• Edirbe Elviszik a gyerekeket, és törököt faragnak belőlük, megtanítják őket törökül stb. De figyeltek arra, hogy ne sérüljenek lelkileg, ezért a gyerekeket együtt tartották, így az anyanyelv is megmaradt. => létezik janicsár költészet is. Ennek egy része török, másik része nem török nyelvű.
• A két-három edirnei év után újból levizsgáztatják a gyerekeket: török tudást, vallási tudást, értelmi szintet nézték. Aki okos, a szultáni palotába került további képzésekre, aki inkább erősebb, az lett janicsár. De a janicsárok sem voltak buták. Akik bár erősek voltak, de nagyon buták, azokat hazaküldték. Akik nem tudtak beilleszkedni, azokat is inkább hazaküldték.
• A janicsár növendékek általában Isztambulba kerültek, kiképző kaszárnyákba kerültek és már nem teljes értékű (kiöregedett) janicsárok oktatták őket.
• A kiképzés nagyon kemény kiképzés volt. Szellemi képzés is volt: történelem, szultánok hódításai stb. A janicsárokat mindenre megtanították.
• A janicsárok 70-80%-a gyalogos lett, de azért van minden flottában janicsár. Megtanítják lovagolni is őket, stb. Vég nélküli gyakorlatozás, parancsszavak, formátumok begyakorlása fontos volt. => elitegység lett, mely totálisan együtt mozgott. Őket lövészeknek képezik ki, csak nekik volt állami puskájuk. Minden más puskával felszerelt egység önmagának biztosította a fegyvert . Célbalövést is gyakorolták.
• Minden héten egyszer volt lőgyakorlatuk. Tárgyat lőttek, arra kellett célba lőni, aki eltalálta, az egy aranyat kapott. => nem volt túl nagy találati arány.
• Jövőkép: kaptak zsoldot, de nem teljesen kapták zsebbe. Egy harmadát kapták zsebbe, másik harmadot félretették a nevükre, ezt leszereléskor kapták meg. Utolsó harmadot közös pénztárba tették, ez volt a janicsárok közös kasszája, arra kellett, hogy aki pl. az első ütközetkor megsérül és kénytelen leszerelni, az ebből kap pénzt, hogy továbbélhessen.
• Leszerelés utáni élet megkezdésére szisztémát találtak ki: janicsároktatás mellett közönséges céhes mesterséget is tanítanak nekik. De nem azért, hogy ezt valóban végezzék, hanem, hogy legyen fogalmuk magáról a szakmáról. =>ezek a janicsárok a megszerzett vagyonukkal betársultak egy bazárba, befektettek, a haszonból ehhez mérten részesültek, ebből éltek meg. Ehhez tudásra volt szükségük, hogy ne verjék át őket.
• Első komoly janicsár sereg 15000-es volt, ez felduzzadt 40000-esre (17. sz.), holott akkor már alig volt hadjárat. Ezért a 17. sz.-i janicsároknak inkább belső, rendfenntartó szerepük volt.
• Szultáncsináló csapategység voltak. => sok szultán köszönheti szultánságát a janicsároknak, vagy épp ellenkezőleg.
• Oszmán seregben nem lehetett nőzni. Volt személyzet, akik elvégezték a női feladatokat. De a szexuális igényeiket nem tudták kielégíteni.
• A janicsárokat szervezetten engedték el, hogy ne rúgjanak be.
• Törökök a demográfiai problémákat úgy oldották meg, hogy későn házasodtak. De előtte is voltak szükségleteik. => ezért náluk is, mint az ókorban, teljesen normális volt a homoszexualitás és biszexualitás.
• A janicsároknak az igazi élet tehát minden szempontból akkor kezdődött, mikor leszerelt. Ezeket a leszerelt janicsárokat továbbirányították más fegyveres erőkhöz, nagykövetségre állítottak egy-két janicsárt. =>”örző-védő ember”, kémkedett is. Emelett azonban már független élete volt. De ők is lefizethetők voltak.
• Bosztandzsinak is tették a leszerelt janicsárokat => olyanok voltak, mint a mai rendőrök.
• Szpáhik a másik elitrendszer. A birtokrendszerrel voltak összefüggésben.
• Nem volt szociális hálójuk, arra is kellett dolgozniuk, hogy megéljenek azután, hogy elhagyják a birtokokat.
