Egészen furcsa volt az idei Yom Kipur nekem a korábbiakhoz képest. A Dohány utcai zsinagógában voltam Kol Nidrén, amit eddig olyan helyként tartottam számon, ahová normális ember nem jár, csak a képmutatók, akik évente egyszer (Yom Kipurkor) elmennek megmutatni a legdrágább ékszereiket és ruháikat és trécselni egy jóízűt a rég (egy éve) nem látott ismerősökkel. Na meg a turisták persze, de az rendben is van, hogy ha már ilyenkor Pesten vannak, a Dohányba mennek, mert nevezetesség. Pont azért, mert ilyen nagy, nem igazán emberi és főleg nem közösségi léptékű, én is pont azért jártam ott párszor az elmúlt években, mert nem tartozom egy igazi vallási közösséghez sem, szóval azt magamról is elmondhatom, hogy nem túl rendszeresen látogatok zsinagógát és nem vagyok vallásos, úgyhogy nem kéne ennyire ellenségesen hozzáállnom az előbb ecsetelt embercsoporthoz, de azt azért elvárhatónak tartom, hogy a rövídített és igazán könnyen emészthetővé tett szertartást végighallgassák és úgy viselkedjenek, mintha egy vallási eseményen vennének részt.
Tudom, ez csúnya és rosszindulatú sztereotípia, dehát nem csoda hogy ebben a szellemben nőttem fel, hiszen a rendszerváltás utáni zsidó revival csakis ambivalensen állhat hozzá ehhez a róm. kat. katedrálisra emlékeztető (és ezért is gyönyörű) reprezentatív templomhoz, ami a pesti neológ közöség alkalmazkodását és gazdagságát volt hivatva kinyilvánítani.
De amikor először voltam ott az anyukámmal egy Hanukán, nem ismertem még szinte senkit, akivel ott találkozhattam volna, ezért szemléltem ennyire kívülről és ennyire kritikusan. Ennyi év Szarvas után viszont sikerült ismerősöket találnom, és ettől is jobban éreztem magam, és rájöttem, hogy a zsinagóga fő funkcióját ("a gyülekezés háza") tökéletesen betölti, és ez a lényeg. De főleg a barátnőm, Anna meglátása alakította ki bennem ezt a véleményt, mert ő mindazt, amit kritizáltam, pozitívan fogta meg, vagyis, hogy mennyire jó a hangulata az egésznek és pont ezért jönnek ide szívesen az emberek, ellentétben a katolikus misével, ahova ő elég sokat járt. Amúgy annak is megvan a maga varázsa számomra. A közösségi funkció nekem személy szerint azért ennyire fontos, mert iszonyatosan zavar a különböző irányzatok széttartása és rivalizálása.
Közösségi eszmény ide vagy oda, azért ha belegondolunk a Yom Kipur vallási szerepébe, elég vicces, hogy ki-be mászkálnak az emebrek a Kol Nidré alatt, amit főleg esztétikai élményként tartanak számon, és amint kilépnek a zsinagógából, bekapcsoljak/felhangosítják a telefont, és mi az Annával például egyenesen a Gödörbe mentünk tovább Kalengo koncertre.
A böjtből sem emlékeztem arra tavalyról (és a kisebb böktökből sem), hogy mennyire borzalmas dömping effektus követi a szolíd, tejes vacsorát, csak arra, hogy a böjt 24. órájában már mennyire jó érzés a tejbegrízre gondolni, főleg az illatos fahéjascukorra a tetején.