·
A „primitív népek” sokáig izoláltan éltek->
nem ismerték a szellemi ellenállást idegen kulturális hatások alatt, hamar
elvesztek a primitív kultúrák sajátosságai, mert minden hatást nagyon gyorsan
átvettek.
·
Tylor skót volt
·
Először Mexikóban jutott el terepre, könyvet is
írt a mexikói kultúrákról
·
A primitív vallásossággal foglalkozó szerzők
csoportosítása:
o
19. sz-i 19. sz-i pozitivisztikusok. Úgy
tekintenek a primitív népekre, mint akik laboratóriumi körülmények között
modellezik az emberi vallásosságot. A vallási jelenséget nem tekintik axióma
szerűnek, tehát külső fogalmak nélkül megérthetőnek (<-> Rudolf Otto).
Attól még, h tisztán racionális tudósok akartak lenni, az ő „archaikum”
fogalmuk romantikus volt: van a fejlődő, változó NY-i világ és a statikus
kultúrájú bennszülöttek, akik kb. „sík hülyék”. Ugyanakkor nosztalgia irántuk,
de lesajnáló.
o
Primitív kultúrák rehabilitálói: megmagyarázzák,
h miért logikus mégis a primitív kultúra is. Kiindulás: amit tömegek hosszú
időn át csinálnak, annak vmi értelme, haszna biztos van, vmilyen szempontból
bevált stratégia. 2 irány:
-
a francia társadalomszociológiai isk. bűvkörében
kialakuló irányzat. Közelebb áll a pozitivizmushoz. Logikus a primitívek
gondolkodása, csak célt tévesztett. Kp-i fogalom: társadalmiság. A vallási
rítusok lényege a közösség kohéziójának erősítése, nem baj, ha az esőtánctól
nem esik az eső, az a lényeg, h a csoport összetartása és így hatékonysága
erősödött.
-
Német megközelítés. Nem választja el élesen a
„magas” kultúrákat a „primitív” és a paraszti-népi kultúrákat. Mindegyik
vmilyen ősi bölcsességre épül.
o
Hiperkritikus/posztmodern megközelítés: tagadja
az archaikum fogalmát. Csak az aitiológiai szemlélet prekoncepciója, h vannak
„ősi”, primitív kultúrák. Valójában minden társadalom és vallás egyformán
bonyolult, semmivel sem egyszerűbbek a „primitív”, mint a „civilizált”
kultúrák.
Tylor: A primitív kultúra
·
Ezt tekintik a kult. antropológia alapító
„okiratának”
·
Kísérlet (a 19. sz-i pozitivisztikus
irányzatokkal összhangban) logikusan megmagyarázni a primitív vallásosságot.
Meg kell találni a megfelelő „vallásosság” definícióját, ami alapján objektíve
dönthető el, h most akkor vallásosak-e a primitívek. Ennek a definíciónak a
lehető legfüggetlenebbnek kell lennie az európai ember koncepciójától, saját
„vallásosság” definíciójától.
·
Survival:
olyan intézmények, szokások, amelyek túlélik értelmüket, akkor is élnek, amikor
már nem tudatos a társadalomban a miértje, senki nem tudja, miért is csinálják.
Konzerválódott jelenség, ami valaha funkcionális volt, de már nem az.
·
Pl. a menyasszonytánc a nászéjszakai hetairizmus
survival-e lehet, Bachofen alapján.
·
Probléma: a primitív kultúráknak nincs
történelmi dimenziója, nem dokumentálnak, csak a mitikus anyaggal szorosan
összefüggő történeti tudatuk van, ami nem ellenőrizhető.
·
Tylor angliai játékokat is kutatott.
Gyerekjátékok kutatása a 19. sz.ban nagyon termékeny terület volt, mert a
játékok a felnőtt világot utánozták. Ma már túl iparosodott a játékgyártás, nem
elég stilizáltak a játékok ahhoz, h következtetni lehessen belőlük bármire is. L
·
Abundancia=luxusjelenség.
Több erőfeszítést tesz az ember, mint amennyi funkcionálisan nézve arányos
lenne a célhoz. Művészet.
·
A survival és az abundancia jelenségei
összekeverhetők! Nem különíthető el világosan az ember funkcionális és
„fölösleges” működése. Nem vezethető le minden funkcióból! – ez a szociológia
kifogása a survival fogalma ellen. + előbb-utóbb azért kihalnak a
diszfunkcionális szokások, csak a funkcióváltás segítheti hozzá a dolgot a
fennmaradáshoz. Tulajdonítunk új jelentést a régi dolgoknak. Hosszú távon nem
viseljük el azt, aminek nem tudunk értelmet tulajdonítani.
·
Abundancia nélkül nincs kultúra, csak
falanszter.
·
Animizmus:
Tylor szerint az álom tapasztalatából születik meg a lélek absztrakciója. Van
vmi az emberben, ami a testétől függetlenül tud mozogni, tapasztalatokat
szerezni (a halál is ezt a benyomást kelti). A lélek vallásos hit tárgya, nem
objektív bizonyosság, h létezik.
·
Polianimizmus:
nem csak lélegző lényeknek lehet lelket tulajdonítani, hanem minden másnak is.
Vannak konkrét testtől független lelkek: démonok, akik bármit meg tudnak
szállni. Absztrakt formája az istenekbe vetett hit. (Nekik nem is kell anyagi
testeket megszállniuk.)
·
Ált. légnemű anyaggal azonosítják az emberi
lelket: Isten az ember orrába lehelte az életet, „kileheli a lelkét”/ examinál…
(+ Geist)
·
Azért hozta be Tylor a „szellemi létezőket” a
vallási minimum definíciójába, mert miután nem sikerült minden törzsnél
isteneket azonosítani, sokan levonták azt a következtetést, h a vallásosság nem
univerzális jelenség.
·
Jung: az ember az álom-életében mitikus régiókba
száll alá.
·
Preanimizmus:
mások vezették be, Tylor után. Nincs oszthatatlan, integer lélek.
·
Manaizmus:
a mana polinéz szó, máshol orenda. A mana erő, töltés, ami vallásos minőségű,
de nem személyes természetű dolog.
·
Fertőzési
szemlélet/fertőzési mágia: megérintek vmit, ami rendelkezik manával, az a
mana átterjed rám. A szentelt víz átviszi a szentséget az emberre. Az imasál
rojtjával megérinti az illető a Tóratekercset, szentséget vesz át…stb.
·
Szimpatikus mágia – animizmus. Az animák
szimpatikusan viselkednek: közvetlen érintkezés nélkül is hasonlóan viselkednek
a hasonlók. Pl. woodoo baba.
·
Dinamikus mágia- manaizmus (dinamisz=erő).
Érintkezéssel való erőátvitel.
James George Frazer
·
Ő is skót volt, eredetileg klasszika-filológus.
·
Szobatudós volt, állítólag nagyon unalmasan
beszélt, úh nem is tanított. De levelezett terepgyakorlatokkal dolgozó
kutatókkal.
·
A klasszikus komparatisztikai módszer mintaképe.
·
Homológiás szemlélet <-> analógiás
szemlélet.
·
A homológia alaki hasonlóság, valódi kapcsolat
nélkül. Analógia: funkcionális hasonlóság, alaki hasonlóság nem kell hozzá.
·
Feltételezett egy közös, ősi forrásréteget,
amire visszavezethetők a kortárs paraszti kultúrák, a magas kultúrák és
gyermeki lélek is. Ők mind a közös archaikum hordozói.
Az aranyág.
·
A totem és a tabu szócikkekből nőtt ki, amiket
az Encyclopedia Britannica számára írt Frazer.
·
Szépírói vénája is volt, ezért népszerű Az
aranyág ma is, mert nagyon olvasmányos, de tudományosan már 1000X megcáfolták.
·
Kerettörténet: Rex Nemorensis (nemus,
nemoris=liget), Nemi szent ligete Rómától D-re egy tó partján. Volt ott egy
szent tölgy, annak egy aranyága. A liget királya volt a liget főpapja, aki
őrizte a fát és az aranyágat. Amíg betöltötte ezt a funkciót, addig
sérthetetlen volt, de amint valaki leszakította az aranyágat, meg kellett
vívnia a rex nemorensis-szel és utolsó vérig megküzdeni, aki nyer, az a rex
nemorensis. Frazer abból indult ki, h ez túl primitív szokás a civilizált
Rümához, úh nyilván egy régebbi állapot maradványa, amit ki kell kutatni.
Kiszed motívumokat a jelenségcsoportból: emberáldozat, papkirály, fában
(faágban) lakó szellem, meghaló és feltámadó istenség… -> és ezek lesznek a
fejezetcímek, ezek szerint csoportosít. A végén nagy következtetés az egész
emberiség vallásosságáról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése