Nemzeti ünnep külföldön

Sokkal élvezetesebb külföldön ünnepelni egy nemzeti ünnepet, mint otthon. Egyrészt az utóbbi években túlságosan megszokott lett Pesten az október 23-a alkalmából rendezendő hisztérikus népfelkelés, másrészt külföldön tényleg meghatódom a magyar himnusztól, és attól, hogy összegyűlik egy rakás diplomata és meghallgatja, mégha nekik ez csak egy hivatali kötelesség is. AZt hiszem az a baj, hogy a nemzeti érzés kimutatásának csak akkor van értelme, ha valaki kívülálló felé mutatjuk, ezért élik át az meberek a legjobban a nemzeti ünnepet akkor, ha találnak valakit otthon, aki "kívülálló" és ezesetben vele SZEMBEN nyilvánítják ki nemzeti érzéseiket. Persze ez nem törvényszerű, simán szólhatna a nemzeti ünnep egyszerűen megemlékezésről, és annak, hogy "én ehhez a nemzethez tartozónak vallom magam" nem kéne olyasmit konnotálnia, hogy "te nem tartozol ehhez a nemzethez, nem érdekel, hogy mit mondasz és gondolsz erről, mert valamilyen szempontból elütsz a többségtől". Csakhogy mióta én abban a korban bagyok, amikor az embernek van fogalma nemzetről és nemzeti büszkeségről, azóta Magyarországon mindig így van.
Na de Rómában egész más miatt volt éppen ma "népfelkelés". Az okokban nem vagyok nagyon otthon, csak a következményeket élem át. Általános sztrájk volt és ez magában foglalt egy reggel fél 9től délután 5ig tartó tömegközlekedési szünetet is, úgyhogy gyalog jöttem haza. Úgy tudtam, hogy az egyetemisták tüntetnek a Termini környékén, úgyhogy eléggé meglepődtem, amikor egy sarló-kalapácsos zászlókat lengető tüntető tömegbe futottam bele. Nem az egyetemisták voltak azok, az biztos, de rengetegen voltak, hangosak, élénkek, ahogy elvárható egy tüntető tömegtől. Mindenképpen ijesztő egy tömeg, aminek az ember nem része, aminek a céljaiban nem osztozik. Hát még ha sarló-kalapáccsal vonul! Persze, nekik nem kötődik hozzá annyi minden, mint nekünk, kelet-európaiaknak (jó, elhiszem, hogy Magyarország sorolható Közép-Európához, de én kelet-európainak vallom magam, mint magyar), lehet hogy csak a munkásmozgalom, és talán nincs előttük a Szovjetunió zászlója (talán nálunk sem ismeri fel mindenki), és nyilván nem a politológusok, szociológusok és történészek szakmai találkozója egy tüntetés. Na de azért október 23-án belekeveredni egy sarló-kalapácsos vörös tömegbe, az vicces.

A modern Európa születése 5. óra

1. Francia reformáció (folytatás):

Lutherrel ellentétben nem akarták szétválasztani az egyházi és világi ügyeket: Genfben összefolyt a vallási és az egyházi közigazgatás, Kálvin a város vezetője is volt.

Hugenották (jelentése: "üldözött", más néven: Refugé): Francia protestánosk (eredetileg lutheránusok)

Az abszolutista francia állam a kezdetektől fogva üldözte a protestánsokat, az "eretnekséget" halállal büntették. A kálvinistákat különösen kegyetlenül üldözték, nemcsak a katolikusok, de a hugenották is. A felekezetek között állandósultak az összecsapások, különösen a körmenetek alatt (amelyeket ekkoriban direkt a többi felekezet provokálására rendeztek).

Kálvin Genfben lelkészeket képzett ki a reformáció franciaországi terjesztésére. Az üldöztetés ellenére 1561-re több mint 2000 titokban működő református gyülekezet jött létre. A 60-as években már országos zsinatot tartanak, persze titokban. A reformáció Franciaországban főleg

- a gazdag városi polgárok

- kereskedők

- vidéki nemesek

- világi értelmiségiek

- humanista egyetemek pl. Orleans-i

körében volt népszerű, míg a parasztok nagy része katolikus maradt (bár voltak, akik felvették a földesuruk hitét). Területileg:

- Normandia (a Coligny család birtoka)

- Navarra (a Bourbon család és a Navarrai királyné birtoka),

- Orleans

- Dauphine

- Provance (ahol még élt a középkori eretnekmozgalmak pl. Valdensek emléke)

területén terjedt el leginkább az új hit, Párizs környéke, Bordeaux, Toulouse, Lorainne és Isle-de-France (Észak-Franciaország) maradt katolikus többségű.

1547-ben meghalt I Ferenc francia király, örököse, IX. Károly még csak 10 éves volt, ezért anyja, Medici Katalin gyakorolta a hatalmat. Katalin megpróbált egyezkedni a protestánsokkal, ezért Pays-ban hitvitára hívta őket (Poissy-i Kollokvium 1561). Mindlét oldal fegyveres kísérettel jelent meg, de nem tudtak megegyezni, ezért Katalin kiadatta a Poissy-i Ediktumot, amely elrendeli a protestánsok további üldözését. Ennek hatására a katolikusok az ország több részén mészárlást rendeznek (pl. Vassy, Toulouse), ezzel kezdetét veszi a vallásháborúknak nevezett polgárháborús időszak.

Francia vallásháborúk:

1562-1598 tartott, rövidebb békeidőszakokkal (1562-'63; 1567-'70; 1572-'76). A harcokat ideiglenes vallásbékék szakították meg, de végleges megoldást csak a '98-ban kiadott Nantes-i ediktum jelentett.

Pártok:

A hugenották oldalán két egymással is rivalizáló mozgalom létezett:

1. Vallásos hugenották: a Bourbonok és a Navarraiak vezették, nem akartak egyezkedni a katolikusokkal, céljuk a vallásuk elismertetése és az egész orszáh megtérítése volt.

2. "Politic" hugenották: békés megoldést szerettek volna, kezdeményzték a vallásbékéket.

A katolikusokat tömörítő Katolikus Liga ennél egységesebb volt, vezetését a Guise család vállalta el.

A korszakban kialakult egy máig is létező várostípus, a hugenotta város: főleg Dél-Franciaországra volt jellemző, a városokat erődökké alakították pl. La Rochelle (tengeri és szárazföldi erőddel).

A Nantesi Ediktum:

A vallásháborút lezáró vallsábéke, IV. (Bourbon) Henrik adta ki. Henrik protestánsnak vallotta magát, de nem keresztelkedett meg, 1593-ban áttért a katolikus vallásra ("Párizs megér egy misét!"), hogy jogszerint az övé lehessen a korona. Az Ediktum engedélyezte mindkét vallás korlátlan gyakorlását, de nem az egész országban: ehelyett protestáns és katolikus tartományokat hoztak létre, és egyes területeken (Párizs és környéke, itáliai tartományok) templomot sem építhettek protestánsok. Máshol viszont (protestáns városokban, és a hugenotta földesurak birtokain) szabadon alapíthattak templomkat, iskolákat, korházat vagy temetőt. Azonban a reformátusoknak is kötelező volt fizetni az egyházi tizedet (a protestáns városokban is!), így nem valósult meg a teljes jogegyenlőség. A református egyház pénz hiányában pl. nem tudott egy iskolákat sem alapítani.

(1685-ben XIV. Lajos visszavonta az Ediktumot a gallikarizmus elvére hivatkozva (gallikarizmus: a katolikus francia nemzeti egyház egyeduralmát akarta megvalósítani). Ironikus módon ez a lépés ellenkezett a katolikus egyházi szabályokkal, mivel egy ediktum elvileg visszavonhatatlan. Lajos viszont úgy tartotta, fölötte nem rendelkezhet egyház, csak Isten, így annak szabályait sem kell betartania.)

1589 után a Nantes-i Ediktummal elégedetlen hugenotta értelmiségiek, kereskedők és nemesek tömegesen vándorolnak ki az orzságból a protestáns német tartományok felé, ennek a hullámnak volt köszönhető pl. Berlin felemelkedése is.

2. Angol reformáció:

Az angol reform egyedisége, hogy a többivel ellentétben felülről, királyi kezdeményezésre indult. Közvetlen előzménye VIII. Henrik és Aragóniai Katalin házzasága volt.

Henrik fel akarta bontani a házasságot, ezért 1532-ben kierőszakolta az engedelmességi nyilatkozatot az országos zsinattól. Ebben főként Thomas Cramen és Thomas Cromwell volt segítségére, és elérték a házasság felbontásának elismerését. Ez azonban a római egyházzal való kapcsolat megszakításával járt.

A döntésnek volt gazdasági oka is: Henrik meg akarta szerezni a hatalmas egyházi vagyon (ez főleg az apátságok és monostorok tulajdonában levő földeket jelentette, valamint jelentős nemesfém-tartalékokat). Az engedelmességi nyilatkozat kimondta, hogy az angol egyház feje a király, így ő engedélyezheti a zsinati határozatokat, és csak hozzá lehet fellebbezni egyházi peres ügyekben (a pápához való fellebbezést megtiltotta). 1534-ben Henrik már a gyakorlatban is elfoglalta egyházfői pozícióját.

Ettől azonban az anglikán egyház NEM lett protestáns, hiszen a katolikus hitelveket és ritust nem változtatták meg. Henrik magát haláláig katolikusnak tartotta, csupán a pápával szakított. A kolostorok feloszlatása után Henrik kiadta a Hatcikkelyes törvényt, amely kimondta az katolikus és az anglikán egyház közti jogfolytonosságot és megerősítette a korábbi hitelveket és ritust.

1535-ben elkezdődik a főpapok birtokainak elkobzása, ekkor vigezték ki Morus Tamást (Thomas Moore), aki nem volt hajlandó átadni a birtokait, és a többi papot is erre bíztatta (ezen kívül ellenezte az egyházszakadást).

1536-ban a rendeletet adnak ki a monostorok és apátságok vagyonának elkobzására:

- először csak az évi 200 Font jövedelem alatti birtokok szállnak a királyra

- a 200 Fontnál nagyobb jövedelmű kolostorokat arra kényszerítik, hogy "önként" ajánlják fel a birtokaikat a királynak. Az így birtok és jövedelem nélkül maradt kolostorok kénytelenek bezárni, mivel nem tudják a szerzeteseket eltartani.

- a még megmaradt monostorokba Henrik vizitátorokat küld ki, hogy találjanak valamilyen indokot a bezárásukra.

1540-re már nem volt működő kolostor Angliában. A feloszlató vizitátorok saját zsebre is dolgoztak, így egy új, királyhoz hű nemesség emelkedett fel.

VI. Edvárd:

VIII. Henrik utódja már a valódi reform híve volt. 1547-ben visszavonta a korábbi eretnektörvényeket és a Hatcikkelyes Törvényt. Engedélyezte a protestánsok szaban prédikálását és a papi nősülést. Uralma alatt egy képromboló mozgalom is kibontakozott, de emiatt sokan inkább a katolikusokkal kezdtek szimpatizálni.

1549-ben az országos zsinattal imádságoskönyvet adatott ki, amely a lutheri elveken alapult és az anglikán egyház hitvallásává vált.

Véres Mária:

Edvárdot követte a trónon, Aragóniai Katalin lánya, V. Károly fiának, Fülöpnek felesége volt, erősen katolikus volt. Uralkodása alatt kísérletet tett a katolicizmus visszaállítására, elrendelte a protestáns tanítók, hívők üldözését és kivégzését. Ez a terror a korábbi protestáns túlkapásokhoz hasonlóan inkább az ellentábort erősíti erkölcsileg.

I. Erzsébet:

Protestáns volt, de nem él egyházfői hatalmával, ehelyett konszenzust akart teremteni a felekezetek között. Véget vetett a katolikus restaurációnak, de biztosította mindkét vallás szabad működését.

3. Katolikus reformkísérletek:

Ellenreformációnak is nevezzük őket, de ez nem fedi le teljesen a valóságot és a katolikusok sem szeretik ezt a kifejezést. A katolikus reformok nem kizárólag a protestantizmusra adtak választ, hanem korábbi katolikus törekvések is megvalósultak.

A reformok főleg Dél-Európából indultak, ahol soha nem terjedt el a reformáció, de népszerű volt a humanista katolicizmus. Elsőként az Ibériai-félszigeten történik változás:

Xinerez de Cisneres (1436-1517, bíboros, prímás és főinkvizitor) reformjai:

- Engedélyezi az obszerváns ferencesek működését (teológiával foglalkoztak, őket korábban eretneknek tartotta a többi szerzetesrend)

- Alcalában humanista szellemiségű egyetemet alapított

- 1514-1547 között megírja az első katolikus anyanyelvű Bibliát. A fordítást egy 7 fordítást, köztük a klasszikus nyelveket( pl. ógörög, héber) is tartalmazó kötetben adta ki.

- Saját egyházmegyéjében, Toledóban betiltja a búcsút

- Megkezdi a katolikus papok teológiai képzését, hogy vitába szállhassanak a protestáns prédikátorokkal.

A reform hatására a spanyol klérus Európa legműveltebb papságává vált.

Itáliai reformok:

Már a reneszánsz idején kialakult egy reform-párt, az Isteni Szeretet Oratóriuma. Humanista papokból és teológusokból állt, akik bírálták a többi pap anyagiasságát és kicsapongásait. A mozgalom a művészetekre is nagy hatással volt, gondolataik megjelennek pl. Dante és Bocaccio műveiben.

Bolognai Konkordátum (1516): csökkentette Róma befolyását a nemzeti egyházak ügyeibe, pl. eltörölte a Rómának fizetendő adót.

Tridenti zsinat (1545-1563):

1. szakasza:

- Célja az főpapok visszaéléseinek megszüntetése

- Eredetileg ökumenikusnak tervezték, a protestánsok képviselőit is meghívták, de ők nem mentek el (kivéve Husz Jánost, de őt is megégették). Innentől beszélhetünk végleges egyházszakadásról.

- Megerősítették a reformáció által bírált hitelveket (pl. üdvözülés, úrvacsora kérdése)

- Hogy a papok és a hívek könnyebben megértsék a hitelveket, összeállították a Katekizmust, ami kérdés-felelet formájában magyarázza meg azokat.

2. szakasza:

- Megerősítették az egyházi hierarchiát: a határozat szerint z egyház "fegyelmezett hadsereg", ahol mindenkinek engedelmeskednie kell a feljebbvalóinak.

- Kötelezték a püspököket, hogy a székhelyükön maradjanak, és hogy rendszeres vizitációkat tartsanak az alájuk tartozó plébániákban és kolostorokban.

- Bevezették a különböző papi rangok formaöltözetét (pl. lilát csak püsüök viselhet stb.)

- Átformálták a papok képzését: egy új papnak teológiai tudást is kell kapnia, nemcsak a ritust kell ismernie. Az ún. "misepapokból" tanító prédikátor papokat képeztek.

Zubor Zalán

Az "osztályom"

Csoportkép a nyelviskolában

A Modern Európa születése 3. óra

Zubor Zalán

A reformáció eseménytörténete 1520 dec. 10: Luther nyilvánosan elégeti a wittenbergi bullát, amely kiátkozással fenyegette. A legenda szerint skolasztikus könyveket pl. Aquinói Szt. Tamás könyveit is elégeti. 1521 január: a pápa kiadja a bullát Luther kiátkozásáról 1521 máj. 8: A rendek kiharcolják, hogy Luther beszélhessen a wormsi birodalmi gyűlésen. Ismét felszólítják nézetei visszavoására, de ő nem enged. Ugyanebben az évben: a Wormsi Ediktum megszavazása a birodalmi gyűlésen. Az ediktum kimondta Lutherre a birodalmi kiátkozást és a könyveinek betiltását, V. Károly aláírta, de a rendek csak évekkel később a 2. nürnbergi gyűlésen Szavazták meg, így hivatalosan nem léphetett érvénybe. Ennek köszönhetően Luther a császárságban maradhatott, ha elfogadják, ki kellett volna adniuk Rómának. Luther Wormsban nem volt biztonságban, ezért Warthburgba menekült. 1521-22: Luther warthburgi korszaka, elkészíti a Biblia német fordítását. Ezalatt Karlstadt radikális reformokat hajt végre Wittenbergben, egyházat szervez, katolikus templomokat koboz el és engedélyezi a papok nősülését. Intézkedés összetűzésbe kerül Lutherrel, majd ki is lép az egyházból. 1524-25: parasztfelkelés a birodalomban: a felkelők magukévá teszik Luther jelszavait, de ő elhatárolja magát tőlük, röplapot ad ki, melyben elítéli a lázadást. 1525-26: Megalakul a katolikus fejedelmeket tömörítő Dessani Szövetség: akár erőszakkal is leszámolnának Lutherrel. 1526: Hesseni Fülöp tartománygróf és János szász király vezetésével megalakul a protestáns Torgani Szövetség. 1526: birodalmi gyűlés Speyerben, amelyen leszavazzák a wormsi ediktumot. Megkezdődik az evangélikus tartományi egyházak szervezése =elsőként Szászországban és Hessenben) 1529: 2. Speyeri gyűlés: Ferdinánd egyesíti a katolikus rendeket és érvényt szerez a wormsi ediktumnak. 6 Luther-párti választófejedelem és 15 felnémet város kivonul a gyűlésről (a protestáns fejedelmek nem hitbeli meggyőződésből támogatták Luthert, hanem mert azt remélték, hogy így megszerezhetik az egyház birtokait) . 1529: Marburgi hitvita: Hesseni Fülöp kezdeményezi, célja a német és a zürichi reformáció (Zwingli-féle irányzat) egyesítése . Végül nem tudnak megegyezni. A vita fő kérdése az úrvacsora: - a katolikusok szerint a kenyér és bor esszenciája a papa szavai hatására Krisztus testévé és vérévé alakul át - Luther szerint ehhez nincs szükség papra, magától (isteni parancsra) átalakul. - Zwingli szerint nem történik semmilyen átváltozás, a szertartás csak emlékezés az utolsó vacsorára. 1530: V. Károly ismét meghívja luthert a (augsburgi) birodalmi gyűlésre, hogy békésen oldják meg a kérdést, Luther azonban nem tárgyal. Ekkor írja meg Confessio Augusta c. munkáját, ami az evangélikus vallás hitvallásának tekinthető. Ebben még utoljára kísérletet tesz a protestantizmus és katolicizmusközelítésére és az egyházszakadás elkerülésére. Károly persze nem fogadja el az érveit. 1531 február: a Smalkaldeni Szövetség megalakulása. 1547-ig állt fenn, rotestáns méltóságokat tömörített, célja a hit védelmében védekező háborút folytatni. Állandó hadsereget tartottak fenn, és minden fejedelem köteles volt szövetségi adót fizetni . 1545: Tridenti zsinat, Károly megint megpróbálja rávenni Luthert, hogy vegyen rajta részt, de Luther nem megy. 1545-47: Smalkaldeni háború: Hesseni Fülöp, a protestánsok egyik vezetője bigámiát követ el, és csak úgy ússza meg a felelősségre vonást, hogy átáll a katolikusokhoz. A szövetség ezzel a szétesés szélére került, ráadásul összecsapások is történtek a katolikusokkal, akik minden esetben győztek. Végül a protestánsokat Móricz szász herceg menti meg, aki korábban összeveszett Károllyal ezért átállt. 1548: Az augsburgi birodalmi gyűlésen elfogadják az augsbuirgi integrin elfogadása: ezután Károly intézhette az egyház ügyeit (ami miatt az hevesen tiltakozik). 1552: Móricz megtámadja és legyőzi Károlyt, és rákényszeríti a vallásbéke kiadására. A béke feltételei: - protestantizmus szabad gyakorlása - A protestáns nemesek megtarthatják a katolikus egyház elkobzott földjeit (de csak amit ’45 után vettek el: később ez a konfliktus robbantotta ki a 30 éves háőborút). Könyvnyomtatás, propaganda: Luther és követői új műfajt találnak ki: a röplapot. Ezt először vallási majd politikai nézetek terjesztésére használják fel. A sokszorosítást a könyvnyomtatás tette lehetővé és az új eszmék lökést adtak a módszer elterjedésének: az 1530-as évekre Wittenbergben már 12 nyomda működött. Luther és hívei a saját írásaikon kívül hitviták szövegét is röplapokra nyomtatták. A szóbeli kultúra mellett tehát nagy hangsúlyt kapott az írásbeliség, bár még mindig a szóbeliség maradt a fontosabb (a protestánsok ez is kihasználták, prédikátorokat alkalmaztak). A szövegnyomtatás mellett megjelentek a képeket sokszorosító réz- és fametszetek. A Kálvini reformáció: Kálvin János (1509-1564): - Francia (picardiai) származású - Lutherhez hasonlóan eredetileg jogot tanult, ezután kezdett érdeklődni a humanista teológia iránt. - Kezdetben Luther tanait követte - Polgári középosztálybeli családból származott, így nagyon magas szintű oktatást kapott: Párizsban majd a humanista Orleansi Egyetemen tanult jogot, itt ismerte meg a humanista teológiát és Luther tanait. Ugyanitt kezdett teológiát tanulni, amit nem fejezett be. Lutherhez hasonlóan ő is Szt. Ágoston műveit és Szt. Pál leveleit tanulmányozta, ezek szolgáltak később a református irányzat alapjául. Mivel Franciaországban a királyság sikeresen elfojtotta a protestáns mozgalmat, Kálvin Baselbe menekült. Itt adta ki Institutio művét, ami a kálvinizmus alapművének (hitvallásának) tekinthető. Itt ismerkedett meg Guillaume Farellel (genfi pap), aki Genfbe hívja. Genf akkoriban az anyagi csőd szélén állt, mivel elvesztette korábbi bevételét: korábban az Itália és Franciaország közötti posztókereskedelem Genfen keresztül történt, de akkoriban találtak új útvonalakat. Kálvin javaslatára a város befogadott 12 Luccai protestáns bankárcsaládot, akik cserébe kamatmentes kölcsönöket adtak a városnak (és mellesleg lefektették a svájci bankrendszer alapjait). Kálvin ekkor alakította ki kamattal kapcsolatos nézeteit: korábban az egyház tiltott mindenféle uzsorakölcsönt, Kálvin azonban bevezette a méltányos kamat fogalmát (kb. 5 % körül határozta meg), csak azt ítélte el, ha valaki csak a pénzkölcsönzésből élt. Egyházszervezés Genfben 1539-ben: Az első egyház megszervezése még sikertelen: túl szigorú szabályokat vezetnek be, amit mindenkire rá akarnak erőltetni, ezért elűzik őket a városból. Csak „41-ben térnek vissza. Kálvin hitelvei: - Minden emberi dolog értéktelen és romlandó. - Az egyházat az őskeresztények mintájára kell megszervezni. - Eleve elrendelés: minden embernél már születésekor elrendeltetett, hogy üdvözül-e vagy elkárhozik. Az ember a saját sorsát kemény munkával és egyszerű életet élve tudhatja meg, valamint így lesz méltó az üdvözülésre. - Ordonance-ok: A magánéletet szabályozó szigorú rendeletek, tiltják a luxust, a testi élvezetek halmozását, az erőszakot. Kálvin arra biztatja a híveit, hogy tartassák be egymással a szabályokat; ennek következménye egy „besúgóhálózat” kialakulása lesz, az emberek feljelentik egymást a presbitereknél, gyakran történnek visszaélések. Szervét Mihály: Eredetileg orvos, eredetileg ő fedezte fel a vérkeringést (sajnos kutatásai nem váltak közismertté). Kálvin ezen minőségében hívta Genfbe, azonban Szervét vitába keveredett vele a szentháromságról (Szervét tagadta azt). Először hitvitát rendeztek, majd miután Szervét nem vonta vissza nézeteit, Kálvin bebörtönözte majd megégetette. Református kultusz: Kálvin nézetei szerint minden külsőséget el kell távolítani a templomból, még a zenét és éneket is tiltotta (a későbbi református vezetők ezen valamelyest enyhítettek, pl. a zene ma már engedélyezett). A templomi tér is egészen átalakult: eltűnt a katolikus és evangélikus templomokra jellemző szentély, az egész templom egy nagy auditóriumra (hallgató) hasonlított (Auditorium Maximus-nak is nevezték)

A modern Európa születése 2. óra

Zubor Zalán

Reformáció: 1. Előzményei: - Humanista mozgalom: átértékelik ember és Isten viszonyát, az egyháznak közvetítő szerep helyett lelkipásztori szerepet szánnak . humanista gondolkodók: Eckhart mester, Johannes Tauler, Heinrich Seuse Szatirikusok: Sebastian Brandt Elő-reformátorok: Wyclif, Husz János - A nemzetállamok megerősödése: a világi államok erősebbé váltak az egyháznál, és kísérletet tesznek a Rómától való függés megszüntetésére. Hasonlóan az államokhoz, egyes szerzetesrendek (főleg az Ágoston-rendiek) és egyetemek (Wittembergi, Orleansi Egyetem) is a pápai függés enyhítésére törekednek - információs robbanás: a könyvnyomtatás elterjedésével az egyház elveszti az írott szó ellenőrzését. Széles tömegekhez jutnak el az új gondoltaok, elsősorban röpiratok formájában. - közvetlen kiváltó ok: a búcsú intézménye: már a 9. században is létezett "keresztes búcsú" formájában: aki részt vett a kereszreshadjáratokban, bűnbocsánatot nyert. A 13-14 században megjelenik a teológiában a purgatórium, a halál utáni ideiglenes büntetés gondolata, majd a 15 században az az elképzelsé, hogy a pápának hatalmában áll a purgatóriumi bümtetés mérséklése. Ezt a skolasztikus filozófia (a humanistákkal szembenálló irányzat) így magyarázza meg: Minden hívő részesülhet az isteni "kegyelmi kincsben", azonban ezt Isten nem közvetlenül, hanem az egyházon (a pápán) kereztül osztja ki, ezért a pápa rendelkezhet afelől, ki részesül a kegyelemben. A Luther korában létező búcsú közvetlen előzménye a 14. századi jubileumi búcsú: Bonifác pápa Római zarándoklatért cserébe adott bűnbocsánatot 1350-ben; úgy tervezték, hogy a zarándoklatot 50 évenkét tartják meg, de végül olyan jövedelmező volt, hogy 1375-ben is meghirdették. Később már nem is kellett személyesen Rómába zarándokolni, elég volt valakit az illető nevében elküldeni. Emellett megjelent a kihelyezett búcsú intézménye: a zarándoklatot a helyi egyházszervezetniél pénzzel lehetett kiváltani. Az adott bűnök bocsánatát adott tarifákhoz kötötték, ez vezetett a búcsúcédulák bevezetéséhez (kisebb összegért lehetett részleges bűnbocsánatot vásárolni, minden bűnhöz külön tartozott egyfajta cédula, és előre is lehetett fizetni a még el nem követett bűnökért). A búcsúcédulákból az egyház hatalmas vagyonra tesz szert, amit sok helyen hatalmas építkezésekre fordítanak (pl. Szent Péter bazilkia) 2. Személyek: V. Károly (1500-1558): - először a Kasztilia és a spanyol tartományok királya, majd római, osztrák, németalföldi király, 1516 v.19-től német-római császár. - céljai: 1. a francia-német konfliktus megoldása, ezzel a kontinentális európa egyesítése saját uralma alatt 2. török veszély elhárítása 3. német protestantizmus legyőzése egyik célját sem tudja elérni, de végig az európai politika legfontosabb szereplője. Luther (1483-1546): - nézeteit sok vallásalapítóval ellentétben nem jelenések, hanem gondolkodás, szövegtanulmányozás útján alakítja ki - Szászországban született, feltörekvő paraszti családban (apja már földbérlő vállalkozó) - Az Erfurti Egyetemen tanult, a 7 szabad művészetből magiszteri fokozatot szerez, majd jogot tanul - később abbahagyja jogi tanulmányait (a legenda szerint egy látomás hatására), Ágoston-rendi szerzetesnek áll, ahol pappá szentelik - 1512-ben a Wittenbergi egyetem felkéri tanárnak, élete végéig itt tevékenykedett 1512-re már elkészült teológiai rendszerének alapjaival (ekkor még nem akart elszakadni az egyháztól): nézetei Pál leveleire és a Zsoltárok Könyvére épülnek Alaptézise: "Az öt Sola": - Sola scriptura (csak az Írás által): csak a Szentírás tanait kell elfogadni, minden utólagos magyarázat érvénytelen - Sola fide (csak a hit által): üdvösség nem tettekel, hanem hittel érhető el - Sola gratia (csak kegyelem által): feloldozást csak Isten adhat, az egyház kegyelme nem vezet üdvösséghez - Solo Christo (Csak Krisztus): csak Jézus Krisztus közvetíthet Isten és ember között, ő az egyetlen szent (katolikus szentek pl. Mária nem számítanak) - Soli Deo gloria (csak Istené a dicsőség): vallásos tisztelet csak Istent illeti meg 1517: a 95 Tézis kiadása: elsősorban a búcsú intézményét vitatta, de ellenezte az egyház beleszólását világi ügyekbe, tartalmazta a fenti 5 tézist és kijelentette, hogy a szentírás magyarázatához nemcsak a pápának, hanem bárkinek joga van. Újítás volt, hogy anyanyelven íródott, közérthető nyelvezettel. A Téziseket elküldte pár barátjának, akik azonnal kinyomtatták és röpirat formájában terjeszteni kezdték. Ezen kívül elküldte a helyi földesúrnak, Albrecht-nek, aki továbbküldte a pápához azzal a kéréssel, hogy Luthert nyílvánítsa eretnekké.A pápa azonban eltussolta az ügyet, mivel éppen császárválasztás volt (1516-19), és nem akarta, hogy az ügyből nagyobb bonyodalom legyen. Az ügyet az Ágoston rend fő riválisaira, a Domonkos-rendi szerzetesekre bízza. Johann Eck: Luther fő ideológiai ellenfele, 1517-ben nyílt hitvitán szállt szembe Lutherral Szakállas György szász herceg udvarában, amit meg is nyert, azonban a nyilvánosság lutherrel szimpatizált, mivel hívei lejegyezték és kinyomtatták a hitvita szövegét, így a tömegekhez a protestáns érvek jutnak el. A protestánsok új műfajt vezetnek be: a röpiratot: ezek német nyelvű, egyszerűen megfogalmazott írások voltak, gyakran képeket (főként Luther-portrékat és karikatúrákat) tartalmaztak. A tömegek könnyebben azonosultak Lutherrel, ha az arcát is láthatták. Cajetan bíboros: katolikus főpap volt, de kedvelte Luthert, egyes kérdésekben (pl. búcsú intézménye) még egyet is értett vele. Luther kihallgatása során megpróbálta meggyőzni őt, hogy vonja vissza a nézeteit (ez persze nem sikerült), és figyelmezteti, hogy a pápa a kiátkozását tervezi. Luther nemsokára megkapja a pápai kiközösítéssel fenyegető bullát. A kiközösítésnek 3 formáját ismerték: 1. típus: csak az egyént sújtja, vagyonelkobzással jár együtt. 2. az egyén és teljes családját bünteti vagyonelkobzással 3. a teljes közösséget sújtja - Luthert ezzel fenyegették (és ezt kapta meg később) Luther követői (a wittenbergi teológusok köre): Melanchton Fülöp: 1518-tól a görög tanszék professzora, humanista teológus, korábban Erasmus tanítványa volt. Luther közvetlen munkatársa volt, részt vett az írások összeállításában, szerkesztésébe és kiadásában (pl. a Luther-féle Bibliafordítás egy részét ő készítette). Karlstadt: Teológiát tanított, 1522 után az úrvacsora-vita miatt elszakadt Lutheri irányzattól, további sorsa bizonytalan Nikolaus von Amsdorf: wittenbergi gróf, majd az első evangélikus püspök Ulrich Zwingli (1484-1531): radikálisabb irányzatot képviselt (a misék alatt minden külsőséget, pl. a zenét is megtiltotta), szintén az úrvacsora-vita után szakított Lutherrel Egyéb követői: Justus Jonas, Martin Gutzenn, Johann Gugenhager, Georg Spalatine A német reformáció legfontosabb írásai: 1520 körül jelentek meg: 1. A Rómaiak három fala: a katolicizmus 3 fő problémája, ami a reformokat akadályozza: az egyházi hatalom a világi felett állása, a pápa főhatalma, a búcsú 2. A kereszténység babiloni fogsága: kimondja a római egyházzal való végleges szakítást, tagadja a 7 szentséget: Luther szerint csak egy szentség van (Isten), amellett 3 szentségi jel: 1. keresztség, 2. úrvacsora, 3. ???? 3. A keresztény ember szabadságáról: annak a gonsolatnak a kifejtése és megindoklása, hogy az üdvösség csak a hit által érhető el.

Magyar kora-újkor 4.óra

Zubor Zalán

1541 (Buda eleste) után Fráter György és Izabella megkapta a Tiszántúlt és Erdélyt. Neki kellett látniuk az új állam megszervezésének, először pl. új fővárost kellett találni. Gyulafehérvárat választották, ami korábban püspöki székhely volt (a püspök épp ekkor halt meg, így Fráter és Izabella beköltöztek a püspöki paoltába, amivel Izabella nem volt elégedett). A város sosem vált igazi fővárossá, annak nem is volt alkalmas, pusztán regionális központ volt.

Fráter György és Izabella kapcsolata mindvégig viharos volt, az országban nemesi pártok alakultak, attól függően, melyiküket támogatják. Izabella leveleiből megtudhatjuk, mennyire gyűlölte uralkodótársát, többször a halálát kívánta és örült a megölésének. Az udvarban Izabella főleg lengyel nemesekkel vette körül magát, közülük sok szeretőt tartott (később valószínűleg egy abortuszba halt bele).

Államszervezés:

Fráter megpróbálta megújítani a Kápolnai Uniót, a három nemzet (magyar, székely, szász) szövetségét, kiterjesztve azt a tiszántúli magyarokra. Egykamarás országgyűlést hozott létre, ennek két oka is volt: egyrészt túl kicsi volt az ország ahhoz, hogy a kétkamarás gyűlés praktikus legyen, másrészt így elnyerte a köznemesség támogatását, akiknek így (számosságuk miatt) nagyobb hatalma lehetett. A főhatalom egy 22 fős tanács kezében van (7-7 ember mindhárom nemzetből + egy főpap, vagyis Fráter György). A tanács azonban nem tud rendszeresen összeülni, mivel a tagokbak távoli országrészekből kellene Gyulafehérvárra utazni, ezért a valódi hatalom Fráteré. Bevételei főleg só, higany (akkori nevén: kéneső) és élő állatok kereskedelméből származott.

Hadsereg:

Az ideiglenes nemesi felkelők mellett Fráter fenntartott egy kb. 10 000 fős, korszerű és állandó zsoldos magánhadsereget. Tiszteket a saját horvát rokonai közül nevezett ki: 1541 után jelentős számú horvát nemes költözött Erdélybe, akik később elmagyarosodtak. Utódaik gyakran a Horvát családnevet vették fel (mivel eredeti nevüket már nem tudták kimondani), sokan a birtokuk nevét is felvették (pl. Méray-Horváth).

A Habsburg Magyar Királyságban többször felmerült a két országrész egyesítésének gondolata, Ferdinánd hajlandó lett volna egyezkedni Fráter Györggyel. Azonban az erdélyi nemesek féltették a kivátságaikat, attól tartottak, hogy a nagyobb országban elenyésző lenne a befolyásuk, így az unió nem jött létre. Erdélyben mégis maradt egy Habsburg-párti kör, de ők amint lehetett, elhagyták az országot, így az tovább gyengült. Izabella és Fráter György is megpróbált a Habsburgokkal egyezkedni, de sosem egyszerre és céljuk többnyire a másik hatalmának aláásása volt. Az ország tehát állandó megosztottságban élt: Fráter célja az Erdély feletti teljes ellenőrzés volt, Izabelláé ennnek megakadályozása és a Jagelló befolyás elterjesztése volt. Emellett a törökök is gyakran követeltek újabb területeket a Tiszától keletre (Temesvár környékén), és adókat szedtek be a határmenti falvakban (a török szokás szerint az a terület számított a szultánénak, amelyet a lova patkója érintett).

Fráter György tervet eszelt ki Izabella ellen: behívja a Habsburgokat, majd az ő segítségükkel megszabadul a "törökbarát" Izabellától és János Zsigmondtól. Ezután segítségül hívja a törököket azzal az indokkal, hogy "megtámadták őt a Habsburgok", így tölük is megszabadul. A terv első lépéseként 1549-ben megkötötte a nyírbátori egyezményt: János Zsigmond halála esetén Ferdinánd lenne az örököse. Ezután behívták az osztrák hadsereget, akiket Izabella és fő támogatója, Petrovics Péter váraiban szállásoltak el. Ez hiba volt, mivel így ők parancsolhattak a katonáknak: Petrovics parancsot adott Lippa várának megtámadására (a várost korábban át kellett adniuk a töröknek). Fráter ezért inkább a törököknek segít, de nem nyújt fegyveres segítséget, csak élelmiszerrel és ellátmánnyal segíti a védőket. A csata után a törökök és a Habsburgok is gyanakodni kezdenek (különösen az osztrák katonák, attól tartanak, hogy az egész hadjárat egy csel volt, és őket akarják fogságba ejteni). Főleg a török veszély hatására Fráter felkészült Erdély elhagyására: országáért cserébe esztergomi érseki és bíborosi címet kért Ferdinándtól (Izabella szerint a pápai címre pályázott).
Ferdinánd ekkor még megbízott benne, de a Habsburg sereg már nem: a katonákat egy magyar tiszt, Nádasdy Tamás is hangolta Fráter ellen. Nádasdy a Török Bálinttal együtt elhurcolt Majláth István sógora volt, ezért különösen neheztelt Fráterre. A katonák megírják a véleményüket Ferdinándnak, aki engedélyezi nekik, hogy megöljék Frátert (ha szükségesnek találják). 1551-ben kinevezik bíborosnak, de két nap múlva megölik: a katonák egy Ferrari nevű olasz titkárt bérelnek fel, de nem sikerül a gyilkosságot tisztán végrehajtani: Ferrarival együtt egy csapat katona is részt vesz a gyilkosságban, és Fráterrel együtt egy vele levő 15 éves fiút is megölnek. Így nem volt kétséges, ki követte el a gyilkosságot. A merénylők ellen pápai eljárás indult (Fráter rangjára való tekintettel), és előkerül Ferdinánd levele, amelyben engedélyezi a gyilkosságot. Tettéért Ferdinándot kiközösítik, és az ítéletet csak évekkel később vonják vissza (egy második pápai vizsgálat úgy határozott, hogy Fráter megérdemelte amit kapott, mert lepaktált a törökökkel).
Fráter György halála előtt még lemondatta Izabellát Ferdinánd javára, akinek így fiával együtt el kellett hagynia az országot és át kellett adnia a Szent Koronát, Lengyelországba távozott. Ferdinán azonban a kiközösítése miatt nem tudta megtartani erdélyt, mivel épp nem állt mögötte semmilyen külföldi erő.

Magyar kora-újkor 3. óra

Török hódoltság:

Perjés Géza: Elméletei:

1. Akciórádiusz-elmélet:

A török sereg akciórádiusza nem ért el Budáig és Bécsig, ezzel Szulejmán is tisztában volt, ezért eredetileg nem Észak felé akart terjeszkedni, hanem a Földközi-tenger vidékén (pl. ezért kezdte el a Suezi csatorna kiásását is, ami azonban félbemaradt). Perjés korábban katonatisztként szolgált, ezért tisztában volt az ellátási vonalak fontosságával. Megmérte, hogy a törökök milyen hosszú hadjáratokra vállalkoztak (átlag 180 nap volt egy hadjárat) és hogy egy nap alatt mekkora utat tesz meg a sereg (átl. 15 km). Mivel Isztambultól nem lehet ennyi idő alatt Budára érni, az kívül esik a hatósugáron, ezért nem reális cél a meghódítása.
Problémák az elmélettel:
- A seregek általában visszafele gyorsabban mennek, mint odafelé, mivel addigra elhasználják az ellátmány nagy részét.
- A törökök nem Isztambulban, hanem Belgrádban gyülekeztek, ahonnan már 180 nap alatt Budára lehet érni (Bécs viszont már kívül esik Belgrád rádiuszán is)
Az akciórádiusz-elméletből következik a második elmélete:

2. Szulejmáni ajánlat: A szultán csak átjárást akart az országon Itália felé, nem akarta meghódítani (ez azonban csak spekuláció, semmi ilyen jellegű dokumentum nem maradt meg).

Következtetés: az elmélet önmagában nem állja meg a helyét, de rámutatott korábban nem vizsgált szempontokra (logisztika, katonai ellátás)

Az elmélet kritikusa:
Bartha Gábor: rámutat a hibákra, de nem kínál más megoldást

Szakály Ferenc: kidolgozta a lopakodó hódítás elméletét a 70-es években, egy amerikai történész elmélete alapján:

A hódítás 4 fázisa:

1. a hódító betöréseket hajt végre a határvidéken, ezzel nem foglal el területeket, de gyengíti a határvédelmet, pusztítja az infrastruktúrát, nyomást gyakorol a védők moráljára.
2. döntő csata: Magyarországon Mohácsnál került rá sor
3. Stratégiai pontok megszerzése (esetünkben:Buda), amellyel hűbérbe lehet kényszeríteni az országot
4. bekebelezés: erre Magyarország esetében nem került sor.

Ez az elképzelés a magyar felfogáshoz illeszkedik, az európai történetírás viszont nem a török hódításra koncentrál, hanem egy Habsburg-Jagelló konfliktust ír le, amibe a törökök is beleavatkoztak.

Habsburg-Jagelló ellentét:
Mindkét dinasztia célja a Német-Római Császárság megszerzése volt.

1. A Habsburgok:

Felemelkedésük főleg dinasztikus házasságaiknak köszönhették, különösen I. Miksa és Burgundi Mária házasságának, amellyel megszerezték Burgundiát és Németalföldet, végül elnyerték a császári trónt. Az újonnan megszerzett területeken Szép Fülöp herceg, Miksa kiszemelt örököse uralkodott, aki viszont fiatalon meghalt tüdőgyulladásban. (Felesége, Johanna ezt nem tudta elviselni és beleőrült a veszteségbe, innen kapta az "Őrült" melléknevet. Férje holttestét nem hagyta eltemetni és évekig mindenhova magával vitte az "egyre kevésbé Szép Fülöpöt", végül mikor eltemették, beköltözött a kriptába.)
Az új örökös Károly (később V. Károly császár, Ferdinánd csak az osztrák tartományokat kapja meg), aki házassága révén megszerzi a portugál trónt, és kísérletet tesz Habsburg és Jagelló család összekötésére: Miksát kinevezik Jagelló Anna gyámjává, Annát Bécsbe viszik egy meg nem nevezett Habsburg fiúval jegyzik el. Emellett Habsburg Máriát eljegyzik a még meg sem született II. Lajossal. Mindkét szerződés ellentmondott a korabeli szokásoknak és egyházi törvényeknek. Szerződést kötnek az osztrák és magyar trón örökléséről: Ha Lajos gyerek nélkül hal meg, Ferdinánd örökli a magyar trónt, Ferdinánd halála esetén az osztrák trón Lajos örökli. Ez a döntés ellentmondott a magyar törvényeknek, mert itt a királyt az országgyűlés választotta, és őket nem kérdezték meg.

I. Ferdinánd (1502-1564): fiatalabb testvérként mellőzött, eredetileg Németalföldön nevelik, majd Margit hercegnőnek köszönhetően Spanyolországba kerül. Mivel Margit nagyon megkedveli, megpróbálja elérni, hogy ő örökölje a spanyol trónt. Aragóniai Ferdinánd megígéri, hogy örökösének nevezi ki, de váratlanul meghal, így végrendelete nem marad meg, trónját pedig Károly örökölte. Végül Ausztriát kapta meg, de végig rossz viszonyban volt testvérével. A magyar rendek azért támogatták, mert azt remélték, a Német-Római császárság támogatni fogja, de ebben tévedtek.

2. Szapolyai János (1491-1542): beházasodik a Jagelló-házba (a lengyel király a sógora), már Mohács előtt is királyi ambíciói voltak: megszavaztatta pl. a rákosi végzést, amely kimondta, hogy az országnak csak magyar születésű királya lehet, ezzel is növelve az esélyeit (a végzés egyébként érvénytelen volt, mert csak az országgyűlés szavazta meg, a király nem). Szembekerült a királlyal, aki ezért erdélyi vajdának nevezi ki, ez nagyjából a száműzetést jelentette. Szapolyai azonban kihasználta ezt a helyzetet, támogatókat és vagyont szerez. Ennek következtében nem ér el időben Erdélyből a mohácsi csatába (egyesek szerint szándékosan nem jelent meg, de ez nem valószínű, mivel az öccse is részt vett és elesett a csatában). Lajos halála után bejelenti trónigényét: a nemesség ketté szakad, az erdélyi és keleti nemesek őt támogatják, a nyugatiak I. Ferdinándot. Sok család nem akarja elkötelezni magát, ezért "felosztják" a rokonságot: egyik fele Szapolyait, másik fele Ferdinándot támogatja), hogy az egyik fél győzelme esetén átállhassanak.

Szulejmán politikája: Kezdetben nem erőlteti az ország meghódítását, Mohács után visszavonul a Balkán felé. Ennek oka, hogy nem akar két fronton háborúzni (a magyarországi hadjárattal egy időben Perzsiában is háború tör ki). Ezért 1541-ig csak anyagi támogatást nyújt Szapolyainak, de sereget nem küld.

1541: Szapolyai halála után a csecsemő János Zsigmond lesz az utód, de gyámjai kormányoznak, Szulejmán velük köt szerződést (a török iratokban Jánost Istvánnak nevezik, mert Verbőczy, amikor Szulejmánnal tárgyalt még nem tudta az újszülött nevét, ezért rögtönöznie kellett egy nevet)

János Zsigmond gyámjai:

Török Bálint (1502-1551): Szulejmán megbízhatatlannak tartja, mivel Szapolyai és Ferdinánd konfliktusa alatt többször is oldalt váltott, emellett ismer volt a törökökkel szembeni sikereiről és kegyetlenségéről. Ráadásul a birtokai a török terjeszkedés útjában, a későbbi hódoltság területén feküdtek. 1541 után Isztambulba viszik, itt hal meg fogságban.

Petrovics Péter: a végsőkig hűséges maradt Jánoshoz és Szulejmánhoz, cserébe megtarthatta a Temesvár-környéki birtokait.

Fráter György (1482-1551): köznemesi származású, fiatalon szerzetesnek állt (a kortársak szerint ebben Szapolyai Borbálával folytatott állítólagos viszonyának is szerepe volt), majd apáti címet kap. Ekkor találkozik először Szapolyaival: állítása szerint a menekülő Szapolyai arra kérte, hadd helyezze nála biztonságba a vagyonát. Fráter ez elutasította, de hamarosan megbánta tettét, és követi őt Lengyelországba, ahol diplomáciai feladatokat kap. Valószínűbb, hogy pénzért állt Szapolyai szolgálatába, és később kémkedett neki (így tudta megszervezni a hazatérését)

Szapolyai uralkodása alatt kapcsolatba kerül Gritti Alajossal: Gritti olasz kereskedő és szélhámos volt, a Velencei Dózse törvénytelen fiának adta ki magát (vitatott, hogy ez igaz volt-e). 1526 után csempészetből és a törökkel történő (tiltott) kereskedelemből meggazdagodott, anyagilag támogatta egyes magyar és török előkelők felemelkedésért bizonyos előjogokért cserébe. Magyarországon sikerül ellenőrzése alá vonnia a bányákat (az eredeti tulajdonosokat megöleti), majd a kormányzói, kincstartói és az egri püspöki címet is megszerezte. Valószínű, hogy a magyar trónt is magának akarta. Végül Czibak Imre váradi püspök meggyilkolása után a nemesek megölik. Pozícióját és a váradi püspökséget Fráter György örökli annak ellenére, hogy Gritti bizalmasaként maga is részt vett a bűntettek megszervezésében.

Izabella: Szapolyai felesége, János Zsigmond anyja, Jagelló hercegnő. "Fiúhoz méltó" nevelést kapott, több nyelven is megtanult, de emellett idősödő apja elkényezteti (pl. 4 éves korában egy rózsa megszúrta az ujját, apja erre több költővel is verset írat a "tragédia" emlékére). Neki köszönhetően a lengyel király támogatja Szapolyait és menedéket nyújt neki. Szapolyai '41-ben meghalt, abban az időben, mikor János Zsigmond megfoganhatott, így nem tudjuk, valóban ő volt-e az apja.

Zubor Zalán

Mo. kora újkori története (2. óra)

• Edirbe Elviszik a gyerekeket, és törököt faragnak belőlük, megtanítják őket törökül stb. De figyeltek arra, hogy ne sérüljenek lelkileg, ezért a gyerekeket együtt tartották, így az anyanyelv is megmaradt. => létezik janicsár költészet is. Ennek egy része török, másik része nem török nyelvű.
• A két-három edirnei év után újból levizsgáztatják a gyerekeket: török tudást, vallási tudást, értelmi szintet nézték. Aki okos, a szultáni palotába került további képzésekre, aki inkább erősebb, az lett janicsár. De a janicsárok sem voltak buták. Akik bár erősek voltak, de nagyon buták, azokat hazaküldték. Akik nem tudtak beilleszkedni, azokat is inkább hazaküldték.
• A janicsár növendékek általában Isztambulba kerültek, kiképző kaszárnyákba kerültek és már nem teljes értékű (kiöregedett) janicsárok oktatták őket.
• A kiképzés nagyon kemény kiképzés volt. Szellemi képzés is volt: történelem, szultánok hódításai stb. A janicsárokat mindenre megtanították.
• A janicsárok 70-80%-a gyalogos lett, de azért van minden flottában janicsár. Megtanítják lovagolni is őket, stb. Vég nélküli gyakorlatozás, parancsszavak, formátumok begyakorlása fontos volt. => elitegység lett, mely totálisan együtt mozgott. Őket lövészeknek képezik ki, csak nekik volt állami puskájuk. Minden más puskával felszerelt egység önmagának biztosította a fegyvert . Célbalövést is gyakorolták.
• Minden héten egyszer volt lőgyakorlatuk. Tárgyat lőttek, arra kellett célba lőni, aki eltalálta, az egy aranyat kapott. => nem volt túl nagy találati arány.
• Jövőkép: kaptak zsoldot, de nem teljesen kapták zsebbe. Egy harmadát kapták zsebbe, másik harmadot félretették a nevükre, ezt leszereléskor kapták meg. Utolsó harmadot közös pénztárba tették, ez volt a janicsárok közös kasszája, arra kellett, hogy aki pl. az első ütközetkor megsérül és kénytelen leszerelni, az ebből kap pénzt, hogy továbbélhessen.
• Leszerelés utáni élet megkezdésére szisztémát találtak ki: janicsároktatás mellett közönséges céhes mesterséget is tanítanak nekik. De nem azért, hogy ezt valóban végezzék, hanem, hogy legyen fogalmuk magáról a szakmáról. =>ezek a janicsárok a megszerzett vagyonukkal betársultak egy bazárba, befektettek, a haszonból ehhez mérten részesültek, ebből éltek meg. Ehhez tudásra volt szükségük, hogy ne verjék át őket.
• Első komoly janicsár sereg 15000-es volt, ez felduzzadt 40000-esre (17. sz.), holott akkor már alig volt hadjárat. Ezért a 17. sz.-i janicsároknak inkább belső, rendfenntartó szerepük volt.
• Szultáncsináló csapategység voltak. => sok szultán köszönheti szultánságát a janicsároknak, vagy épp ellenkezőleg.
• Oszmán seregben nem lehetett nőzni. Volt személyzet, akik elvégezték a női feladatokat. De a szexuális igényeiket nem tudták kielégíteni.
• A janicsárokat szervezetten engedték el, hogy ne rúgjanak be.
• Törökök a demográfiai problémákat úgy oldották meg, hogy későn házasodtak. De előtte is voltak szükségleteik. => ezért náluk is, mint az ókorban, teljesen normális volt a homoszexualitás és biszexualitás.
• A janicsároknak az igazi élet tehát minden szempontból akkor kezdődött, mikor leszerelt. Ezeket a leszerelt janicsárokat továbbirányították más fegyveres erőkhöz, nagykövetségre állítottak egy-két janicsárt. =>”örző-védő ember”, kémkedett is. Emelett azonban már független élete volt. De ők is lefizethetők voltak.
• Bosztandzsinak is tették a leszerelt janicsárokat => olyanok voltak, mint a mai rendőrök.
• Szpáhik a másik elitrendszer. A birtokrendszerrel voltak összefüggésben.
• Nem volt szociális hálójuk, arra is kellett dolgozniuk, hogy megéljenek azután, hogy elhagyják a birtokokat.
• Mennie kellett harcolni, ha nem ment, elvették a földjét. => csak addig volt földje, amíg harcolt.
• Másik lehetőségük volt, hogy beszálltak az adószedő rendszerbe.
• Róluk nem nagyon gondoskodtak, ők szakmát sem tanultak. => felpuhult a rendszer: elérték a szpáhik, hogy a földjeik ugyan nem örökölhetők, de amelyik szpáhi sokáig szolgált, annak fia a birtokot a szolgálattal együtt is átvehesse. De átadáskor kisebb lett a birtok. =>apának ehhez mérten kellett felnevelnie a fiát.
• A szpáhi mindig lovaskatona. A ló egy nagyon drága dolog volt a korban. Több ló kellett személyenként, hiszen bármikor képesek voltak lesántulni, megbetegedni, stb.
• Fegyverzetüket is meg kellett venniük: láncingük volt, ami kb. 40 kg volt, jól szellőzött, rugalmas volt. A vágásokat jól felfogta, de ha buzogánnyal ütötték meg, akkor olyan töréseket szenvedett, hogy belehalt. Ezért nagyon vastag bőrruhákat vettek fel a láncingek alá. Ennek is nagyon nagy ára volt. Csúcsos süvegük volt hátul nyakvédővel, oldalt fülvédővel, ennek vasból, erős fémből kellett készülnie, ez is drága volt.
• Szpáhi katona kizárólag a harc során léphetett előre, ezért teljesítményét kizárólag a harcban lehetett mérni. A tisztek azért voltak hátul, hogy aki menekülni akar az arcvonalból azt ostorral visszakergessék. De a szpáhiknál nem voltak ilyen szervezeti keretek, ki kellett találni, hogy legyen, kit tüntetünk ki: tanúkat kellett hozni, akik látták, hogy jól harcolt-e egy szpáhi. De ez nem működött, mert könnyen kijátszható volt. Ezért bizonyítékra volt szükség: nyelvet kellett vinni. De egy asszony és férfi nyelvét kivágva nem lehetett megkülönböztetni, tehát ezt is ki lehetett játszani. De mód sem nagyon volt erre a harc során. Ezért megjelent a nyelvgyűjtők rétege, aki a katonák mellett járt=> pénz kérdése lett a nyelv, aki megfizette, az kapott a nyelvgyűjtőtől. Rengeteg visszaélés volt ezzel. Ez ellen kitalálták a fejgyűjtést. Könnyebb volt a fej megkülönböztetése, csak ellenséges katona fejet vihettek, és ezeket már meg is tudták különböztetni. De fejet gyűjteni is nehéz volt harc közben, ezért ebben is kialakult a csalás. De ezen már nem változtattak, mert elrettentő hatása is volt az ellenségre nézve.
• Szpáhiknak pajzsuk volt, fából, amit bőrrel vagy fémmel vontak be. Másik kezükben egy görbe kardszerűségük volt. Kopjájuk, láncaik voltak még, de semmi egyéb, puska vagy ilyesmi. Míg a keresztények felfegyverkeztek legalább pisztollyal, addig a szpáhik nem voltak erre hajlandóak. De ez nem működött. Volt egy nagyvezér, aki áldozatkész volt, megvett 2000 db puskát és kiosztotta a szpáhiknak. Elmentek a perzsa határra harcolni. Seregszemlén azonban sehol nem látta ezeket, kiderült, hogy keresztberúdnak használták bográcsozásnál. Ezért görbülete lett a fegyvernek, és tönkrementek. Ezentúl nem kaptak fegyvert a szpáhik. => szpáhik nem jöttek rá a fegyver előnyeire, s ez levitte harci értéküket a 16. sz.-ra, egyedül a nagy számuk tartotta életben ezt az egységet.
• 130-150000 körül mozgott az oszmán sereg létszáma. Keresztény sereg 10-20000 fővel rendelkezett. Ezért elkezdte a keresztény sereg is felfejleszteni a létszámát.
• A 150000es seregnek csak a fele harcolt valóban, a másik fele a sereg kiszolgáló személyzete volt. Utász egységek is jelentősek voltak. Ők mindig a sereg előtt jártak, és utakat javítottak, hidakat építettek, tábort fölverték, latrinákat is ők ásták ki, várharcoknál pedig ők ástak alagutat a vár alá. Utánuk jöttek a szakácsok, akik a seregre főztek, szekereken utaztak, amelyeken folyt az előkészületi munka. Utánuk a zenekar volt a következő, csak akkor nem zenéltek, amikor aludtak. Vízszállítók következtek utánuk. Aztán mesteremberek: kovácsok, bognárok, stb… => ebből jött össze a 75000es létszám.
• Azokat a kisgyerekeket, akikből nem lett janicsár, hivatalnokoknak vitték. Itt már kizárólag a szerencse és szellemi képesség dominált, illetve, hogy milyen kapcsolataik voltak. Emiatt rögtön csoportokra oszlott a szerájnak ez a része: horvátok, görögök, örmények, grúzok. Bárki közülük kiválasztott lett, azt közös erővel pozícióba próbálták tolni: volt a
o nagyvezér
o két pasa (ruméliai=európai térség, anatóliai=ázsiai térség)
o kádi aszker= hadbíró, ő kezelte az elhunyt katonák tárgyait, ő kapta a legkevesebb fizetést, mert ők kiegészítették fizetésüket az elhunytak hagyatékával. => így a rendszer működését segítették.
o Defterdár=levéltáros, pénzügyminiszter. Irattárat és kincstárat kezelték. Amikor deficites volt a birodalom, akkor a defterdár nagyon megjárta, mert amikor közölte a hiányt, akkor a szultán kivégeztette. Ezért egy idő után nem akart senki defterdár lenni. Ezért ezután nem ölték meg őket, de egy év után kirúgták őket. Így az egy év alatt jól megszedte magát, hiszen neki mindegy volt.
o Kapudáni pasa: hadiflottát vezette. Volt magyar kapudáni pasa is, eredeti neve nem maradt fenn, török neve: Piále pasa. Amikor már feltört, megkerestette a családját, felajánlotta nekik, hogy költözzenek hozzá Isztambulba. Az anya ment, róla feljegyezték, hogy református volt, és a Piále pasa a saját szekerén vitte az anyját a helyi holland istentiszteletre.
o Nisándzsi: kancellárral lehetne azonosítani. Diplomáciai iratokért felelt, a szultáni tanácsban jegyezte az elhangzottakat.
o Ezek a hivatalnokok szinte sohasem voltak törökök, hanem összevásárolt gyerekek voltak. =>érdekes rendszer alakult ki.
• A szultáni cím hanyatlásakor, a 17. sz.-ban lett fontos, hogy ki a nagyvezér, ettől fogva nagy harcok alakultak ki az etnikai csoportok között a nagyvezéri címért, ez nem politikai harc volt, hanem hatalmi és etnikai.
• Szultáni tanács egy nagyon komolyan működő szervezet volt. Naponta kétszer ültek össze, délelőtt államügyeket, délután közügyeket intéztek (=nyílt időszak volt, bárki elmehetett hozzájuk, emiatt a Szulejmán szultántól kezdve a szultánok nem vettek részt a tanácson, ezért a tanács a szultán ellen fordulhatott, ez ellen azt találta ki, hogy újraépítette a szultáni kupolás tanácstermet, ami a szultáni lakosztályhoz kapcsolódott és fönt volt egy rácsos ablak függönnyel eltakarva, ezért soha nem lehetett tudni, a szultán ott hallgatózik-e).

• Egy ekkora birodalomnak miért tartott olyan sokáig elfoglalni Budát(1526-től 1541-ig)? Erről vita alakult ki, hogy mi lehet ennek az oka. A tíz kötetes Mo. története írásakor robbant ki ez a vita:korszakhatárokról. Ez a vita egy újabb vitát robbantott ki: Nemeskürti István dobta a bombát a történészek közé: megírta a Több is veszett Mohácsnál c. könyvét. Ő tagadta, hogy a mohácsi csatának sorsdöntő jelentősége lett volna. Viszont azt állította, hogy ha akkor jött volna egy jó vezető, akkor Szulejmán nem tudott volna sikereket aratni. => a magyar nemesség politikája okozta a bukást.
• Perjés Géza: katonatisztnek, hadtörténésznek tanult, végigharcolta a II. VH-t. ő válaszolta meg Nemeskürtit, ami szintén újabb vitát keltett.

Villy Renáta

Mo. kora újkori története (1. óra)

• Előadás anyaga lesz a fő vonala a szóbelinek, nincs tankönyv. Kombinált vizsga lesz, az írásbeli a szóbeli beugrója lesz. 60%-ot kell teljesíteni az írásbelin. • Ebben a korszakban az Oszmán Birodalom felemelkedése és befolyása jelentős volt. • Erőteljes hódító korszaka volt ez az Oszmán Birodalomnak, ekkoriban nem az elsőszülött fiú vette át a hatalmat, hanem képességek szerint döntötték el, ki legyen az utód. Minden olyan gyermek, aki a szerájban lévő nőktől születtek, azok az uralkodók utódjai lehettek, ezek közül kellett kiválasztani a megfelelőt: 13-14 éves korban, mikor körülmetélték a fiúkat, elkezdték tanítani őket hadvezetésre stb. Több év alatt kiderült, mennyire vannak meg ehhez az adottságai. Ahogy valaki egyre nőtt és egyre tehetségesebbnek tűnt, annál távolabb kerültek a központtól, hogy kiderüljön hogyan szerepel éles helyzetben. Ha több ilyen tehetséges fiú van, az anarchiához vezethetett. • A belharcok ellen kitalálták azt a módszert, hogy az, aki a jelölt, annak megkellett ölnie az összes testvérét és a szerájban lévő terhes nőket. A politikai ambíció tehát élet halál kérdése lett. Ez a 14. századtól vált gyakorlattá. • Kialakult az a szokás, hogy azok a testvérek, akiknek anyjuk is közös volt, összefogtak, és egymást nem ölték meg. Azonban az esetek többségében ez nem sikerült, mert mikor az egyik hatalomra jutott, az mégis megölte a többit. • Aki nem akart részt venni ilyen politikai harcokban, az inkább tudományokkal, kertészkedéssel stb. foglalkozott, azonban az apa halálakor mégis trónra léptek. Ilyen cseleket is bevetettek. • Szelim felismerte azt, hogy a török hadseregen belül nem tud akkora csoportot maga mellé állítani, hogy végigharcoljon egy testvérháborút. Ezért a tatárok felé fordult: tatár nőt vett el, azonban a tatároknak csak egy feleségük lehettek. A tatárok földet műveltek, illetve rabszolgákkal műveltették. Hogy ebből megélhessenek, ezt iparszerűen kellett űzniük. A Török Birodalomnak dolgoztak, hogy megéljenek. Tatár kánnak szólt a szultán, hogy rohanjanak le egy adott területet. Ezért a Tatár területek védelmét a fiatalok és kiöregedő lovasok adták, ezért a rendszer működésében a nők is fontos szerepet vállaltak, s így elérték, hogy csak egynejűség legyen, illetve részt vettek a nemzeti gyűlésekben is. • Szelimnek így kevesebb utódja születhetett, ráadásul nem szerette feleségét igazán. Nem tudott mellette más utódokat nemzeni, Szulejmán így egyedüli utódként vette át a hatalmat. • Innentől kezdve új módszert vezettek be, mert féltek, hogy kihal a dinasztia. Nem öltek meg ezentúl senkit. Ez a tatár utódlási rendszer egy egyszerűsített változata volt. • Tatárok úgy voltak vazallusok, hogy még ők kaptak érte pénzt => mert védték az Oszmán birodalmat, illetve mert ők Dzsingisz kán egyenesági, míg a törökök mellékági leszármazottjai voltak. • Eltartották a szultán fiait, de nem adtak nekik szabadságot, hogy pártot alapíthassanak: bezárták őket is, mint a hárem nőit. Mini udvartartást biztosítottak ezeknek a fiúknak, mini kertjük is volt. Ennyi területük volt összesen, ami nagyon kevés négyzetmétert jelentett. Ennyi volt az egész életterük, így élték le az életüket. Azonban tanulniuk is kellett, ha esetleg szultánok lesznek. De a helyhiány miatt nem voltak gyakorlati tapasztalatai a hadvezetésről. Azonban elméleti tudásuk óriási volt. Ez pszichés betegségeket okozott, hiszen mindent tudott a világról, de semmit nem láthatott belőle. Tehát gyakorlatilag alkalmatlanná váltak uralkodásra, csak a címet viselték, de valakinek a hatalmat is gyakorolnia, ez volt a Nagy Vezér. Ezért ezentúl ezért a címért indult meg a harc. 17. sz.-ban gyakorlatilag nem volt olyan szultán, aki tett volna bármit a politikában. • Két fajta eunuch volt, fehér és fekete. Feketéket csúnyának találták, ezért a nőkre vigyázó legbelső őrzök mindig feketék volt. Ezek a szexuális élet elvesztése miatt a politikai életre helyezték a hangsúlyt. =>A fekete eunuchok kötötték össze a hárem nőit a külvilággal, amiért pénzt is kaptak . Így volt, amikor egy ilyen fekete eunuch döntött a szultáni és nagyvezéri posztról. • Első feleségnek nem volt jó lenni, mert még kocsikázni sem hagyhatta el a háremet. Amiért jó volt, az az, hogy ha megözvegyült és nem az ő fia lett a szultán, annak felajánlották, hogy maradhat, vagy kimehet. Amíg a háremben voltak, pénzt gyűjtöttek, hátha kijutnak a világba, ha megözvegyülnek. • Az első feleséggel minden héten hálnia kellett a szultánnak. • De amikor a nő már nem nagyon volt kívánatos a szultán számára, akkor arra törekedtek, hogy a szultán jól érezze magát velük. A feleségnek ebből az volt a haszna, hogy amíg a szultán megnézi a műsort, addig a feleségek beszélgethettek, és ha tetszett az est a szultánnak, akkor megajándékozta a feleséget, vagy politikai dolgokról beszélgetett velük. => bizonyos emberek a fekete eunuchokon keresztül keresték meg a feleségeket, akik jutalomért befolyásolták így a szultánt. Ha megözvegyültek és elmehettek, akkor ebből volt nekik vagyonuk. • Ha azonban a fia lett a szultán utódja, akkor ő is eltávozhatott, és mindenbe beleszólhatott. Ez extrém esetet eredményezett: valaki szultán lesz, de hamar meghal, akkor az anyaszultánnénak el kellett mennie, nem lehetett újra hárem tagja. Pénz nélkül kellett újrakezdenie az életét. • Szulejmán volt az utolsó igazán aktív szultán. • Fölerősödött a nagy vezér szerepe. A birodalom széttagolódásának ellen vigyázni kellett, hogy külsősök ne kerüljenek a birodalomvezetésbe, ne legyen új dinasztia, ezért sok arisztokratát megöltek. Megszüntették a hagyományos földeket(Allah földje, amit csak műveltek, nem tulajdonoltak), mülköket, így elnincstelenedtek az arisztokraták. • Katonai és középvezetői réteg birtoka a ziamet birtok. • Legalsó réteg a tímár birtok. • Ezeket a birtokokat nem lehetett örökíteni, a szultán úgy is dönthetett, hogy minden hivatalos eljárás nélkül visszavonhatta bárkitől a földadományt, pl. ha valaki sikertelen hadjáratot vezetett. Ugyanakkor volt, hogy elvette a birtokot, de adott helyette másik birtokot, csak máshol => kiadták a földeket bérlőknek, csak azt követelték tőlük, hogy fizessék be az állami adót, és tisztességes hasznot is nyújtsanak az eredeti bérlőknek. Így a bérlőknek tulajdonképp három felé kellett dolgozniuk: eredeti bérlőnek, szultánnak, önmaguknak. • A föld Allahé => mecsetet építettek, a föld „csak” azért kellett, hogy a mecsetet eltartsa. Ezt nem tilthatta meg a szultán, hiszen ő Allahot szolgálta. De azért visszavágott: medreszét is kellett állítani (iskolát), aminek a típusa a föld nagyságától függött. Ezeknek a medreszéknek ingyeneseknek kellett lenniük: etetni, ellátni, ruháztatni, oktatni kellett a diákokat. Így ingyenessé vált az oktatás, ez egyedülálló volt ekkor Európában. Ez a parasztoknak is jó volt, kevesebb embert kellett otthon etetni, és jobb lehetőségekkel is indult a gyerek. • Fel kellett állítani a szultáni adminisztráció rendszert. => birodalmi adminisztráció fel tudta szívni az iskolákból kiáramló kiképzett embereket. Később, mikor ez már nem ment, akkor az álláshirdetőnek ajánlatokat tettek, és pénzért kapták meg az állásokat. De ha megkapja az állást, akkor is csak 2-3 évig tud maradni, ezért sokkal többet kellett keresnie. => szakmai hozzáértés, hitelesség elvesztek. Ez a bírósági rendszerben is jól látszódott. Akik súlyosat vétkeztek, de tudtak fizetni, azokat nem büntették, de pl. ha az éhező paraszt lopott egy csirkét, azt megölték, hogy mégiscsak legyen statisztika. • Így jóformán mindent loptak, pl. janicsároknál: mindent kiloptak a puskákból, ami miatt nem mertek lőni a janicsárok, nehogy felrobbanjon a kezükben. Még a kanócot is ellopták => eladták feketén • Ezért megpróbáltak olyan réteget kinevelni, ami nem kötődik az Oszmán Birodalomhoz: megszervezték az új arisztokráciát . Keresztény gyerekeket gyűjtöttek be és azokat nevelték ki. => bevezették a gyerekadót (Mo.-n nem működött). Csak az átlagot vitték el. Cukrász gyerekét pl. nem vitték el, mert azt gondolták, azok el lettek kényeztetve és nem bírják majd a kiképzést . Halászok gyerekét sem vitték el, mert azok léhűtők szerintük, mert egész nap csak a csónakban ülnek. Falusi elöljárók gyerekeit nem vitték el, mert azok szemét, elvtelen, seggnyaló emberek gyerekei szerintük.
Villy Renáta jegyzete

Mi is az a katolikus liberalizmus?

Ha valaki véletlenül erre a keresné a választ, akkor elég lenne megnéznie a Palazzo Venezia Il potere e la grazia - I santi patroni d'Europa c. kiállítását, hogy ennek egy gyönyörű 21. századi megnyilvánulását lássa. Nem csak ezért érdekes, hanem például azért is, mert az olasz TV híradó a magyar vonatkozásokat emelte ki az egészből, és tényleg rengeteg van. Sok terem van és mindegyik a szentek egy másik csoportjáról szól (mártír, királyi, lovag, női...), a királyi szentek terme tele van Árpád-háziakkal, pl. "ismeretlen magyar mester" szobra Szt. Istvánról és Szt. Lászlóról, Vajk megkeresztelése, de van olyan is, ami nem Magyarországról van: Árpádházi Szent Erzsébetet ábrázoló festmények turingiai festőktől. Most tudtam meg, hogy István volt az első király, akit mártíromság nélkül avattak szentté. Az összes szent közül meg Tours-i Szt. Márton (aki meg Pannóniában született) volt az első, aki mártíromság nélkül lett szent. A Mikulás ihletőjéről (San Nicola da Bari) is van festmény. Az egyetlen hülye ötlet az, hogy az egyik filmrészletet a plafonon vetítik! Nagyon szerettem volna megnézni, ugyanis egy Jeanne d'Arc-ról szóló némafilmből volt, dehát kész nyaktörés...=D Na és az utolsó terem összefoglaló szövege gondosan a szánkba rágja, hogy a hatalom és a kegyelem egyensúlya a lelkiismereti szabadságtól függ, amit nagyon tiszteletben kell tartani. Ez azért izgalmas, mert Olaszország szentszéki követsége rendezte a kiállítást. Na hát szerintem ez a katolikus liberalizmus.

Amint vettem memóriakártyát a fényképezőgépembe, elkezdem szorgalmasan fényképezni a várost! És megosztani a fényképeket mindenféle virtuális helyen.

Egy kis illusztráció

Ma hajnalban negyed 3kor elég váratlanul oldódott meg a hazajutásom kérdése. Az említett időpontban a San Giovanni in Laterano téren 3 darab 117es buszt láttam és három trécselő buszvezetőt, sehol egy lelket, aki igénybe akarná venni az éjszakai buszt. Láttam, hogy nem nagyon jó az útvonala, úgyhogy megkérdeztem a sofőröket, hogy szerintük hogy menjek haza, mire az egyikük azt mondta, szálljak fel, elvisz valameddig! És tényleg elvitt kb. a Via Nazionale közepéig, a járat megállói közül egyedül a Colosseumnál álltunk meg, ott sem szállt fel senki. A Via Nazionale azt jelenti, hogy több, mint félútig vitt hazáig. És közben még hangsúlyozta is, hogy mennyire örül a társaságomnak=D. Na ez egy kis illusztráció akart lenni ahhoz a közhelyhez, hogy Olaszországban mennyire szervezetlen minden, viszont mennyire segítőkészek az emberek, és úgy látom, tényleg meg lehet oldani sok ilyen kilátástalan helyzetet kommunikációval, mert egyszerűen természetes, hogy rohannak segíteni egy külföldinek. Viszont reggel a buszon (mostmár majdnem mindig busszal járok, ne aggódj, Peti;) ) ugyanolyan fáradtan és agresszívan néznek ki a fejükből itt is, mint bármelyik BKV buszon. Még illúziónak sincs kitéve tábla, hogy melyik busz mikor hány percenként jár. Az a kedvencem, hogy a megállók úgy vannak feltüntetve, hogy "8 megállónál megáll a Via Nomentana-n". Hát köszi. Ennyi erővel a kisföldalattira egyszerűen kiírhatnánk, hogy 'megáll 10 megállónál az Andrássy úton'.

Benvenuti a Roma!

Tegnap este fél 11kor érkeztünk meg kis családommal a Római Magyar Akadémiára. A lakásban, ami az elkövetkező sok hónapban az otthonunk lesz, Víg Éva jóvoltából érkezési harapnivaló és pezsgő várt, egy képeslap kíséretében. Ma délelőtt Signora Annánál reggeliztünk (persze cappuccino-t és cornettot), aki a közeli kis kávézó szíve-lelke, ahol emlékeim szerint a 90-es évek eleje óta nem változott semmi, de Signora Anna elbeszélése szerint a bútorok egyenesen a 30-as évek óta megvannak. Délután apukámmal elsétáltunk (inkább túráztunk) a nyelviskolámhoz, ahová holnaptól járni fogok, hogy felderítsük az útvonalat. A Termini pályaudvar közelében van, ahol nem túl sok olasz szót hallottunk, mindenki vagy bevándorló, vagy turista volt az utcán:D A harmadik ember, akitől kérdezni akartunk valamit, olasz volt ugyan, de nem római. Na de a negyedik áldozatunk, miután megmutatta a keresett utcát, még nekem is adta a térképét! Teljesen a szívembe zártam... Kiderült, hogy rövidebben is el lehet jutni az iskolámhoz, mint ahogy a tuttocitta. it (a BKV Útvonaltervezőjének felel meg, csak éppen gyalogosan tervezi meg az utat) ajánlotta, de így legalább gyalogoltunk oda-vissza 2 óra 40 percet... ha gyalog fogok járni (még ha logikusabb útvonalon is), nem lesz mozgáshiányom:D

A hit ereje a gyógyulásban

A tegnapi napomat egészen 16:20-ig a szorongás árnyékában töltöttem, ahogy az előtte lévő éjszakát is, mivel szerda este megtudtam, hogy a mononukleózis is kezdődhet azzal az állapottal, amiben én voltam kedd reggel óta. Kínszenvedés volt nyelni és megduzzadtak a nyirokcsomóim, de semmi köhögés, berekedés, krákogás, torokkaparás. Hajnali fél 5kor, amikor felébredtem, már magam előtt láttam, amint több hetes ágyhoz kötés és láz miatt nem utazhatok el szombaton Rómába, nem tudok járni a nyelvtanfolyamra és egy pesti kórházban magányoskodom, miközben a családom Rómában van, a lakásunkat meg már kiadtuk. A nappali fényben már kicsit kevésbé láttam sötéten a dolgokat, de azért megváltásként vártam a délután 4 órát, amikor kezdődött a körzeti orvosom rendelése, és főleg azt a pillanatot, amikor kijelenti, hogy NINCS mononukleózisom. Persze kiderült, hogy csak torokgyulladásom van (amire mondjuk antibiotikumot kell szednem, pedig erre ritkán volt még példa) és estig szép lassan csökkent a nyeléssel járó fájdalom és a torkom kezd úgy viselkedni, ahogy egy normális fájós toroknak kell, vagyis köhögök és berekedek. Szerintem ebben elég feltűnő az orvos szavának hatása, amit főleg az segít elő, hogy sok embernél jobban bízom az orvosban meg az orvostudományban. De az ilyen mértékű hatás csak hipohondereknél fordulhat elő, azt hiszem. Már csak azt nem értem, hogy mért most vagyok tele szúnyogcsípésekkel, ősszel a BelvároS közepén, amikor a nyár nagy részét vízpart-közelben töltöttem és ott nem csíptek meg a szúnyogok?