V. könyv
· V. könyv első 11 fejezete: traktátus a fátumról
· Gondviselés ~ fátum téma:
o Platón: Törvény az ateizmus ellen. Halálbüntetésig viszi. Isten jó és racionális lélek. A mozgás forrása végső soron nem a test, hanem a lélek. Egyéni lelkek autonóm ágensek, minden lélek a kozmosznak abba a régiójába kerül, ahová kerülnie kell a saját mozgásai következményeként. De az istenek gondviselése végül elrendez mindent, amit az egyéni ágensek elronthatnak.
o Sztoikusok determinisztikus kozmológiája: minden előzetes okok szerint történik, tehát a fátum irányít mindent. Fátum= az okok szövevénye. A legapróbb eseménynek is megvannak a maga okai. Részint kauzális, részint teleologikus láncolat. A sztoikus isten immanens princípium. Probléma: ez a determinizmus veszélyezteti az emberi felelősségbe vetett hitünket és a felelősségre vonhatóságot is. - >Klüszipposz (?) védelmezte, h összefér a teljes kauzális meghatározottság és az autonóm agentia.
o Szkeptikusok, peripatetikusok, közép-platonikusok is érveltek a sztoikusok ellen a hellenisztikus korban. A hellenisztikus korban nagyon népszerű lett az asztrológia, a horoszkóp-készítés, burjánzott az irodalma. Asztrális determinizmus az egyéni élet szintjén és kozmikus szinten.
o -> standard téma volt a fátum a kései antikvitásban
· Ágoston kérdése az előszóban: Miért akarta a Gondviselés Róma dicsőségét?
· A fátum elmélettel első sorban a késő antik asztrális determinizmuson keresztül száll szembe.
· A római történetírók hittek abban, h Rómának végzete van. Livius, Vergilius-> birodalmi ideológia megalapozása Augustus korában.
· A földi országokat teljesen Isten gondviselése irányítja.
· Ha Isten akaratát, tervét értenénk fátumon, igaz lenne, h a szerint történnek az események. De fátum alatt általában a csillagok állásának befolyását értik, ami Istentől független, és így már nagyon nem igaz.
· A gnosztikusok szerint a bennünk lévő pneumatikus mag nem tud szabadulni a csillagok befolyásától. -> ez tarthatatlan Ágoston számára, de a pogány istenek mellett érvelőkkel való vitára koncentrál.
· Voltak, akik azt gondolták, h Isten hatalma egy részét delegálta a csillagoknak, így tudnak szuverén döntéseket hozni az államok sorsáról. Ez azért volt praktikus, mert akkor a rossz emberi cselekedetek felelősségét le lehet venni Isten válláról… De az ember morális felelősségét is tönkreteszi ez a rendszer…
· Más változat: egyesek szerint a csillagok nem okozzák, csak jelzik a történéseket. Pl. Plótinosz. A kozmosz egyetlen organizmus, ezért az egyik rész állapotából lehet következtetni a másik rész állapotára.
· Szekérderék érv az asztrális determinizmussal szemben: 2-7. fejezet
o Ikrek példái: ugyanaz alatt a csillagkonstelláció alatt születtek, mégis mennyire különbözhet a sorsuk...
o Cicero De fato, De divinatione, De natura műveivel dolgozott főleg Ágoston
o Cicero - akadémiai szkepticizmus: feltételesen elfogadott bizonyos elméleteket, mint valószínűeket.
o 6. fejezet: a horoszkópnak semmilyen hatása nincs a sorsra
· Felvázolja Cicero vitáját a sztoikusokkak, és gyakorlatilag melléjük áll a műben (Cicero ellen).
· Az isteni létezés atemporalitását ebben az érvelésben nem használja fel Ágoston, pedig máshol jelen van a teológiájában!
· A véletlennek nevezett okok valójában rejtett okok
· A véletlen és a természeti okokat is visszavezeti akarati okokra.
· Az okság univerzálisan érvényes (mindennek van oka), ahogy még Cicero is elismerte.
· Isten adja az akaratot magát, de azt nem, h mit akarunk. Ezzel védi ki, h Isten rossz dolgok oka legyen. Isten jó akaratot ad, max kifordítjuk. Az akaratunk attól szabad, h a mi hatalmunkban áll. Ezt nem szünteti meg az isteni előretudás, így aztán nem mond ellent neki. Nem fejti ki, h mit jelent az, h „a mi hatalmunkban van”?! Klasszikus sztoikus megközelítés: hatalmunkban áll az, aminek mi vagyunk az ágensei. Másik megközelítés: hatalmunkban áll az, ami helyett mást is tudtunk volna választani. Nem tudjuk, h itt Ágoston döntött-e a kettő között, h melyiket érti „hatalmunkban van”alatt.
· Az akarat is része az ordo causarum-nak. Nem mondja meg, h akarati döntéseinknek mi az előzetes oka.
· 10. fejezet. Implikálja itt Ágoston, h ugyanaz az ember ugyanolyan belső és külső prediszpozíciók mellett képes vétkezni és nem vétkezni is?
· Köv. óra: politikai-történetfilozófiai vonatkozások
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése