Nemesség (folytatás):
Egyéb nemesi foglalkozások: Angliában a tengerészet, kalózkodás (ha az a spanyolok ellen irányiul), mindenhol máshol a katonáskodás, és az udvari karrier. Ez a 17. században egyre vonzóbb, mindenki erre törekszik.
Az udvari posztok betöltői kevés tényleges hatalommamal bírnak, de közel kerülnek az uralkodóhoz, ezért nagy lesz a befolyásuk.
Akik nem kerülnek be az udvarba, a tanácsokon, hivatalokon keresztül kerülhetbek az uralkodó közelébe, de ez csak lassú előremenetelt tesz lehetővé.
A király bizalmasai általában ideiglenes megbízásokat teljesítenek pl. intendáns (vagy helyi megfelelője), nagykövet és egyéb diplomáciai feladatok. Cseréb ún. kegydíjban részesülnek, ami nem fizetés, hanem alkalmanként felajánlott ajándék. Ez lehet pl. az illető adósságainak kifizetése is.
A 17. században átalakult a király és a nemesség viszonya: a király egyre inkább alattvalóként tekintett rájuk. A 16. században még egészen közel állnak egymáshoz, együtt ünnepelnek, de néha még a csatában is együtt harcolnak. A 17. században már távolságtartás figyelhető meg, a nemesek a királyt fennségként kezelik (pl. nem ülhetnek le a jelenlétében), közegük is elválik.
A nemesség élettere is koncentrálódik: eltűnnek a helyi fórumok, megszűnnek a vidéki nemesek magánbirodalmai (pl. nincsenek már familiárisaik, elvesztik a kegyúri jogot stb.), és minden világi hatalom az udvarban összpontosul. A nemesek elvesztik az erőszakhoz való jogukat is: a 16. században még minden nemes megvédhette magát, de pár évtized múlva a király monopolizálja az erőszakot. Eltűnnek a nemesi magánhadseregek és a párbajokat is betiltják (általában halállal büntetik). Ezzel együtt eltörlik az ellenálláshoz való jogukat (már ahol volt).
Jogaik elvesztéséért cserébe a nemeseknek lehetőségük volt az udvari életbe bekerülni. Ez nemcsak luxussal járt de lett némi beleszólásuk a központi hatalomba, ami némileg kárpótolta őket a helyi hatalmuk elvesztéséért. Emiatt a legnagyobb büntetés, ami egy nemest érhetett az volt, hogy száműzik vidéki birtokaira (holott korábban ez volt a természetes közegük), mert ez meggátolja a társadalmi emelkedést. Átalakult a nemesi kultúra is: a 16. században a lovagi kultúra volt a jellemző, a vadászat, a lakomák stb. jelentették a szórakozást, de nem volt igény kifinomkult kultúrára (a legtöbb nemes olvasni sem tudott). A művelt hivatalnokok felemelkedése után a nemesek rájöttek, hogy ha meg akarják őrizni hatalmukat, meg kell szerezni valamilyen műveltséget, ezért sokan egyetemre mentek. Ezek után a műveltség lett a nemesség fokmérője és ideálja: az számított nemesnek, aki ismeri az udvari etikettet, van irodalmi műveltsége stb. A nemesek oktatására külön akadémiák nyíltak, ahol főleg jogot oktattak.
Ezzel egyidőben nemzetközibbé vált a nemesség, növekedett az országokon átívelő családok befolyása, akik egy európai nemesi közösséget alkottak. Összességében tehát elmondható, hogy nem gyengült meg a nemesség, bár helyi hatalma gyengült, a központi hatalomba a korábbiaknál nagyobb beleszólásuk lehetett. Azonban ez csak a gazdag arisztokratákra vonatkozott, a szegényebb nemesek valóban lecsúsztak.
Alacsonyabb rétegek:
1. Parasztság:
Még mindig ők voltak a legnagyobb társadalmi csoport. őket érintették legkevésbé a változások, helyzetük csak nagyon lassan vátozozz. A 17. században nagy népességrobbanás következett be, Európa népessége ismét elérte a pestis előtti szintet. Ez a parasztság körében magas munkanélküléséget (vagy a munkaerő elértéktelenedését) és birtokaprózódást okozott. A háborúk (nekik kellett ellátniuk a katonákat vagy ők maguk lettek katonák) és az intendánsok szigorú ellenőrzése csak tovább rontott a helyzeteten. A korszakban a világi és egyházi hatóságok is egyre jobban számontartották a parasztokat (főleg a rreformáció miatt).
A gazdálkodás módja is átalakult: a 16. században még faluközösségek működtek, a parssztok közös földeket műveltek és együtt döntötték el, mit és hol vessenek stb. Angliában ezt open-field rendszernek nevezték: a falu határán fekvő földeket teljesen felosztották (általában minden évben újra).
Változások a 17. században:
Anglia:
- bekerítések: vállalkozók megvásárolták a közföldeket legelőnek, szántónak vagy erdőnek. Nagybirtokos termelést folytattak, és a parasztokból bérmunkások lettek (vagy elmentek, ha már nem kaptak munkát, pl. ha minden földből legelő lett).
- tagosítás: a vállalkozók a legjobb földeket vették meg, amiket kiemeltek és összevontak (?)
A parasztság új rétegei:
- Yeoman/Freeholder: gazdag, középbirtokos parasztok, akik bekerített földeket műveltettek.
- Copyholder: korábban úrbéres földeket birtokoltak (hasonlóan az itteni jobbágyokhoz). Helyzetük az úrbér eltűnésével bizonytalanná vált, már nem a terményjáradék fejében kaptak földet, hanem bérelni kellett azt. Többségük lecsúszott, mert nem tudta fizetni a bérleti díjat vagy a rövidülő bérletek miatt munka nélkül maradtak.
- Cottager: zsellérek, földnélküli parasztok, bérmunkából éltek, ők voltak a legtöbben.
Franciaországban hasonló rétegződés volt:
- gazdag vállalkozó parasztok: megfelel a yeomannak, földet béreltek és piacra termeltek.
- kis- és középbirtokos parasztok: szinte önellátóak voltak, volt saját földjük. A király általában az erősítésükre törekedett mert nagyon sok adót fizettek.
- kisparasztok és béresek: zsellérek, itt is ők a többség.
A parasztok túlélési stratégiái:
- gyakran szorultak plusz jövedelemre, ezért pl. napszámot vállaltak, otthon kézműves cikkeket (pl. enyv, festék) állítottak elő, amivel még készpénzhez is juthattak. Néhányan eladták a földjeiket, mások intenzívebben kezdték el azokat használni zöldség, gyümölcs termesztésére (amit piacra vittek). Ha voltak állataik, eladhattak pl. tejet vagy tojást, a gazdagabbak hitelt is adtak (uzsora). Elterjedt volt a felesbérlet is: a parasztok a termény feléért béreltek és műveltek földeket, kiegészítő jövedelemként így is megérte.
- Életmódjukban is alkalmaztak ilyen stratégiákat: a nagycsaládok nem éltek együtt (ez egy tévhit!), de segítették egymást. A birtokaprózódást úgy kerülték el, hogy csak az egyik fiú kapott örökséget, illetve kevés hozományt fizettek (és a házasok csak később költöztek el). Nagy szerepet kapott a hagyományok őrzése is, ami a sok veszély ellenére a biztonság érzetét keltette.
Birtokok eloszlása:
Mindenhol a nagybirtok erősödött.
- Angliában: a földek 80%-a nagybirtokosok kezén volt.
- Hollandiában a vállalkozók és kereskedők középbirtokosok voltak, így gyakran és gyorsan kellett specializálódni, cagyis mást termelni. Maguk gabonát nem termeltek, hanem a Balti térségből importálták (saját haóikat használták, így nem lehetett őket megzsarolni a szállítmányok leállításával)
Kelet-Európában eközben az ún. második jobbágyság kezdődött el. A parasztokat röghöz kötötték, függő helyzetben maradtak. A föld a nemesség kezén volt, akik majorsági gazdálkodás keretében piacra termeltek.
A parasztok terhei viszont mindenhol hasonló mértékűek voltak, kb. a termény 20% kellett a tulajdonosnak/földesúrnak kifizetni. Közben új adók is megjelentek pl. fogyasztási (só, hús stb.) és házassági adó, de a rendkívüli hadiadó is rendszeressé vált. Emiatt rendszeressé váltak a parasztlázadások.
Sokan maradtak munka nélkül, ezért elvándorolnak, csavargók lesznek. Hasonló folyamat zajlott le a pestis után is, de ellenkező okokból: a parasztok értékesebbek lettek, megnőtt a mobilitásuk, és gyakran vándoroltak el olyan helyre, ahol úgy gondolták, többet kapnak a munkájukért (a földesurak egymással versengve akarták megszerezni a munkaerőt). Az uralkodók ezt röghözkötéssel és a vándorlás tiltásával próbálták akadályozni: akinek nem volt álalandó lakhelye vagy munkája, az társadalmon kívüli elemmé vált.
Korszakunkban ugyanez történt, de most nagyon sok paraszt nem talált munkát, így marginális elemek lettek, koldulásból vagy bűnözésből éltek. A 17. században átalakult a szegénységről élő kép: a szegénység negatív fogalom lett, bűnözéssel, erkölcstelenséggel hozták összefüggésbe, ellentétben a középkori Krisztusi szegénység képével. Már nem pozitív cselekedet pénzt adni egy koldusnak.
Az uralkodók intézkedései:
- tiltják a vándorlást és a koldulást, pl. Angliában aki 3 napnál több ideig nem dolgozik, az már csavargó.
- senki nem mehet el szabadon a munkáltatótól, csak elbocsátólevéllel.
- a városokból kitoloncolják a munkanélkülieket, koldusokat, hajléktalanokat (bár ilyenkor gyakran egy másik városban próbálnak szerencsét)
- kéynszermunka: ha valaki feljelent egy koldust, az egy időre a szolgája kell hogy legyen.
- gályarabság: kényszermunka, amivel az állam szolgálatába állítják.
- megbélyegzés vagy csonkítás: ezzel kiszűrhetővé teszik a visszaesőket.
- gyarmatokra száműzés
- nagyon ritkán kivégzés (pl. VIII. Henrik "véres törvényében")
Az ún. jó szegényeket (akik próbálnak dolgozni, de nem élnek meg, vagy valamilyen fogyatékosság miatt munkaképtelenek) viszont támogatják:
- korábban az önkéntes alamizsna és a szomszédságon belüli vagy egyházi gondoskodás volt a jellemző. A 17. századra viszont már túl sok lett a szegény, akiket a város vagy az egyház nem tudott ellátni. A korszakban ezért bevezetik az állami gondoskodást. Szűkítik is az ellátandó szegények körét: árvák, vakok, öregek, és mindenki, akinek van állandó lakhelye.
Anglia: Poor Laws:
- kötelező szegényadó (helyi szinten szedik, egy település a saját szegényeit kötelezően ellátja)
- rendszeres segély
- a szegény kézműveseknek az állam felvásárolja a termékeit
- a szegény gyerekeket kötelezően tanoncnak kell adni
- közmunkák pl. hídépítés, útmunka
Zubor Zalán
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése