2009. október 21., szerda

A modern Európa születése 5. óra

1. Francia reformáció (folytatás):

Lutherrel ellentétben nem akarták szétválasztani az egyházi és világi ügyeket: Genfben összefolyt a vallási és az egyházi közigazgatás, Kálvin a város vezetője is volt.

Hugenották (jelentése: "üldözött", más néven: Refugé): Francia protestánosk (eredetileg lutheránusok)

Az abszolutista francia állam a kezdetektől fogva üldözte a protestánsokat, az "eretnekséget" halállal büntették. A kálvinistákat különösen kegyetlenül üldözték, nemcsak a katolikusok, de a hugenották is. A felekezetek között állandósultak az összecsapások, különösen a körmenetek alatt (amelyeket ekkoriban direkt a többi felekezet provokálására rendeztek).

Kálvin Genfben lelkészeket képzett ki a reformáció franciaországi terjesztésére. Az üldöztetés ellenére 1561-re több mint 2000 titokban működő református gyülekezet jött létre. A 60-as években már országos zsinatot tartanak, persze titokban. A reformáció Franciaországban főleg

- a gazdag városi polgárok

- kereskedők

- vidéki nemesek

- világi értelmiségiek

- humanista egyetemek pl. Orleans-i

körében volt népszerű, míg a parasztok nagy része katolikus maradt (bár voltak, akik felvették a földesuruk hitét). Területileg:

- Normandia (a Coligny család birtoka)

- Navarra (a Bourbon család és a Navarrai királyné birtoka),

- Orleans

- Dauphine

- Provance (ahol még élt a középkori eretnekmozgalmak pl. Valdensek emléke)

területén terjedt el leginkább az új hit, Párizs környéke, Bordeaux, Toulouse, Lorainne és Isle-de-France (Észak-Franciaország) maradt katolikus többségű.

1547-ben meghalt I Ferenc francia király, örököse, IX. Károly még csak 10 éves volt, ezért anyja, Medici Katalin gyakorolta a hatalmat. Katalin megpróbált egyezkedni a protestánsokkal, ezért Pays-ban hitvitára hívta őket (Poissy-i Kollokvium 1561). Mindlét oldal fegyveres kísérettel jelent meg, de nem tudtak megegyezni, ezért Katalin kiadatta a Poissy-i Ediktumot, amely elrendeli a protestánsok további üldözését. Ennek hatására a katolikusok az ország több részén mészárlást rendeznek (pl. Vassy, Toulouse), ezzel kezdetét veszi a vallásháborúknak nevezett polgárháborús időszak.

Francia vallásháborúk:

1562-1598 tartott, rövidebb békeidőszakokkal (1562-'63; 1567-'70; 1572-'76). A harcokat ideiglenes vallásbékék szakították meg, de végleges megoldást csak a '98-ban kiadott Nantes-i ediktum jelentett.

Pártok:

A hugenották oldalán két egymással is rivalizáló mozgalom létezett:

1. Vallásos hugenották: a Bourbonok és a Navarraiak vezették, nem akartak egyezkedni a katolikusokkal, céljuk a vallásuk elismertetése és az egész orszáh megtérítése volt.

2. "Politic" hugenották: békés megoldést szerettek volna, kezdeményzték a vallásbékéket.

A katolikusokat tömörítő Katolikus Liga ennél egységesebb volt, vezetését a Guise család vállalta el.

A korszakban kialakult egy máig is létező várostípus, a hugenotta város: főleg Dél-Franciaországra volt jellemző, a városokat erődökké alakították pl. La Rochelle (tengeri és szárazföldi erőddel).

A Nantesi Ediktum:

A vallásháborút lezáró vallsábéke, IV. (Bourbon) Henrik adta ki. Henrik protestánsnak vallotta magát, de nem keresztelkedett meg, 1593-ban áttért a katolikus vallásra ("Párizs megér egy misét!"), hogy jogszerint az övé lehessen a korona. Az Ediktum engedélyezte mindkét vallás korlátlan gyakorlását, de nem az egész országban: ehelyett protestáns és katolikus tartományokat hoztak létre, és egyes területeken (Párizs és környéke, itáliai tartományok) templomot sem építhettek protestánsok. Máshol viszont (protestáns városokban, és a hugenotta földesurak birtokain) szabadon alapíthattak templomkat, iskolákat, korházat vagy temetőt. Azonban a reformátusoknak is kötelező volt fizetni az egyházi tizedet (a protestáns városokban is!), így nem valósult meg a teljes jogegyenlőség. A református egyház pénz hiányában pl. nem tudott egy iskolákat sem alapítani.

(1685-ben XIV. Lajos visszavonta az Ediktumot a gallikarizmus elvére hivatkozva (gallikarizmus: a katolikus francia nemzeti egyház egyeduralmát akarta megvalósítani). Ironikus módon ez a lépés ellenkezett a katolikus egyházi szabályokkal, mivel egy ediktum elvileg visszavonhatatlan. Lajos viszont úgy tartotta, fölötte nem rendelkezhet egyház, csak Isten, így annak szabályait sem kell betartania.)

1589 után a Nantes-i Ediktummal elégedetlen hugenotta értelmiségiek, kereskedők és nemesek tömegesen vándorolnak ki az orzságból a protestáns német tartományok felé, ennek a hullámnak volt köszönhető pl. Berlin felemelkedése is.

2. Angol reformáció:

Az angol reform egyedisége, hogy a többivel ellentétben felülről, királyi kezdeményezésre indult. Közvetlen előzménye VIII. Henrik és Aragóniai Katalin házzasága volt.

Henrik fel akarta bontani a házasságot, ezért 1532-ben kierőszakolta az engedelmességi nyilatkozatot az országos zsinattól. Ebben főként Thomas Cramen és Thomas Cromwell volt segítségére, és elérték a házasság felbontásának elismerését. Ez azonban a római egyházzal való kapcsolat megszakításával járt.

A döntésnek volt gazdasági oka is: Henrik meg akarta szerezni a hatalmas egyházi vagyon (ez főleg az apátságok és monostorok tulajdonában levő földeket jelentette, valamint jelentős nemesfém-tartalékokat). Az engedelmességi nyilatkozat kimondta, hogy az angol egyház feje a király, így ő engedélyezheti a zsinati határozatokat, és csak hozzá lehet fellebbezni egyházi peres ügyekben (a pápához való fellebbezést megtiltotta). 1534-ben Henrik már a gyakorlatban is elfoglalta egyházfői pozícióját.

Ettől azonban az anglikán egyház NEM lett protestáns, hiszen a katolikus hitelveket és ritust nem változtatták meg. Henrik magát haláláig katolikusnak tartotta, csupán a pápával szakított. A kolostorok feloszlatása után Henrik kiadta a Hatcikkelyes törvényt, amely kimondta az katolikus és az anglikán egyház közti jogfolytonosságot és megerősítette a korábbi hitelveket és ritust.

1535-ben elkezdődik a főpapok birtokainak elkobzása, ekkor vigezték ki Morus Tamást (Thomas Moore), aki nem volt hajlandó átadni a birtokait, és a többi papot is erre bíztatta (ezen kívül ellenezte az egyházszakadást).

1536-ban a rendeletet adnak ki a monostorok és apátságok vagyonának elkobzására:

- először csak az évi 200 Font jövedelem alatti birtokok szállnak a királyra

- a 200 Fontnál nagyobb jövedelmű kolostorokat arra kényszerítik, hogy "önként" ajánlják fel a birtokaikat a királynak. Az így birtok és jövedelem nélkül maradt kolostorok kénytelenek bezárni, mivel nem tudják a szerzeteseket eltartani.

- a még megmaradt monostorokba Henrik vizitátorokat küld ki, hogy találjanak valamilyen indokot a bezárásukra.

1540-re már nem volt működő kolostor Angliában. A feloszlató vizitátorok saját zsebre is dolgoztak, így egy új, királyhoz hű nemesség emelkedett fel.

VI. Edvárd:

VIII. Henrik utódja már a valódi reform híve volt. 1547-ben visszavonta a korábbi eretnektörvényeket és a Hatcikkelyes Törvényt. Engedélyezte a protestánsok szaban prédikálását és a papi nősülést. Uralma alatt egy képromboló mozgalom is kibontakozott, de emiatt sokan inkább a katolikusokkal kezdtek szimpatizálni.

1549-ben az országos zsinattal imádságoskönyvet adatott ki, amely a lutheri elveken alapult és az anglikán egyház hitvallásává vált.

Véres Mária:

Edvárdot követte a trónon, Aragóniai Katalin lánya, V. Károly fiának, Fülöpnek felesége volt, erősen katolikus volt. Uralkodása alatt kísérletet tett a katolicizmus visszaállítására, elrendelte a protestáns tanítók, hívők üldözését és kivégzését. Ez a terror a korábbi protestáns túlkapásokhoz hasonlóan inkább az ellentábort erősíti erkölcsileg.

I. Erzsébet:

Protestáns volt, de nem él egyházfői hatalmával, ehelyett konszenzust akart teremteni a felekezetek között. Véget vetett a katolikus restaurációnak, de biztosította mindkét vallás szabad működését.

3. Katolikus reformkísérletek:

Ellenreformációnak is nevezzük őket, de ez nem fedi le teljesen a valóságot és a katolikusok sem szeretik ezt a kifejezést. A katolikus reformok nem kizárólag a protestantizmusra adtak választ, hanem korábbi katolikus törekvések is megvalósultak.

A reformok főleg Dél-Európából indultak, ahol soha nem terjedt el a reformáció, de népszerű volt a humanista katolicizmus. Elsőként az Ibériai-félszigeten történik változás:

Xinerez de Cisneres (1436-1517, bíboros, prímás és főinkvizitor) reformjai:

- Engedélyezi az obszerváns ferencesek működését (teológiával foglalkoztak, őket korábban eretneknek tartotta a többi szerzetesrend)

- Alcalában humanista szellemiségű egyetemet alapított

- 1514-1547 között megírja az első katolikus anyanyelvű Bibliát. A fordítást egy 7 fordítást, köztük a klasszikus nyelveket( pl. ógörög, héber) is tartalmazó kötetben adta ki.

- Saját egyházmegyéjében, Toledóban betiltja a búcsút

- Megkezdi a katolikus papok teológiai képzését, hogy vitába szállhassanak a protestáns prédikátorokkal.

A reform hatására a spanyol klérus Európa legműveltebb papságává vált.

Itáliai reformok:

Már a reneszánsz idején kialakult egy reform-párt, az Isteni Szeretet Oratóriuma. Humanista papokból és teológusokból állt, akik bírálták a többi pap anyagiasságát és kicsapongásait. A mozgalom a művészetekre is nagy hatással volt, gondolataik megjelennek pl. Dante és Bocaccio műveiben.

Bolognai Konkordátum (1516): csökkentette Róma befolyását a nemzeti egyházak ügyeibe, pl. eltörölte a Rómának fizetendő adót.

Tridenti zsinat (1545-1563):

1. szakasza:

- Célja az főpapok visszaéléseinek megszüntetése

- Eredetileg ökumenikusnak tervezték, a protestánsok képviselőit is meghívták, de ők nem mentek el (kivéve Husz Jánost, de őt is megégették). Innentől beszélhetünk végleges egyházszakadásról.

- Megerősítették a reformáció által bírált hitelveket (pl. üdvözülés, úrvacsora kérdése)

- Hogy a papok és a hívek könnyebben megértsék a hitelveket, összeállították a Katekizmust, ami kérdés-felelet formájában magyarázza meg azokat.

2. szakasza:

- Megerősítették az egyházi hierarchiát: a határozat szerint z egyház "fegyelmezett hadsereg", ahol mindenkinek engedelmeskednie kell a feljebbvalóinak.

- Kötelezték a püspököket, hogy a székhelyükön maradjanak, és hogy rendszeres vizitációkat tartsanak az alájuk tartozó plébániákban és kolostorokban.

- Bevezették a különböző papi rangok formaöltözetét (pl. lilát csak püsüök viselhet stb.)

- Átformálták a papok képzését: egy új papnak teológiai tudást is kell kapnia, nemcsak a ritust kell ismernie. Az ún. "misepapokból" tanító prédikátor papokat képeztek.

Zubor Zalán

Nincsenek megjegyzések: