Magyar kora-újkor 3. óra

Török hódoltság:

Perjés Géza: Elméletei:

1. Akciórádiusz-elmélet:

A török sereg akciórádiusza nem ért el Budáig és Bécsig, ezzel Szulejmán is tisztában volt, ezért eredetileg nem Észak felé akart terjeszkedni, hanem a Földközi-tenger vidékén (pl. ezért kezdte el a Suezi csatorna kiásását is, ami azonban félbemaradt). Perjés korábban katonatisztként szolgált, ezért tisztában volt az ellátási vonalak fontosságával. Megmérte, hogy a törökök milyen hosszú hadjáratokra vállalkoztak (átlag 180 nap volt egy hadjárat) és hogy egy nap alatt mekkora utat tesz meg a sereg (átl. 15 km). Mivel Isztambultól nem lehet ennyi idő alatt Budára érni, az kívül esik a hatósugáron, ezért nem reális cél a meghódítása.
Problémák az elmélettel:
- A seregek általában visszafele gyorsabban mennek, mint odafelé, mivel addigra elhasználják az ellátmány nagy részét.
- A törökök nem Isztambulban, hanem Belgrádban gyülekeztek, ahonnan már 180 nap alatt Budára lehet érni (Bécs viszont már kívül esik Belgrád rádiuszán is)
Az akciórádiusz-elméletből következik a második elmélete:

2. Szulejmáni ajánlat: A szultán csak átjárást akart az országon Itália felé, nem akarta meghódítani (ez azonban csak spekuláció, semmi ilyen jellegű dokumentum nem maradt meg).

Következtetés: az elmélet önmagában nem állja meg a helyét, de rámutatott korábban nem vizsgált szempontokra (logisztika, katonai ellátás)

Az elmélet kritikusa:
Bartha Gábor: rámutat a hibákra, de nem kínál más megoldást

Szakály Ferenc: kidolgozta a lopakodó hódítás elméletét a 70-es években, egy amerikai történész elmélete alapján:

A hódítás 4 fázisa:

1. a hódító betöréseket hajt végre a határvidéken, ezzel nem foglal el területeket, de gyengíti a határvédelmet, pusztítja az infrastruktúrát, nyomást gyakorol a védők moráljára.
2. döntő csata: Magyarországon Mohácsnál került rá sor
3. Stratégiai pontok megszerzése (esetünkben:Buda), amellyel hűbérbe lehet kényszeríteni az országot
4. bekebelezés: erre Magyarország esetében nem került sor.

Ez az elképzelés a magyar felfogáshoz illeszkedik, az európai történetírás viszont nem a török hódításra koncentrál, hanem egy Habsburg-Jagelló konfliktust ír le, amibe a törökök is beleavatkoztak.

Habsburg-Jagelló ellentét:
Mindkét dinasztia célja a Német-Római Császárság megszerzése volt.

1. A Habsburgok:

Felemelkedésük főleg dinasztikus házasságaiknak köszönhették, különösen I. Miksa és Burgundi Mária házasságának, amellyel megszerezték Burgundiát és Németalföldet, végül elnyerték a császári trónt. Az újonnan megszerzett területeken Szép Fülöp herceg, Miksa kiszemelt örököse uralkodott, aki viszont fiatalon meghalt tüdőgyulladásban. (Felesége, Johanna ezt nem tudta elviselni és beleőrült a veszteségbe, innen kapta az "Őrült" melléknevet. Férje holttestét nem hagyta eltemetni és évekig mindenhova magával vitte az "egyre kevésbé Szép Fülöpöt", végül mikor eltemették, beköltözött a kriptába.)
Az új örökös Károly (később V. Károly császár, Ferdinánd csak az osztrák tartományokat kapja meg), aki házassága révén megszerzi a portugál trónt, és kísérletet tesz Habsburg és Jagelló család összekötésére: Miksát kinevezik Jagelló Anna gyámjává, Annát Bécsbe viszik egy meg nem nevezett Habsburg fiúval jegyzik el. Emellett Habsburg Máriát eljegyzik a még meg sem született II. Lajossal. Mindkét szerződés ellentmondott a korabeli szokásoknak és egyházi törvényeknek. Szerződést kötnek az osztrák és magyar trón örökléséről: Ha Lajos gyerek nélkül hal meg, Ferdinánd örökli a magyar trónt, Ferdinánd halála esetén az osztrák trón Lajos örökli. Ez a döntés ellentmondott a magyar törvényeknek, mert itt a királyt az országgyűlés választotta, és őket nem kérdezték meg.

I. Ferdinánd (1502-1564): fiatalabb testvérként mellőzött, eredetileg Németalföldön nevelik, majd Margit hercegnőnek köszönhetően Spanyolországba kerül. Mivel Margit nagyon megkedveli, megpróbálja elérni, hogy ő örökölje a spanyol trónt. Aragóniai Ferdinánd megígéri, hogy örökösének nevezi ki, de váratlanul meghal, így végrendelete nem marad meg, trónját pedig Károly örökölte. Végül Ausztriát kapta meg, de végig rossz viszonyban volt testvérével. A magyar rendek azért támogatták, mert azt remélték, a Német-Római császárság támogatni fogja, de ebben tévedtek.

2. Szapolyai János (1491-1542): beházasodik a Jagelló-házba (a lengyel király a sógora), már Mohács előtt is királyi ambíciói voltak: megszavaztatta pl. a rákosi végzést, amely kimondta, hogy az országnak csak magyar születésű királya lehet, ezzel is növelve az esélyeit (a végzés egyébként érvénytelen volt, mert csak az országgyűlés szavazta meg, a király nem). Szembekerült a királlyal, aki ezért erdélyi vajdának nevezi ki, ez nagyjából a száműzetést jelentette. Szapolyai azonban kihasználta ezt a helyzetet, támogatókat és vagyont szerez. Ennek következtében nem ér el időben Erdélyből a mohácsi csatába (egyesek szerint szándékosan nem jelent meg, de ez nem valószínű, mivel az öccse is részt vett és elesett a csatában). Lajos halála után bejelenti trónigényét: a nemesség ketté szakad, az erdélyi és keleti nemesek őt támogatják, a nyugatiak I. Ferdinándot. Sok család nem akarja elkötelezni magát, ezért "felosztják" a rokonságot: egyik fele Szapolyait, másik fele Ferdinándot támogatja), hogy az egyik fél győzelme esetén átállhassanak.

Szulejmán politikája: Kezdetben nem erőlteti az ország meghódítását, Mohács után visszavonul a Balkán felé. Ennek oka, hogy nem akar két fronton háborúzni (a magyarországi hadjárattal egy időben Perzsiában is háború tör ki). Ezért 1541-ig csak anyagi támogatást nyújt Szapolyainak, de sereget nem küld.

1541: Szapolyai halála után a csecsemő János Zsigmond lesz az utód, de gyámjai kormányoznak, Szulejmán velük köt szerződést (a török iratokban Jánost Istvánnak nevezik, mert Verbőczy, amikor Szulejmánnal tárgyalt még nem tudta az újszülött nevét, ezért rögtönöznie kellett egy nevet)

János Zsigmond gyámjai:

Török Bálint (1502-1551): Szulejmán megbízhatatlannak tartja, mivel Szapolyai és Ferdinánd konfliktusa alatt többször is oldalt váltott, emellett ismer volt a törökökkel szembeni sikereiről és kegyetlenségéről. Ráadásul a birtokai a török terjeszkedés útjában, a későbbi hódoltság területén feküdtek. 1541 után Isztambulba viszik, itt hal meg fogságban.

Petrovics Péter: a végsőkig hűséges maradt Jánoshoz és Szulejmánhoz, cserébe megtarthatta a Temesvár-környéki birtokait.

Fráter György (1482-1551): köznemesi származású, fiatalon szerzetesnek állt (a kortársak szerint ebben Szapolyai Borbálával folytatott állítólagos viszonyának is szerepe volt), majd apáti címet kap. Ekkor találkozik először Szapolyaival: állítása szerint a menekülő Szapolyai arra kérte, hadd helyezze nála biztonságba a vagyonát. Fráter ez elutasította, de hamarosan megbánta tettét, és követi őt Lengyelországba, ahol diplomáciai feladatokat kap. Valószínűbb, hogy pénzért állt Szapolyai szolgálatába, és később kémkedett neki (így tudta megszervezni a hazatérését)

Szapolyai uralkodása alatt kapcsolatba kerül Gritti Alajossal: Gritti olasz kereskedő és szélhámos volt, a Velencei Dózse törvénytelen fiának adta ki magát (vitatott, hogy ez igaz volt-e). 1526 után csempészetből és a törökkel történő (tiltott) kereskedelemből meggazdagodott, anyagilag támogatta egyes magyar és török előkelők felemelkedésért bizonyos előjogokért cserébe. Magyarországon sikerül ellenőrzése alá vonnia a bányákat (az eredeti tulajdonosokat megöleti), majd a kormányzói, kincstartói és az egri püspöki címet is megszerezte. Valószínű, hogy a magyar trónt is magának akarta. Végül Czibak Imre váradi püspök meggyilkolása után a nemesek megölik. Pozícióját és a váradi püspökséget Fráter György örökli annak ellenére, hogy Gritti bizalmasaként maga is részt vett a bűntettek megszervezésében.

Izabella: Szapolyai felesége, János Zsigmond anyja, Jagelló hercegnő. "Fiúhoz méltó" nevelést kapott, több nyelven is megtanult, de emellett idősödő apja elkényezteti (pl. 4 éves korában egy rózsa megszúrta az ujját, apja erre több költővel is verset írat a "tragédia" emlékére). Neki köszönhetően a lengyel király támogatja Szapolyait és menedéket nyújt neki. Szapolyai '41-ben meghalt, abban az időben, mikor János Zsigmond megfoganhatott, így nem tudjuk, valóban ő volt-e az apja.

Zubor Zalán