Politikai teológia 4. 2011.10.11.

Zsidó és keresztény monarchia

·        Tóra, Naviim, Ketuvim: koncentrikus körökben is el lehet képzelni a tekintélyüket: a Tóra a központi kör, körülötte a próféták könyvei már picit kevésbé tekintélyes szövegek, az iratok meg még egy kicsit kevésbé. A apokrifek a legkülsőbb körök: bibliai ihletésű szövegek, de nem tekintik őket annak.

·        Az újszövetségi apokrifek között is vannak teljesen ortodox iratok, bekerültek a bizánci liturgikus év szövegeibe, csak a liturgia alatti olvasmányok között nem olvastak fel belőlük.

·        A 12 és a még 72 apostol nevéhez mind írtak evangéliumokat! Lost Christianity c könyv. A szerző nagyon szigorú tekintélytisztelő protestáns környezetből jött, amikor rájött, hogy mennyire komplex történet eredménye a kereszténység, agnosztikus lett…

·        „biblikus irodalom”: Ószöv. + Újszöv. + különböző és egymással vitatkozó teológiai gondolatokat megfogalmazó iratok (amiket hiteles nevekkel, tehát gyakran apostolok nevével tálaltak)

·        Az Újszövetség úgy emlegeti a Tanachot, hogy „a Törvény és a Próféták”.

·        A Septuaginta először csak a Tóra fordítása volt, aztán kiegészült a próféták könyveivel. Az egyik Ptolemaiosz össze akarja gyűjteni a világ össze szent könyvét, ezért kér Jeruzsálemből fordítókat-> mind a 12 törzsből küldtek 6 bölcset (de addigra már elveszett a 12 törzs! Ez engem zavar a sztoriban) -> ez pont azt mutatja a t. ú. szerint, h az Aristeas levél nem zsidó, hanem zsidószimpatizáns görög környezetből származik, ahol nem tudtak róla, h Ptolemaiosz idején már nem volt 12 törzs.

·        „Homérosz költeményeit nem Homérosz írta, hanem valaki más, akit szintén Homérosznak hívtak.”

·        Alexandriában megünnepelték a Septuaginta születését minden évben.

·        Az alexandriai görög nyelvű zsidóság tudatában volt, hogy mi az, ami a hellének (tehát a pogányok) bölcsessége, és mi a sajátjuk, de mindkettőt görögül ismerték és használták és a hellenizált kultúra fogalomkészletével elmélkedtek minderről. Ebben a környezetben folyik a vita a monarchia fogalmáról, értelmezéséről. ?Milyen viszonyban van a zsidóság speciális küldetése a világrenddel?

·        Ariszteidész: Róma magasztalása-> modern parafrázisa a csatornás-útépítős…Mit tettek értünk a Rómaiak dialógus a Bryan életében

·        Augustusi Pax Romana ~ világbéke, ennek oltára az Ara Pacis

·        Lukács-féle evangélium elején: rendelet jött Augustustól, h az egész föld népét írják össze-> mindenki, aki számít a Róm. bir. alattvalója!

·        Bonyolultabb a kép annál, hogy a felkent király fogalma egyszerűen az ószövetségi papfelkenésből jön!

·        Melkizedekkel kapcsolatban kerül elő először a Tanachban a király szó.

?Mit jelent az, hogy a zsidóság választott nép?

·        Bábel tornyáig az emberiség 1 nép volt, mindenki Ádámtól és Évától származik.

·        A Biblia történetleírása normatív történelem, nem dokumentatív

·        Az ember teremtése pozitívum, ez nem magától értetődő! Lásd: Antigonéban az ember „deinotatosz”, ami egyszerre jelent csodálatosat és borzalmasat [ez olyan, mint a numinózus Rudolf Ottonál], aitológiai mítoszában az emberiség sárkányfogvetemény… De a bibliai szemlélet szerint az ember alapvetően, a kiindulásnál jó.

·        Káin építi az első várost, nem Ábel! (és Rómát meg nem Remus, hanem Romulus)  -> „bűnös város” toposz búvópatakszerűen tovább él

·        Bábel (Genezis 11. fej.) -> megszületnek a népek. Nép – népek fogalompár. A nép innen kezdve a zsidó népet jelenti, a népek a pogány népeket. A Genezisben itt azt mondja az Úr, hogy „Nosza, szálljunk alá!”-> rengeteg kommentár arról, hogy miért van itt többes szám. Keresztény kommentátoroknak ott a Szentháromság, a zsidóknak be kellett itt iktatniuk az angyalokat. Zeusz ménkővel csapott le a titánokra, JHWH szofisztikáltabban büntet. J

·        Bábel-> megszületnek a népek. Nép – népek fogalompár. A nép innen kezdve a zsidó népet jelenti, a népek a pogány népeket.

·        A 12 pátriárka testamentumának van kkori héber és görög változata is. Naftali testamentuma héberül: leírja a nyelvek megszületését. Az Úr elküldi Mihály arkangyalt, h interjúvolja meg őket, kiket akarnak imádni. Nimród azt az angyalt, aki megtanította nekünk egy óra alatt a mi nyelvünket és ezzel megakadályozta, h szétszóródjunk a föld színén… A többi nép is (kivéve a zsidó nép) az angyalokat akarja imádni, tehát teremtményeket, Ábrahám az egyetlen, aki jól válaszol: a Teremtőjét akarja imádni, aki megteremtette őt a semmiből. Ez is normatív, nem leíró elmélet. Erre hivatkozik az egyház, amikor „verus Israelnek” nevezi magát!

·        Összesen 70 nyelve van az emberiségnek.

·        A Tóra nem tartalmaz törvényt a politikai berendezkedésről! -> a zsidó nép királyt kér Sámuelen keresztül az Úrtól, ahogy a többi népnél szokás. -> probl.: a népek, akikre hivatkozik ott a nép, a pogányok!

·        Barnabás levél: nem 1 Törvény van, hanem 2. Mózes széttöri az elsőt, aztán az Úr ír még egyet. (Nem tudni, h pont ugyanaz-e a 2.)

·        „Áll Isten az istenek gyülekezetében.” Zsoltárok-> ezek az „istenek” nem istenek, hanem angyalok, akiket tévedésből imádnak a pogányok, így lettek pogány istenek. De nem istenek, csak teremtmények.

·        A királyság megszületése a zsidóknál lázadás Isten és az isteni rend ellen. Cromwellék is erre fognak hivatkozni a királyság ellenében.

·        Azután keni fel Sámuel Sault királynak, miután az úr kifejtette, h nem tetszik neki ez a királyosdi. Ha már megvan a királyság intézménye, Isten jelöli ki a király személyét a prófétán keresztül, tehát nem teljes mértékben Isten ellenében születik a királyság, az Úr belemegy, lehet vele alkudozni.

·        Sámuel 8. fej.: a királyság emberi intézmény. A 9. fejezet oldja a feszültséget azzal, h a király személyét Isten jelöli ki.

·        Az ideális állapot, az isteni rendnek megfelelő a teokrácia, ami nem papok, hanem Isten uralkodását jelenti.

·        Iosephus Flavius: Appión ellen: Mózest, mint törvényhozót, Lükurgosszal állítja párhuzamba.

·        A János-féle evangéliumban azt kiáltja a zsidó nép, h nekünk nincsen királyunk (baszileioszunk), csak császárunk (Caesarunk). -> Ez egy akklamáció, kinyilvánítja a nép politikai elkötelezettségét.-> ?Izr. királya, akit is szembeállítanak a római császárral, az Isten?-> Róma iránti elkötelezettség a teokráciával szembehelyezkedve.

·        „Jöjjön el a te országod”: a görög szövegben baszileia, van, tehát jöjjön el a te királyságod.

·        Yerusalmi: Zachor c. könyv.

·        Elolvasni: Máté 4:1-11: a Sátán megkísérti Kr-t., Máté 22:15, Lukács 17:20, Máté 28, János 28:28 „Az én országom nem e világról való”