Field of Cloth of Gold: Calais-i város (Le Camp du Drap d'Or), 1514-ben a VIII. Henrik angol és I. Ferenc francia király találkozójának színhelye volt. A két király itt akart szövetséget kötni, amiből végül nem lett semmi. Neve a két király öltözékéből származik, ami sok aranyozott textilt tartalmazott. A találkozó tipikus példája a korszak nagyszabású királyi propagandaeseményeknek.
Pilgrimage of Grace: kegyelem zarándoklata, 1536-os Észak-Angliai (főleg yorki) felkelés a kolostorok feloszlatása, az angol reformáció és egyházszakadás ellen. Kudarcba fulladt, a vezető papokat és főurakat letartóztatták.
Kett’s Rebellion: Robert Kett által vezetett lázadás 1549-ben, Norfolkban, a bekerítések ellen. Bár Kett maga is földesúr volt, részt vett saját kerítéseinek lebontásában, majd 15000-es tömeg élén elfoglalta Norwich városát és több falut. A lázadást végül leverték, Kettet felakasztották.
Északi felkelés: 1569-es felkelés I. Erzsébet ellen, a helyi katolikus earl-ök vezették, Máriát a skót királynőt akarták az angol trónra ültetni. A felkelés leverése után a lázadók nagy része Skóciába menekült, vezetőiket kivégezték.
Act of Supremacy (egyházfőségi törvény): 1534-ben a törvény kimondta, hogy az angol egyház feje a király, VIII. Henrik. Ezzel az angol egyház elszakadt Rómától, de ez még nem tekinthető reformációnak, a katolikus hitelveket megtartották.
Egyöntetűségi törvény(Act of Uniformity): a szabadegyházak (nonkomformisták) ellen irányul, mindenkinek esküt kellett tenni az Álalános Imakönyvre (Book of Prayer), ezáltal több mint 1200, az esküt megtagadó puritán lelkész veszti el állását,
Supreme Head of the Church of England: VII. Henrik címe az egyházfőségi törvény után: az angol egyház legfőbb feje. Halála után a címet megszüntették, de később más formában újra bevezették.
6 cikkely: 1539-es egyházi törvények, lefektették az anglikán államegyház hitelveit. A rendelkezés kinyilvánította, hogy az anglikán egyház továbbra is katolikus elveket vall. A dogmák: transubstantiatio, laikusok egy szín alatti áldozása, cölibátus, szüzességi fogadalmak tiszteletben tartása, privát áldozás engedélyezése, gyónás engedélyezése.
42 cikkely: 1553-as egyházi nyilatkozat, Thomas Cranmer Canterbury érsek műve, összegzi az anglikán doktrínákat, amelyek közül számos katolikus elem hiányzott: nem fogadta el a halottakért mondott imát, a képek és szobrok tiszteletét, és a katolikus teológiától eltérő nézetet vallott az eukarisztiáról.
39 cikkely: 1571-es egyházi törvények, bemutatták az anglikán egyház álláspontját egyes kérdésekben: ellenzik az anabaptisták nézeteit (pl. újrakeresztelés), sok benne a katolikus elem, de már külön vallásként mutatja az anglikanizmust.
Book of Common Prayer: anglikán általános imakönyv. 1549-ben adták ki, Cranmer Goodrich és Ridley püspökökkel és másokkal együtt szerkesztette. Az úrvacsorával és a predestinációval kapcsolatban szigorúan kálvinista alapokon áll. Többször meg kellett újítani (1549, 1552, 1559), ezalatt eltávolították a megmaradt katolikus elemeket.
Book of Martyrs: John Foxe műve, az I. századtól a 16. századik élt keresztény vértanúkat mutatja be, köztük az angol protestáns áldozatokat I. Mária uralma alatt. Nagy hatást gyakorolt Angliára, sokakat a katolicizmus ellen fordított.
Szerzetesrendek feloszlatása: 1536-’40, VIII. Henrik intézkedése a monostorok, apátságok bezárásáról. Henrik a szerzetesek vagyonára (jelentős aranykészleteikre) és földbirtokaira akarta rátenni a kezét. Első lépésként korlátozták a monostorok birtokainak lehetséges méretét, majd mikor azok ellenálltak, betiltották és feloszlatták az összes rendet.
Reformációs parlament: 1529-1536 ülésező parlament, ami elfogadta az angol reformációhoz vezető első törvényeket: megszűntette a klérus jogi kiváltságait (1529), csökkentette majd megszüntette a Rómának fizetendő adót (1532-33), elfogadta az egyházfőségi törvényt és a szerzetesrendek feloszlatását.
Admonation to Parliament: A puritánok kiáltvány a parlamenthez 1572-ben. ohn Field és Thomas Wilcox írta, arra kérték benne a kormányzatot, állítsák vissza az egyház „újszövetségi tisztaságát” és tiltsák be a megmaradt katolikus elemeket.
Privateering: A kalózkodás egy formája, amit az angol korona is támogatott (ld. Francis Drake). Az angol privateerek csak külföldi, főleg spanyol kereskedelmi hajókat támadtak meg, így lehetett gyengíteni az ellenfelet háború nélkül (a kalózok hivatalosan nem álltak az angol királynő szolgálatában).
Flibustier: kalóz, tengeri rabló a 17. században; különösen titkos angol és francia támogatással spanyolok ellen hadakozó kalóz.
Merchant Adventurers : „kalandos kereskedők”, 1551-ben alapított társulat. Kb. 240 kereskedő monopóliumot kapott VI. Edwardtól, cserébe azt a feladatot kapták, hogy találják meg a Kína és Indonézia felé vezető északi átjárót. Később Muscuvy Company néven oroszországi kereskedelmi kapcsolatokkal foglalkoztak.
Levant Company: 1581-ben alapított társaság, I. Erzsébettől kaptak engedélyt a kereskedelemre Levante térségében. Közel-keleti városokban (Aleppo, Alexandria, Isztambul) manufaktúrákat hoztak létre, az elkészült árukat helyben eladták, a pénzt és a keleti árukat hazaküldték.
East Indian Company: A Brit Kelet-indiai Társaság részvénytársaság volt, amelynek I. Erzsébet angol királynő 1600. december 31-én királyi adománylevélben kereskedelmi előjogokat biztosított Indiában. A 17. századtól kezdődően a Társaság igazi hatalommá, India valódi urává vált, megszerezve az ehhez szükséges kormányzati és katonai előjogokat is.
Enclosure: magyarul bekerítés. Mivel Anglia éghajlata a mezőgazdaságnak nem kedvez, kivéve a juhtenyésztést és a gyapjúipart, az angol nemesség egy része meglátta a lehetőségeket a juhtenyésztésben, így kezdetben a megműveletlen közföldeken legeltettek. Későbbiekben a paraszti művelés alatt álló közföldeket is legeltetésre használták – bekerítették. A földjüket vesztett parasztok nagy része a városokba tódult, csavargók, tolvajok, koldusok lettek.
Statue of Artificiers: I. Erzsébet kézművestörvénye 1563-ból. Szabályozta a munka menetét, a termékek minőségét. Korlátozta a munkások szabad mozgását és adókat vetett ki az iparosokra. Lényegében szétverte a céheket és állami felügyelet alá vonta az ipart.
Poor Laws: a bekerítések miatt a városokban megjelent csavargók helyzetét próbálták rendezni. Kezdetben a koldusokat letartóztatták és kalodába zárták, később ehhez már túl sokan voltak. VIII. Henrik 1530-ben korbácsolással büntette a munkakerülést, de a munkaképtelen (öreg vagy sérült) koldusoknak megengedte, hogy kolduljanak. 1535-ben közmunkát hirdetett a munkanélkülieknek. VI. Edward ennél is szigorúbb volt: a koldulást első alkalommal megbélyegzéssel büntette: V (mint Vagrant, vagyis csavargó) alakú bélyeget sütöttek a koldusok homlokára; a második alkalomért már halál járt. 1574-ben Erzsébet bevezette a városokban fizetendő szegényadót: a kerületeknek gondoskodni kellett a saját szegényeiről.
Poor tax: szegényadó, 1574-ben vezették be először, kerültetek vagy szomszédságok fizették. Az ott élő munkaképtelen szegények segélyezésére fizették, mindenki számára kötelező volt.
Bridewell: londoni dologház, eredetileg VIII. Henrik rezidenciája volt, később szegényház és börtön. 1553-ban Henrik Londonnak adományozta, hogy szegényházat létesítsen benne. Később kórház és műhelyek is működött benne, amikben az itt lakók dolgoztak.
Yeoman: szabad középbirtokos paraszt, olyan szabad birtok tulajdonosa, mely legalább 40 shilling tiszta jövedelmet hajtott. A bekerítés után sokan vállalkozók lettek, bekerített földeken bérmunkásokat dolgoztattak.
Freeholder: örökbirtokos paraszt, hasonló a yeomanhez, de nem vállalkozó, földejeit örökbirtokként kapta.
Leaseholder/Copyholder: korábban úrbéres földeket birtokoltak (kb. mint a magyar jobbágyok). Helyzetük az úrbér eltűnésével bizonytalanná vált, már nem a terményjáradék fejében kaptak földet, hanem bérelni kellett azt. Többségük lecsúszott, mert nem tudta fizetni a bérleti díjat vagy a rövidülő bérletek miatt munka nélkül maradtak.
Cottager: zsellérek, földnélküli parasztok, bérmunkából éltek. A parasztságon belül ők voltak a legtöbben.
Gentry: középnemesség, nagy része lovag vagy fegyverhorfozó (squire). Van címerük, de vagyon alapján lehetett közéjük bekerülni: bizonyos nagyságú földbirtok után kötelező volt az illetőt lovaggá ütni. Már gentlemannek számítanak.
Knight: lovag, eredetileg egy főúr katonáskodó hűbéresei, majd a nemesség alsó és középső rétege. Lovaggá a király(nő) nevezte ki azokat, akik megfelelő vagyonnal rendelkeztek.
Esquire: fegyverhordozó, a lovagnál alacsonyabb rang. Eredetileg a lovagok kísérőit jelölte. A kora-újkorban a békebírák és hasonló állami tisztviselő viselték ezt a címet.
Nobility: más néven Peer, a főnemesség. A 16 sz.-ban csak 60 család, a 17.-re már 100-120. A lordok házában üléseztek (a király meghívására), a nemesi címet és vagyont csak az elsőszülött fiú örökölte.
Zubor Zalán
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése