Az én bevezetőm
· A könyv adatai:
Szabolcsi Lajos: Két emberöltő. Az Egyenlőség évtizedei
(1881-1931). Bp., MTA Judaisztikai Kutatócsoport, 1993.
|
Szabolcsi Lajos emlékiratai az Egyenlőség című
magyar zsidó folyóirat évtizedeiről. A „két emberöltő” apjára, Szabolcsi
Miksára és magára vonatkozik. Az emlékiratokat 1940 és 42 között írta, a
zsidótörvények és a munkaszolgálat árnyékában. Fő koncepciója, hogy a
magyarországi zsidóságnak sokkal több köze volt a szegedi gondolathoz, mint a
tanácsköztársasághoz, ezért jogtalan a Horthy-rendszer üldöző politikája. A II.
VH alatt az emlékiratok egy része eltűnt, de nagy részét a fia, Szabolcsi Miklós
irodalomtörténész (József Attila monográfusa) kiadta.
·
A Szabolcsi családnak több nagy tagja is volt,
kezdve Szabolcsi Miksán, aki a tiszaeszlári per idején kötelezte el magát az
újságírás mellett, amellett, hogy költő
volt. Az ő fiai Lajos, ennek a könyvnek a szerzője, és Bence, a híres
zeneesztéta. Lajos egyik fia Miklós, a kisebbik „eltűnt 1944-ben”.
·
Az általam ki nem jegyzetelt (mert PDP-hoz és
VV-hoz nem kapcsolódó) részei is hihetetlenül izgalmasak a könyvnek. Az átlag
memoárnál történetileg hitelesebb, mert Szabolcsi Lajos bőségesen használta az
Egyenlőség archívumát.
3. A
magyar zsidóság kibontakozik a derengésben
·
Tök jó leírás a zsidó felekezet működéséről 1868
után, végre megértettem, h most hogy van az, h VV szerint nem volt orsz.
szervezet, Raj Tamás szerint meg volt
·
Két Országos Iroda volt: neológ, orti. Ezek
lettek volna az országos szervezetek csúcsszervei, de a hozzájuk tartozandó
helyi szervek nem jöttek létre. „Községkerületek” lettek volna a ,egyei
szervek.
·
A Wahrmann-Goldziher rezsim egyedül akart
uralkodni Eszlár után, nem kért az Országos Iroda gyámkodásából. A pesti
zsidóság a magyar neológ zsidóság- volt a jelszavuk. Az Egyenlőség kezdettől
anyagi viszonyban volt a pesti hitközséggel, úh elkezdte támadni az Orsz.
Irodát.
·
Sz Egyenlőség a pesti hitközség, a Magyar Zsidó
Szemle az Orsz. Iroda szócsöve lett
·
1884 eszlárral kapcsolatban Apponyi
kijelentette, h „ő hívő katholikus, márpedig hívű katholikus nem lehet
antiszemita.” P. 43.
·
Az 1885-ös felsőházi reform ügye. A kormány
javaslatának 5. szakaszának D pontja: a főrendiházban a zsidóságot egy hitfőnök
képviseli, akit a király a kormány előterjesztése alapján kinevez.
·
-> Freudiger Mózes, a bp-i ortik vezére a
Nemzet hasábjain Jókaihoz fordult, h képviselje, h 1 neológ és 1 orti legyen a
főrendiházban, ne 1 hitfőnök. Jókai felkarolta az orti ügyet. De Tisza nem
engedett abból, h igenis 1 képviselő legyen.
·
-> erre a szegedi hitközség ellenakciója:
prsz tiltakozás, h egy képviselőt választani
kell, nem kinevezni-> erre
jelentette ki Trefort, h de ez enm egy felekezet, úh hogy tudna választani
·
(szóval összefoglalva: a zsidók addig
kötözködtek a reformjavaslattal, amíg nem lett semmi az egészből… mármint az ő
szempontjukból)
·
A képviselőház elfogadta a reformot az 1 zsidó
főrenddel is, de a főrendiház nem akart zsidó főrendet, úh, visszadobta
·
A király javaslata Tiszának: kössön
kompromisszumot, ejtse el a zsidó képviseletet, és miután 20 főrendet úgyis a
király nevez ki, közéjük jelöljön a kormány zsidókat. Ez lett: kihagyták, h
legyen a zsidóság képviselve, de Őfelsége kinevezett a 20 kinevezett főrend
között 2 zsidót is.
·
1886 Szabolcsi Miksa megveszi az Egyenlőséget.
Munkatársai Kiss József és Polák Illés is.
4. A
mezítlábasok kis csoportja megcsinálja a recepciót
·
1889 Rózsa Izsó (a szegedi hitközség részéről)
írt feliratot Csáky Albin kultuszminiszterhez, h hívjon össze orsz zsidó nagygyűlést.
Nem lett eredmény, de felkeltette a közvélemény érdeklődését a témában és az
Egyenlőség azt fenn is tartotta a továbbiakban.
·
1887 megszűnt az Antiszemita Párt
·
Protestáns vezetők panaszai amiatt, h tömegével
elkeresztelték a kat papok a prot szülők gyerekeit-> Csáky Albin rendelete
az elkeresztelés ellen
·
A zsidü felekezet nem bevett státuszának
hátrányairól szóló konkrét példák 1890-ből
o
tápiószelei hitközség megválasztott rabbijáról
kiderült, h a skót misszió fizetett alkalmazottja-> el akarta bocsátani a
közösség-> kultuszminisztérium nem engedte meg
o
Ferenc Jóska Besztercén, Temesváron és Galgócon
járt és nem fogadta a hitközségek küldöttségeit
o
A király szülinapjára nem hívták meg a zsidó
felekezetet
o
Hódmezővásárhelyen egy házaló handlé vallási
esketést végzett, Löw Immánuel szegedi főrabbi panasza dacára a
kultuszminisztérium megerősítette az esküvőt és kötelezte a hitközséget, h
anyakönyvezze
o
Szigetváron Pollák Reginát (11 éves) tvtelenül
elkeresztelték, a hitközség panaszát elutasította a kultuszminisztérium
o
Dr. Klein Mór nagybecskereki rabbi kérését, h a
zsidó gyerekeknek zsidó ünnepeken ne kelljen iskolába járni elutasították
o
-> mindez azért történhetett meg, mert csak
megtűrt vallás volt
·
A recepciót programjukká tevők: Szabolcsi Miksa,
Vázsonyi V., Márkus Dezső ügyvéd, Vázsonyi Jenő mérnök, Palágyi Lajos és
Palágyi Menyhért professzorok, Fleischmann Sándor ügyvéd, Magai Emil
rabbijelölt, Kabos Endre hírlapíró,
·
„E kis tábor prófétája és tűzoszlopa egy 22 éves
fiatal ügyvédjelölt volt, dr. Vázsonyi Vilmos, ki mint az egyetemi ifjúság
bálványozott szónoka, a véderő-vita alkalmából országos hírnévre tett szert.
Mély jogi tudás, izzó hazafiság, büszke zsidó öntudat jellemezték őt.” P. 55.
·
Ez a pol harc néhány szegény zsidó újságíró
kezdeményezése volt, 5 esztendeig tartott
·
Az első 2 év a belső harccal telt, a másik 3 a sötétség hatalmaival való
harccal a parlament fórumain
·
„Dr. Vázsonyi Vilmos „A végtelen kérdés” című
vezércikkével indította meg a recepció mozgalmát 1889-ben.” P. 56. [Nahát a
cikk címe nem ez volt, hanem: Viszonosság és szervezet]
·
Vázsonyi szózatát követték Márkus Dezső és
Szabolcsi Miksa felhívásai a vidéki hitközségekhez
·
1891 végén 230 vidéki hitközség tartott
rendkívüli közgyűlést és fogadott el határozati javaslatot a recepció sürgős
megvalósítása érdekében: 1. kisvárdai orti közösség, 2. máramarosszigeti orti
·
Össz. 94 parlamenti képviselőjelölt tett
ígéretet a recepció leendő megszavazására, akik be is jutottak aztán. Pl. ifj.
Andrássy Gyula, Apponyi Albert, Dési Zoltán, Podmaniczky Frigyes
·
Csak a legnagyobb zsidó testület, a 7000res
pesti hitközség hallgatott, aminek elnöke Wahrmann Mór volt, a
legtekintélyesebb zsidó Mo-n [az első zsidó felekezetű parlamenti képviselő
Mo-n].
·
Wahrmann magához kérette a recepció
kezdeményezőit. Hagyják abba, mert eredményre nem fog vezetni, de a kormány
helyzetét nehezíti és az antiszemitizmust lángra lobbantja. -> szóváltás
után Vázsonyiék otthagyták. Wahrmann a hitközség legközelebbi ülésén így nyilatkozott:
„a recepciót a mezítlábasok kis csoportja akarja megcsinálni, de ebből sohasem
lesz törvény.” P. 58.
·
Mezei Mór lipótvárosi ügyvéd viszont
belelkesedett, ő is magához kérette Szabolcsi Miksát és társait, és részvételi
szándékát jelezte, mondván, h Wahrmannt kényszeríteni fogja, h a pesti
hitközség is nyissa meg kapuit a recepciónak. (p. 58.)
·
Mezei Mór lett a recepciós mozgalom
vezérlőbizottságának elnöke
·
A pesti hitközség új dísztermének (Síp u. 6.)
első rendezvénye a recepciós nagygyűlés volt 1892. jan. 6-án. A teremben ült
Wahrmann Mór is és hajlandó lett támogatni a mozgalmat.
·
Mezei Mórt megválasztották elnöknek, VV
előterjesztette javaslatát, Márkus Dezső, Tenzer Pál, Feleki Béla szólaltak
fel. VV-t és Szabolcsi Miksát a lelkes tömeg a vállán vitte ki a teremből.
Marczali Henriket bízták meg memorandum írásával.
·
VV Irányi Dánielt, atyai jóbarátját kereste fel
támogatásért.
·
1892. máj. 26-tól (amikor Irányi Dániel
határozati javaslatot terjesztett be róla) 3 évig a képviselőház napirendjén
volt a recepció.
·
A zsidóságon belül is megindult egy
ellenmozgalom, a neol. És az orti Orsz. Iroda külön-külön kezdte el fúrni. Az utóbbi elnöke, Reich Ignác átokkal
fenyegette meg a csatlakozó orti közösségeket, mert szerinte a recepciós
mozgalom csak a neológia uralmi harca volt, az ortodoxia megsemmisítésének
céljával. Külön ortodox recepciót követelt. 1892-ben a rabbigyűlés tényleg
cherem alá helyezte a recepciót. [cherem=kiátkozás]
·
A neológ iroda, amit Schweiger Márton vezetett
szintén mindent elkövetett, h Vázsonyiékat „elkeserítse és gátolja” p. 61.
·
A neológ iroda ellen VV vette fel a harcot és
úgy eldurvult, h lovagias ügye lett Mezey Ferenccel miatta. [később a
párbajellenes mozgalom vezére lett VV]
·
Felébredtek évtizedes álmukból a községkerületek
·
Monoron megválasztották VV-t községkerületi
képviselőnek. És a Pest megyei izraelita községkerületi ülésen (24 éve nem volt
már ilyen akkor) indítványt terjesztett be a kongresszusi szabályzat
újraalkotásáról.
·
Ferenc Jóska hozzájárult a recepció előzetes
szentesítéséhez, de a Szapáry-kormány többi egyh pol reformját elutasította.
Szapáry lemondott, jött a Wekerle.kormány 1892 novemberében. A kultuszminiszter
Csáky Albin maradt.
·
Recepció elleni antiszemita képviselőházi
megnyilvánulások: Thaly Kálmán, Polónyi Géza
·
Vaszary Kolos hgprímás mozgalmat indított a
recepció ellen, elérte, h a kat püspöki kar kimondja: „a zsidóságot nem lehet
recipiálni, mert a zsidóság nem felekezet, hanem nemzet, külön nemzeti életet
él, külön nemzeti törvényei vannak.” P. 63.
·
Bécsben Lueger keresztényszocialistái tartottak
tiltakozó gyűlést
·
Nagyszebeni gyűlés: román pópák tiltakoztak a
zsidó vallás egyenjogúsítása ellen, azt panaszolva, h a zsidók magyarosítják el
Erdélyt, ezért akarja őket megjutalmazni a kormány. [kár, h az antiszemita népnemzeti
magyarok sosem akarják meglátni ezt az aspektust]
·
1894. márc. 4-én Rákos mezején szabadelvű
nagygyűlést hirdetett a polgárság: közel negyedmillióan vettek részt (p. 64.)
·
Egész Eu. felfigyelt
·
Közben a főrendiház visszadobta a polg
házasságról szóló tvjavaslatot-> Wekerle lemondott
·
Király kénytelen megint Wekerlét megbízni
kormányalakítással
·
1894. jún. 26. képviselőház tárgyalni kezd a
recepciós javaslatról, 180 szavazattal 3 ellenében el is fogadta
·
A főrendiház tovább akadékoskodott
természetesen, amikor aztán 107en szavaztak mellette és 107en ellene, az elnök
igennel szavazott.
·
Szabolcsi Miksa VV-ról: „Tüneményes elme, tiszta
jellem, zseniális szónoki tehetség: ez volt a recepció Vázsonyi Vilmosa.
Nélküle sohsem értünk volna el eredményt. Az ő tüze lobogott mindannyiunkban, ő
vitt magával hevével és lelkesedésével.” P. 69.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése