Nemzeti ünnep külföldön

Sokkal élvezetesebb külföldön ünnepelni egy nemzeti ünnepet, mint otthon. Egyrészt az utóbbi években túlságosan megszokott lett Pesten az október 23-a alkalmából rendezendő hisztérikus népfelkelés, másrészt külföldön tényleg meghatódom a magyar himnusztól, és attól, hogy összegyűlik egy rakás diplomata és meghallgatja, mégha nekik ez csak egy hivatali kötelesség is. AZt hiszem az a baj, hogy a nemzeti érzés kimutatásának csak akkor van értelme, ha valaki kívülálló felé mutatjuk, ezért élik át az meberek a legjobban a nemzeti ünnepet akkor, ha találnak valakit otthon, aki "kívülálló" és ezesetben vele SZEMBEN nyilvánítják ki nemzeti érzéseiket. Persze ez nem törvényszerű, simán szólhatna a nemzeti ünnep egyszerűen megemlékezésről, és annak, hogy "én ehhez a nemzethez tartozónak vallom magam" nem kéne olyasmit konnotálnia, hogy "te nem tartozol ehhez a nemzethez, nem érdekel, hogy mit mondasz és gondolsz erről, mert valamilyen szempontból elütsz a többségtől". Csakhogy mióta én abban a korban bagyok, amikor az embernek van fogalma nemzetről és nemzeti büszkeségről, azóta Magyarországon mindig így van.
Na de Rómában egész más miatt volt éppen ma "népfelkelés". Az okokban nem vagyok nagyon otthon, csak a következményeket élem át. Általános sztrájk volt és ez magában foglalt egy reggel fél 9től délután 5ig tartó tömegközlekedési szünetet is, úgyhogy gyalog jöttem haza. Úgy tudtam, hogy az egyetemisták tüntetnek a Termini környékén, úgyhogy eléggé meglepődtem, amikor egy sarló-kalapácsos zászlókat lengető tüntető tömegbe futottam bele. Nem az egyetemisták voltak azok, az biztos, de rengetegen voltak, hangosak, élénkek, ahogy elvárható egy tüntető tömegtől. Mindenképpen ijesztő egy tömeg, aminek az ember nem része, aminek a céljaiban nem osztozik. Hát még ha sarló-kalapáccsal vonul! Persze, nekik nem kötődik hozzá annyi minden, mint nekünk, kelet-európaiaknak (jó, elhiszem, hogy Magyarország sorolható Közép-Európához, de én kelet-európainak vallom magam, mint magyar), lehet hogy csak a munkásmozgalom, és talán nincs előttük a Szovjetunió zászlója (talán nálunk sem ismeri fel mindenki), és nyilván nem a politológusok, szociológusok és történészek szakmai találkozója egy tüntetés. Na de azért október 23-án belekeveredni egy sarló-kalapácsos vörös tömegbe, az vicces.