Előzmények:
Oliver Cromwell: Huntingdonban, az angol lápvidéken született kisbirtokos családban, tehát elvben nemes volt, de élete során sokszor gyakorlatilag paraszti sorban élt. Alapvetően puritán vallású, de a vallásszabadságot tartotta ideálisnak, egész életében hajlamos volt a depresszióra. Nézeteire nagy hatást gyakorolt Thomas Beard helyi puritán prédikátor: élesen kritizálta a királyságot és Rómát, hitt Krisztus közelgő második eljövetelében (ami persze Angliában fog bekövetkezni). 1628-ban származása miatt és rokonai segítségével alsóházi képviselő lett, de első parlamenti felszólalása kudarc volt. A parlamentben általános megdöbbenést kelt egyszerű öltözetével és nyers stílusával („Ki ez a madárijesztő?”).
1640-ben újra összehívják a parlamentet (hosszú parlament), ebben Cromwell már nagyobb szerepet vállal, bár ekkor még nem ő, hanem John Pym a kerekfejűek vezetője.
A puritánok bár protestánsok, támadták az anglikán nemzeti egyházat is: túl hierarchikus, és katolikus elemeket is őriz. A püspökségek (26 db.) helyett mind a 9324 egyházközösséget önálló egyházként akarták látni „9324 pápa” irányításával. A Gyökér és Ág mozgalom, aminek Cromwell is tagja volt, az anglikán egyházat ökumenikus szervezetté kívánta tenni, ami hitelveik tiszteletben tartása mellett egyesíti a kisebb radikális szektákat is (kvékerek, diggerek stb.), ahelyett, hogy üldözné őket.
Személyes uralom: 1629-40 I. Károly a parlament kizárásával, abszolutista módon kormányzott. Apjához, I. Jakabhoz hasonlóan kezdettől fogva rossz viszonyban volt a parlamenttel: saját személyi hatalmát igyekezett növelni, jó viszonyt ápolt a katolikusokkal, hatalmát Istentől eredeztette. 1629-ig már háromszor feloszlatta a parlamentet rövidebb időre, de végleg csak Buckhingam Hercegének (George Villiers, I. Jakab homoszexuális szeretője) meggyilkolása után szüntette meg. Ezután egyedül, illetve tanácsosai segítségével kormányzott kevés sikerrel: főleg a pénzügyek jelentettek gondot, mivel adókat a király csak a parlament jóváhagyásával szedhetett. Angliában ezért sem működött az abszolutizmus, mivel a királynak az adókon kívül kevés bevétele volt (ellentétben Franciaországgal). Az időszak alatt Anglia került mindenféle fegyveres konfliktust, mivel a hadsereg összehívása is pénzbe került A hiányt különböző eszközökkel pl. monopóliumok eladásával próbálta és a hajópénzzel (hajóépítésre beszedett adó) pótolni, de ez nem volt elég, 1640-re kénytelen volt összehívni a parlamentet.
Püspökök háborúja: 1639-40-ig tartó konfliktus Skóciával, az angol polgárháború előzményének tartják. I. Károly angol király Skóciában is be akarta vezetni az anglikán imakönyvet (Book of Common Prayer), de a református (presbiteriánus) skótok ellenálltak, zavargások törtek ki. Károly fegyverrel akarta megoldani a válságot, de a parlament nem adott pénzt a hadjáratra. A sebtében összehívott angol sereg súlyos vereséget szenvedett (a katonák nagy része fellázadt vagy dezertált) és a skótok elfoglalták Észak-Anglia jelentős részét.
Károly 41-ben Skóciába utazott, hogy aláírja a skótokkal a békeszerződés (visszavonva minden intézkedését), előtte a parlament aláíratja vele a Tízszakaszos Indítványt. Az indítvány korlátozta a királyi hatalmat:
- tiltotta, hogy a király sereget hívjon össze
- nem nevezhette ki szabadon saját tanácsadóit
- nem indíthatott egyedül háborút
- szabályozta a katolikusokhoz, köztük a saját feleségéhez való viszonyát.
Eközben Írországban (akkoriban szintén az angol királyság birtoka volt) protestáns-ellenes pogromok zajlanak le. (Bár a mészárlásokat a sajtó felnagyította, valóban történtek súlyos vérengzések.) A híreket nagy felháborodás követte Angliában, maga Cromwell is döbbenten értesült az eseményekről (bár pénz szűkében volt, bőkezűen adakozott egy, az áldozatokat támogató alapítványnak), később részben ez adott alapot az írországi kegyetlenkedéseknek. De másokra is nagy hatással voltak az írországi hírek, rémhírek kaptak szárnyra spanyol és francia fenyegetésről, egy katolikus hatalomátvétel tervéről. Károly csak tovább élesztette a pánikot, mivel nem foglalt állást az ügyben. Egyesek (pl. Richard Baxter protestáns prédiátor) szerint ez volt a polgárháború közvetlen kiváltó oka.
Mikor Károly visszatért Londonban, a parlament újabb törvényeket hozott: elvették a püspökök szavazati jogát, eltávolítottak minden római elemet az anglikán liturgiából. Az utolsó csepp a pohárban a Grand Remonstrance, a parlament panaszlistája Károllyal szemben (Cromwell is részt vett az összeállításában). Ezután Károly erővel feloszlatta a parlamentet (az ellenzéki vezetőket le is akarta tartóztatni, sikertelenül) és elhagyta Londont, nyíltan felkészülve a háborúra.
II. Rész (végig):
A polgárháború:
A történészek (köztük a könyv szerzője is) korábban lebecsülték a polgárháború méreteit, de újabb kutatások bebizonyították, hogy kb. minden negyedik felnőtt férfi valamelyik seregben szolgált. A lakosság 4%-a elpusztult (nagyobb arány, mint az I. világháborúban), és az anyagi kár is hatalmas volt: 11 ezer ház égett le, több várost és falut kifosztottak. A legfontosabb motiváló erő mindkét oldalon a vallás volt, ezen a vonalon szakadt ketté a társadalom, a teológiai kérdések a társadalom egészen rétegeit foglalkoztatták (az olvasás ekkorra már egészen elterjedt, 10-ből 6 ember olvashatta a Bibliát).
Cromwell is elsősorban a godly cause (isteni ügy: kb. a protestáns hit védelme) miatt csatlakozott a parlamenti hadsereghez. 1642-ben már saját költségén csapatokat szervezett a Cambridge-i és más egyetemek diákjaiból (az elleszegülő dékánokat a Towerbe záratja) és elfoglalta a város erődjét. Általában önállóan cselekedett, nem hallgatott felettesei parancsaira, nem egyeztette velük a haditervet: a háború megnyerését saját szent küldetésének tekintette.
Első jelentős győzelmét is a cambrdige-i önkénteseivel aratja. Cromwell seregének különlegessége, hogy nem sorkatonákból vagy zsoldosokból, hanem elkötelezett, fanatikusan vallásos önkéntesekből állt (később a New Model Army is így alakult), emiatt igazi elit haderő volt.
Az új mintájú hadsereg: Más néven vasbordájúak angolul ironsides. Cromwell szülőfaluja környékén élő puritán yeomanekből szervezte, nemcsak hadsereg, de „fegyveres egyház” is volt. A katonák magukat kiválasztottaknak tartották (ld. Predesztináció) és fanatikusan harcoltak a godly cause érdekében. A csatákat az istentisztelet egy formájának, győzelmeiket istenítéletnek tekintették, a katonák felszereléséhez hozzá tartozott a zsebben hordató Biblia („Cromwell Bibliája”). Cromwell nem törődött a katonák társadalmi státuszával – míg a pralament más egységeiben csak nemesekből lehettek tisztek, a vasbordájúaknál valóban tképességek szerint léptettek elő alacsony származású katonákat is. A seregben helyet kaphatott minden nonkonformista (tehát nem anglikán vagy presbiteriánus) protestáns irányzat híve. A seregben az independensek (ld. Később) felfogása érvényesült, vagyis szinte teljes volt a vallási tolerancia. Cromwell levelezéseiből kiderül, hogy Cromwell szó szerint egyházzá akarta alakítani a seregét: már a vasbordájú alakulat felállítása előtt is erre tett kísérleteket, később híres seregéhez egy papot hívott meg, hogy segítse az egyház szervezését. Úgy gondolta, a háború után a sereget független gyülekezetté lehetne formálni, akik aztán szükség esetén bármikor újra fegyvert fognának a protestáns ügyért.
Öt hit
A parlamenti tábor rendkívül megosztott volt, és a fő törésvonalak a vallási kérdések mentén húzódtak (persze a vallási nézetekhez mindig adott politikai nézetek is társultak). Vitatott téma volt az angol nemzeti egyház státusza és jövője, a skót egyházzal való viszony és a radikális irányzatok kérdése. Ezek alapján 5 párt alakult ki:
- A konzervatív anglikánok többnyire a royalista oldalt erősítették. Ők a forradalom előtti helyzetet akarták visszahozni (államegyház királyi vezetéssel, katolikus befolyással), központosítani akarták az egyházat, beolvasztva a skót Kirk-öt és a szektákat.
- A skót presbiteriánusok a Kirk-be akarták olvasztani az angol egyházat. Ők is meg akartak szabadulni a katolikus elemektől, valamint a kisegyházaktól.
- Az angol presbiteriánusok hallani sem akartak skót irányításról, ehelyett angol nemzeti egyházat akartak és csak a katolikus elemeket akarták eltávolítani a liturgiából. Hajlandók voltak egyezkedni a királlyal, visszaállítva az ő egyházfőségét.
- Az independensek elvetették az államegyház gondolatát és teljes vallásszabadságot hirdettek. Úgy gondolták, a hitélet szabályozása csak hátráltatná a godly cause ügyét, vagyis Krisztus közelgő második eljövetelét. A puritánok és hasonló irányzatok követői őket támogatták, Cromwell az egyik vezéralakjuk volt.
- A katolikusok Károly legelszántabb szövetségesei voltak, ezért a háború igen súlyosan érintette őket. Sokan elvesztették birtokaikat és vagyonukat, de a restauráció után rendkívüli befolyásra tettek szert.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése