Tiszaeszlári Solymosi Eszter a Trafóban

Tiszaeszlári Solymosi Eszter a Trafóban

- A Staatsschauspiel Hannover előadása

       

Magyarországon sajnos csak kétszer láthattuk a tiszaeszlári vérvád legújabb színpadi feldolgozását, pedig ránk férne többször is ez a termékeny provokáció. Nem felmondása az ismert vérvádtörténetnek és nem borongás azon, hogy istenem, milyen egy sztereotípiákra fogékony sárkányfogvetemény volt (és továbbra is) a magyar társadalom.

A díszlet korhűen ábrázol egy 1880-as évekbeli falusi udvarházat, ugyanakkor kreatívan illeszkedett az előadáshoz, a színpadon mindig az látszott, ami a kertben történik, a vetítővásznon pedig az, ami a házon belül. A napok múlását humorosan az jelezte, hogy a napot megjelenítő sárga gömb a szereplők egyetlen fújására kialudt esténként.

A történetet megérti az a néző is, akinek semmit nem mond a cím (bár nem tudom, hogy ilyen emberek egyáltalán elmentek-e a pesti előadásokra). A borongás a mi dolgunk, de nem kapjuk ingyen, végig kénytelenek vagyunk gondolkodni is, nem csak érzelmileg reagálni. Nehéz dolgunk van, mert sok kulturális kód, utalás és finom áthallás hálózza be a színpadi eseményeket, de cserébe - ha tényleg követtük őket - kapunk némi feloldozást. A tiszaeszlári történet rengeteg korábbi művészeti feldolgozása bele lett dolgozva a produkcióba (például Kászonyi Dániel és Krúdy Gyula regényei, és Erdély Miklós Verzió című filmje), emellett nagyon sok zsidó vonatkozás is. Mindez Petrányi Viktória és Bíró Yvette dramaturgi munkáját dicséri. Maga az alaphelyzet (Pészach idején fogva tartanak egy pár zsidót egy disznóólban) adja magát a drámai feldolgozásra, hiszen Pészach egyrészt a szabadulás ünnepe, másrészt a zsidóság néppé válásáé, és az alaphelyzet éppen egy olyan rabság, amely könnyen visszavezethető a zsidók másságára. Arra, hogy ők nem olyan nép, mint a többi, ráadásul ezt lépten-nyomon kinyilvánítják.

A színészek nem csak azt jelenítették meg jól, hogy ezek a zsidók áldozatok, hanem azt is megérthetővé tették, hogy miért lettek azok: mivel irritálják környezetüket olyan mértékben, hogy a legborzalmasabb kannibalizmust is elhiggyék róluk. (A kicsit józanabb rágalmazó, Géza, mindenesetre elmondja, hogy az idegen zsidók, a tutajosok a gyanúsak, nem a helyiek.) Persze ott van a sztereotípiák születésének klasszikus oka is: az ismeretlentől való félelem. Hiszen ki érti, hogy mit csinál egy sakter, miért nem olyan húst esznek a zsidók, amit rendes hentes vág le? Ha a sakter többet tud, mint egy hentes, de nem értjük, hogy mi az a többlettudás, akkor könnyen elszabadul a fantázia… És az egyiptomi kivonulás történetében is ott volt a vér központi szerepe, azokban a házakban maradt életben az elsőszülött, ahol bárányvér volt az ajtón. Ráadásul valami furcsa dolog van a zsidó étkezésben a vérrel, azt az apróságot könnyű „elfelejteni”, hogy a vérevés az, amit aztán abszolút tiltanak a zsidó étkezési törvények. Már kész is a vérvád: Pészachkor nyilván szükség van nem zsidó gyerekek vérére, a klasszikus vérvád kiforrott változatában szűzlányéra. Nem is beszélve arról, hogy Krisztus meggyilkolásának története is menthetetlenül egybefonódik a Pészach-hal, tehát ki más lenne a bárány, akinek vérét ontják?

Nem csoda, hogy a fővádlott a sakter, Scharf József. Az ő személyében azt a típusú zsidó identitást ismerjük meg, amelynek lényege a világ elleni lázadás. Ez is tekinthető a lényegnek, ez a felfogás Ábrahámig visszavezethető. Scharf József aztán nem eszik a „gójok” kenyeréből. Miközben áldozat, egyet-kettőt azért szívesen belerúg abba, akibe teheti: a feleségébe. Hiszen a zsidóknál már csak a zsidó nők kiszolgáltatottabbak. Az epilógusból megtudjuk, hogy József lelke mélyén nem rendelkezik Ábrahám sziklaszilárd hitével. Nagyon leköti, hogy valójában a Föld kering a Nap körül és nem fordítva, valamint hogy az univerzumban a sötétség uralkodik. Tehát nem hitét akarja megvallani azzal, hogy nem hajlandó a fogva tartóktól elfogadni az ételt, hanem a másságot az orruk alá dörgölni. Ártatlanként meghurcoltatásánál is nagyobb csapás számára, hogy a fia, Móric, elárulja. A történelemből tudjuk, hogy a gyereket elválasztották családjától, megfélemlítették és kényszerítették a hamis vallomásra (miszerint a zsinagóga kulcslyukán át látta, hogy Solymosi Eszter vérét veszik). Mundruczó Kornél és Petrányi Viktória feldolgozása azt az irodalmi hagyományt követi, miszerint Móric szerelmes volt, vagy legalábbis rajongott az eltűnt Eszterért, ezért ha nem is hiszi el a vádat, az eset szembefordítja szüleivel és egyáltalán a zsidó közösséggel.

Számomra felemelő volt az a jelenet, amikor a disznóól tövében, a moslékos vödör mellett is megülik a fogva tartott zsidók a széder estét. Scharfné énekli azt, amit a gyermeknek kéne, hogy „Miben különbözik ez az este a többitől?” Nincs bor, nincs bárányhús, nincs afikomen, sőt tiszta víz sem, de énekben rekonstruálják a szertartást. Bennem ez a jelenet biztosan meg fog maradni, mert ritka hitelesen ábrázolja azt, hogy amit az ember tud, ami a hagyománya, azt sohasem vehetik el tőle (minden mást igen).  Az talán már egy kicsit túlságosan édeskésen szép, hogy a végig vigasztalanul zuhogó eső is eláll a széder este tiszteletére.  Közben látjuk, hogy a gyermek, akinek szerepét az anyának kellett átvennie, egy keresztény lánnyal enyeleg, ráadásul egy dibukkal, hiszen a halott Eszter kísértete a szerelme. Ez a szál is egy nagyon szép zsidó kulturális áthallás. A zsidó folklór kísértettörténeteiben gyakori alapprobléma, hogy fiatalemberek démonnőkbe lesznek szerelmesek. A dibuk, Eszter, végigkíséri a színpadi cselekményt, hol megértő az élőkkel, hol segít, hol felbújt, de mindig ironikus a saját sorsával kapcsolatban. Az epilógust is ő olvassa fel, a drámai bonyodalom megoldását: az önbíráskodásnak véget vetett az állami igazságszolgáltatás, a vádlottakat elvitték a fővárosba, a királyi bíróság megtárgyalta az ügyet és felmentette őket. Móricnak megbocsátott a család és felnőttként egy szép sztereotip „zsidó foglalkozást” választott: gyémántcsiszoló lett Amszterdamban.

Sajnos a magyar felirat rengetegszer elcsúszott és lassan követte a német szöveget, így gyakorlatilag még a német nyelvhez konyítás is előfeltétele volt a befogadásnak. A közönségnek a bőrén is éreznie kellett sok mindent (persze töredékét annak, amit a színészeknek), főleg a füstöt, ami az előadás végén eluralkodott a termen. A gazdasszony ugyanis dühében, hogy elvitték a zsidókat, fel akarja gyújtani a disznóólat, de a folyamatos eső miatt nem ég ki, csak fojtogató füstöt produkál, ami a közönséget is gyorsan menekülésre késztette, megakadályozva ezzel a vastapsot. De talán a happy end-érzetet akarták elkerülni, nagyon bebiztosítani, hogy gondolkodjunk csak el rajta, hogy még ha ki is derült, hogy Scharfék ártatlanok, Eszter akkor is halott és a falu akkor is gyűlöli a zsidókat.

Mo. jelnkori története 1944-1990. 5. 2011.10.12.

·        1946. febr. 1. 1946/I. tv. Köztársasági törvény.

o       1946. márc. Baloldali Blokk megalakulása: MKP + SZDP + NPP + szakszervezetek. Nyilatkozat kibocsátás: a Baloldali Blokk nem hajlandó együttműködni a Kisgazdapárt „jobboldali szárnyával”, de a demokratikus elemeivel továbbra is állja a koalíciót. -> a Kisgazdapárt a koalíció fennmaradása érdekében elviseli, h beavatkoznak a belső ügyeibe

·        Tildy Zoltán lett a közt. Elnök 46-ban.

·        1946/VII. tv. „Rendtörvény”/államvédelmi tv, hivatalosan: a demokratikus államrend és a köztársaság védelme.

o       A Kisgazdapárt védelmet akart a demokráciának a tvtelen letartóztatások és internálások ellen. Túlsúlyt akartak a tvhozó hatalomnak a végrehajtó hatalommal szemben. MKP opponálta a kisgazda tvjavaslatot, mert neki még túl korai volt egy ilyen tv, csak a köztársasági államformát biztosító tv után mentek bele. Addig az 1921/III. tv. volt érvényben, ami annak idején illegalitásba kényszerítette a kommunistákat.

o       Jogilag megfoghatatlan a „demokratikus államrend” fogalma, amit védeni akar a tv. Az MKP nem akarta, h tételesen felsorolja a tv azokat az intézményeket, amiket véd, akkor később nehéz lett volna azokat felszámolnia!

o       Államellenes bűncselekményeket az MKP tvjavaslata alapján a népbíróságokhoz utalja, nem független bíróságokhoz, pedig a kisgazdák nagyon szerették volna elérni.

o       Zsedényi Béla javaslata: legyen benne a szövegben, h büntetendő az egypártrendszer kiépítésének kísérlete is…persze nem került bele

o       Márc. 11. Az MKP nyomására kizártak a Kisgazdapártból 20 parlamenti képviselőt (először 40-et akartak). Drozdy Győző, Hegymegi Kis Pál, Nagy Vince, Vásári István, Sulyok Dezső… Parlamenti mandátumuk megmaradt, de már párton kívüliek. -> a Koalíció első válsága. A kisgazdák belementek pártjuk megcsonkításába, mert még nem volt meg a békeszerződés.

o       46 nyarán a kizárt kisgazdák megalakítják a Magyar Szabadság Pártot Sulyok Dezső vezetésével

o       Márc. 12. parl. megszavazzák a törvényt, eddigre megritkították a Kisgazdapárt frakcióját.

o       Nagyon szigorú tv lett: aki írásban, szóban, v cselekedetben vét a demokratikus államrend v a közt. ellen, az büntethető.

o       Rajk László elismerte, h elvont jogi szempontból igazuk lehet a tv-t kritizálóknak…

o       Egy gumiparagrafus védelmet biztosít a végrehajtó hatalomnak a tvhozó hatalommal szemben.

o       Jogalapot biztosított a következő évekre a szalámi taktikának. Pfeiffer Zoltán vezette be a „szalámi taktika” terminust. Ez lett a koncepciós perek joglapja: Pl. Mindszenty-per, Rajk-per.

·        Emberi alapjogok védelméről szóló tv. Nem független bíróságokhoz utalja a jogsértési ügyeket. Fontos szabadságjogokról szól.

·        Szénbányák államosításáról szóló tv

·        Földreform befejezését előmozdító tv

·        1946. máj. 6. Jogszabály a B-listáról: az állami és közig államapparátus leépítése a cél.  „A lista” teljesen megbízhatók, „B lista”: elbocsáthatók, de 1 éven belül vissza is vehetők, „C lista” megbízhatatlanok, akiket el kell bocsátani és nem lehet visszavenni. 3 tagú Bálista-bizottságok sorolták be az állami és közigazgatási alkalmazottakat. A Baloldali Blokkhoz tartozás védelmet jelentett-> közalkalmazottak tömeges áramlása a Baloldali Blokk pártjaiba.

·        46 októberéig 60 ezer embert rúgtak ki az állam- és közigazgatásból, akik B besorolást kaptak.

·        1946 első fele ezekkel a jogalkotásokkal telt el. A második fele politikai válságokkal. Az első a 20 kisgazda kizárása a pártból, a szalámi első szelete.

·        A Magyar Szabadság Párt a SZEB-től is megkapta a pártalapítási engedélyt!

·        46 nyarán parasztnapokat akart rendezni Bp-en a Kisgazdapárt. Nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.

·        A Parasztpártból kivált Kovács Imre és társai, akik nem akartak együttműködni az MKP-val. A Veres Péter vezette centrum viszont kompromisszumot akar kötni, Kovács Béla nem ment bele, így vált ki.

·        SZDP: Peyer-féle szárnya célja a Szakasits-szárny elszigetelése, memorandum: Nagy Ferenc felé akarnak orientálódni. Még együtt marad a párt.

·        MKP kongresszusa 46 őszén. Vissza kell fogni a polg demokrácia leépítésének tempóját.

·        Kulcskérdés volt a parasztság megnyerése.

·        „Magyar Közösség-féle botrány”: a Magy Közösség VII. bizottságát vádolták meg összeesküvéssel.

·        A kisgazdák idővel még több mindenkit kilöknek maguk közül az MKP nyomására

·        Kovács Béla vesszőfutása

·        1947. febr. MKP Kovács Béla bíróság elé állítását, tehát mentelmi jogának felfüggesztését is kérte!

·        Kovács Bélát márc. 25-én vonszolták el a SZU-ba, ehhez kötődik a kommunizmus áldozatainak emléknapjához. Kovács Béla csak 56-ban j9hetett le. Ű

·        1947. febr. békeszerződés aláírása.

·        Pénzügyi stabilizáció és államosítások sorozata is történt 1946 folyamán. 1945 nyarán új 50 pengős, aztán, 100as, 500as, ezres… 10 ezres, 100 ezres.

·        1946. Forint megszületik. Önerőből valósult meg és egy világméretű inflációt állított meg. Viszont a világpiactól való teljes elszakadást eredményezte, mert nem volt konvertibilis. A mezgazd árakat kp-ilag szabályozhatónak kezelték, agrárolló nyílt-> mezgazd-gal foglalkozóknak rossz.

·        5 legnagyobb nehézipari üzem államosítása: Ganz, Weisz, Rimamurányi…, Utána szénbányák, bankok (47)

·        1947: első 3 éves terv startolása a már államosított bankokkal indul

·        A legtöbb államosítás 48 folyamán történt meg: minden 100nál több alkalmazottat foglalkoztatott üzemet (akkor is, ha eddigre már nem volt annyi, de valaha a cég történetében igen…) -> a GYOSZ (Gyáriparosok Országos Szövetsége) feloszlatta magát.

·        1949: TV erejű rendelettel államosították a mindenkor is 10 alkalmazottnál többet foglalkoztatott üzemeket (akkor is, ha eddigre már nem volt annyi, de valaha a cég történetében igen…) és a külföldi tőkés tulajdonokat.

·        Potsdami egyezmény: minden, régen német tulajdonú, üzem a szovjet érdekszférában szovjet tulajdon lesz.

·        Nagykereskedelmi tevékenység megtiltása.

·        Államosítások áthúzódnak az 50-es évek elejére is: mozik, színházak stb.

·        Az államosított üzemek élére munkásigazgatókat állítottak, akiknek gyakran nulla volt a vezetési tapasztalata… a régi tulaj max tanácsadó maradhatott.

·        Németek kitelepítése

·        Csehszlovák-magyar lakosságcsere egyezmény.

·        Potsdamban döntöttek Csehszl, Lengyelo. és Mo. német nemzetiségű lakosságának egy részének kitelepítéséről. Nem egyértelmű, h az egésznek v egy részének kitelepítéséről lesz-e szó. Csehszl. és Lengyelo. győztesek voltak, ezért a kormányaik dönthettek, Mo-n, mint vesztes államban a SZEB-re bízták a végrehajtást.

·        Mo-n az 1941-es népszámlálás kérdezett rá először az nyanyaelvre és a nemzetiségre is. Sokkal többen vallották magukat német anyanyelvűnek, mint német nemzetiségűnek.

·        A Kisgazdapárt vetette fel először a németek kitelepítését (44), de később a Nemzeti Parasztpárt volt a fő szószólója, mert ezt is földszerzési módnak tekintették ahhoz, h legyen miből osztani a földet a többi agrár-nincstelennek majd.

·        Lengyelo.ból 8, Csehszlovákiából kb. 3 millió német nemzetiségű lakost utasítottak ki. Mo.ról 250 ezret, bár a SZEB 500 ezret akart, de szóltak, h hát annyi nincs is (max ha beleszámolják a német anyanyelvűeket is, de azok nem mindig német nemzetiségűek). Elvileg az ú helyükre kellett volna betelepíteni a Csehszlovákiából érkező magyarokat.

·        Csehszl-magyar lakosságcsere egyezmény: következő órán. 

Politikai teológia 4. 2011.10.11.

Zsidó és keresztény monarchia

·        Tóra, Naviim, Ketuvim: koncentrikus körökben is el lehet képzelni a tekintélyüket: a Tóra a központi kör, körülötte a próféták könyvei már picit kevésbé tekintélyes szövegek, az iratok meg még egy kicsit kevésbé. A apokrifek a legkülsőbb körök: bibliai ihletésű szövegek, de nem tekintik őket annak.

·        Az újszövetségi apokrifek között is vannak teljesen ortodox iratok, bekerültek a bizánci liturgikus év szövegeibe, csak a liturgia alatti olvasmányok között nem olvastak fel belőlük.

·        A 12 és a még 72 apostol nevéhez mind írtak evangéliumokat! Lost Christianity c könyv. A szerző nagyon szigorú tekintélytisztelő protestáns környezetből jött, amikor rájött, hogy mennyire komplex történet eredménye a kereszténység, agnosztikus lett…

·        „biblikus irodalom”: Ószöv. + Újszöv. + különböző és egymással vitatkozó teológiai gondolatokat megfogalmazó iratok (amiket hiteles nevekkel, tehát gyakran apostolok nevével tálaltak)

·        Az Újszövetség úgy emlegeti a Tanachot, hogy „a Törvény és a Próféták”.

·        A Septuaginta először csak a Tóra fordítása volt, aztán kiegészült a próféták könyveivel. Az egyik Ptolemaiosz össze akarja gyűjteni a világ össze szent könyvét, ezért kér Jeruzsálemből fordítókat-> mind a 12 törzsből küldtek 6 bölcset (de addigra már elveszett a 12 törzs! Ez engem zavar a sztoriban) -> ez pont azt mutatja a t. ú. szerint, h az Aristeas levél nem zsidó, hanem zsidószimpatizáns görög környezetből származik, ahol nem tudtak róla, h Ptolemaiosz idején már nem volt 12 törzs.

·        „Homérosz költeményeit nem Homérosz írta, hanem valaki más, akit szintén Homérosznak hívtak.”

·        Alexandriában megünnepelték a Septuaginta születését minden évben.

·        Az alexandriai görög nyelvű zsidóság tudatában volt, hogy mi az, ami a hellének (tehát a pogányok) bölcsessége, és mi a sajátjuk, de mindkettőt görögül ismerték és használták és a hellenizált kultúra fogalomkészletével elmélkedtek minderről. Ebben a környezetben folyik a vita a monarchia fogalmáról, értelmezéséről. ?Milyen viszonyban van a zsidóság speciális küldetése a világrenddel?

·        Ariszteidész: Róma magasztalása-> modern parafrázisa a csatornás-útépítős…Mit tettek értünk a Rómaiak dialógus a Bryan életében

·        Augustusi Pax Romana ~ világbéke, ennek oltára az Ara Pacis

·        Lukács-féle evangélium elején: rendelet jött Augustustól, h az egész föld népét írják össze-> mindenki, aki számít a Róm. bir. alattvalója!

·        Bonyolultabb a kép annál, hogy a felkent király fogalma egyszerűen az ószövetségi papfelkenésből jön!

·        Melkizedekkel kapcsolatban kerül elő először a Tanachban a király szó.

?Mit jelent az, hogy a zsidóság választott nép?

·        Bábel tornyáig az emberiség 1 nép volt, mindenki Ádámtól és Évától származik.

·        A Biblia történetleírása normatív történelem, nem dokumentatív

·        Az ember teremtése pozitívum, ez nem magától értetődő! Lásd: Antigonéban az ember „deinotatosz”, ami egyszerre jelent csodálatosat és borzalmasat [ez olyan, mint a numinózus Rudolf Ottonál], aitológiai mítoszában az emberiség sárkányfogvetemény… De a bibliai szemlélet szerint az ember alapvetően, a kiindulásnál jó.

·        Káin építi az első várost, nem Ábel! (és Rómát meg nem Remus, hanem Romulus)  -> „bűnös város” toposz búvópatakszerűen tovább él

·        Bábel (Genezis 11. fej.) -> megszületnek a népek. Nép – népek fogalompár. A nép innen kezdve a zsidó népet jelenti, a népek a pogány népeket. A Genezisben itt azt mondja az Úr, hogy „Nosza, szálljunk alá!”-> rengeteg kommentár arról, hogy miért van itt többes szám. Keresztény kommentátoroknak ott a Szentháromság, a zsidóknak be kellett itt iktatniuk az angyalokat. Zeusz ménkővel csapott le a titánokra, JHWH szofisztikáltabban büntet. J

·        Bábel-> megszületnek a népek. Nép – népek fogalompár. A nép innen kezdve a zsidó népet jelenti, a népek a pogány népeket.

·        A 12 pátriárka testamentumának van kkori héber és görög változata is. Naftali testamentuma héberül: leírja a nyelvek megszületését. Az Úr elküldi Mihály arkangyalt, h interjúvolja meg őket, kiket akarnak imádni. Nimród azt az angyalt, aki megtanította nekünk egy óra alatt a mi nyelvünket és ezzel megakadályozta, h szétszóródjunk a föld színén… A többi nép is (kivéve a zsidó nép) az angyalokat akarja imádni, tehát teremtményeket, Ábrahám az egyetlen, aki jól válaszol: a Teremtőjét akarja imádni, aki megteremtette őt a semmiből. Ez is normatív, nem leíró elmélet. Erre hivatkozik az egyház, amikor „verus Israelnek” nevezi magát!

·        Összesen 70 nyelve van az emberiségnek.

·        A Tóra nem tartalmaz törvényt a politikai berendezkedésről! -> a zsidó nép királyt kér Sámuelen keresztül az Úrtól, ahogy a többi népnél szokás. -> probl.: a népek, akikre hivatkozik ott a nép, a pogányok!

·        Barnabás levél: nem 1 Törvény van, hanem 2. Mózes széttöri az elsőt, aztán az Úr ír még egyet. (Nem tudni, h pont ugyanaz-e a 2.)

·        „Áll Isten az istenek gyülekezetében.” Zsoltárok-> ezek az „istenek” nem istenek, hanem angyalok, akiket tévedésből imádnak a pogányok, így lettek pogány istenek. De nem istenek, csak teremtmények.

·        A királyság megszületése a zsidóknál lázadás Isten és az isteni rend ellen. Cromwellék is erre fognak hivatkozni a királyság ellenében.

·        Azután keni fel Sámuel Sault királynak, miután az úr kifejtette, h nem tetszik neki ez a királyosdi. Ha már megvan a királyság intézménye, Isten jelöli ki a király személyét a prófétán keresztül, tehát nem teljes mértékben Isten ellenében születik a királyság, az Úr belemegy, lehet vele alkudozni.

·        Sámuel 8. fej.: a királyság emberi intézmény. A 9. fejezet oldja a feszültséget azzal, h a király személyét Isten jelöli ki.

·        Az ideális állapot, az isteni rendnek megfelelő a teokrácia, ami nem papok, hanem Isten uralkodását jelenti.

·        Iosephus Flavius: Appión ellen: Mózest, mint törvényhozót, Lükurgosszal állítja párhuzamba.

·        A János-féle evangéliumban azt kiáltja a zsidó nép, h nekünk nincsen királyunk (baszileioszunk), csak császárunk (Caesarunk). -> Ez egy akklamáció, kinyilvánítja a nép politikai elkötelezettségét.-> ?Izr. királya, akit is szembeállítanak a római császárral, az Isten?-> Róma iránti elkötelezettség a teokráciával szembehelyezkedve.

·        „Jöjjön el a te országod”: a görög szövegben baszileia, van, tehát jöjjön el a te királyságod.

·        Yerusalmi: Zachor c. könyv.

·        Elolvasni: Máté 4:1-11: a Sátán megkísérti Kr-t., Máté 22:15, Lukács 17:20, Máté 28, János 28:28 „Az én országom nem e világról való”

Összehasonlító vallástört.I.5. 2011.10.10.

·        A „primitív népek” sokáig izoláltan éltek-> nem ismerték a szellemi ellenállást idegen kulturális hatások alatt, hamar elvesztek a primitív kultúrák sajátosságai, mert minden hatást nagyon gyorsan átvettek.

·        Tylor skót volt

·        Először Mexikóban jutott el terepre, könyvet is írt a mexikói kultúrákról

·        A primitív vallásossággal foglalkozó szerzők csoportosítása:

o       19. sz-i 19. sz-i pozitivisztikusok. Úgy tekintenek a primitív népekre, mint akik laboratóriumi körülmények között modellezik az emberi vallásosságot. A vallási jelenséget nem tekintik axióma szerűnek, tehát külső fogalmak nélkül megérthetőnek (<-> Rudolf Otto). Attól még, h tisztán racionális tudósok akartak lenni, az ő „archaikum” fogalmuk romantikus volt: van a fejlődő, változó NY-i világ és a statikus kultúrájú bennszülöttek, akik kb. „sík hülyék”. Ugyanakkor nosztalgia irántuk, de lesajnáló.

o       Primitív kultúrák rehabilitálói: megmagyarázzák, h miért logikus mégis a primitív kultúra is. Kiindulás: amit tömegek hosszú időn át csinálnak, annak vmi értelme, haszna biztos van, vmilyen szempontból bevált stratégia. 2 irány:

-          a francia társadalomszociológiai isk. bűvkörében kialakuló irányzat. Közelebb áll a pozitivizmushoz. Logikus a primitívek gondolkodása, csak célt tévesztett. Kp-i fogalom: társadalmiság. A vallási rítusok lényege a közösség kohéziójának erősítése, nem baj, ha az esőtánctól nem esik az eső, az a lényeg, h a csoport összetartása és így hatékonysága erősödött.

-          Német megközelítés. Nem választja el élesen a „magas” kultúrákat a „primitív” és a paraszti-népi kultúrákat. Mindegyik vmilyen ősi bölcsességre épül.

o       Hiperkritikus/posztmodern megközelítés: tagadja az archaikum fogalmát. Csak az aitiológiai szemlélet prekoncepciója, h vannak „ősi”, primitív kultúrák. Valójában minden társadalom és vallás egyformán bonyolult, semmivel sem egyszerűbbek a „primitív”, mint a „civilizált” kultúrák.

Tylor: A primitív kultúra

·        Ezt tekintik a kult. antropológia alapító „okiratának”

·        Kísérlet (a 19. sz-i pozitivisztikus irányzatokkal összhangban) logikusan megmagyarázni a primitív vallásosságot. Meg kell találni a megfelelő „vallásosság” definícióját, ami alapján objektíve dönthető el, h most akkor vallásosak-e a primitívek. Ennek a definíciónak a lehető legfüggetlenebbnek kell lennie az európai ember koncepciójától, saját „vallásosság” definíciójától.

·        Survival: olyan intézmények, szokások, amelyek túlélik értelmüket, akkor is élnek, amikor már nem tudatos a társadalomban a miértje, senki nem tudja, miért is csinálják. Konzerválódott jelenség, ami valaha funkcionális volt, de már nem az.

·        Pl. a menyasszonytánc a nászéjszakai hetairizmus survival-e lehet, Bachofen alapján.

·        Probléma: a primitív kultúráknak nincs történelmi dimenziója, nem dokumentálnak, csak a mitikus anyaggal szorosan összefüggő történeti tudatuk van, ami nem ellenőrizhető.

·        Tylor angliai játékokat is kutatott. Gyerekjátékok kutatása a 19. sz.ban nagyon termékeny terület volt, mert a játékok a felnőtt világot utánozták. Ma már túl iparosodott a játékgyártás, nem elég stilizáltak a játékok ahhoz, h következtetni lehessen belőlük bármire is. L

·        Abundancia=luxusjelenség. Több erőfeszítést tesz az ember, mint amennyi funkcionálisan nézve arányos lenne a célhoz. Művészet.

·        A survival és az abundancia jelenségei összekeverhetők! Nem különíthető el világosan az ember funkcionális és „fölösleges” működése. Nem vezethető le minden funkcióból! – ez a szociológia kifogása a survival fogalma ellen. + előbb-utóbb azért kihalnak a diszfunkcionális szokások, csak a funkcióváltás segítheti hozzá a dolgot a fennmaradáshoz. Tulajdonítunk új jelentést a régi dolgoknak. Hosszú távon nem viseljük el azt, aminek nem tudunk értelmet tulajdonítani.

·        Abundancia nélkül nincs kultúra, csak falanszter.

·        Animizmus: Tylor szerint az álom tapasztalatából születik meg a lélek absztrakciója. Van vmi az emberben, ami a testétől függetlenül tud mozogni, tapasztalatokat szerezni (a halál is ezt a benyomást kelti). A lélek vallásos hit tárgya, nem objektív bizonyosság, h létezik.

·        Polianimizmus: nem csak lélegző lényeknek lehet lelket tulajdonítani, hanem minden másnak is. Vannak konkrét testtől független lelkek: démonok, akik bármit meg tudnak szállni. Absztrakt formája az istenekbe vetett hit. (Nekik nem is kell anyagi testeket megszállniuk.)

·        Ált. légnemű anyaggal azonosítják az emberi lelket: Isten az ember orrába lehelte az életet, „kileheli a lelkét”/ examinál… (+ Geist)

·        Azért hozta be Tylor a „szellemi létezőket” a vallási minimum definíciójába, mert miután nem sikerült minden törzsnél isteneket azonosítani, sokan levonták azt a következtetést, h a vallásosság nem univerzális jelenség.

·        Jung: az ember az álom-életében mitikus régiókba száll alá.

·        Preanimizmus: mások vezették be, Tylor után. Nincs oszthatatlan, integer lélek.

·        Manaizmus: a mana polinéz szó, máshol orenda. A mana erő, töltés, ami vallásos minőségű, de nem személyes természetű dolog.

·        Fertőzési szemlélet/fertőzési mágia: megérintek vmit, ami rendelkezik manával, az a mana átterjed rám. A szentelt víz átviszi a szentséget az emberre. Az imasál rojtjával megérinti az illető a Tóratekercset, szentséget vesz át…stb.

·        Szimpatikus mágia – animizmus. Az animák szimpatikusan viselkednek: közvetlen érintkezés nélkül is hasonlóan viselkednek a hasonlók. Pl. woodoo baba.

·        Dinamikus mágia- manaizmus (dinamisz=erő). Érintkezéssel való erőátvitel.

James George Frazer

·        Ő is skót volt, eredetileg klasszika-filológus.

·        Szobatudós volt, állítólag nagyon unalmasan beszélt, úh nem is tanított. De levelezett terepgyakorlatokkal dolgozó kutatókkal.

·        A klasszikus komparatisztikai módszer mintaképe.

·        Homológiás szemlélet <-> analógiás szemlélet.

·        A homológia alaki hasonlóság, valódi kapcsolat nélkül. Analógia: funkcionális hasonlóság, alaki hasonlóság nem kell hozzá.

·        Feltételezett egy közös, ősi forrásréteget, amire visszavezethetők a kortárs paraszti kultúrák, a magas kultúrák és gyermeki lélek is. Ők mind a közös archaikum hordozói.

Az aranyág.

·        A totem és a tabu szócikkekből nőtt ki, amiket az Encyclopedia Britannica számára írt Frazer.

·        Szépírói vénája is volt, ezért népszerű Az aranyág ma is, mert nagyon olvasmányos, de tudományosan már 1000X megcáfolták.

·        Kerettörténet: Rex Nemorensis (nemus, nemoris=liget), Nemi szent ligete Rómától D-re egy tó partján. Volt ott egy szent tölgy, annak egy aranyága. A liget királya volt a liget főpapja, aki őrizte a fát és az aranyágat. Amíg betöltötte ezt a funkciót, addig sérthetetlen volt, de amint valaki leszakította az aranyágat, meg kellett vívnia a rex nemorensis-szel és utolsó vérig megküzdeni, aki nyer, az a rex nemorensis. Frazer abból indult ki, h ez túl primitív szokás a civilizált Rümához, úh nyilván egy régebbi állapot maradványa, amit ki kell kutatni. Kiszed motívumokat a jelenségcsoportból: emberáldozat, papkirály, fában (faágban) lakó szellem, meghaló és feltámadó istenség… -> és ezek lesznek a fejezetcímek, ezek szerint csoportosít. A végén nagy következtetés az egész emberiség vallásosságáról. 

Magyarország jelenkori története 1944-1990. 4. 2011.okt.5.

Az 1945-ös nemzetgyűlési választás

·        1945. nov. 4. nemzetgyűlési választások: az első politikai erőpróba a II. VH után

·        Jaltai konferencia: csak azokat a kormányokat ismerik el a szövetségesek diplomáciailag, amelyeket demokratikusan választottak meg.

·        Mo-n legelőször (kora nyáron) a kisgazdák javasolták a választások kiírását, mert jól álltak. MKP nagyon elutasította, mert nagyon rosszul állt.

·        Cenzusok megszűntek, kivéve a helyben lakás/domicilium követelménye (és persze magyar állampolgárság is kellett), trianoni Mo. területe.

·        1945. szept. 1-hez kötötték a domiciliumot-> annak volt vjoga, aki akkor Mo. területén lakott állandóan. Felmentés: azóta hazatért hadifoglyoknak, deportálásból hazatértek, sváb falvakba költözött telepeseknek.

·        Kizárták a választójogból: „hazaárulók”, 25 Hitler-barát egyesület képviselői, SS tagjai, aki visszavette németes hangzású vezetéknevét, Volksbund tagok, Hitlerjugend tagjai, akik magukat németnek vallották az utsó népszámláláskor.

·        Bárdossy-Ribbentrop megállapodás: SS toborozhat Mo-n, de aki jelentkezik, az elveszíti magyar állampolgárságát és német állampolgár lesz. Az első két alkalommal toborzás volt, de a harmadik alkalommal kényszersorozás volt. A 45-ös választási törvény ezeket az SS tagokat is kizárta a választójogból, mint nácibarátot.

·        Ezzel a sok kizárással együtt végül a lakosság 60%-a választópolgár lett.

·        Egyenlő, közvetlen, titkos választás.

·        Demokratikus deficit a németek kollektív kizárása.

·        Listás választás, arányos képviselet.

·        Minden mandátumhoz 12000 érvényes szavazat kellett, (tehát 22000 szavazat is csak 1 mandátumot eredményezett), a töredékszavazatok elvesztek.

·        Országos Nemzeti Bizottság

·        Választásokon való indulás elbírálása azoknak a pártoknak a kezében volt, amelyeké volt a pol hatalom, nem volt erre független testület. Belügyminisztérium, csúcs szinten meg a SZEB döntött.

·        Választások érvényességének felülbírálása: nem független testület, hanem a Választási Bíróság, aminek tagjait pártok delegálták.

·        Nem közigazgatási testületek bonyolították a választásokat, hanem a választási bizottságok, amik összetétele: Függetlenségi Front 5 tagja + szakszervezetek delegáltjai.

·        Nemzetgyűlési választás főpróbája: az okt. 7-i budapesti törvényhatósági választás. Nem törvény, hanem rendelet szabályozta a részvételt ezen. MKP és SZDP közös listája: Dolgozók Egységfrontja, kb. 43%ot ért el, nem érte el a remélt 50 %ot, a kisgazdák viszont igen.

·        Az MKP a nemzetgyűlési választásra is javasolta a közös listát az SZDP-nek. SZEB angolszász missziója kijelentette, h ha közös listákkal alakul kormány, azt ők nem fogják elfogadni-> közös lista elesik.

·        Nemzetgyűlési választásokon 7 párt kapott engedélyt az indulásra. A frissen alakult Magyar Radikális Párt, Demokrata Néppárt (a Barankovics féle, nem a Pálfi féle), + a Függetlenségi Front 5 pártja.

·        Demokrata Néppárt képviselői végül is a kisgazda listán indulnak, h ne forgácsolják szét a polgári szavazatokat.

·        Kisgazdák 57%-> országosan még erősebb absz többség, mint Bp-en.

·        Második helyen a szocdemek 17%-kal.

·        Nem volt parlamenti küszöb

·        Miklós Béla, Károlyi Mihály, Kodály Zoltán, Szentgyörgyi Albert kapnak mandátumot, Tamási Ábel, Vámbéry Rusztem, Zsedényi Béla, Bölönyi György…összesen 12 tiszteletbeli személy.

·        409 tagú nemzetgyűlés, 421-re egészül ki.

·        „A szabad választás 1945-ben tévedés volt.” Rákosi M.

·        Nagy Ferenc emlékiratai: tény, h ezután (a 45ös választás után) a szovjetek soha többé nem engedtek szabad választásokat tartani DK-Európában

·        Az eredmények alapján alakíthatott volna egyedül kormányt az FKGP, de már korábban megállapodtak a Frontban, h akármi is lesz az eredmény, a kormány koalíciós lesz.

·        Rákosi ultimátuma a kisgazdáknak a koalíciós kormányalakítás előestéjén: vagy megkapja az MKP a belügyminiszteri tárcát, v nem lép koalícióra a kisgazdákkal

·        MKP: belügymin (Nagy Imre),

·        MKP parlamenten kívüli eszközökkel élt: kormánynak sok hatalmat szerezni, pártközi tárgyalások,

·        Fél millió fős többlet volt a női szavazók javára, mert rengeteg férfi még hadifogságban volt! Kisgazdáknál 1000 férfi szavazatra 1425 női szavazat jutott, MKP-nál 1000 férfi szavazatra 1040 női. Ezt onnan lehetett tudni, h a nők rószaszín, a férfiak kék papíron szavaztak.

·        1945. nov. 15. kormány megalakítása.

·        Nov. 29-én hívták csak össze a nemzetgyűlést.

·        A korm tagjai nem a nemzetgyűlés előtt tették le az esküt! A kis nemzetgyűlés (az ideiglenes nemzetgyűlés politikai bizottsága) nevezte ki.

·        Mo. államformája eközben még mindig királyság! Az államfői jogok szét voltak osztva.

·        Miklós Béla kormányát a Nemzeti Főtanács mentette fel.

·        14 tárca-> 7 kisgazda, 7 MKPs és szocdem

·        Pont az a 7 lett a kisgazdáké, amiben Mo.nak nem volt nagy mozgástere a fegyverszünet miatt: pénzügy, külügy, tájékoztatás, hadügy,

·        Vallás- és közoktatásügyi miniszter Keresztury Dezső lett, a Parasztpárt részéről

·        Mindegyik nagyhatalom gyorsan elismerte diplomáciailag a Tildy-kormányt.

·        Mo. első moszkvai nagykövete: Szekfű Gyula, SZU bp-i nagykövete Puskin.

·        Mo. első washingtoni követe Szegedy-Maszák Aladár.

·        Kormány jogköre nagyon széles, nemzetgyűlésé szűkül

·        Az utcán a szervezeti pártok erősebbek a választási pártoknál, nemzetgyűlési funkciójuktól függetlenül. FKGP kevésbé tudta gyorsan mozgósítani a híveit, mint az MKP.

·        Az ideiglenes nemzetgyűlés politikai bizottsága nem volt hajlandó megszűnni.

·        Közellátási gondok

·        FKGP szerette volna korrigálni a földosztás túlkapásait (a földelvétel oldalán) <-> „Földet vissza nem adunk!” MKP

·        1945. aug. SZDP felvetése: legyen köztársaság az államforma. MKP hallani sem akar róla.

·        Nemzeti Főtanács= házelnök (Nagy Ferenc) + miniszterelnök + egy PB­-tag. Elvileg a Nemzeti Főtanács gyakorolta az államfői hatalmat.

·        FKGP, MKP és SZDP is készített tervezetet a köztársaság felépítéséről, de mind a hárman mást értettek „köztársaságon”

·        MKP: leendő államfő a lehető legkevesebb jogkört kapja

·        Első államfőjelölt: Károlyi Mihály. Polgári demokraták + szocdemek javasolták. Radikális Párt is támogatta. Az MKP „nem akarta, h 1918-nál megálljon a politikai fejlődés” és Károlyi azt jelentette.

·        Kisgazdapárt Nagy Ferencet v Tildy Zoltánt akarta államfőnek. A párton belül Nagy F. volt népszerűbb, de a koalíciós pártok jobban elfogadták Tildyt.

·        Nagy Ferenc lemondott Tildy javára, ő maradt a végén az egyetlen államfő-jelölt.

·        Szocdemek sok jogkört akarta biztosítani az államfőnek

·        Kisgazdák: szabadságjogokról szóló törvénytervezet: minden magy. állampolgárt megilletnek.

·        Közt. Elnök-i intézmény 1946. febr. 1.

Politikai teológia 3. 2011.okt.4.

·        Az אמונה nem azt jelenti, amit mi hitnek nevezünk, hanem egy szerződéshez való hűséget-> jogi kategória. Hűség a Szövetséghez.

·        A kereszténységben jelenik meg a mi hit fogalmunk. „A reménylett dolgok jelenvalósága” (Zsidókhoz írt levél). Tehát a második eljövetelről való meggyőződés.

·        Kozmopolitikus idealizmus

·        Philosztratosz: Tyanai Apollóniosz életrajza. Leírja az utazásait. A perzsa nagykirály meghívja magához és attikai görögül beszélnek! Az Indus folyón túlra is elment, ahova még Alexandrosz sem jutott el. Találkozott brahmanokkal és görögül beszélgetett velük homéroszi problémákról. J A Nílus forrásánál az etióp bölcsekkel a Timaiosz világkeletkezési problémáiról beszélget görögül.

·        Az attikai görög egy fiktív görög nyelv volt, senkinek nem volt az anyanyelve.

·        Kavafisz: alexandriai görög költő a 20. sz. elején. Írt egy NY-indiai fejedelemről, aki Athénban mászkál, előadásokra jár és könyvesboltokba, soha nem szólal meg. Mindenki azt hiszi, h nagyon nagy bölcs, a végén kisül, h egyszerűen nem tudott görögül és unatkozott. J

·        Kozmosz: rendezett világmindenség (korábbi jelentésben ékszert is jelentett a szó), rendezett egész. Magában foglalja a természetet (physzisz, ami felnő és lehanyatlik, folyamatosan változik).

·        Az atomisták szerint nem feltétlenül létezik gondviselés, mert csak az atomok lettek megteremtve, utána azok akárhogy rendeződhetnek.

·        Nomosz– logosz

·        Sztoikusok: a természettel összhangban kell élni. A természet tanulmányozásával eljuthatunk a helyes politikai berendezkedéshez. A természet törvénye a politika helyes törvénye. -> A király a megtestesült törvény. A zsarnok a természet törvénye ellenében akarja megvalósítani magát. 

·        ?Honnan származik a törvény?

o       Emberektől

o       Istenektől-> Zeusz a szerző? Vagy Diké, aki Zeusz felett áll? Ez még Hésziodosz és Homérosz világa.

·        Önkényes rend v a természetből következő, alternatíva nélküli rend hagyja át a világot? Nomosz: lehetne másképp is, de ott ahol van, ott épp az a rend. Logosz: az, ami nem lehet másmilyen, mindenhol ugyanaz. Pindarosz szerint mindenhol egy nomosz uralkodik, Hérakleitosz szerint mindenhol a logosz.

·        Politikai berendezkedés: törvények összefüggő rendszere.

·        Az oikymenének 1 közös törvénye kell, hogy legyen, tehát logosza.

·        A kozmopolisz - idealizmus szerint minden nomosz meg fog maradni, minden népnek lehet saját nomosza, csak össze kell, h fogja egy birodalom, egy civilizációs egység.

·        Iszonomia-autonomia. Iszonomia: azonos törvény alá tartozás. Autonomia: saját törvény alá tartozás. Erre az ellentétre épül Antigoné tragédiája: Kreón képviseli az iszonomiát, Antigoné az autonomiát, ami az univerzális törvény, Diké nevében lázad fel Kreón ellen.

·        Agamemnón és Menelaosz kozmétorok, „a népek elrendezői” az Iliászban. A olümposzi istenvilág analógiája, nincs egyértelmű uralmi rendszer, nincs monarchia.

·        Monarchia. Moné=1. Arkhé=uralom -> egyeduralom.

·        Pszeudo-Arisztotelész: „de nem ám saját kezével fáradozva” hozta létre az isten a világot -> vitatkozik a Bibliával és Philónnal. Nem gyúrhatja a világot a kezével, mert akkor demiurgosz lenne! Az ilyesmi az enkozmikus (tehát a kozmoszban benne lévő) fiatalabb istenek dolga, hiszen itt a természet, a változás az alapelv, a transzcendens isten nem árthatja bele megát ebbe, mert megváltozna, márpedig ő tökéletes.

·        Pszeudo Arisztotelész: mert a szerző Arisztotelész pozíciójába helyezkedve tanácsokat ad „Alexandrosznak”, tehát a császárnak. T. ú. szerint az 1. században keletkezett Pszeudo-Arisztotelész A világrendről c műve.

·        A daimón eredetileg őrt, őristenséget jelent. Pl. Athéné Athén daimónja. A daimónok a kozmikus rend „osztályvezetői”, az olümposzi istenek az államtitkárok, az államelnököt, a legnagyobb istent, meg senki sem látja.

·        Vallási szinkretizmus ~ valuta átváltó rendszer: saját Jupiterét mindenki tisztelheti Jupiterként v Amon Réként is.

·        Azért nincs a kozmosz nagykirályának neve, mert az vmelyik nyelven lenne, és akkor nem egyformán lenne közel minden néphez. Zsidók elrontják ezt a kristályos rendszert.