet àegyértelmű volt, hogy újabb háború lesz.
o Angol királynő megbízottat küld 1710 szeptemberben, hogy ezt megegyezéses békét keresztülvigye.
o Károlyi Sándor – kezdje meg a fegyvernyugvás előkészítését 1710 nov.
o a bécsi udvarban Szavoyai Jenő herceg álláspontja: a garanciális béke sérti a dinasztia méltóságát (vagy mi?)
§ amnesztiális megállapodás kell.
o óriási kötélhúzás, versenyfutás az idővel – R.-ék húzzák a megállapodást, Sz. sürgeti, József császár 1710 októberében kiad egy amnesztia rendeletet…
o Anglia gondolkodik, h kilép a koalícióból à Hb-knek sietniük kell a békekötéssel ,mert a hb-k erőit keleten is lefoglalják, ez így nem fasza..
o fordulat: József meghal 1711 ápril. 7-én
o eddigre előrehaladt tárgyalások
§ Pálffyt leváltják
o eltitkolják József halálát
o így zárják le a háborút.
· feltételek:
o nem a hadsereg vezetői, hanem a kormányok kötik.
o R. nem akarja elfogadni a békét.
o esküt tettek a halott királyra
o előbb tudták a király halálát Angliában mint a magyar társadalom, vagy R.-ék.
· R. azt gondolja, h a sp. örökösödési háború békerendszerében keresztül tudja vinni Erdély önállóságát.
A modern Európa születése (dec. 8.)
Zubor Zalán
Olvasás (folyt.):
Az olvasás elterjedésének következménye: többféle vélemény elterjed, össze lehet vetni régi szerzőket is. A szépirodalom, filozófia és a tudományok fellendülése Európában (hasonló csak a 18-19. században, a gépesített könyvnyomtatás megjelenésekor játszódott le).
DE a szóbeliség továbbra is nagyon fontos, pl. a meggyőzés, véleményformálás mindig szóban történik, pl. prédikáció, olvasó- baráti- vagy tudóskörök megbeszélései, szalonok
A kéziratos szövegek is használatban maradnak, általában a leginkább felforgató irodalom csak így tud terjedni. Jellemző módszer: levelezés: a szerző elküldi írásait barátainak, akik lemásolják (gyakran fizetett másolókkal) és újabb embereknek küldik el. Szerepe főleg a tájékoztatás, pl. vidéki ismerősök tájékoztatása a városi eseményekről.
Anyagi és népi kultúra:
A kultúra fogalma: minden jelenség vagy cselekvés, ami nem kizárólag biológiai meghatározottság.
Burke: a kultúra közösen értelmezett jelentések és értékek összessége, az ezeket hordozó tárgyakkal és jelképekkel együtt. A kultúra így rendszert alkot, a jelentések kultúrkörökként változnak.
Az anyagi kultúra fogalma: a termelés és fogyasztás tárgyai, amik körülveszik az embert, és az a mód, ahogy használja őket.
Forrásai:
- tárgyi leletek (probléma: a tárgyak funkciójára nem mindig lehet rájönni)
- képi ábrázolások, pl. vallási ábrázolások: a bibliai jeleneteket korabeli környezetbe helyezik. Probléma: az ábrázolásokat szigorúan szabályozzák, pl. az utolsó vacsora-képeken nem látunk villát, (mert pontosan követik a bibliai leírást) még akkor sem, amikor már elterjedt mindenhol.
- leltárak (végrendeletek): csak az értékes dolgokról lehet belőlük értesülni. Minél gazdagabb az illető, ez annál inkább igaz: főnemesek már szinte csak kúriákról és nemesfémről rendelkeznek, az egyéb ingóságokat meg sem említik.
- országleírások (amikor egy szerző saját hazáját írja le): gyakran idealizáltak
- útleírások: megértésükhöz érdemes ismerni a szerző hazájának viszonyait is
- naplók, memoárok
- értekezések (mesterségekről, ruhákról)
A anyagi kultúra változásai:
1. étkezés: 1550-re „megtelik” Európa, ezért visszaszorul a húsfogyasztás (minden földet bevetnek gabonával, mert egy adott területen több gabonát lehet termelni mint húst). A szegények főleg kenyeret esznek, emiatt gyengül a szervezetük, gyakoriak lesznek a járványok. Az egyoldalú táplálkozás miatt a szegények kiszolgáltatottak az időjárásnak: szárazság, rossz termés idején gyakoriak az éhínségek. Ez viszont csak Franciaországra, Itáliára és Németországra igaz, keleten és Angliában nagy arányú marad a húsevés és állattartás.
A korszakban új növényeket hoznak be (rizs, burgonya, kukorica), ami némileg csökkenti a parasztok kiszolgáltatottságát. Különösen a krumpli („Európát a burgonya mentette meg”), mert rossz időben is megmarad a föld alatt. Új élvezeti cikkek a dohány, kávé, tea, cukor, kakaó. Ezeket eredetileg gyógyszerként használták, majd luxuscikkekké váltak.
A húsfogyasztás státusszimbólum lett, a húsok között rangsort állítottak: sózott disznóhús (legalantasabb), birka és sertéshús, marhahús (polgárok), vadhús, vadmadarak (legelőkelőbb).
2. Lakások: a gazdagok lakásai változnak, de a vidéki szegények házai lényegében változatlanok. Új bútorokat kezdenek használni: korábban mindent ládákban tartottak, padokon ültek és csak étkezőasztalok voltak. A 16. században elterjedtek a szekrények (és üveges szekrények), székek, íróasztalok, az ágyakon szalma helyett a matrac.
Építőanyagok: a faházakat (főleg a városi tűzvészek miatt) felváltották a tégla- és kőházak, megjelent az üvegablak (korábban erre hártyát használtak)
A szobák és a bútorok is specializálódnak: korábban minden egy térben zajlott, de most a gazdagoknál elváltak a helyiségek. Megjelent az előszoba, szalon (fogadószoba), hálószoba, öltöző, dolgozószoba.
2. Státuszszimbólumok:
Az étkezés, a szobák berendezése és az öltözködés is kifejezhette a státuszt. Angliában pl. ruharendeleteket hoztak: arany, bíbor vagy fekete ruhát csak főnemes viselhet, ugyanez vonatkozott egyes szőrmékre.
Egyéb státuszszimbólumok:
- ló
- hintó
- könyvtárszoba (polgároknál, nemcsak a gazdagságot, de a műveltséget is hirdette)
- festmények: a holland polgárságra volt jellemző, a lakás minden helyiségére tettek festményeket. Így született a csendélet, amit eredetileg konyhába vagy étkezőbe szántak.
- fűszerek: a középkorban a bors volt az előkelő fűszer, mert nagyon drágán (azonos súlyú aranyért) lehetett csak beszerezni, ezért nagyon népszerű volt a nemesek között (ld. korabeli receptek). A 16. században már nagy mennyiségben importálták, ezért kiment a divatból, helyette a még drágább zöldfűszerek jöttek divatba.
A népi kultúra:
Folyamatos az átjárás a népi és elit kultúra között, egyes elit dolgok (pl. bors, lovagregények) „lesüllyednek”, de néha népi dolgok jönnek divatba az elitnél (pl. táncok: csárdás, palotás).
Peter Burke: a középkorban nem vált el egymástól a két kultúra, hanem volt egy közös európai kulturkincs, aminek mindenki részese volt. Elit kultúráról csak a tanult rétegek esetén beszélhetünk, de ők a közös kultúrát is ápolták. Csak a kora-újkorban vált szét igazán a kettő. Nem a kultúra tárgyaiban kell keresni a különbséget, hanem a használat módjában.
A népi kultúra forrásai: kevés van, mert főleg szóban terjedt:
- betiltásukról szóló iratok (pl. farsang, karnevál betiltása)
- prédikációk (pl. Angliában a puritánok prédikáltak a színház, a karnevál stb. ellen)
- tovább élő szokások
- útleírások
-egyházi leírások (hiedelmekről, babonáról)
- népi ponyvairodalom (ez bizonytalan forrás, mert nem tudni, milyen származású írók írták, vagy hogy kik olvasták valójában)
A népi kultúra jellemző intézményei:
- bolondapátság vagy fiatalok apátsága: a falu vagy város fiataljainak köre, ők szervezték a mulatságokat, ünnepeket, színházakat. A bevett szokások ellen védőket (pl. ha egy férfi hagyta, hogy verje a felesége – fordítva nem volt baj) nyilvánosan megbüntették (pl. macskazene, Franciaországban Chari-vari: éjjel a bűnös háza elé vonultak és zajt csaptak, és csak akkor hagyták abba, ha az pl. adott nekik egy hordó bort. Súlyosabb bűnök esetén nyilvánosan megalázták a vétkest, pl. szurokkal és tollakkal öntötték le, hátrafele ülve végiglovagoltatták a városon stb.)
- céhek: külön szubkultúrákat alkottak, ld. előző jegyzetek.
Jellemző műfajok, elemek:
- népdal, népmese
- misztériumjátékok (városi): vallási gyökerű, de valójában szórakoztató előadások voltak (pl. az ördög komikus figura, aki Jézusnál sokkal nagyobb szerepet kapott) 16 század végére betiltották.
- hiedelmek, babonák, mágikus szokások: néha ráépültek a kereszténységre (népi vallásosság). A vallás eltorzításának is tekinthető, pl. babonás szenttisztelet (a szenteknek gyógyító erőt tulajdonítanak, hozzájuk imádkoznak egyes problémákkal), szentképek imádata, mágikus használata, szenteltvíz babonás használata gyógyításra stb. (megj.: akit érdekel ez a téma, az olvassa el Peter Brown: A szentkultusz c. könyvét, ő pont az ellenkezőjét állítja annak, ami az órán elhangzott).
- ünnepek: vallási ünnepek köré épültek népszokások (bár szerintem pont fordítva, a keresztény ünnepnapok épültek az eredetileg pogány ünnepek köré…). Legfontosabb a farsang (v. karnevál): akár két hétig is tarthatott, lényege a társadalmi szerepek felcserélése volt: a férfiak nőnek, vagy állatnak öltöztek, a szolgákból urak lettek stb.
Szimbolizálhatta még a pogány világ (mivel után jön a nagyböjt) vagy a tél elmúlását (ld. szalmabáb elégetése), lehetett termékenységi ünnep. Társadalmi funkciója a rögzült hierarchia felrúgása volt (Victor Turner), de csak ideigleneses, utána minden visszaállt a normális kerékvágásba. Így a farsang csak megerősítette a hierarchiát, biztonsági szelep volt.
- népi bölcsességek, közmondások, megfigyelések (pl. időjárás)
Változások a korszakban: a népi és elit kultúra eltávolodott, az elit erkölcstelennek vagy pogánynak bélyegezte a népszokásokat, megpróbált nekik véget vetni. Főleg protestánsokra volt jellemző: pl. a boszorkányüldözés a népi kultúra elnyomásának is tekinthető. Kevésbé drasztikus lépés volt a falusi missziók felállítása és az ünnepségek betiltása. Városokban új szokásokat vezettek be, pl. a tűzijáték: lekötötte a tömegeket, de nem forgatta fel a várost, passzív szórakozásként helyettesítette a farsangot. Máskor az elit megtartott egyes szokásokat, de elvonult a köznéptől létrehozta saját intézményeit (pl. színház: Franciaországban a vásári előadások mellé megjelent az udvari színjátszás).
Olvasás (folyt.):
Az olvasás elterjedésének következménye: többféle vélemény elterjed, össze lehet vetni régi szerzőket is. A szépirodalom, filozófia és a tudományok fellendülése Európában (hasonló csak a 18-19. században, a gépesített könyvnyomtatás megjelenésekor játszódott le).
DE a szóbeliség továbbra is nagyon fontos, pl. a meggyőzés, véleményformálás mindig szóban történik, pl. prédikáció, olvasó- baráti- vagy tudóskörök megbeszélései, szalonok
A kéziratos szövegek is használatban maradnak, általában a leginkább felforgató irodalom csak így tud terjedni. Jellemző módszer: levelezés: a szerző elküldi írásait barátainak, akik lemásolják (gyakran fizetett másolókkal) és újabb embereknek küldik el. Szerepe főleg a tájékoztatás, pl. vidéki ismerősök tájékoztatása a városi eseményekről.
Anyagi és népi kultúra:
A kultúra fogalma: minden jelenség vagy cselekvés, ami nem kizárólag biológiai meghatározottság.
Burke: a kultúra közösen értelmezett jelentések és értékek összessége, az ezeket hordozó tárgyakkal és jelképekkel együtt. A kultúra így rendszert alkot, a jelentések kultúrkörökként változnak.
Az anyagi kultúra fogalma: a termelés és fogyasztás tárgyai, amik körülveszik az embert, és az a mód, ahogy használja őket.
Forrásai:
- tárgyi leletek (probléma: a tárgyak funkciójára nem mindig lehet rájönni)
- képi ábrázolások, pl. vallási ábrázolások: a bibliai jeleneteket korabeli környezetbe helyezik. Probléma: az ábrázolásokat szigorúan szabályozzák, pl. az utolsó vacsora-képeken nem látunk villát, (mert pontosan követik a bibliai leírást) még akkor sem, amikor már elterjedt mindenhol.
- leltárak (végrendeletek): csak az értékes dolgokról lehet belőlük értesülni. Minél gazdagabb az illető, ez annál inkább igaz: főnemesek már szinte csak kúriákról és nemesfémről rendelkeznek, az egyéb ingóságokat meg sem említik.
- országleírások (amikor egy szerző saját hazáját írja le): gyakran idealizáltak
- útleírások: megértésükhöz érdemes ismerni a szerző hazájának viszonyait is
- naplók, memoárok
- értekezések (mesterségekről, ruhákról)
A anyagi kultúra változásai:
1. étkezés: 1550-re „megtelik” Európa, ezért visszaszorul a húsfogyasztás (minden földet bevetnek gabonával, mert egy adott területen több gabonát lehet termelni mint húst). A szegények főleg kenyeret esznek, emiatt gyengül a szervezetük, gyakoriak lesznek a járványok. Az egyoldalú táplálkozás miatt a szegények kiszolgáltatottak az időjárásnak: szárazság, rossz termés idején gyakoriak az éhínségek. Ez viszont csak Franciaországra, Itáliára és Németországra igaz, keleten és Angliában nagy arányú marad a húsevés és állattartás.
A korszakban új növényeket hoznak be (rizs, burgonya, kukorica), ami némileg csökkenti a parasztok kiszolgáltatottságát. Különösen a krumpli („Európát a burgonya mentette meg”), mert rossz időben is megmarad a föld alatt. Új élvezeti cikkek a dohány, kávé, tea, cukor, kakaó. Ezeket eredetileg gyógyszerként használták, majd luxuscikkekké váltak.
A húsfogyasztás státusszimbólum lett, a húsok között rangsort állítottak: sózott disznóhús (legalantasabb), birka és sertéshús, marhahús (polgárok), vadhús, vadmadarak (legelőkelőbb).
2. Lakások: a gazdagok lakásai változnak, de a vidéki szegények házai lényegében változatlanok. Új bútorokat kezdenek használni: korábban mindent ládákban tartottak, padokon ültek és csak étkezőasztalok voltak. A 16. században elterjedtek a szekrények (és üveges szekrények), székek, íróasztalok, az ágyakon szalma helyett a matrac.
Építőanyagok: a faházakat (főleg a városi tűzvészek miatt) felváltották a tégla- és kőházak, megjelent az üvegablak (korábban erre hártyát használtak)
A szobák és a bútorok is specializálódnak: korábban minden egy térben zajlott, de most a gazdagoknál elváltak a helyiségek. Megjelent az előszoba, szalon (fogadószoba), hálószoba, öltöző, dolgozószoba.
2. Státuszszimbólumok:
Az étkezés, a szobák berendezése és az öltözködés is kifejezhette a státuszt. Angliában pl. ruharendeleteket hoztak: arany, bíbor vagy fekete ruhát csak főnemes viselhet, ugyanez vonatkozott egyes szőrmékre.
Egyéb státuszszimbólumok:
- ló
- hintó
- könyvtárszoba (polgároknál, nemcsak a gazdagságot, de a műveltséget is hirdette)
- festmények: a holland polgárságra volt jellemző, a lakás minden helyiségére tettek festményeket. Így született a csendélet, amit eredetileg konyhába vagy étkezőbe szántak.
- fűszerek: a középkorban a bors volt az előkelő fűszer, mert nagyon drágán (azonos súlyú aranyért) lehetett csak beszerezni, ezért nagyon népszerű volt a nemesek között (ld. korabeli receptek). A 16. században már nagy mennyiségben importálták, ezért kiment a divatból, helyette a még drágább zöldfűszerek jöttek divatba.
A népi kultúra:
Folyamatos az átjárás a népi és elit kultúra között, egyes elit dolgok (pl. bors, lovagregények) „lesüllyednek”, de néha népi dolgok jönnek divatba az elitnél (pl. táncok: csárdás, palotás).
Peter Burke: a középkorban nem vált el egymástól a két kultúra, hanem volt egy közös európai kulturkincs, aminek mindenki részese volt. Elit kultúráról csak a tanult rétegek esetén beszélhetünk, de ők a közös kultúrát is ápolták. Csak a kora-újkorban vált szét igazán a kettő. Nem a kultúra tárgyaiban kell keresni a különbséget, hanem a használat módjában.
A népi kultúra forrásai: kevés van, mert főleg szóban terjedt:
- betiltásukról szóló iratok (pl. farsang, karnevál betiltása)
- prédikációk (pl. Angliában a puritánok prédikáltak a színház, a karnevál stb. ellen)
- tovább élő szokások
- útleírások
-egyházi leírások (hiedelmekről, babonáról)
- népi ponyvairodalom (ez bizonytalan forrás, mert nem tudni, milyen származású írók írták, vagy hogy kik olvasták valójában)
A népi kultúra jellemző intézményei:
- bolondapátság vagy fiatalok apátsága: a falu vagy város fiataljainak köre, ők szervezték a mulatságokat, ünnepeket, színházakat. A bevett szokások ellen védőket (pl. ha egy férfi hagyta, hogy verje a felesége – fordítva nem volt baj) nyilvánosan megbüntették (pl. macskazene, Franciaországban Chari-vari: éjjel a bűnös háza elé vonultak és zajt csaptak, és csak akkor hagyták abba, ha az pl. adott nekik egy hordó bort. Súlyosabb bűnök esetén nyilvánosan megalázták a vétkest, pl. szurokkal és tollakkal öntötték le, hátrafele ülve végiglovagoltatták a városon stb.)
- céhek: külön szubkultúrákat alkottak, ld. előző jegyzetek.
Jellemző műfajok, elemek:
- népdal, népmese
- misztériumjátékok (városi): vallási gyökerű, de valójában szórakoztató előadások voltak (pl. az ördög komikus figura, aki Jézusnál sokkal nagyobb szerepet kapott) 16 század végére betiltották.
- hiedelmek, babonák, mágikus szokások: néha ráépültek a kereszténységre (népi vallásosság). A vallás eltorzításának is tekinthető, pl. babonás szenttisztelet (a szenteknek gyógyító erőt tulajdonítanak, hozzájuk imádkoznak egyes problémákkal), szentképek imádata, mágikus használata, szenteltvíz babonás használata gyógyításra stb. (megj.: akit érdekel ez a téma, az olvassa el Peter Brown: A szentkultusz c. könyvét, ő pont az ellenkezőjét állítja annak, ami az órán elhangzott).
- ünnepek: vallási ünnepek köré épültek népszokások (bár szerintem pont fordítva, a keresztény ünnepnapok épültek az eredetileg pogány ünnepek köré…). Legfontosabb a farsang (v. karnevál): akár két hétig is tarthatott, lényege a társadalmi szerepek felcserélése volt: a férfiak nőnek, vagy állatnak öltöztek, a szolgákból urak lettek stb.
Szimbolizálhatta még a pogány világ (mivel után jön a nagyböjt) vagy a tél elmúlását (ld. szalmabáb elégetése), lehetett termékenységi ünnep. Társadalmi funkciója a rögzült hierarchia felrúgása volt (Victor Turner), de csak ideigleneses, utána minden visszaállt a normális kerékvágásba. Így a farsang csak megerősítette a hierarchiát, biztonsági szelep volt.
- népi bölcsességek, közmondások, megfigyelések (pl. időjárás)
Változások a korszakban: a népi és elit kultúra eltávolodott, az elit erkölcstelennek vagy pogánynak bélyegezte a népszokásokat, megpróbált nekik véget vetni. Főleg protestánsokra volt jellemző: pl. a boszorkányüldözés a népi kultúra elnyomásának is tekinthető. Kevésbé drasztikus lépés volt a falusi missziók felállítása és az ünnepségek betiltása. Városokban új szokásokat vezettek be, pl. a tűzijáték: lekötötte a tömegeket, de nem forgatta fel a várost, passzív szórakozásként helyettesítette a farsangot. Máskor az elit megtartott egyes szokásokat, de elvonult a köznéptől létrehozta saját intézményeit (pl. színház: Franciaországban a vásári előadások mellé megjelent az udvari színjátszás).
A modern Európa születése (dec. 1.)
Zubor Zalán
Csavargók kezelése (folyt.)
- dologházak, szegényházak: a „rossz szegények” elkülönítésére és átnevelésére szolgáltak. Kötelezően dolgoztak és imádkoztak, ezzel akarták elérni, hogy visszailleszkedjenek a társadalomba (bár nem mindig lehetett innen kikerülni). Az első ilyen ház Amszterdamban nyílt, ahol a lakók festéket készítettek, Franciaországban „közkórháznak” nevezték őket.
Az olvasás története:
A korszakban a nyomtatás hatására átalakulnak az olvasási szokások. Forrásaink:
- végrendeletek: megtudható, mennyi és milyen könyveket tartottak egy átlagos háztartásban. Probléma, hogy gyakran csak az értékes könyveket örökítik, a ponyvairodalom vagy a pamfletek nem kerülnek bele a végrendeletekbe.
- maguk a könyvek: jó forrás, gyakran széljegyzeteket és aláhúzásokat is találunk bennük, ebből következtethetünk az olvasási szokásokra vagy egyes szerzők népszerűségére.
- naplók: néha az emberek leírják, mit olvastak.
- periratok: a tiltott irodalmat lehet megismerni belőlük.
Kérdés: kik olvasnak és mit?
A többség még mindig nem tudott olvasni, az olvasók aránya a falvakban volt a legkisebb (1-10%), de a városokban akár 40-60% is lehetett.
A korszak városaiban gyorsan terjedt az olvasás, pár helyen 50 év alatt 2-3-szorosára is nőhetett az olvasni tudók aránya.
A falvakban egyáltalán nem voltak nyomdák, iskolák vagy könyvtárak, de nem is szükség írásra a mindennapi életben. A városokban a céhes ügyek intézéséhez meg kellett tanulni írni-olvasni.
Az írástudás arányának forrása lehet, ha megvizsgáljuk, mennyi igazi aláírás van a szerződéseken (bár ez sem 100%-os, mert sokan tudnak írni, de lusták aláírni, másoknak vezetik a kezét stb.)
Általában a protestánsok között több volt az olvasni tudók aránya, mint a katolikusok között.
Makroszinten: Északnyugat-Európában általában többen olvasnak.
Általában a férfiak nagyobb arányban tudnak olvasni (20-30 %-kal), de a nemeseknél a nők körében nagyobb az arány.
Olvasás terjedése:
Pár helyen az állam tudatosan tanítja olvasni a népet, ez rendkívül sikeresnek bizonyul: a protestáns Skandináviában pl. kötelező megtanulni, anélkül nem lehet pl. házasságot kötni. Itt az olvasottság arány a 80-90 %-ot is eléri!
De Európa többi részén is már mindenki találkozik könyvekkel legalább egyszer életében. A nyomtatás miatt az analfabéta köznép is hozzá tud jutni könyvekhez.
Akik nem tudnak olvasni, gyakran mágiára használják az írott szövegeket, főleg a Bibliát (esküt tesznek rá, gyógyítanak vele).
Kisebb falvakban elég, ha egy ember tud olvasni, aki felolvas a többieknek. A jelenség a városokban is előfordul, pl. ha hirdetnek valamit, a plakátok mellé egy felolvasót is alkalmaznak. Ezért fontos az illusztráció is, mert így az is élvezheti a könyvet, aki az írást nem érti (a korszak illusztrációi nagyon részletesek, az egész történetet meg lehet belőle érteni). Így a műveltség egészen széles rétegekhez eljut, még azokhoz is, akik nem olvasnak.
A középkorban a kezdetleges sokszorosítási eljárások miatt kevés könyv volt használatban. Az egyetemeken és kolostorokban diktálással, pécia-rendszerrel (mindenki egy kis részt másolt le, abból raktak össze egy könyvet) másoltak. A diákok is maguk másolták a tankönyveiket.
A tömeges nyomtatáshoz szükség volt a papír megjelenésére is, mert a bőr-pergamen túl drága volt. A 15. századi Gutenberg-féle nyomtatás elődje a fametszet volt (képekre és szövegekre is használták), az újítás az volt, hogy a betűket ki lehetett venni. (A metszeteket is gyakran újrahasznosították illusztrációként, pl. egy város képét több könyvben más-más városként tüntették fel.) A 15. század végére már mindenhol elterjedt az eljárás: Itáliában Velence, Franciaországban Párizs és Lyon, Németországban Nürnberg, Lipcse és Wittenberg, Angliában az egyetemi városok voltak a könyvnyomtatás központjai. Híre nyomdászok (vagy nyomdász-családok):
- Aldus Manutius (Velence)
- Badius Estienne (Párizs)
- Gryphe-család (London)
- Plantin-Moretus (Antverpen: övék volt a Biblia-kiadás monopóliuma)
- Elzevier (Amsterdam)
1600-ra már 13 millió könyv volt Európában, kb. 20 000 író műávei.
Az állam persze mindenhol megpróbálta ellenőrizni (vagy betiltani):
- nyomdász céheket alapítottak, monopóliumokat adtak ki
- bevezették az utólagos vagy előzetes cenzúrát (pl. Franciaországban csak királyi engedéllyel lehetett bármit kiadni)
- Anglia: csak egy kiadó, a Stationers’ Company működhetett. Törvényben (Copyright Licensing Act) szabályozták, mit lehet kiadni (ez előzetes cenzúra volt)
- katolikus egyház: Index Librorum: a tiltott könyvek és szerzők listája
Az egyetlen kivétel Hollandia volt, ahol semmilyen cenzúra nem létezett. ezért francia és angol nyelvű könyveket is itt nyomtattak ki, virágzott a tiltott (felforgató vagy pornográf) irodalom.
Új foglalkozások jöttek létre:
- nyomdászok: a nyomdász céhekben dolgoztak. Inasok vagy mesterlegények voltak, tehát a hierarchia alacsony fokán álltak, de tudtak olvasni, műveltek voltak, felvilágosult, lázadó szubkultúrát alkottak.
- korrektor: anyagilag megszorult értelmiségiek (pl. Rotterdami Erasmus) tipikus foglalkozása volt. Pénzért vállalták a könyvek kijavítását. Mivel széles irodalmi műveltségük volt, tanácsot adhattak arra is, mit érdemes kiadni, milyen témák vagy szerzők népszerűek.
- könyvkereskedők: házaltak, vagy piacokon kereskedtek, alacsony színvonalú könyveket vagy imakönyveket, Bibliákat árultak (a ponyvaregény szó innen származik: ezeket a könyveket a vásárokon kitett ponyváról lehetett megvenni).
Új műfajok:
- Régi könyveket adtak ki (pl. antik szerzők műveit) a legnagyobb példányszámban (a kortársak közül csak Erasmus könyvei közelítették meg őket). Mivel a kolostorokban tartott példányokat másolták le, észrevettek és kijavítottak filológiai vagy tartalmi hibákat. A kinyomtatott könyveket könnyen össze lehetett hasonlítani, ezzel megjelent a szövegkritika.
- újság, pamflet, röpirat: ld. az előző jegyzeteket. Új jelenség még a könyvismertető újság (Franciaország)
- Almanac: éves vagy féléves kiadványok egy témában
- hetilapok: ezek kiadása igényelte a legnagyobb szervezettséget, egy egész hírszerző szolgálat kellett hozzá.
- regény: a korszakban nem volt megbecsült, ponyvairodalomnak tartották, ma már a magas kultúrához soroljuk.
- vallásos írások: a kiadványok több mint a fele ilyen: népnyelvű Bibliák, katekizmusok, szentéletrajzok, értekezések pl. a jó halálról stb.
- hóráskönyv: egy évben folyamatosan kell olvasni, minden napra volt valamilyen üzenete pl. leírta a szentek ünnepit, a napi ima és mise szövegét stb.
- kalendárium: a hóráskönyv világibb, szórakoztató változata.
- ponyvairodalom, népi olvasmányok: szórakoztató (pl. lovagregény) vagy jámbor célú művek (szentéletrajz, csodaleírások). Kis terjedelműek voltak, rossz minőségű, olcsó papírra nyomtatták, sok képet tartalmaztak, figyelemfelkeltő címük volt („A háromfejű fiú, aki megette az anyját” stb.). Népszerű műfaj volt még a távoli tájak csodás leírása vagy a közelben történt furcsaságok gyűjteménye (hasonlított a mai bulvársajtóhoz).
- közhelygyűjtemények: több könyvből szedett bölcsességeket gyűjtöttek össze.
Átalakult az olvasás mikéntje is: a nyomtatás előtt az intenzív olvasás volt jellemző: az ember kevés könyvet olvasott nagyon alaposan, azokat akár meg is tanulva. A nyomtatás után az extenzív olvasás jellemző: sokat olvasunk, gyorsan, de felületesen.
Csavargók kezelése (folyt.)
- dologházak, szegényházak: a „rossz szegények” elkülönítésére és átnevelésére szolgáltak. Kötelezően dolgoztak és imádkoztak, ezzel akarták elérni, hogy visszailleszkedjenek a társadalomba (bár nem mindig lehetett innen kikerülni). Az első ilyen ház Amszterdamban nyílt, ahol a lakók festéket készítettek, Franciaországban „közkórháznak” nevezték őket.
Az olvasás története:
A korszakban a nyomtatás hatására átalakulnak az olvasási szokások. Forrásaink:
- végrendeletek: megtudható, mennyi és milyen könyveket tartottak egy átlagos háztartásban. Probléma, hogy gyakran csak az értékes könyveket örökítik, a ponyvairodalom vagy a pamfletek nem kerülnek bele a végrendeletekbe.
- maguk a könyvek: jó forrás, gyakran széljegyzeteket és aláhúzásokat is találunk bennük, ebből következtethetünk az olvasási szokásokra vagy egyes szerzők népszerűségére.
- naplók: néha az emberek leírják, mit olvastak.
- periratok: a tiltott irodalmat lehet megismerni belőlük.
Kérdés: kik olvasnak és mit?
A többség még mindig nem tudott olvasni, az olvasók aránya a falvakban volt a legkisebb (1-10%), de a városokban akár 40-60% is lehetett.
A korszak városaiban gyorsan terjedt az olvasás, pár helyen 50 év alatt 2-3-szorosára is nőhetett az olvasni tudók aránya.
A falvakban egyáltalán nem voltak nyomdák, iskolák vagy könyvtárak, de nem is szükség írásra a mindennapi életben. A városokban a céhes ügyek intézéséhez meg kellett tanulni írni-olvasni.
Az írástudás arányának forrása lehet, ha megvizsgáljuk, mennyi igazi aláírás van a szerződéseken (bár ez sem 100%-os, mert sokan tudnak írni, de lusták aláírni, másoknak vezetik a kezét stb.)
Általában a protestánsok között több volt az olvasni tudók aránya, mint a katolikusok között.
Makroszinten: Északnyugat-Európában általában többen olvasnak.
Általában a férfiak nagyobb arányban tudnak olvasni (20-30 %-kal), de a nemeseknél a nők körében nagyobb az arány.
Olvasás terjedése:
Pár helyen az állam tudatosan tanítja olvasni a népet, ez rendkívül sikeresnek bizonyul: a protestáns Skandináviában pl. kötelező megtanulni, anélkül nem lehet pl. házasságot kötni. Itt az olvasottság arány a 80-90 %-ot is eléri!
De Európa többi részén is már mindenki találkozik könyvekkel legalább egyszer életében. A nyomtatás miatt az analfabéta köznép is hozzá tud jutni könyvekhez.
Akik nem tudnak olvasni, gyakran mágiára használják az írott szövegeket, főleg a Bibliát (esküt tesznek rá, gyógyítanak vele).
Kisebb falvakban elég, ha egy ember tud olvasni, aki felolvas a többieknek. A jelenség a városokban is előfordul, pl. ha hirdetnek valamit, a plakátok mellé egy felolvasót is alkalmaznak. Ezért fontos az illusztráció is, mert így az is élvezheti a könyvet, aki az írást nem érti (a korszak illusztrációi nagyon részletesek, az egész történetet meg lehet belőle érteni). Így a műveltség egészen széles rétegekhez eljut, még azokhoz is, akik nem olvasnak.
A középkorban a kezdetleges sokszorosítási eljárások miatt kevés könyv volt használatban. Az egyetemeken és kolostorokban diktálással, pécia-rendszerrel (mindenki egy kis részt másolt le, abból raktak össze egy könyvet) másoltak. A diákok is maguk másolták a tankönyveiket.
A tömeges nyomtatáshoz szükség volt a papír megjelenésére is, mert a bőr-pergamen túl drága volt. A 15. századi Gutenberg-féle nyomtatás elődje a fametszet volt (képekre és szövegekre is használták), az újítás az volt, hogy a betűket ki lehetett venni. (A metszeteket is gyakran újrahasznosították illusztrációként, pl. egy város képét több könyvben más-más városként tüntették fel.) A 15. század végére már mindenhol elterjedt az eljárás: Itáliában Velence, Franciaországban Párizs és Lyon, Németországban Nürnberg, Lipcse és Wittenberg, Angliában az egyetemi városok voltak a könyvnyomtatás központjai. Híre nyomdászok (vagy nyomdász-családok):
- Aldus Manutius (Velence)
- Badius Estienne (Párizs)
- Gryphe-család (London)
- Plantin-Moretus (Antverpen: övék volt a Biblia-kiadás monopóliuma)
- Elzevier (Amsterdam)
1600-ra már 13 millió könyv volt Európában, kb. 20 000 író műávei.
Az állam persze mindenhol megpróbálta ellenőrizni (vagy betiltani):
- nyomdász céheket alapítottak, monopóliumokat adtak ki
- bevezették az utólagos vagy előzetes cenzúrát (pl. Franciaországban csak királyi engedéllyel lehetett bármit kiadni)
- Anglia: csak egy kiadó, a Stationers’ Company működhetett. Törvényben (Copyright Licensing Act) szabályozták, mit lehet kiadni (ez előzetes cenzúra volt)
- katolikus egyház: Index Librorum: a tiltott könyvek és szerzők listája
Az egyetlen kivétel Hollandia volt, ahol semmilyen cenzúra nem létezett. ezért francia és angol nyelvű könyveket is itt nyomtattak ki, virágzott a tiltott (felforgató vagy pornográf) irodalom.
Új foglalkozások jöttek létre:
- nyomdászok: a nyomdász céhekben dolgoztak. Inasok vagy mesterlegények voltak, tehát a hierarchia alacsony fokán álltak, de tudtak olvasni, műveltek voltak, felvilágosult, lázadó szubkultúrát alkottak.
- korrektor: anyagilag megszorult értelmiségiek (pl. Rotterdami Erasmus) tipikus foglalkozása volt. Pénzért vállalták a könyvek kijavítását. Mivel széles irodalmi műveltségük volt, tanácsot adhattak arra is, mit érdemes kiadni, milyen témák vagy szerzők népszerűek.
- könyvkereskedők: házaltak, vagy piacokon kereskedtek, alacsony színvonalú könyveket vagy imakönyveket, Bibliákat árultak (a ponyvaregény szó innen származik: ezeket a könyveket a vásárokon kitett ponyváról lehetett megvenni).
Új műfajok:
- Régi könyveket adtak ki (pl. antik szerzők műveit) a legnagyobb példányszámban (a kortársak közül csak Erasmus könyvei közelítették meg őket). Mivel a kolostorokban tartott példányokat másolták le, észrevettek és kijavítottak filológiai vagy tartalmi hibákat. A kinyomtatott könyveket könnyen össze lehetett hasonlítani, ezzel megjelent a szövegkritika.
- újság, pamflet, röpirat: ld. az előző jegyzeteket. Új jelenség még a könyvismertető újság (Franciaország)
- Almanac: éves vagy féléves kiadványok egy témában
- hetilapok: ezek kiadása igényelte a legnagyobb szervezettséget, egy egész hírszerző szolgálat kellett hozzá.
- regény: a korszakban nem volt megbecsült, ponyvairodalomnak tartották, ma már a magas kultúrához soroljuk.
- vallásos írások: a kiadványok több mint a fele ilyen: népnyelvű Bibliák, katekizmusok, szentéletrajzok, értekezések pl. a jó halálról stb.
- hóráskönyv: egy évben folyamatosan kell olvasni, minden napra volt valamilyen üzenete pl. leírta a szentek ünnepit, a napi ima és mise szövegét stb.
- kalendárium: a hóráskönyv világibb, szórakoztató változata.
- ponyvairodalom, népi olvasmányok: szórakoztató (pl. lovagregény) vagy jámbor célú művek (szentéletrajz, csodaleírások). Kis terjedelműek voltak, rossz minőségű, olcsó papírra nyomtatták, sok képet tartalmaztak, figyelemfelkeltő címük volt („A háromfejű fiú, aki megette az anyját” stb.). Népszerű műfaj volt még a távoli tájak csodás leírása vagy a közelben történt furcsaságok gyűjteménye (hasonlított a mai bulvársajtóhoz).
- közhelygyűjtemények: több könyvből szedett bölcsességeket gyűjtöttek össze.
Átalakult az olvasás mikéntje is: a nyomtatás előtt az intenzív olvasás volt jellemző: az ember kevés könyvet olvasott nagyon alaposan, azokat akár meg is tanulva. A nyomtatás után az extenzív olvasás jellemző: sokat olvasunk, gyorsan, de felületesen.
2009. december 3., csütörtök
Félsiker
Most már jobban tetszik a Sapienza oktatási rendszere, hogy nagy nehezen belekerültem. Mind a 65 eltés kreditemet elfogadták és minden vizsgámat betudták valamilyen itteni tanegységnek, pl. a magyar középkorosat Kelet-Európa történetének. A szakfelelős azt mondta, hogy ezen a táblázaton kívül semmilyen dokumentumot nem kell beadnom a külföldiek titkárságán, de ha akarom, visszaadja a papírjaimat. Szerencsére most már elég dörzsölt voltam hozzá, hogy visszakérjem, ugyanis a külföldiek titkárságán azzal próbált meg lerázni (vélhetően azért, mert 11:59-kor toppantam be és 12-kor zárnak) a pasi, hogy minden dokumentumot vissza kell szereznem, mire diadalmasan a kezébe nyomtam mindent. Szóval tisztázódott, hogy másodéves vagyok, de csak kedden mehetek a tutoromhoz, hogy megcsinálja a "tantervemet". Ez a rendszer abból indul ki, hogy már annyira bonyolult eligazodni a kötelező, választható, kötelezően választható, egyiknek ennyi, másiknak amannyi kreditet érő órák labirintusában, hogy nyilván képtelenek rá a hallgatók, tehát tutort rendelnek mellé, gondolom a tanárok nagy örömére, mert így egyenként kell foglalkozniuk egy csomó hallgatóval.
2009. december 1., kedd
Összeesküvés elmélet
Tegnap este sokadszor éltem át Rómában, hogy 20 perc várakozás után (zuhogó esőben) megörültem, hogy hurrá itt a busz, de közelebbről feltűnt a felirat, hogy "deposito", utána még egy deposito, majd egy "fuori servizio", vagyis járnak buszok, csak a garázsba meg üzemen kívül. Viszont legalább 30 taxi lassított le a megállóban utasfogás céljából. Szerintem ez tálcán kínálja az oknyomozó újságírók számára a botrányszagot és az összeesküvés elméletet a taxivállalat és az ATAC (római BKV) megegyezéséről. Persze bizonyítékok és források hiányában nem kezdhet ezzel semmit valaki, aki történésznek készül, de elképzelni szórakoztató, hogy milyen botrányt csaphatna belőle a sajtó. =)
A modern Európa születése (nov. 24)
Nemesség (folytatás):
Egyéb nemesi foglalkozások: Angliában a tengerészet, kalózkodás (ha az a spanyolok ellen irányiul), mindenhol máshol a katonáskodás, és az udvari karrier. Ez a 17. században egyre vonzóbb, mindenki erre törekszik.
Az udvari posztok betöltői kevés tényleges hatalommamal bírnak, de közel kerülnek az uralkodóhoz, ezért nagy lesz a befolyásuk.
Akik nem kerülnek be az udvarba, a tanácsokon, hivatalokon keresztül kerülhetbek az uralkodó közelébe, de ez csak lassú előremenetelt tesz lehetővé.
A király bizalmasai általában ideiglenes megbízásokat teljesítenek pl. intendáns (vagy helyi megfelelője), nagykövet és egyéb diplomáciai feladatok. Cseréb ún. kegydíjban részesülnek, ami nem fizetés, hanem alkalmanként felajánlott ajándék. Ez lehet pl. az illető adósságainak kifizetése is.
A 17. században átalakult a király és a nemesség viszonya: a király egyre inkább alattvalóként tekintett rájuk. A 16. században még egészen közel állnak egymáshoz, együtt ünnepelnek, de néha még a csatában is együtt harcolnak. A 17. században már távolságtartás figyelhető meg, a nemesek a királyt fennségként kezelik (pl. nem ülhetnek le a jelenlétében), közegük is elválik.
A nemesség élettere is koncentrálódik: eltűnnek a helyi fórumok, megszűnnek a vidéki nemesek magánbirodalmai (pl. nincsenek már familiárisaik, elvesztik a kegyúri jogot stb.), és minden világi hatalom az udvarban összpontosul. A nemesek elvesztik az erőszakhoz való jogukat is: a 16. században még minden nemes megvédhette magát, de pár évtized múlva a király monopolizálja az erőszakot. Eltűnnek a nemesi magánhadseregek és a párbajokat is betiltják (általában halállal büntetik). Ezzel együtt eltörlik az ellenálláshoz való jogukat (már ahol volt).
Jogaik elvesztéséért cserébe a nemeseknek lehetőségük volt az udvari életbe bekerülni. Ez nemcsak luxussal járt de lett némi beleszólásuk a központi hatalomba, ami némileg kárpótolta őket a helyi hatalmuk elvesztéséért. Emiatt a legnagyobb büntetés, ami egy nemest érhetett az volt, hogy száműzik vidéki birtokaira (holott korábban ez volt a természetes közegük), mert ez meggátolja a társadalmi emelkedést. Átalakult a nemesi kultúra is: a 16. században a lovagi kultúra volt a jellemző, a vadászat, a lakomák stb. jelentették a szórakozást, de nem volt igény kifinomkult kultúrára (a legtöbb nemes olvasni sem tudott). A művelt hivatalnokok felemelkedése után a nemesek rájöttek, hogy ha meg akarják őrizni hatalmukat, meg kell szerezni valamilyen műveltséget, ezért sokan egyetemre mentek. Ezek után a műveltség lett a nemesség fokmérője és ideálja: az számított nemesnek, aki ismeri az udvari etikettet, van irodalmi műveltsége stb. A nemesek oktatására külön akadémiák nyíltak, ahol főleg jogot oktattak.
Ezzel egyidőben nemzetközibbé vált a nemesség, növekedett az országokon átívelő családok befolyása, akik egy európai nemesi közösséget alkottak. Összességében tehát elmondható, hogy nem gyengült meg a nemesség, bár helyi hatalma gyengült, a központi hatalomba a korábbiaknál nagyobb beleszólásuk lehetett. Azonban ez csak a gazdag arisztokratákra vonatkozott, a szegényebb nemesek valóban lecsúsztak.
Alacsonyabb rétegek:
1. Parasztság:
Még mindig ők voltak a legnagyobb társadalmi csoport. őket érintették legkevésbé a változások, helyzetük csak nagyon lassan vátozozz. A 17. században nagy népességrobbanás következett be, Európa népessége ismét elérte a pestis előtti szintet. Ez a parasztság körében magas munkanélküléséget (vagy a munkaerő elértéktelenedését) és birtokaprózódást okozott. A háborúk (nekik kellett ellátniuk a katonákat vagy ők maguk lettek katonák) és az intendánsok szigorú ellenőrzése csak tovább rontott a helyzeteten. A korszakban a világi és egyházi hatóságok is egyre jobban számontartották a parasztokat (főleg a rreformáció miatt).
A gazdálkodás módja is átalakult: a 16. században még faluközösségek működtek, a parssztok közös földeket műveltek és együtt döntötték el, mit és hol vessenek stb. Angliában ezt open-field rendszernek nevezték: a falu határán fekvő földeket teljesen felosztották (általában minden évben újra).
Változások a 17. században:
Anglia:
- bekerítések: vállalkozók megvásárolták a közföldeket legelőnek, szántónak vagy erdőnek. Nagybirtokos termelést folytattak, és a parasztokból bérmunkások lettek (vagy elmentek, ha már nem kaptak munkát, pl. ha minden földből legelő lett).
- tagosítás: a vállalkozók a legjobb földeket vették meg, amiket kiemeltek és összevontak (?)
A parasztság új rétegei:
- Yeoman/Freeholder: gazdag, középbirtokos parasztok, akik bekerített földeket műveltettek.
- Copyholder: korábban úrbéres földeket birtokoltak (hasonlóan az itteni jobbágyokhoz). Helyzetük az úrbér eltűnésével bizonytalanná vált, már nem a terményjáradék fejében kaptak földet, hanem bérelni kellett azt. Többségük lecsúszott, mert nem tudta fizetni a bérleti díjat vagy a rövidülő bérletek miatt munka nélkül maradtak.
- Cottager: zsellérek, földnélküli parasztok, bérmunkából éltek, ők voltak a legtöbben.
Franciaországban hasonló rétegződés volt:
- gazdag vállalkozó parasztok: megfelel a yeomannak, földet béreltek és piacra termeltek.
- kis- és középbirtokos parasztok: szinte önellátóak voltak, volt saját földjük. A király általában az erősítésükre törekedett mert nagyon sok adót fizettek.
- kisparasztok és béresek: zsellérek, itt is ők a többség.
A parasztok túlélési stratégiái:
- gyakran szorultak plusz jövedelemre, ezért pl. napszámot vállaltak, otthon kézműves cikkeket (pl. enyv, festék) állítottak elő, amivel még készpénzhez is juthattak. Néhányan eladták a földjeiket, mások intenzívebben kezdték el azokat használni zöldség, gyümölcs termesztésére (amit piacra vittek). Ha voltak állataik, eladhattak pl. tejet vagy tojást, a gazdagabbak hitelt is adtak (uzsora). Elterjedt volt a felesbérlet is: a parasztok a termény feléért béreltek és műveltek földeket, kiegészítő jövedelemként így is megérte.
- Életmódjukban is alkalmaztak ilyen stratégiákat: a nagycsaládok nem éltek együtt (ez egy tévhit!), de segítették egymást. A birtokaprózódást úgy kerülték el, hogy csak az egyik fiú kapott örökséget, illetve kevés hozományt fizettek (és a házasok csak később költöztek el). Nagy szerepet kapott a hagyományok őrzése is, ami a sok veszély ellenére a biztonság érzetét keltette.
Birtokok eloszlása:
Mindenhol a nagybirtok erősödött.
- Angliában: a földek 80%-a nagybirtokosok kezén volt.
- Hollandiában a vállalkozók és kereskedők középbirtokosok voltak, így gyakran és gyorsan kellett specializálódni, cagyis mást termelni. Maguk gabonát nem termeltek, hanem a Balti térségből importálták (saját haóikat használták, így nem lehetett őket megzsarolni a szállítmányok leállításával)
Kelet-Európában eközben az ún. második jobbágyság kezdődött el. A parasztokat röghöz kötötték, függő helyzetben maradtak. A föld a nemesség kezén volt, akik majorsági gazdálkodás keretében piacra termeltek.
A parasztok terhei viszont mindenhol hasonló mértékűek voltak, kb. a termény 20% kellett a tulajdonosnak/földesúrnak kifizetni. Közben új adók is megjelentek pl. fogyasztási (só, hús stb.) és házassági adó, de a rendkívüli hadiadó is rendszeressé vált. Emiatt rendszeressé váltak a parasztlázadások.
Sokan maradtak munka nélkül, ezért elvándorolnak, csavargók lesznek. Hasonló folyamat zajlott le a pestis után is, de ellenkező okokból: a parasztok értékesebbek lettek, megnőtt a mobilitásuk, és gyakran vándoroltak el olyan helyre, ahol úgy gondolták, többet kapnak a munkájukért (a földesurak egymással versengve akarták megszerezni a munkaerőt). Az uralkodók ezt röghözkötéssel és a vándorlás tiltásával próbálták akadályozni: akinek nem volt álalandó lakhelye vagy munkája, az társadalmon kívüli elemmé vált.
Korszakunkban ugyanez történt, de most nagyon sok paraszt nem talált munkát, így marginális elemek lettek, koldulásból vagy bűnözésből éltek. A 17. században átalakult a szegénységről élő kép: a szegénység negatív fogalom lett, bűnözéssel, erkölcstelenséggel hozták összefüggésbe, ellentétben a középkori Krisztusi szegénység képével. Már nem pozitív cselekedet pénzt adni egy koldusnak.
Az uralkodók intézkedései:
- tiltják a vándorlást és a koldulást, pl. Angliában aki 3 napnál több ideig nem dolgozik, az már csavargó.
- senki nem mehet el szabadon a munkáltatótól, csak elbocsátólevéllel.
- a városokból kitoloncolják a munkanélkülieket, koldusokat, hajléktalanokat (bár ilyenkor gyakran egy másik városban próbálnak szerencsét)
- kéynszermunka: ha valaki feljelent egy koldust, az egy időre a szolgája kell hogy legyen.
- gályarabság: kényszermunka, amivel az állam szolgálatába állítják.
- megbélyegzés vagy csonkítás: ezzel kiszűrhetővé teszik a visszaesőket.
- gyarmatokra száműzés
- nagyon ritkán kivégzés (pl. VIII. Henrik "véres törvényében")
Az ún. jó szegényeket (akik próbálnak dolgozni, de nem élnek meg, vagy valamilyen fogyatékosság miatt munkaképtelenek) viszont támogatják:
- korábban az önkéntes alamizsna és a szomszédságon belüli vagy egyházi gondoskodás volt a jellemző. A 17. századra viszont már túl sok lett a szegény, akiket a város vagy az egyház nem tudott ellátni. A korszakban ezért bevezetik az állami gondoskodást. Szűkítik is az ellátandó szegények körét: árvák, vakok, öregek, és mindenki, akinek van állandó lakhelye.
Anglia: Poor Laws:
- kötelező szegényadó (helyi szinten szedik, egy település a saját szegényeit kötelezően ellátja)
- rendszeres segély
- a szegény kézműveseknek az állam felvásárolja a termékeit
- a szegény gyerekeket kötelezően tanoncnak kell adni
- közmunkák pl. hídépítés, útmunka
Zubor Zalán
Egyéb nemesi foglalkozások: Angliában a tengerészet, kalózkodás (ha az a spanyolok ellen irányiul), mindenhol máshol a katonáskodás, és az udvari karrier. Ez a 17. században egyre vonzóbb, mindenki erre törekszik.
Az udvari posztok betöltői kevés tényleges hatalommamal bírnak, de közel kerülnek az uralkodóhoz, ezért nagy lesz a befolyásuk.
Akik nem kerülnek be az udvarba, a tanácsokon, hivatalokon keresztül kerülhetbek az uralkodó közelébe, de ez csak lassú előremenetelt tesz lehetővé.
A király bizalmasai általában ideiglenes megbízásokat teljesítenek pl. intendáns (vagy helyi megfelelője), nagykövet és egyéb diplomáciai feladatok. Cseréb ún. kegydíjban részesülnek, ami nem fizetés, hanem alkalmanként felajánlott ajándék. Ez lehet pl. az illető adósságainak kifizetése is.
A 17. században átalakult a király és a nemesség viszonya: a király egyre inkább alattvalóként tekintett rájuk. A 16. században még egészen közel állnak egymáshoz, együtt ünnepelnek, de néha még a csatában is együtt harcolnak. A 17. században már távolságtartás figyelhető meg, a nemesek a királyt fennségként kezelik (pl. nem ülhetnek le a jelenlétében), közegük is elválik.
A nemesség élettere is koncentrálódik: eltűnnek a helyi fórumok, megszűnnek a vidéki nemesek magánbirodalmai (pl. nincsenek már familiárisaik, elvesztik a kegyúri jogot stb.), és minden világi hatalom az udvarban összpontosul. A nemesek elvesztik az erőszakhoz való jogukat is: a 16. században még minden nemes megvédhette magát, de pár évtized múlva a király monopolizálja az erőszakot. Eltűnnek a nemesi magánhadseregek és a párbajokat is betiltják (általában halállal büntetik). Ezzel együtt eltörlik az ellenálláshoz való jogukat (már ahol volt).
Jogaik elvesztéséért cserébe a nemeseknek lehetőségük volt az udvari életbe bekerülni. Ez nemcsak luxussal járt de lett némi beleszólásuk a központi hatalomba, ami némileg kárpótolta őket a helyi hatalmuk elvesztéséért. Emiatt a legnagyobb büntetés, ami egy nemest érhetett az volt, hogy száműzik vidéki birtokaira (holott korábban ez volt a természetes közegük), mert ez meggátolja a társadalmi emelkedést. Átalakult a nemesi kultúra is: a 16. században a lovagi kultúra volt a jellemző, a vadászat, a lakomák stb. jelentették a szórakozást, de nem volt igény kifinomkult kultúrára (a legtöbb nemes olvasni sem tudott). A művelt hivatalnokok felemelkedése után a nemesek rájöttek, hogy ha meg akarják őrizni hatalmukat, meg kell szerezni valamilyen műveltséget, ezért sokan egyetemre mentek. Ezek után a műveltség lett a nemesség fokmérője és ideálja: az számított nemesnek, aki ismeri az udvari etikettet, van irodalmi műveltsége stb. A nemesek oktatására külön akadémiák nyíltak, ahol főleg jogot oktattak.
Ezzel egyidőben nemzetközibbé vált a nemesség, növekedett az országokon átívelő családok befolyása, akik egy európai nemesi közösséget alkottak. Összességében tehát elmondható, hogy nem gyengült meg a nemesség, bár helyi hatalma gyengült, a központi hatalomba a korábbiaknál nagyobb beleszólásuk lehetett. Azonban ez csak a gazdag arisztokratákra vonatkozott, a szegényebb nemesek valóban lecsúsztak.
Alacsonyabb rétegek:
1. Parasztság:
Még mindig ők voltak a legnagyobb társadalmi csoport. őket érintették legkevésbé a változások, helyzetük csak nagyon lassan vátozozz. A 17. században nagy népességrobbanás következett be, Európa népessége ismét elérte a pestis előtti szintet. Ez a parasztság körében magas munkanélküléséget (vagy a munkaerő elértéktelenedését) és birtokaprózódást okozott. A háborúk (nekik kellett ellátniuk a katonákat vagy ők maguk lettek katonák) és az intendánsok szigorú ellenőrzése csak tovább rontott a helyzeteten. A korszakban a világi és egyházi hatóságok is egyre jobban számontartották a parasztokat (főleg a rreformáció miatt).
A gazdálkodás módja is átalakult: a 16. században még faluközösségek működtek, a parssztok közös földeket műveltek és együtt döntötték el, mit és hol vessenek stb. Angliában ezt open-field rendszernek nevezték: a falu határán fekvő földeket teljesen felosztották (általában minden évben újra).
Változások a 17. században:
Anglia:
- bekerítések: vállalkozók megvásárolták a közföldeket legelőnek, szántónak vagy erdőnek. Nagybirtokos termelést folytattak, és a parasztokból bérmunkások lettek (vagy elmentek, ha már nem kaptak munkát, pl. ha minden földből legelő lett).
- tagosítás: a vállalkozók a legjobb földeket vették meg, amiket kiemeltek és összevontak (?)
A parasztság új rétegei:
- Yeoman/Freeholder: gazdag, középbirtokos parasztok, akik bekerített földeket műveltettek.
- Copyholder: korábban úrbéres földeket birtokoltak (hasonlóan az itteni jobbágyokhoz). Helyzetük az úrbér eltűnésével bizonytalanná vált, már nem a terményjáradék fejében kaptak földet, hanem bérelni kellett azt. Többségük lecsúszott, mert nem tudta fizetni a bérleti díjat vagy a rövidülő bérletek miatt munka nélkül maradtak.
- Cottager: zsellérek, földnélküli parasztok, bérmunkából éltek, ők voltak a legtöbben.
Franciaországban hasonló rétegződés volt:
- gazdag vállalkozó parasztok: megfelel a yeomannak, földet béreltek és piacra termeltek.
- kis- és középbirtokos parasztok: szinte önellátóak voltak, volt saját földjük. A király általában az erősítésükre törekedett mert nagyon sok adót fizettek.
- kisparasztok és béresek: zsellérek, itt is ők a többség.
A parasztok túlélési stratégiái:
- gyakran szorultak plusz jövedelemre, ezért pl. napszámot vállaltak, otthon kézműves cikkeket (pl. enyv, festék) állítottak elő, amivel még készpénzhez is juthattak. Néhányan eladták a földjeiket, mások intenzívebben kezdték el azokat használni zöldség, gyümölcs termesztésére (amit piacra vittek). Ha voltak állataik, eladhattak pl. tejet vagy tojást, a gazdagabbak hitelt is adtak (uzsora). Elterjedt volt a felesbérlet is: a parasztok a termény feléért béreltek és műveltek földeket, kiegészítő jövedelemként így is megérte.
- Életmódjukban is alkalmaztak ilyen stratégiákat: a nagycsaládok nem éltek együtt (ez egy tévhit!), de segítették egymást. A birtokaprózódást úgy kerülték el, hogy csak az egyik fiú kapott örökséget, illetve kevés hozományt fizettek (és a házasok csak később költöztek el). Nagy szerepet kapott a hagyományok őrzése is, ami a sok veszély ellenére a biztonság érzetét keltette.
Birtokok eloszlása:
Mindenhol a nagybirtok erősödött.
- Angliában: a földek 80%-a nagybirtokosok kezén volt.
- Hollandiában a vállalkozók és kereskedők középbirtokosok voltak, így gyakran és gyorsan kellett specializálódni, cagyis mást termelni. Maguk gabonát nem termeltek, hanem a Balti térségből importálták (saját haóikat használták, így nem lehetett őket megzsarolni a szállítmányok leállításával)
Kelet-Európában eközben az ún. második jobbágyság kezdődött el. A parasztokat röghöz kötötték, függő helyzetben maradtak. A föld a nemesség kezén volt, akik majorsági gazdálkodás keretében piacra termeltek.
A parasztok terhei viszont mindenhol hasonló mértékűek voltak, kb. a termény 20% kellett a tulajdonosnak/földesúrnak kifizetni. Közben új adók is megjelentek pl. fogyasztási (só, hús stb.) és házassági adó, de a rendkívüli hadiadó is rendszeressé vált. Emiatt rendszeressé váltak a parasztlázadások.
Sokan maradtak munka nélkül, ezért elvándorolnak, csavargók lesznek. Hasonló folyamat zajlott le a pestis után is, de ellenkező okokból: a parasztok értékesebbek lettek, megnőtt a mobilitásuk, és gyakran vándoroltak el olyan helyre, ahol úgy gondolták, többet kapnak a munkájukért (a földesurak egymással versengve akarták megszerezni a munkaerőt). Az uralkodók ezt röghözkötéssel és a vándorlás tiltásával próbálták akadályozni: akinek nem volt álalandó lakhelye vagy munkája, az társadalmon kívüli elemmé vált.
Korszakunkban ugyanez történt, de most nagyon sok paraszt nem talált munkát, így marginális elemek lettek, koldulásból vagy bűnözésből éltek. A 17. században átalakult a szegénységről élő kép: a szegénység negatív fogalom lett, bűnözéssel, erkölcstelenséggel hozták összefüggésbe, ellentétben a középkori Krisztusi szegénység képével. Már nem pozitív cselekedet pénzt adni egy koldusnak.
Az uralkodók intézkedései:
- tiltják a vándorlást és a koldulást, pl. Angliában aki 3 napnál több ideig nem dolgozik, az már csavargó.
- senki nem mehet el szabadon a munkáltatótól, csak elbocsátólevéllel.
- a városokból kitoloncolják a munkanélkülieket, koldusokat, hajléktalanokat (bár ilyenkor gyakran egy másik városban próbálnak szerencsét)
- kéynszermunka: ha valaki feljelent egy koldust, az egy időre a szolgája kell hogy legyen.
- gályarabság: kényszermunka, amivel az állam szolgálatába állítják.
- megbélyegzés vagy csonkítás: ezzel kiszűrhetővé teszik a visszaesőket.
- gyarmatokra száműzés
- nagyon ritkán kivégzés (pl. VIII. Henrik "véres törvényében")
Az ún. jó szegényeket (akik próbálnak dolgozni, de nem élnek meg, vagy valamilyen fogyatékosság miatt munkaképtelenek) viszont támogatják:
- korábban az önkéntes alamizsna és a szomszédságon belüli vagy egyházi gondoskodás volt a jellemző. A 17. századra viszont már túl sok lett a szegény, akiket a város vagy az egyház nem tudott ellátni. A korszakban ezért bevezetik az állami gondoskodást. Szűkítik is az ellátandó szegények körét: árvák, vakok, öregek, és mindenki, akinek van állandó lakhelye.
Anglia: Poor Laws:
- kötelező szegényadó (helyi szinten szedik, egy település a saját szegényeit kötelezően ellátja)
- rendszeres segély
- a szegény kézműveseknek az állam felvásárolja a termékeit
- a szegény gyerekeket kötelezően tanoncnak kell adni
- közmunkák pl. hídépítés, útmunka
Zubor Zalán
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