• Mennie kellett harcolni, ha nem ment, elvették a földjét. => csak addig volt földje, amíg harcolt.
• Másik lehetőségük volt, hogy beszálltak az adószedő rendszerbe.
• Róluk nem nagyon gondoskodtak, ők szakmát sem tanultak. => felpuhult a rendszer: elérték a szpáhik, hogy a földjeik ugyan nem örökölhetők, de amelyik szpáhi sokáig szolgált, annak fia a birtokot a szolgálattal együtt is átvehesse. De átadáskor kisebb lett a birtok. =>apának ehhez mérten kellett felnevelnie a fiát.
• A szpáhi mindig lovaskatona. A ló egy nagyon drága dolog volt a korban. Több ló kellett személyenként, hiszen bármikor képesek voltak lesántulni, megbetegedni, stb.
• Fegyverzetüket is meg kellett venniük: láncingük volt, ami kb. 40 kg volt, jól szellőzött, rugalmas volt. A vágásokat jól felfogta, de ha buzogánnyal ütötték meg, akkor olyan töréseket szenvedett, hogy belehalt. Ezért nagyon vastag bőrruhákat vettek fel a láncingek alá. Ennek is nagyon nagy ára volt. Csúcsos süvegük volt hátul nyakvédővel, oldalt fülvédővel, ennek vasból, erős fémből kellett készülnie, ez is drága volt.
• Szpáhi katona kizárólag a harc során léphetett előre, ezért teljesítményét kizárólag a harcban lehetett mérni. A tisztek azért voltak hátul, hogy aki menekülni akar az arcvonalból azt ostorral visszakergessék. De a szpáhiknál nem voltak ilyen szervezeti keretek, ki kellett találni, hogy legyen, kit tüntetünk ki: tanúkat kellett hozni, akik látták, hogy jól harcolt-e egy szpáhi. De ez nem működött, mert könnyen kijátszható volt. Ezért bizonyítékra volt szükség: nyelvet kellett vinni. De egy asszony és férfi nyelvét kivágva nem lehetett megkülönböztetni, tehát ezt is ki lehetett játszani. De mód sem nagyon volt erre a harc során. Ezért megjelent a nyelvgyűjtők rétege, aki a katonák mellett járt=> pénz kérdése lett a nyelv, aki megfizette, az kapott a nyelvgyűjtőtől. Rengeteg visszaélés volt ezzel. Ez ellen kitalálták a fejgyűjtést. Könnyebb volt a fej megkülönböztetése, csak ellenséges katona fejet vihettek, és ezeket már meg is tudták különböztetni. De fejet gyűjteni is nehéz volt harc közben, ezért ebben is kialakult a csalás. De ezen már nem változtattak, mert elrettentő hatása is volt az ellenségre nézve.
• Szpáhiknak pajzsuk volt, fából, amit bőrrel vagy fémmel vontak be. Másik kezükben egy görbe kardszerűségük volt. Kopjájuk, láncaik voltak még, de semmi egyéb, puska vagy ilyesmi. Míg a keresztények felfegyverkeztek legalább pisztollyal, addig a szpáhik nem voltak erre hajlandóak. De ez nem működött. Volt egy nagyvezér, aki áldozatkész volt, megvett 2000 db puskát és kiosztotta a szpáhiknak. Elmentek a perzsa határra harcolni. Seregszemlén azonban sehol nem látta ezeket, kiderült, hogy keresztberúdnak használták bográcsozásnál. Ezért görbülete lett a fegyvernek, és tönkrementek. Ezentúl nem kaptak fegyvert a szpáhik. => szpáhik nem jöttek rá a fegyver előnyeire, s ez levitte harci értéküket a 16. sz.-ra, egyedül a nagy számuk tartotta életben ezt az egységet.
• 130-150000 körül mozgott az oszmán sereg létszáma. Keresztény sereg 10-20000 fővel rendelkezett. Ezért elkezdte a keresztény sereg is felfejleszteni a létszámát.
• A 150000es seregnek csak a fele harcolt valóban, a másik fele a sereg kiszolgáló személyzete volt. Utász egységek is jelentősek voltak. Ők mindig a sereg előtt jártak, és utakat javítottak, hidakat építettek, tábort fölverték, latrinákat is ők ásták ki, várharcoknál pedig ők ástak alagutat a vár alá. Utánuk jöttek a szakácsok, akik a seregre főztek, szekereken utaztak, amelyeken folyt az előkészületi munka. Utánuk a zenekar volt a következő, csak akkor nem zenéltek, amikor aludtak. Vízszállítók következtek utánuk. Aztán mesteremberek: kovácsok, bognárok, stb… => ebből jött össze a 75000es létszám.
• Azokat a kisgyerekeket, akikből nem lett janicsár, hivatalnokoknak vitték. Itt már kizárólag a szerencse és szellemi képesség dominált, illetve, hogy milyen kapcsolataik voltak. Emiatt rögtön csoportokra oszlott a szerájnak ez a része: horvátok, görögök, örmények, grúzok. Bárki közülük kiválasztott lett, azt közös erővel pozícióba próbálták tolni: volt a
o nagyvezér
o két pasa (ruméliai=európai térség, anatóliai=ázsiai térség)
o kádi aszker= hadbíró, ő kezelte az elhunyt katonák tárgyait, ő kapta a legkevesebb fizetést, mert ők kiegészítették fizetésüket az elhunytak hagyatékával. => így a rendszer működését segítették.
o Defterdár=levéltáros, pénzügyminiszter. Irattárat és kincstárat kezelték. Amikor deficites volt a birodalom, akkor a defterdár nagyon megjárta, mert amikor közölte a hiányt, akkor a szultán kivégeztette. Ezért egy idő után nem akart senki defterdár lenni. Ezért ezután nem ölték meg őket, de egy év után kirúgták őket. Így az egy év alatt jól megszedte magát, hiszen neki mindegy volt.
o Kapudáni pasa: hadiflottát vezette. Volt magyar kapudáni pasa is, eredeti neve nem maradt fenn, török neve: Piále pasa. Amikor már feltört, megkerestette a családját, felajánlotta nekik, hogy költözzenek hozzá Isztambulba. Az anya ment, róla feljegyezték, hogy református volt, és a Piále pasa a saját szekerén vitte az anyját a helyi holland istentiszteletre.
o Nisándzsi: kancellárral lehetne azonosítani. Diplomáciai iratokért felelt, a szultáni tanácsban jegyezte az elhangzottakat.
o Ezek a hivatalnokok szinte sohasem voltak törökök, hanem összevásárolt gyerekek voltak. =>érdekes rendszer alakult ki.
• A szultáni cím hanyatlásakor, a 17. sz.-ban lett fontos, hogy ki a nagyvezér, ettől fogva nagy harcok alakultak ki az etnikai csoportok között a nagyvezéri címért, ez nem politikai harc volt, hanem hatalmi és etnikai.
• Szultáni tanács egy nagyon komolyan működő szervezet volt. Naponta kétszer ültek össze, délelőtt államügyeket, délután közügyeket intéztek (=nyílt időszak volt, bárki elmehetett hozzájuk, emiatt a Szulejmán szultántól kezdve a szultánok nem vettek részt a tanácson, ezért a tanács a szultán ellen fordulhatott, ez ellen azt találta ki, hogy újraépítette a szultáni kupolás tanácstermet, ami a szultáni lakosztályhoz kapcsolódott és fönt volt egy rácsos ablak függönnyel eltakarva, ezért soha nem lehetett tudni, a szultán ott hallgatózik-e).
• Egy ekkora birodalomnak miért tartott olyan sokáig elfoglalni Budát(1526-től 1541-ig)? Erről vita alakult ki, hogy mi lehet ennek az oka. A tíz kötetes Mo. története írásakor robbant ki ez a vita:korszakhatárokról. Ez a vita egy újabb vitát robbantott ki: Nemeskürti István dobta a bombát a történészek közé: megírta a Több is veszett Mohácsnál c. könyvét. Ő tagadta, hogy a mohácsi csatának sorsdöntő jelentősége lett volna. Viszont azt állította, hogy ha akkor jött volna egy jó vezető, akkor Szulejmán nem tudott volna sikereket aratni. => a magyar nemesség politikája okozta a bukást.
• Perjés Géza: katonatisztnek, hadtörténésznek tanult, végigharcolta a II. VH-t. ő válaszolta meg Nemeskürtit, ami szintén újabb vitát keltett.
Villy Renáta
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése