A modern Európa születése (dec. 8.)

Zubor Zalán

Olvasás (folyt.):

Az olvasás elterjedésének következménye: többféle vélemény elterjed, össze lehet vetni régi szerzőket is. A szépirodalom, filozófia és a tudományok fellendülése Európában (hasonló csak a 18-19. században, a gépesített könyvnyomtatás megjelenésekor játszódott le).

DE a szóbeliség továbbra is nagyon fontos, pl. a meggyőzés, véleményformálás mindig szóban történik, pl. prédikáció, olvasó- baráti- vagy tudóskörök megbeszélései, szalonok

A kéziratos szövegek is használatban maradnak, általában a leginkább felforgató irodalom csak így tud terjedni. Jellemző módszer: levelezés: a szerző elküldi írásait barátainak, akik lemásolják (gyakran fizetett másolókkal) és újabb embereknek küldik el. Szerepe főleg a tájékoztatás, pl. vidéki ismerősök tájékoztatása a városi eseményekről.
Anyagi és népi kultúra:

A kultúra fogalma: minden jelenség vagy cselekvés, ami nem kizárólag biológiai meghatározottság.
Burke: a kultúra közösen értelmezett jelentések és értékek összessége, az ezeket hordozó tárgyakkal és jelképekkel együtt. A kultúra így rendszert alkot, a jelentések kultúrkörökként változnak.

Az anyagi kultúra fogalma: a termelés és fogyasztás tárgyai, amik körülveszik az embert, és az a mód, ahogy használja őket.
Forrásai:
- tárgyi leletek (probléma: a tárgyak funkciójára nem mindig lehet rájönni)
- képi ábrázolások, pl. vallási ábrázolások: a bibliai jeleneteket korabeli környezetbe helyezik. Probléma: az ábrázolásokat szigorúan szabályozzák, pl. az utolsó vacsora-képeken nem látunk villát, (mert pontosan követik a bibliai leírást) még akkor sem, amikor már elterjedt mindenhol.
- leltárak (végrendeletek): csak az értékes dolgokról lehet belőlük értesülni. Minél gazdagabb az illető, ez annál inkább igaz: főnemesek már szinte csak kúriákról és nemesfémről rendelkeznek, az egyéb ingóságokat meg sem említik.
- országleírások (amikor egy szerző saját hazáját írja le): gyakran idealizáltak
- útleírások: megértésükhöz érdemes ismerni a szerző hazájának viszonyait is
- naplók, memoárok
- értekezések (mesterségekről, ruhákról)

A anyagi kultúra változásai:

1. étkezés: 1550-re „megtelik” Európa, ezért visszaszorul a húsfogyasztás (minden földet bevetnek gabonával, mert egy adott területen több gabonát lehet termelni mint húst). A szegények főleg kenyeret esznek, emiatt gyengül a szervezetük, gyakoriak lesznek a járványok. Az egyoldalú táplálkozás miatt a szegények kiszolgáltatottak az időjárásnak: szárazság, rossz termés idején gyakoriak az éhínségek. Ez viszont csak Franciaországra, Itáliára és Németországra igaz, keleten és Angliában nagy arányú marad a húsevés és állattartás.

A korszakban új növényeket hoznak be (rizs, burgonya, kukorica), ami némileg csökkenti a parasztok kiszolgáltatottságát. Különösen a krumpli („Európát a burgonya mentette meg”), mert rossz időben is megmarad a föld alatt. Új élvezeti cikkek a dohány, kávé, tea, cukor, kakaó. Ezeket eredetileg gyógyszerként használták, majd luxuscikkekké váltak.

A húsfogyasztás státusszimbólum lett, a húsok között rangsort állítottak: sózott disznóhús (legalantasabb), birka és sertéshús, marhahús (polgárok), vadhús, vadmadarak (legelőkelőbb).

2. Lakások: a gazdagok lakásai változnak, de a vidéki szegények házai lényegében változatlanok. Új bútorokat kezdenek használni: korábban mindent ládákban tartottak, padokon ültek és csak étkezőasztalok voltak. A 16. században elterjedtek a szekrények (és üveges szekrények), székek, íróasztalok, az ágyakon szalma helyett a matrac.
Építőanyagok: a faházakat (főleg a városi tűzvészek miatt) felváltották a tégla- és kőházak, megjelent az üvegablak (korábban erre hártyát használtak)

A szobák és a bútorok is specializálódnak: korábban minden egy térben zajlott, de most a gazdagoknál elváltak a helyiségek. Megjelent az előszoba, szalon (fogadószoba), hálószoba, öltöző, dolgozószoba.

2. Státuszszimbólumok:
Az étkezés, a szobák berendezése és az öltözködés is kifejezhette a státuszt. Angliában pl. ruharendeleteket hoztak: arany, bíbor vagy fekete ruhát csak főnemes viselhet, ugyanez vonatkozott egyes szőrmékre.

Egyéb státuszszimbólumok:
- ló
- hintó
- könyvtárszoba (polgároknál, nemcsak a gazdagságot, de a műveltséget is hirdette)
- festmények: a holland polgárságra volt jellemző, a lakás minden helyiségére tettek festményeket. Így született a csendélet, amit eredetileg konyhába vagy étkezőbe szántak.
- fűszerek: a középkorban a bors volt az előkelő fűszer, mert nagyon drágán (azonos súlyú aranyért) lehetett csak beszerezni, ezért nagyon népszerű volt a nemesek között (ld. korabeli receptek). A 16. században már nagy mennyiségben importálták, ezért kiment a divatból, helyette a még drágább zöldfűszerek jöttek divatba.

A népi kultúra:

Folyamatos az átjárás a népi és elit kultúra között, egyes elit dolgok (pl. bors, lovagregények) „lesüllyednek”, de néha népi dolgok jönnek divatba az elitnél (pl. táncok: csárdás, palotás).

Peter Burke: a középkorban nem vált el egymástól a két kultúra, hanem volt egy közös európai kulturkincs, aminek mindenki részese volt. Elit kultúráról csak a tanult rétegek esetén beszélhetünk, de ők a közös kultúrát is ápolták. Csak a kora-újkorban vált szét igazán a kettő. Nem a kultúra tárgyaiban kell keresni a különbséget, hanem a használat módjában.

A népi kultúra forrásai: kevés van, mert főleg szóban terjedt:
- betiltásukról szóló iratok (pl. farsang, karnevál betiltása)
- prédikációk (pl. Angliában a puritánok prédikáltak a színház, a karnevál stb. ellen)
- tovább élő szokások
- útleírások
-egyházi leírások (hiedelmekről, babonáról)
- népi ponyvairodalom (ez bizonytalan forrás, mert nem tudni, milyen származású írók írták, vagy hogy kik olvasták valójában)

A népi kultúra jellemző intézményei:
- bolondapátság vagy fiatalok apátsága: a falu vagy város fiataljainak köre, ők szervezték a mulatságokat, ünnepeket, színházakat. A bevett szokások ellen védőket (pl. ha egy férfi hagyta, hogy verje a felesége – fordítva nem volt baj) nyilvánosan megbüntették (pl. macskazene, Franciaországban Chari-vari: éjjel a bűnös háza elé vonultak és zajt csaptak, és csak akkor hagyták abba, ha az pl. adott nekik egy hordó bort. Súlyosabb bűnök esetén nyilvánosan megalázták a vétkest, pl. szurokkal és tollakkal öntötték le, hátrafele ülve végiglovagoltatták a városon stb.)
- céhek: külön szubkultúrákat alkottak, ld. előző jegyzetek.

Jellemző műfajok, elemek:
- népdal, népmese
- misztériumjátékok (városi): vallási gyökerű, de valójában szórakoztató előadások voltak (pl. az ördög komikus figura, aki Jézusnál sokkal nagyobb szerepet kapott) 16 század végére betiltották.
- hiedelmek, babonák, mágikus szokások: néha ráépültek a kereszténységre (népi vallásosság). A vallás eltorzításának is tekinthető, pl. babonás szenttisztelet (a szenteknek gyógyító erőt tulajdonítanak, hozzájuk imádkoznak egyes problémákkal), szentképek imádata, mágikus használata, szenteltvíz babonás használata gyógyításra stb. (megj.: akit érdekel ez a téma, az olvassa el Peter Brown: A szentkultusz c. könyvét, ő pont az ellenkezőjét állítja annak, ami az órán elhangzott).
- ünnepek: vallási ünnepek köré épültek népszokások (bár szerintem pont fordítva, a keresztény ünnepnapok épültek az eredetileg pogány ünnepek köré…). Legfontosabb a farsang (v. karnevál): akár két hétig is tarthatott, lényege a társadalmi szerepek felcserélése volt: a férfiak nőnek, vagy állatnak öltöztek, a szolgákból urak lettek stb.
Szimbolizálhatta még a pogány világ (mivel után jön a nagyböjt) vagy a tél elmúlását (ld. szalmabáb elégetése), lehetett termékenységi ünnep. Társadalmi funkciója a rögzült hierarchia felrúgása volt (Victor Turner), de csak ideigleneses, utána minden visszaállt a normális kerékvágásba. Így a farsang csak megerősítette a hierarchiát, biztonsági szelep volt.
- népi bölcsességek, közmondások, megfigyelések (pl. időjárás)

Változások a korszakban: a népi és elit kultúra eltávolodott, az elit erkölcstelennek vagy pogánynak bélyegezte a népszokásokat, megpróbált nekik véget vetni. Főleg protestánsokra volt jellemző: pl. a boszorkányüldözés a népi kultúra elnyomásának is tekinthető. Kevésbé drasztikus lépés volt a falusi missziók felállítása és az ünnepségek betiltása. Városokban új szokásokat vezettek be, pl. a tűzijáték: lekötötte a tömegeket, de nem forgatta fel a várost, passzív szórakozásként helyettesítette a farsangot. Máskor az elit megtartott egyes szokásokat, de elvonult a köznéptől létrehozta saját intézményeit (pl. színház: Franciaországban a vásári előadások mellé megjelent az udvari színjátszás).