Magyar kora-újkor 4.óra

Zubor Zalán

1541 (Buda eleste) után Fráter György és Izabella megkapta a Tiszántúlt és Erdélyt. Neki kellett látniuk az új állam megszervezésének, először pl. új fővárost kellett találni. Gyulafehérvárat választották, ami korábban püspöki székhely volt (a püspök épp ekkor halt meg, így Fráter és Izabella beköltöztek a püspöki paoltába, amivel Izabella nem volt elégedett). A város sosem vált igazi fővárossá, annak nem is volt alkalmas, pusztán regionális központ volt.

Fráter György és Izabella kapcsolata mindvégig viharos volt, az országban nemesi pártok alakultak, attól függően, melyiküket támogatják. Izabella leveleiből megtudhatjuk, mennyire gyűlölte uralkodótársát, többször a halálát kívánta és örült a megölésének. Az udvarban Izabella főleg lengyel nemesekkel vette körül magát, közülük sok szeretőt tartott (később valószínűleg egy abortuszba halt bele).

Államszervezés:

Fráter megpróbálta megújítani a Kápolnai Uniót, a három nemzet (magyar, székely, szász) szövetségét, kiterjesztve azt a tiszántúli magyarokra. Egykamarás országgyűlést hozott létre, ennek két oka is volt: egyrészt túl kicsi volt az ország ahhoz, hogy a kétkamarás gyűlés praktikus legyen, másrészt így elnyerte a köznemesség támogatását, akiknek így (számosságuk miatt) nagyobb hatalma lehetett. A főhatalom egy 22 fős tanács kezében van (7-7 ember mindhárom nemzetből + egy főpap, vagyis Fráter György). A tanács azonban nem tud rendszeresen összeülni, mivel a tagokbak távoli országrészekből kellene Gyulafehérvárra utazni, ezért a valódi hatalom Fráteré. Bevételei főleg só, higany (akkori nevén: kéneső) és élő állatok kereskedelméből származott.

Hadsereg:

Az ideiglenes nemesi felkelők mellett Fráter fenntartott egy kb. 10 000 fős, korszerű és állandó zsoldos magánhadsereget. Tiszteket a saját horvát rokonai közül nevezett ki: 1541 után jelentős számú horvát nemes költözött Erdélybe, akik később elmagyarosodtak. Utódaik gyakran a Horvát családnevet vették fel (mivel eredeti nevüket már nem tudták kimondani), sokan a birtokuk nevét is felvették (pl. Méray-Horváth).

A Habsburg Magyar Királyságban többször felmerült a két országrész egyesítésének gondolata, Ferdinánd hajlandó lett volna egyezkedni Fráter Györggyel. Azonban az erdélyi nemesek féltették a kivátságaikat, attól tartottak, hogy a nagyobb országban elenyésző lenne a befolyásuk, így az unió nem jött létre. Erdélyben mégis maradt egy Habsburg-párti kör, de ők amint lehetett, elhagyták az országot, így az tovább gyengült. Izabella és Fráter György is megpróbált a Habsburgokkal egyezkedni, de sosem egyszerre és céljuk többnyire a másik hatalmának aláásása volt. Az ország tehát állandó megosztottságban élt: Fráter célja az Erdély feletti teljes ellenőrzés volt, Izabelláé ennnek megakadályozása és a Jagelló befolyás elterjesztése volt. Emellett a törökök is gyakran követeltek újabb területeket a Tiszától keletre (Temesvár környékén), és adókat szedtek be a határmenti falvakban (a török szokás szerint az a terület számított a szultánénak, amelyet a lova patkója érintett).

Fráter György tervet eszelt ki Izabella ellen: behívja a Habsburgokat, majd az ő segítségükkel megszabadul a "törökbarát" Izabellától és János Zsigmondtól. Ezután segítségül hívja a törököket azzal az indokkal, hogy "megtámadták őt a Habsburgok", így tölük is megszabadul. A terv első lépéseként 1549-ben megkötötte a nyírbátori egyezményt: János Zsigmond halála esetén Ferdinánd lenne az örököse. Ezután behívták az osztrák hadsereget, akiket Izabella és fő támogatója, Petrovics Péter váraiban szállásoltak el. Ez hiba volt, mivel így ők parancsolhattak a katonáknak: Petrovics parancsot adott Lippa várának megtámadására (a várost korábban át kellett adniuk a töröknek). Fráter ezért inkább a törököknek segít, de nem nyújt fegyveres segítséget, csak élelmiszerrel és ellátmánnyal segíti a védőket. A csata után a törökök és a Habsburgok is gyanakodni kezdenek (különösen az osztrák katonák, attól tartanak, hogy az egész hadjárat egy csel volt, és őket akarják fogságba ejteni). Főleg a török veszély hatására Fráter felkészült Erdély elhagyására: országáért cserébe esztergomi érseki és bíborosi címet kért Ferdinándtól (Izabella szerint a pápai címre pályázott).
Ferdinánd ekkor még megbízott benne, de a Habsburg sereg már nem: a katonákat egy magyar tiszt, Nádasdy Tamás is hangolta Fráter ellen. Nádasdy a Török Bálinttal együtt elhurcolt Majláth István sógora volt, ezért különösen neheztelt Fráterre. A katonák megírják a véleményüket Ferdinándnak, aki engedélyezi nekik, hogy megöljék Frátert (ha szükségesnek találják). 1551-ben kinevezik bíborosnak, de két nap múlva megölik: a katonák egy Ferrari nevű olasz titkárt bérelnek fel, de nem sikerül a gyilkosságot tisztán végrehajtani: Ferrarival együtt egy csapat katona is részt vesz a gyilkosságban, és Fráterrel együtt egy vele levő 15 éves fiút is megölnek. Így nem volt kétséges, ki követte el a gyilkosságot. A merénylők ellen pápai eljárás indult (Fráter rangjára való tekintettel), és előkerül Ferdinánd levele, amelyben engedélyezi a gyilkosságot. Tettéért Ferdinándot kiközösítik, és az ítéletet csak évekkel később vonják vissza (egy második pápai vizsgálat úgy határozott, hogy Fráter megérdemelte amit kapott, mert lepaktált a törökökkel).
Fráter György halála előtt még lemondatta Izabellát Ferdinánd javára, akinek így fiával együtt el kellett hagynia az országot és át kellett adnia a Szent Koronát, Lengyelországba távozott. Ferdinán azonban a kiközösítése miatt nem tudta megtartani erdélyt, mivel épp nem állt mögötte semmilyen külföldi erő.