2009. november 30., hétfő
2009. november 24., kedd
A modern Európa születése 11. nov. 17.
Városok a 17. században:
- erős polarizálódás figyelhető meg, növekednek az anyagi különbségek
- a kereskedők elvesztik vezető szerepüket, az új elit a hivatalonokok
- tévhit, hogy a nemesség hanyatlik, valójában ők maradnak a legfontosabb pozíciókban
- a régi arisztokrácia válságba kerül, de sikeresen megoldja azt.
Korszakunkban leginkább kisvárosokról beszélhetünk (5-10 ezer lakos), csak nagyon kevés nagyváros volt (pl. Párizs, London, itáliai városok: 2-400 ezer, Európában a legnagyobb város Konstantinápoly 700 ezer lakossal). A városok közel vannak a vidékhez, ezért sok a paraszti lakos, de ők nem teljes jogú polgárok. Általában növekszik a városi lakosság, mivel sok paraszt költözik be ideiglenesen vagy állandóan. A 17. századra ezért (és haditechnikai okokból is) lebontják a városfalakat. Korábban a városok csak felfelé és befelé (sikátorok, belső udvarok létrehozásával) tudtak terjeszkedni. Máshol külvárosok, elővárosok épülnek.
Városi társadalom:
Nemcsak a pénz a hatalom alapja, fontos a származása is. A vezető patricius családok nem mindig a leggazdagabbak. Fontos még a végzett munka presztizse és a szakképpzettség is. A lakosok jó része polgárjoggal rendelkezett, ez feljogosította a céhbe való belépésre, lehetett céhmester vagy polgármester. Polgárjogot lehetett örökölni vagy eladni. Framciaországban csak a városi elitnek volt, Hollandiában a városi lakosság többségének volt polgárjoga.
Városi rétegződés:
1. Cselédek, inasok: ők vannak a legtöbben, általában friss bevándorlók és nem is mindig maradnak végleg a városban. A céhekben is a hierarchia alján állnak.
2. Mesterlegények: viszonylag tanult céhes munkások, a céhekben ők végzik a tényleges munka nagy részét. Nem volt saját házuk, a céhmesternél laktak. Külön szubkultúrát képeztek (sajét dalaik, verseik voltak), érdekvédelmi szövetségeket hoztak létre, amik sztrájkokat is szerveztek. Néha elutaztak, hogy jobban kitanulhatják a mesterséget (Franciaországban ezt nevezték Tour de France-nak). Általában belőlük lettek a céhmesterek (korszakunkban már egyre ritkábban), kinevezésükkor saját költségükön meg kellett vendégelniük az egész céhet.
3. Céhmesterek: kézművesek és kiskereskedők, volt saját házuk, benne boltjuk és műhelyük, ahol mesterlegényeket vagy inasokat alkalmaztak, de gyakran ők is dolgoztak. Köztük is volt foglalkozás szerinti szerinti rangsor, pl. az aranyműveseket jobban megbecsülték mint a cserzővargát. Céhrendszer: Szigorú, minőségbeli és munkavégzési (pl. nem lehetett a munkést túl sokat dolgoztatni) szabályai voltak, amelyek célja a verseny megszüntetése volt.
4. Kereskedők: nagykereskedők, távolsági kereskedők és bankárok. A városon kívül kereskedtek többféle áruval, de monopólium szerzésére törekedtek (erre a királytól kaphattak/vehettek jogot). A városban a legműveltebb réteget alkották, állandóan tájékozódniuk kellett a külföldi eseményekről. értettek az anyagokhoz, az idő és tér méréséhez (órák, térképek). Néhányan külföldiek voltak (pl. Franciao.: Olasz nagykereskedők), egyesek más városokban, sőt, más országokban is nyitottak alvállalatokat.
A 17. században megváltozott a helyzetük: a háborúk miatt csökkent a táv. kereskedelem, újra a föld lett a legfőbb érték. Földdel együtt nemesi címet és hivatalt is érdemes volt venni. Sokan felhagytak a kereskedéssel és hivatalnokok lettek, aki nem szállt ki, az elszegényedett vagy részvényes, ingatlankereskedő vagy bankár lett.
5. Hivatalnokok: a 17. század új városi elitje, kiszorítják a kereskedőket (de néha pont kereskedők vesznek hivatalt). Általában nemességre törekednek (tipikus pálya: kereskedőből hivatalnok, hivatalnokból nemes). A korban a föld az egyetlen biztos befektetés, mivel nem változik az árfolyama, nem lopják el stb. A hivatal azonosult a földbirtokkal. Hivatalnokként egy új nemesség emelkedett fel. pl. Angliában a hivatalnok már gentleman, a nemesség első foka (középnemes: gentry.
A nemesség fogalma átalakult, már nem vérséghez kötődött, mivel a korban a nemesek nagy része alacsony származású, könnyű címet szerezni:
- katonáskodással (15-16. század óta)
- hivatalon keresztül (néha automatikusan együtt járt vele, de pl. Angliában lépcsőfok volt)
- házassággal
- de viselkedhetett nemesként az is, akinek nem volt igazi címe, mivel már az életmód volt a legfőbb szempont. Ezt a 17. században korlátozták, pl. Franciao-ban felkutatták az álnemeseket.
Nemesi rend jogai:
- fegyverviselés, vadászat
- a seregben lehetnek tisztek
- nem lehet őket adósság miatt bebörtönözni
- ha kivégzik, "csak" lefejezik, nem akasztják fel
- részt vehet a rendi gyűlésen
- adómentesség: ez a 17 sz-ban megszűnik, mert a fogyasztási adókat (só, kenyér) nekik is fozetni kell és ezek egyre magasabbak. Franciaországban 1795-ben XIV. Lajos már jövedelemadót is szed tőlük. Angliában már Hódító Vilmos óta adóznak a nemesek.
kötelességeik (Noblesse Oblio):
- már nem muazáj katonáskodniuk, de elvárják tőlük, hogy "nemesi módon" éljenek: vadásszanak, legyen több kúriájuk, rendezzenek lakomákat stb., különben álnemesnek tartják őket is. Emiatt sokan eladósodnak.
- nem végezhetnek igazi munkát (kereskedelem, földművelés, különben elveszti a nemesi címét
A nemesség rétegei:
Nyugaton a nemesek az össznépesség 1-2%-át tették ki, Kelet-Eu.-ban 5-10% volt az arány (Lengyelországban volt a legtöbb).
Spanyolország:
- arisztokrácia (grandok): márkik, bárók
- köznemesség: hidalgók
Franciao.:
Elvileg azonosak voltak a köz- és főnemesek jogai. Gyakorlatban:
- Fair: a legelőkelőbb nemesek tiszteletbeli címe, a király bizalmi körét alkották, leülhettek a király jelenlétében (a feleségeik is!)
- vidéki nemesek: a hagyományos francia nemesség
- karnemesség: a régi családok tagjai és azok, akik fegyverrel szereztek címet. Lenézték a taláros nemeseket.
- taláros nemesek: hivatalukkal együtt kaptak, vagy vásároltak nemesi címet, hivatalukat örökíthették is. A vásárlás egy típusa a Paulette-rendszer: redszeres illetékért (értékénes évi 1/60 részéért) kaphattak hivatalt.
- udvari nemesség: inkább a régi családokból kerültek ki. Különböző feladatokat (pl. diplomácia) kaptak, cserébe a dolog anyagi előnyökkel is járt.
Anglia:
- Nobility más néven Peer: a főnemesség, a 16 sz.-ban csak 60 család, a 17.-re már 100-120. A lordok házában üléseztek, a nemesi címet és vagyont csak az eslőszülött fiú örökölte.
- gentry: középnemesség, nagy része lovag vagy fegyverhorfozó (squire). Van címerük, de vagyon alapján lehetett közéjük bekerülni: bizonyos nagyságú földbirtok után kötelező volt az illetőt lovaggá ütni.
Tevékenységük:
- helyi hatalom gyakorlása a birtokaikon
- csak az elsőszülött örökli a vagyont, a többiek általában papnak mennek, vagy egyetemre (ált. jogira)
- katonáskodás: lovagként, majd a 17 sz.-ban kiképzés után tisztként a királyi seregben. Mivel csak ők lehettek tisztek, értékesek voltak, ezért pl. betiltották a párbajt.
Zubor Zalán
- erős polarizálódás figyelhető meg, növekednek az anyagi különbségek
- a kereskedők elvesztik vezető szerepüket, az új elit a hivatalonokok
- tévhit, hogy a nemesség hanyatlik, valójában ők maradnak a legfontosabb pozíciókban
- a régi arisztokrácia válságba kerül, de sikeresen megoldja azt.
Korszakunkban leginkább kisvárosokról beszélhetünk (5-10 ezer lakos), csak nagyon kevés nagyváros volt (pl. Párizs, London, itáliai városok: 2-400 ezer, Európában a legnagyobb város Konstantinápoly 700 ezer lakossal). A városok közel vannak a vidékhez, ezért sok a paraszti lakos, de ők nem teljes jogú polgárok. Általában növekszik a városi lakosság, mivel sok paraszt költözik be ideiglenesen vagy állandóan. A 17. századra ezért (és haditechnikai okokból is) lebontják a városfalakat. Korábban a városok csak felfelé és befelé (sikátorok, belső udvarok létrehozásával) tudtak terjeszkedni. Máshol külvárosok, elővárosok épülnek.
Városi társadalom:
Nemcsak a pénz a hatalom alapja, fontos a származása is. A vezető patricius családok nem mindig a leggazdagabbak. Fontos még a végzett munka presztizse és a szakképpzettség is. A lakosok jó része polgárjoggal rendelkezett, ez feljogosította a céhbe való belépésre, lehetett céhmester vagy polgármester. Polgárjogot lehetett örökölni vagy eladni. Framciaországban csak a városi elitnek volt, Hollandiában a városi lakosság többségének volt polgárjoga.
Városi rétegződés:
1. Cselédek, inasok: ők vannak a legtöbben, általában friss bevándorlók és nem is mindig maradnak végleg a városban. A céhekben is a hierarchia alján állnak.
2. Mesterlegények: viszonylag tanult céhes munkások, a céhekben ők végzik a tényleges munka nagy részét. Nem volt saját házuk, a céhmesternél laktak. Külön szubkultúrát képeztek (sajét dalaik, verseik voltak), érdekvédelmi szövetségeket hoztak létre, amik sztrájkokat is szerveztek. Néha elutaztak, hogy jobban kitanulhatják a mesterséget (Franciaországban ezt nevezték Tour de France-nak). Általában belőlük lettek a céhmesterek (korszakunkban már egyre ritkábban), kinevezésükkor saját költségükön meg kellett vendégelniük az egész céhet.
3. Céhmesterek: kézművesek és kiskereskedők, volt saját házuk, benne boltjuk és műhelyük, ahol mesterlegényeket vagy inasokat alkalmaztak, de gyakran ők is dolgoztak. Köztük is volt foglalkozás szerinti szerinti rangsor, pl. az aranyműveseket jobban megbecsülték mint a cserzővargát. Céhrendszer: Szigorú, minőségbeli és munkavégzési (pl. nem lehetett a munkést túl sokat dolgoztatni) szabályai voltak, amelyek célja a verseny megszüntetése volt.
4. Kereskedők: nagykereskedők, távolsági kereskedők és bankárok. A városon kívül kereskedtek többféle áruval, de monopólium szerzésére törekedtek (erre a királytól kaphattak/vehettek jogot). A városban a legműveltebb réteget alkották, állandóan tájékozódniuk kellett a külföldi eseményekről. értettek az anyagokhoz, az idő és tér méréséhez (órák, térképek). Néhányan külföldiek voltak (pl. Franciao.: Olasz nagykereskedők), egyesek más városokban, sőt, más országokban is nyitottak alvállalatokat.
A 17. században megváltozott a helyzetük: a háborúk miatt csökkent a táv. kereskedelem, újra a föld lett a legfőbb érték. Földdel együtt nemesi címet és hivatalt is érdemes volt venni. Sokan felhagytak a kereskedéssel és hivatalnokok lettek, aki nem szállt ki, az elszegényedett vagy részvényes, ingatlankereskedő vagy bankár lett.
5. Hivatalnokok: a 17. század új városi elitje, kiszorítják a kereskedőket (de néha pont kereskedők vesznek hivatalt). Általában nemességre törekednek (tipikus pálya: kereskedőből hivatalnok, hivatalnokból nemes). A korban a föld az egyetlen biztos befektetés, mivel nem változik az árfolyama, nem lopják el stb. A hivatal azonosult a földbirtokkal. Hivatalnokként egy új nemesség emelkedett fel. pl. Angliában a hivatalnok már gentleman, a nemesség első foka (középnemes: gentry.
A nemesség fogalma átalakult, már nem vérséghez kötődött, mivel a korban a nemesek nagy része alacsony származású, könnyű címet szerezni:
- katonáskodással (15-16. század óta)
- hivatalon keresztül (néha automatikusan együtt járt vele, de pl. Angliában lépcsőfok volt)
- házassággal
- de viselkedhetett nemesként az is, akinek nem volt igazi címe, mivel már az életmód volt a legfőbb szempont. Ezt a 17. században korlátozták, pl. Franciao-ban felkutatták az álnemeseket.
Nemesi rend jogai:
- fegyverviselés, vadászat
- a seregben lehetnek tisztek
- nem lehet őket adósság miatt bebörtönözni
- ha kivégzik, "csak" lefejezik, nem akasztják fel
- részt vehet a rendi gyűlésen
- adómentesség: ez a 17 sz-ban megszűnik, mert a fogyasztási adókat (só, kenyér) nekik is fozetni kell és ezek egyre magasabbak. Franciaországban 1795-ben XIV. Lajos már jövedelemadót is szed tőlük. Angliában már Hódító Vilmos óta adóznak a nemesek.
kötelességeik (Noblesse Oblio):
- már nem muazáj katonáskodniuk, de elvárják tőlük, hogy "nemesi módon" éljenek: vadásszanak, legyen több kúriájuk, rendezzenek lakomákat stb., különben álnemesnek tartják őket is. Emiatt sokan eladósodnak.
- nem végezhetnek igazi munkát (kereskedelem, földművelés, különben elveszti a nemesi címét
A nemesség rétegei:
Nyugaton a nemesek az össznépesség 1-2%-át tették ki, Kelet-Eu.-ban 5-10% volt az arány (Lengyelországban volt a legtöbb).
Spanyolország:
- arisztokrácia (grandok): márkik, bárók
- köznemesség: hidalgók
Franciao.:
Elvileg azonosak voltak a köz- és főnemesek jogai. Gyakorlatban:
- Fair: a legelőkelőbb nemesek tiszteletbeli címe, a király bizalmi körét alkották, leülhettek a király jelenlétében (a feleségeik is!)
- vidéki nemesek: a hagyományos francia nemesség
- karnemesség: a régi családok tagjai és azok, akik fegyverrel szereztek címet. Lenézték a taláros nemeseket.
- taláros nemesek: hivatalukkal együtt kaptak, vagy vásároltak nemesi címet, hivatalukat örökíthették is. A vásárlás egy típusa a Paulette-rendszer: redszeres illetékért (értékénes évi 1/60 részéért) kaphattak hivatalt.
- udvari nemesség: inkább a régi családokból kerültek ki. Különböző feladatokat (pl. diplomácia) kaptak, cserébe a dolog anyagi előnyökkel is járt.
Anglia:
- Nobility más néven Peer: a főnemesség, a 16 sz.-ban csak 60 család, a 17.-re már 100-120. A lordok házában üléseztek, a nemesi címet és vagyont csak az eslőszülött fiú örökölte.
- gentry: középnemesség, nagy része lovag vagy fegyverhorfozó (squire). Van címerük, de vagyon alapján lehetett közéjük bekerülni: bizonyos nagyságú földbirtok után kötelező volt az illetőt lovaggá ütni.
Tevékenységük:
- helyi hatalom gyakorlása a birtokaikon
- csak az elsőszülött örökli a vagyont, a többiek általában papnak mennek, vagy egyetemre (ált. jogira)
- katonáskodás: lovagként, majd a 17 sz.-ban kiképzés után tisztként a királyi seregben. Mivel csak ők lehettek tisztek, értékesek voltak, ezért pl. betiltották a párbajt.
Zubor Zalán
A Modern Európa születése nov. 10
Intézmények (folytatás):
1. Anglia: A Stuartok abszolutista módon, "isteni jogon" próbálnak uralkodni, de ez nem sikerül. A protestáns angolok ezt nem nézik jó szemmel, ráadásul háborúban is sikertelenek. Emiatt a parlament nem szavaz meg nekik adókat, ezért a király gyakran feloszlatja azt (1611-21, 1629-40 nincs parlament) és nélkülük akarnak kormányozni. Sokan aggódnak a Stuart királyok (és főleg a feleségeik) katolikus kapcsolatai miatt, félnek hogy a céljuk Anglia katolizálása.
Mivel a parlament nélkül nem tudnak adót fizetni, a király monopóliumok (pl. szappanfőzés) eladásával akar pénzt szerezni, de ez sem vezet eredményre, ráadásul a monopóliumokat katolikusoknak adják el. Emiatt a király továbbra is kénytelen összehívni a parlamentet, ami később polgárháborúhoz vezet.
/Franciaországban megoldották, hogy a kiráyl az országgyűlés nélül tudjon kormányozni, ami viszont súlyos következményekkel járt: nem volt állandó hadsereg, nem volt erős hivatalnokréteg (ez később változott), sok helyen szokásjogok alapján törvénykeztek, amin nem lehetett változtatni./
1628: Anglia hadat üzent Spanyolországnak, pénzre volt szükség, ezért össze kellett hívni a parlamentet. Az adókért cserébe a parlament kiharcolta a Jogok Nyilatkozatának elfogadását (parlament adó-megajánlási jogának megerősítése).
1640: hároméves törvény: 3 évente új parlamentet kell összehívni, amit nem lehet bármikor feloszlatni, és magától is összeülhet, nem csak a király hívására.
1689: a dicsőséges forradalom után újra elfogadták a jogok nyilatkozatát. Új rendelkezések:
- a szólás szabadsága a parlamentben
- a parlament beleszólhat a király utódlásába
- a parlamentet rendszeresen össze kell hívni.
A törvények lehetővé tették a király és a parlament együttműködését. Ekkor alakult ki a kér párt: a Whigek és a Toryk. Ez eredetileg vallási megosztottságot jelentett (Whig: protestáns, Tory: katolikus), később a Toryk a király hatalmának bővítéséért küzdöttek még a Whigek a parlament jogaiért.
2. Peremterületek (Oroszország és Kelet-Európa, Skandinávia, Portugália):
Ezek az országok a 17. században rájönnek, hogy el vannak maradva a fejlődésben a nyugathoz képest, ezért az uralkodók erőszakosan próbálják megreformálni az államot.
Fogalmak:
Centralizáció: uniformizálás (pl. közigazgatásban), racionalizálás (a hagyományos szokásjogok lecserélése a hatékonyság kedvéért)
Kodifikáció: terhek (pl. jobbágyi terhek) egységesítése, írásos rögzítése állami szinten
Szekularizáció: az egyház befolyásának csökkentése pl. az oktatás terén, de ide sorolhatjuk a vallási türelmi rendeleteket. Ez az eszmék terén is megfigyelhető: a felvilágosodásban nem Isten, hanem a közjó a legnagyobb érték, és később az uralkodó sem Isten, hanem a nép első szolgája.
Propaganda:
A szó jelentése: mások manipulálása különböző üzenetek, szimbólumok segítségével. Maga a szó csak az 1820-as években jelenik meg. Vizsgálatánál a következő szempontokat kell figyelembe venni: ki hirdeti? ki közvetíti? kinek szól? milyen eszközöket használ?
a politikai propaganda jellemzői:
- általában az aktuális helyzetre reflektál
- régi gondolatokat, sztereotípiákat alkalmaz (pl. ellenségkép teremtésénél)
- jellemzője a hatalmi reprezentáció: hírdeti az uralkodó nagyságát.
Elterjedését segíti az abszolutizmus, a nyomtatás, a postaszolgálatok, a reformáció elterjedése.
Politikai nyilvánosság megjenénése: az állam egyre inkább odafigyel, mit gondol az egyszerű ember. Később erre fórumokat is léterhoz, vitát kezdeményez (korszakunkban még nem!) A hatalom egyre nagyobb hangsúlyt fektet az emberek tájékoztatására és a döntései népszerűsítésére.
Királykultusz (religio regis):
A 17. században a kiráylok tisztelete új jelenség, erősebb, mint a középkorban. Új elem, hogy szinte vallásos tisztelet övezi az uralkodókat, ez a középkorban még eretnekségnek számított. Fontosabb elemei:
- a király Isten kegyelméből uralkodik, ezért nem lehet ellene fellázadni.
- külsőségekben (is) papi jelleget vesz fel: két szín alatt áldoz (Franciaországban), hivatalba lépéskor felkenik, papokat nevezhet ki
- csodás elemeket is tartalmazó legendák terjednek a királyokról, pl. a felkenésre használt szent olajról azt tartják, hogy isteni eredetű és kifogyhatatlan. Angliában és Franciaországban úgy tartják, a király képes kézrátételle görvélykort ("királyi betegség") gyógyítani, ezért évente gyógyító napokat tartanak, amire még külföldről is eljönnek betegek (ld. Gyógyító királyok c. könyv). Emiatt jó kapcsolatuk volt a néppel és legitimációra is használták: a gyógyító képesség bizonyítja, ki a jogos örökös (mert kapcsolatban áll Istennel).
- Elterjednek a szent királyok mítoszai, Franciaországban Szt. Klodvig, Nagy Károly (ő csak a franciák szerint volt szent), IX Szt. Lajos, Angliában Hitvalló Edvárd. Kialakul az ország védőszentjének kultusza, aki korábban a királyi család védőszentje volt (Anglia: Szt. György, Franciao: Szt. Mihály arkangyal)
- a király címere az ország címere lesz, pl. francia liliom (fleur-de-lis), angol oroszlán
Szertartások:
- a király csak a koronázás és a felkenés után mondja el a királyi esküt, pedig korábban ez a koronázás feltétele volt.
- Bevonulás: előképe a római triumphos, Kirsztus bevonulása Jeruzsálembe és a körmenet. A középkorban ilyenkor a város ünnepet rendezett az új királynak, a céhek színdarabokat adtak elő és tanácsokat adtak a kormányzáshoz és a király imegesküdött a város törvényeire(vagyis a király leereszkedett a népéhez). Korszakunkban ez is átalakul: megjelennek antik elemek pl. diadalíveket építenek, de a párbeszéf eltűnik, a polgárok csak nézők lesznek, és az egész egy katonai birtokbavételre hasonlít (a király is teljes fegyverzetben vonul).
- Temetés: a középkor óta királyi nekropoliszokban temetkeznek (Westminster, Szt. Dénes apátság) ezzel is kifejezve a folytonosságot. A késő középkorban megjelenik egy új elem: az uralkiodót zárt koporsóban viszik (mivel ekkorra már hetek/hónapok óta halott) aminek a tetejére egy bábut tesznek. Angliában a bábut nyitott szemmel ábrázolják, végtagjai mozgathatók, és a temetés után élőként kezeli (ott van a halotti toron, majd kiállítják az apátságban). A temetésen a trónörökös is részt vesz, és így kösöntik: "Meghalt a király, éljen a kiráyl!". Ezek mind azt fejezik ki, hogy nincs interregrum. Kondorowitz elmélete: az uralkodónak "két teste van", a közönséges teste meghal, de a királyi teste (amit a bábu is kifejez) maga a kiráylság, így az sose halhat meg.
A propaganda egyéb eszközei:
- nyomtatott sajtó: az első nyomtatott műfaj a röpirat. Eredetileg a népet hivatott értesíteni a fontosabb rendelkezésekről, képekkel is illusztrálták ezért az írástudatlanok is megértették. Vallási célokra is használták ld. Luther.
- A 17. sz-i Németországban és Németalföldön jelent meg az első mai értelemben vett újság, népi kezdeményezésre. Franciaországban az uralkodó adta ki, természetesen tele volt propagandával és a király dicsőítésével. Főleg külföldi hírekkel foglalkozott, hogy ezzel terelje el a figyelmet az otthoni problémákról.
- szűkebb körben megjelent az udvari színház és udvari balett műfaja. XIV. Lajos maga is fellépett (kedvenc szerepe egy darabban a Nap volt, innen is eredhet a Napkirály elnevezés).
- Képzőművészet: fontos szerepet kap az udvari művészet. A királyok művészeti akadémiákat pénzelnek, cserébe felhasználják azokat propaganda célokra. Portrékat és hősi festményeket készíttetnek (pl. Vaelasquez)
- Építészet: királyi paloták (pl. Versailles), közterek átalakítása, amik így alkalmasak lesznek szobrok állítására, felvonulásokra.
- katonai győzelmeket egyházi szertartásokkal ünneplik, körmeneteket tartanak, aminek a végén a pap a királyt dicsőítő szentbeszédet mond.
Népszerű toposzok:
- a király mint kiválasztott, aki szoros kapcsolatban áll Istennel.
- a király mint győztes hadvezér (a sok háború miatt van erre lehetőség)
- a dinasztia folytonosságának kifejezése (ld. fent)
- a Fennség (Majesté) megnevezés csak ekkor jelenik meg
- teljhatalom kifejezése: zárt koronával, ami eredetileg csak a császárnak lehetett.
- a király int istenes fejedelem: feladata a hit védelme és a nép megtérítése
Az uralkodókat gyakran bibliai vagy mitológia szereplőkkel azonosítják:
- VIII. Henriket Mózesként (mint egyházalapító), Dávidként (Krisztus előképe) és Bölcs Salamonként ábrázolják
- Erzsébetet bibliai nőkkel azonosítják: Judit, Eszter, Zsuzsanna, Szűz Mária, vagy antik (isten)nőkkel: Diana, Minerva, Dido
- Franciaországban: a nappal (NEM XIV. Lajos volt az első), Apollóval, Jupiterrel, Herkulessel (a francia herkules a kulturáltság jelképe, aki civilizálja a gallokat), Nagy Sándorral, de Krisztus-képekre is a király arcát festik.
Ellenpropaganda: nem valami mellett, hanem valami/valaki ellen szólnak, általában az aktuális ellenzékre jellemző:
- Luther: röpiratokat ír, amiben a népet vagy egyes uralkodókat szólít meg.
- a francia vallásháborúk alatt minden oldal alkalmazza
- Anglia: a spanyolok és a katolikusok ellen irányul, a forradalom előtt és alatt a király ellen (katolicizmussal vádolva őt)
- Franciaországban Mazarin és rendszere ellen (Mazarinádok)
Az ellenpropagandában nagyobb szerepet kapnak az irodalmi műfajok (szatíra, gúnyvers). Gyakran csak kéziratos formában tudnak terjedni, mert az ellenzék ritkán jut nyomdához.
Zubor Zalán
1. Anglia: A Stuartok abszolutista módon, "isteni jogon" próbálnak uralkodni, de ez nem sikerül. A protestáns angolok ezt nem nézik jó szemmel, ráadásul háborúban is sikertelenek. Emiatt a parlament nem szavaz meg nekik adókat, ezért a király gyakran feloszlatja azt (1611-21, 1629-40 nincs parlament) és nélkülük akarnak kormányozni. Sokan aggódnak a Stuart királyok (és főleg a feleségeik) katolikus kapcsolatai miatt, félnek hogy a céljuk Anglia katolizálása.
Mivel a parlament nélkül nem tudnak adót fizetni, a király monopóliumok (pl. szappanfőzés) eladásával akar pénzt szerezni, de ez sem vezet eredményre, ráadásul a monopóliumokat katolikusoknak adják el. Emiatt a király továbbra is kénytelen összehívni a parlamentet, ami később polgárháborúhoz vezet.
/Franciaországban megoldották, hogy a kiráyl az országgyűlés nélül tudjon kormányozni, ami viszont súlyos következményekkel járt: nem volt állandó hadsereg, nem volt erős hivatalnokréteg (ez később változott), sok helyen szokásjogok alapján törvénykeztek, amin nem lehetett változtatni./
1628: Anglia hadat üzent Spanyolországnak, pénzre volt szükség, ezért össze kellett hívni a parlamentet. Az adókért cserébe a parlament kiharcolta a Jogok Nyilatkozatának elfogadását (parlament adó-megajánlási jogának megerősítése).
1640: hároméves törvény: 3 évente új parlamentet kell összehívni, amit nem lehet bármikor feloszlatni, és magától is összeülhet, nem csak a király hívására.
1689: a dicsőséges forradalom után újra elfogadták a jogok nyilatkozatát. Új rendelkezések:
- a szólás szabadsága a parlamentben
- a parlament beleszólhat a király utódlásába
- a parlamentet rendszeresen össze kell hívni.
A törvények lehetővé tették a király és a parlament együttműködését. Ekkor alakult ki a kér párt: a Whigek és a Toryk. Ez eredetileg vallási megosztottságot jelentett (Whig: protestáns, Tory: katolikus), később a Toryk a király hatalmának bővítéséért küzdöttek még a Whigek a parlament jogaiért.
2. Peremterületek (Oroszország és Kelet-Európa, Skandinávia, Portugália):
Ezek az országok a 17. században rájönnek, hogy el vannak maradva a fejlődésben a nyugathoz képest, ezért az uralkodók erőszakosan próbálják megreformálni az államot.
Fogalmak:
Centralizáció: uniformizálás (pl. közigazgatásban), racionalizálás (a hagyományos szokásjogok lecserélése a hatékonyság kedvéért)
Kodifikáció: terhek (pl. jobbágyi terhek) egységesítése, írásos rögzítése állami szinten
Szekularizáció: az egyház befolyásának csökkentése pl. az oktatás terén, de ide sorolhatjuk a vallási türelmi rendeleteket. Ez az eszmék terén is megfigyelhető: a felvilágosodásban nem Isten, hanem a közjó a legnagyobb érték, és később az uralkodó sem Isten, hanem a nép első szolgája.
Propaganda:
A szó jelentése: mások manipulálása különböző üzenetek, szimbólumok segítségével. Maga a szó csak az 1820-as években jelenik meg. Vizsgálatánál a következő szempontokat kell figyelembe venni: ki hirdeti? ki közvetíti? kinek szól? milyen eszközöket használ?
a politikai propaganda jellemzői:
- általában az aktuális helyzetre reflektál
- régi gondolatokat, sztereotípiákat alkalmaz (pl. ellenségkép teremtésénél)
- jellemzője a hatalmi reprezentáció: hírdeti az uralkodó nagyságát.
Elterjedését segíti az abszolutizmus, a nyomtatás, a postaszolgálatok, a reformáció elterjedése.
Politikai nyilvánosság megjenénése: az állam egyre inkább odafigyel, mit gondol az egyszerű ember. Később erre fórumokat is léterhoz, vitát kezdeményez (korszakunkban még nem!) A hatalom egyre nagyobb hangsúlyt fektet az emberek tájékoztatására és a döntései népszerűsítésére.
Királykultusz (religio regis):
A 17. században a kiráylok tisztelete új jelenség, erősebb, mint a középkorban. Új elem, hogy szinte vallásos tisztelet övezi az uralkodókat, ez a középkorban még eretnekségnek számított. Fontosabb elemei:
- a király Isten kegyelméből uralkodik, ezért nem lehet ellene fellázadni.
- külsőségekben (is) papi jelleget vesz fel: két szín alatt áldoz (Franciaországban), hivatalba lépéskor felkenik, papokat nevezhet ki
- csodás elemeket is tartalmazó legendák terjednek a királyokról, pl. a felkenésre használt szent olajról azt tartják, hogy isteni eredetű és kifogyhatatlan. Angliában és Franciaországban úgy tartják, a király képes kézrátételle görvélykort ("királyi betegség") gyógyítani, ezért évente gyógyító napokat tartanak, amire még külföldről is eljönnek betegek (ld. Gyógyító királyok c. könyv). Emiatt jó kapcsolatuk volt a néppel és legitimációra is használták: a gyógyító képesség bizonyítja, ki a jogos örökös (mert kapcsolatban áll Istennel).
- Elterjednek a szent királyok mítoszai, Franciaországban Szt. Klodvig, Nagy Károly (ő csak a franciák szerint volt szent), IX Szt. Lajos, Angliában Hitvalló Edvárd. Kialakul az ország védőszentjének kultusza, aki korábban a királyi család védőszentje volt (Anglia: Szt. György, Franciao: Szt. Mihály arkangyal)
- a király címere az ország címere lesz, pl. francia liliom (fleur-de-lis), angol oroszlán
Szertartások:
- a király csak a koronázás és a felkenés után mondja el a királyi esküt, pedig korábban ez a koronázás feltétele volt.
- Bevonulás: előképe a római triumphos, Kirsztus bevonulása Jeruzsálembe és a körmenet. A középkorban ilyenkor a város ünnepet rendezett az új királynak, a céhek színdarabokat adtak elő és tanácsokat adtak a kormányzáshoz és a király imegesküdött a város törvényeire(vagyis a király leereszkedett a népéhez). Korszakunkban ez is átalakul: megjelennek antik elemek pl. diadalíveket építenek, de a párbeszéf eltűnik, a polgárok csak nézők lesznek, és az egész egy katonai birtokbavételre hasonlít (a király is teljes fegyverzetben vonul).
- Temetés: a középkor óta királyi nekropoliszokban temetkeznek (Westminster, Szt. Dénes apátság) ezzel is kifejezve a folytonosságot. A késő középkorban megjelenik egy új elem: az uralkiodót zárt koporsóban viszik (mivel ekkorra már hetek/hónapok óta halott) aminek a tetejére egy bábut tesznek. Angliában a bábut nyitott szemmel ábrázolják, végtagjai mozgathatók, és a temetés után élőként kezeli (ott van a halotti toron, majd kiállítják az apátságban). A temetésen a trónörökös is részt vesz, és így kösöntik: "Meghalt a király, éljen a kiráyl!". Ezek mind azt fejezik ki, hogy nincs interregrum. Kondorowitz elmélete: az uralkodónak "két teste van", a közönséges teste meghal, de a királyi teste (amit a bábu is kifejez) maga a kiráylság, így az sose halhat meg.
A propaganda egyéb eszközei:
- nyomtatott sajtó: az első nyomtatott műfaj a röpirat. Eredetileg a népet hivatott értesíteni a fontosabb rendelkezésekről, képekkel is illusztrálták ezért az írástudatlanok is megértették. Vallási célokra is használták ld. Luther.
- A 17. sz-i Németországban és Németalföldön jelent meg az első mai értelemben vett újság, népi kezdeményezésre. Franciaországban az uralkodó adta ki, természetesen tele volt propagandával és a király dicsőítésével. Főleg külföldi hírekkel foglalkozott, hogy ezzel terelje el a figyelmet az otthoni problémákról.
- szűkebb körben megjelent az udvari színház és udvari balett műfaja. XIV. Lajos maga is fellépett (kedvenc szerepe egy darabban a Nap volt, innen is eredhet a Napkirály elnevezés).
- Képzőművészet: fontos szerepet kap az udvari művészet. A királyok művészeti akadémiákat pénzelnek, cserébe felhasználják azokat propaganda célokra. Portrékat és hősi festményeket készíttetnek (pl. Vaelasquez)
- Építészet: királyi paloták (pl. Versailles), közterek átalakítása, amik így alkalmasak lesznek szobrok állítására, felvonulásokra.
- katonai győzelmeket egyházi szertartásokkal ünneplik, körmeneteket tartanak, aminek a végén a pap a királyt dicsőítő szentbeszédet mond.
Népszerű toposzok:
- a király mint kiválasztott, aki szoros kapcsolatban áll Istennel.
- a király mint győztes hadvezér (a sok háború miatt van erre lehetőség)
- a dinasztia folytonosságának kifejezése (ld. fent)
- a Fennség (Majesté) megnevezés csak ekkor jelenik meg
- teljhatalom kifejezése: zárt koronával, ami eredetileg csak a császárnak lehetett.
- a király int istenes fejedelem: feladata a hit védelme és a nép megtérítése
Az uralkodókat gyakran bibliai vagy mitológia szereplőkkel azonosítják:
- VIII. Henriket Mózesként (mint egyházalapító), Dávidként (Krisztus előképe) és Bölcs Salamonként ábrázolják
- Erzsébetet bibliai nőkkel azonosítják: Judit, Eszter, Zsuzsanna, Szűz Mária, vagy antik (isten)nőkkel: Diana, Minerva, Dido
- Franciaországban: a nappal (NEM XIV. Lajos volt az első), Apollóval, Jupiterrel, Herkulessel (a francia herkules a kulturáltság jelképe, aki civilizálja a gallokat), Nagy Sándorral, de Krisztus-képekre is a király arcát festik.
Ellenpropaganda: nem valami mellett, hanem valami/valaki ellen szólnak, általában az aktuális ellenzékre jellemző:
- Luther: röpiratokat ír, amiben a népet vagy egyes uralkodókat szólít meg.
- a francia vallásháborúk alatt minden oldal alkalmazza
- Anglia: a spanyolok és a katolikusok ellen irányul, a forradalom előtt és alatt a király ellen (katolicizmussal vádolva őt)
- Franciaországban Mazarin és rendszere ellen (Mazarinádok)
Az ellenpropagandában nagyobb szerepet kapnak az irodalmi műfajok (szatíra, gúnyvers). Gyakran csak kéziratos formában tudnak terjedni, mert az ellenzék ritkán jut nyomdához.
Zubor Zalán
2009. november 22., vasárnap
Egy sima szombat este
A kettes számú lényeges különbség Budapest és Róma között az, hogy november utolsó harmadában éjfélkor is vidáman lehet flangálni az utcán a fagyhalál kockázata nélkül, ezért nem kell mindenáron beülni valahova, hanem lehet a mászkálás is esti program (meg az utcán ivás etc.), ennek megfelelően olyan tömeg van a Trasteverén és a Campo-Navona környéken, hogy a kisebb utcákban gyalogos dugó keletkezik=) Na, éjfélkor azért már elkezdek fázni, de a tömeg, a tolongás és a hangulat változatlan. Pont szegény Giordano Bruno szobra alatt van a római éjszakai élet központja a Campo dei Fiorin, ami olyan gyülekezőhely szerepét tölti be, mint a Moszkva tér a Rendszerváltás körüli években.
Az egyes számú lényeges különbség a két város között az, hogy Rómában nem masíroznak az utcán egyenruhás gárdisták kirekesztő jelképekkel. Azért az olaszok sem mennek a szomszédba egy kis rasszista propagandáért és szegregációért, csak a gárda "hiányzik".
Az egyes számú lényeges különbség a két város között az, hogy Rómában nem masíroznak az utcán egyenruhás gárdisták kirekesztő jelképekkel. Azért az olaszok sem mennek a szomszédba egy kis rasszista propagandáért és szegregációért, csak a gárda "hiányzik".
"Everything is possible in Italy"
A cím idézet egy török lánytól, akivel együtt járok egy angol nyelvű 20. századi töris órára. Négy jó fej, fiatal tanár tartja, akik meglepődve konstatálták, hogy a nagy részünk nem mesterszakos, de se baj, kicsit átalakítják a programot... Erre vérszemet kaptunk, hogy nem 6 helyett nem kaphatnánk-e 9 kreditet. Dehogynem. De még erre is rálicitált valaki, hogy milyen jó lenne 12 kreditet kapni, hát felőlük aztán persze... =)
Egy hasonló esettanulmány: a zsinagógában az idegenvezetőtől megkérdezte egy amerikai turista nő, hogy van-e Rómában szekuláris közösség, mire a válasz: Formálisan csak ortodox közösség van és kész, de informálisan minden létezik Olaszországban.
(Na meg az is, hogy november 22-én valaki még nem tudja a konkrét órarendjét...)
Egy hasonló esettanulmány: a zsinagógában az idegenvezetőtől megkérdezte egy amerikai turista nő, hogy van-e Rómában szekuláris közösség, mire a válasz: Formálisan csak ortodox közösség van és kész, de informálisan minden létezik Olaszországban.
(Na meg az is, hogy november 22-én valaki még nem tudja a konkrét órarendjét...)
2009. november 11., szerda
Museo Barracco
Kevés turista ismeri, barátságos és békés munkahely, nem sokszor zaklatják őket a látogatók, úgyhogy nagyon örültek nekünk, még csodánkra is jártak, mert külföldiek aztán végképp nem szoktak betérni, úgy látszik. A pénztáros a lelkemre kötötte, hogy szerezzek igazolást arról, hogy töri szakos vagyok, mert azzal ingyenesen lehet megnézni az összes önkormányzati múzeumot, de így is ingyenes jegyet adott, az igazolás nélkül. Az egyik mesélős kedvű teremőrnő mindent elmesélt majdnem minden szoborról, és kiderült, hogy művtörit tanult persze, úgyhogy hamár nem lett művészettörténész, legalább múzeumpedagógiai ambíciókat dédelget, mint teremőr. Nagyon sok figyelem jutott ránk, mint egyelen látogatókra, ezért nagyon keveset tudtam sunyiban fényképezni, sajnos pont a kedvenc vigyorgó oroszlánfejem kimaradt, de azért íme néhány kedvenc (egy mosolygó etruszk pap és egy kisfiú a Iulius-Claudius nemzetségből):
Eredetileg az antik szobrászat múzeuma volt, egy Barracco nevű műgyűjtő alapította, aki annyira rajongott a szobrászatért, hogy egyenesen a művészetek anyjának kiáltotta ki. Amikor Róma főváros lett, intenzívebben kezdték ásatni és kiállítani a környék leleteit, Barracco is az ásatásokról szerezte be a gyűjteménye nagy részét, de még hozzájött az etruszk és a római szobrokhoz egy csomó ciprusi, klasszikus és hellenisztikus görög, föníciai és mezopotámiai. Ez azért is ment neki ilyen jól, mert jó kapcsolatban volt II. Viktor Emánuellel.
A végén az össes kiállított szobrot meg lehet nézni a virtuális kiállításon is (ezért is jó, hogy kevesen vannak, így lefoglalhattam 1 órára az egyetlen gépet), és az összes adatot is meg lehet keresni, és ismeretterjesztő filmet is lehet nézni a múzeumról meg az alapítójáról.
Maga az épület is nagyon szép, egy barátságos és emberi méretű 16. századi palota, amibe azért költöztették át a gyűjteményt 1948-ban, mert az eredeti neoklasszicista épület a Corso Vittorio Emanuele kiszélesítési munkáinak áldozatárul esett.
http://en.museobarracco.it/
2009. november 10., kedd
A modern Európa születése (nov. 3.)
15. század: A rendi monarchia fénykora. Volt. A kiváltságos rétegek intézményeket hoztak létre, hogy részt vehessenek a kormányzásban a király mellett.
A 16-17. században abszolutista monarhiák alakulnak ki, a 18. században megjelenik a felvilágosult abszolutizmus.
Európa 1500-ban:
Az országok széttagoltak, nincs erős kötődés az államhoz, mindenhol fontosabb a helyi autonómia.
Franciaország: csak Párizs és környéke áll teljes mértékben a király uralma alatt, a többi tartomány (vagy vidék) többé-kevésbé maga intézi az ügyeit (a tartományoknak nem volt egységes jogállása, mindegyik egyedi viszonyban állt a koronával) pl. önálló tartományi rendi gyűléseket tartanak (pl. Bretagne), nem adóztak rendszeresen. Rendszeres adót csak Párizs környéke fizetett, ezért azt adókerületekre (generalité; választókerületek) osztották, amhiez megpróbáltak egyre több területet csatolni.
Anglia: Megyék (county): helyi önkormányzatuk volt, de nem voltak igazán függetlenek. Ott volt viszont Wales, Skócia, Írország, amelyek szinte önálló államok voltak.
Spanyolország: egyáltalán nem volt egységes állam, több királyságból állt (Aragónia, Kasztilia), amiknek közös királyuk volt. Viszont minden államban más törvények működtek. Az uralkodók persze itt is központosítani próbáltak, ennek az egyik módszere pl. az új közigazgatási egységek bevezetése volt.
Intézmények:
1. Uralkodó: országonként eltérő jogai voltak (még az öröklésben is!).
A király jogai:
- igazságszolgáltatás feje (nem közvetlenül, de ő nevezhet ki bírákat, és kegyelmet is adhat.)
- főkegyúri jog: papok kinevezésének joga (pl. Franciaországban a Bolognai Konkordátum biztosította, az angol király az egyház feje volt)
- pénzverés, vámok, adók kivetése és elköltése
- törvényhozás, rendi gyűlés összehívása
Természetesen a rendi gyűlések (parlament, országgyűlés stb.) folyton próbálta megszerezni ezeket a jogokat, különösen Angliában (itt is volt a legsikeresebb).
2. A király közeli tisztségek: főudvarmester, pecséttartó, főpohárnok stb. Ezek többnyire egy család birtokában voltak. A korábbi középkorban még nagy hatalmuk volt, de fokozatosan visszaszorultak, később már csak jelképes szerepük volt.
3. Királyi tanács: idővel egyre nagyobb lett, ezért egyre kevésbé működött. Sok uralkodó ezért egy szűkebb (titkos, magas) tanácsot is felállított, ahova csak a legbizalmasabb embereit hívta meg (a kir. tanácsba jog szerint lehetett bekerülni, nem a király hívására)
4. Hivatalnokok: Franciaországban juristák/jegyzőtitkárok, Spanyolországban latrados-ként ismertek. Szakmai feladatokat láttak el a tanács körül, ők fogalmazták meg az okleveleket, rendelkezéseket. Idővel egyre nagyobb lett a hatalmuk.
5. Rendi gyűlés: kiváltságos csoportok (fő- és köznemesség, papok, polgárok) tanácsa, 1 vagy több kamarából állt. Franciaországban csak01560-1614 működik (États Généraux).
Angliában: kétkamarás parlament: felsőház: Lordok háza (főpapok és arisztokraták) és Alsóház (Hosue of Commons, lovagok, megyék és városok küldöttei). A király hívta össze és bármikor fel is oszlathatta. De adót csak a parlament ajánlhatott meg, így csak a király és a parlament együttműködésével lehetett kormányozni.
Spanyolországban: Cortes: minden királyságban eltérően működött, Kasztiliában pl. hamar megszűnt, de Aragóniában egészen nagy hatalma volt. Az újvilági gyarmatok megszerzése után a király nagy vagyonra tett szert, ezért nem szorult rá a Cortesekre (itt si nekik kellett adókat megszavazni), így azok lassan elvesztették jelentőségüket.
Németországban: minden tartományban Tartományi Gyűléseket tartottak, amik sokféle módon működtek. Nagy hatalma volt a Birodalmi Gyűlésnek is (pl. császárválasztás) de ezen csak a fejedelmek vehettek részt.
Államszervezetekről részletesebben:
1. Franciaország:
Minden tartományban külön tartományi gyűlést tartottak, így csekély volt az uralkodó befolyása. Ezért hozták létre később a Kormányzóságokat: eredetileg katonai feladatokat láttak el a határ menti területeken (Németalföld, Burgundia) de a 17. századra már mindenhol bevezették őket. A kormányzó a király saját megbízottja volt, általában az egyik helyi arisztokratát nevezték ki .
Parlamentek: NEM azonos az angol parlamenttel (ha vizsgán ezt mondod, megbuksz! ), Franciaországban helyi szinten pl. városokban működtek legfelső bíróságként. Később politikai jogokat is szereztek: mivel ők ismerték legjobban a törvényeket beleszólhattak a törvényhozásba, megvétózhatták a korábbi törvényekkel ellentmondó javaslatokat (persze a valóságban már azért is megvétóztak törvényeket, mert az nem tetszett nekik). Később a Parlamentek felügyelésére is nevezték ki a király ügyészeket: ők is ismerték a törvénykönyveket, így tanácsot adhattak a királynak a rendeleteihez, és képviselték is az uralkodót a helyi gyűléseken.
2. Anglia:
A helyi közigazgatás fejei a megyei főparancsnokok voltak: általában helyi főurak voltak, hatalmuk a francia kormányzókhoz hasonlított.
A rendeletek betartását a Békebizottságok (tagjai: békebírók) felügyelték. Tagjaik helyi köznemesek voltak, de őket nem a király nevezte ki, hanem a helyi nemesség választotta. Emiatt Angliában nem alakult ki valódi hivatalnoki réteg.
Változások a 16. században:
Az átalakulás okai:
- Állandó háborúk, emiatt erős központi hatalomra volt szükség
- A folyamatos háborúk miatt állandó hadseregeket kellett fenntartani, ehhez rendszeres adóbevételekre volt szükség (a zsoldot fizetni kellett). Ez szükségessé tette az átláthatóbb (vagyis nem rendszertelenül megszavazott) adórendszer bevezetését.
Következmények:
- Nagy bürokratikus rendszerek alakulnak ki sok hivatalnokkal
- Nagyobb udvartartások alakultak ki egyrészt a bürokrácia ellátására, másrészt a királyi hatalom kifejezésére. Ez utóbbiban a királyságok egymással is versengtek.
- Az abszolutizmus megszületése
Abszolutizmus:
Az abszolutista államban a király az emberi törvények felett áll, de az isteni törvények és a természeti törvények (pl. a magántulajdonhoz való jogot természeti törvénynek tartották) őt is kötik. A gyakorlatban viszont nincs, aki számon kérje ezt a királytól, mert az alattvalónak semmilyen joga nincs az ellenállásra (a király Isten kegyelméből uralkodik, így az ellene történő lázadás Isten elleni lázadás ld. Jean Bodin). Szigorúan büntették pl. a felségsértést, ami szinte istenkáromlásnak számított.
Angliában I. Jakab próbál abszolutista módon uralkodni, az elméletet Robert Filmer(A Patriarcha c. könyvben) és Hobbes írták le.
Abszolutizmus kiépítése:
- helyi gyűlések és a rendi országgyűlés megszüntetése
- főnemesség hatalmának visszaszorítása
- új hivatalok, tisztségek bevezetése: Pl. Államtitkárok Franciaországban: az 1550-es évek végén vezették be, először területi alapon, majd feladatok szerint (hadügy, külügy) dolgoztak, 4-en voltak.
- hivatalnoki réteg felemelkedése
Új szereplő: a kegyenc: a király barátai (néha szeretői), aki hatalmát csak az uralkodóval való kapcsolatának köszönheti pl. Buckingham hercege, Lerma hercege Agliában, Olivares hercege Spanyolo.-ban . Franciaországban főminiszteri (a király helyettesei) rangig jutottak (Mazarin, Richelieu bíborosok). XIV. Lajos több minisztert is kinevezett, akik egymással is rivalizáltak, így ő könnyebben irányíthatta őket.
Tanácsok átalakulása: nem jog, csak a király szimpátiája alapján alakultak. A nagytanács megmaradt, de csak jelentéktelen ügyekben döntött, valójában a király személyes tanácsának volt hatalma. Spanyolországban nem volt egy igazi királyi tanács, hanem speciális, szakmai feladatokra bizottságok (Junták) alakultak.
Hivatalnoki réteg: az abszolutista állam döntéseinek végrehajtói. Franciaországban amikor már túl sokat voltak, a király lemondott egyenkénti kinevezésükről. Ezután megvehették a pozícióikat, és azt szabadon örökíthették, így hivatalnok-dinasztiák jöttek létre. Így egy képzett réteg alakult ki, és a király is könnyebben jutott pénzhez, Problémát jelentett viszont, hogy a hivatalnokok gyakran saját érdekeiket helyezték előbbre, virágzott a korrupció, ráadásul a hivatalnokokat leváltani sem lehetett (tehát lényegében visszatértünk oda, ahonnan a 1500-ban indultunk).
Emiatt Richelieu az intendánsokra támaszkodott: őket a király (nevében Richelieu) nevezte ki, és minden tartományba kiküldték őket. Feladatuk a helyi hivatalnokok ellenőrzése volt, nem maradtak sokáig egy helyen, hogy ne tudjanak maguknak hatalmi bázist kialakítani. A 18. századig működtek, és sikeresen visszaszorították a helyi autonómiákat, de emiatt nagyon népszerűtlenné váltak.
Angol abszolutizmus:
Titkos tanácsok: eredetileg a király bizalmi köre, de helyi ügyekben (a spanyol Juntákhoz hasonlóan) is alakultak. Egyéb bizottságok a Stuart-korban:
- Csillagkamara: felségsértési ügyek felderítése volt a feladata
- Egyházi különbíróság: elvben az egyház peres ügyeit intézte, de valójában a puritánok és hasonló irányzatok üldözése volt a célja.
A forradalom és a polgárháború alatt mindkét szervezetet megszüntették.
A király jogköre:
- Parlament összehívása
- Képviselők megválasztása (ez a kettő csak a Tudor-korban működött rendesen, később már konfliktusokat okozott)
- adók felterjesztése (amit a Parlament vagy megszavaz, vagy nem)
A Stuart korban már konfliktusba került az uralkodó és a parlament, emiatt gyakran feloszlatták. A protestáns Angliában nem vált népszerűvé az Isten kegyelméből való uralkodás elmélete.
Zubor Zalán
A 16-17. században abszolutista monarhiák alakulnak ki, a 18. században megjelenik a felvilágosult abszolutizmus.
Európa 1500-ban:
Az országok széttagoltak, nincs erős kötődés az államhoz, mindenhol fontosabb a helyi autonómia.
Franciaország: csak Párizs és környéke áll teljes mértékben a király uralma alatt, a többi tartomány (vagy vidék) többé-kevésbé maga intézi az ügyeit (a tartományoknak nem volt egységes jogállása, mindegyik egyedi viszonyban állt a koronával) pl. önálló tartományi rendi gyűléseket tartanak (pl. Bretagne), nem adóztak rendszeresen. Rendszeres adót csak Párizs környéke fizetett, ezért azt adókerületekre (generalité; választókerületek) osztották, amhiez megpróbáltak egyre több területet csatolni.
Anglia: Megyék (county): helyi önkormányzatuk volt, de nem voltak igazán függetlenek. Ott volt viszont Wales, Skócia, Írország, amelyek szinte önálló államok voltak.
Spanyolország: egyáltalán nem volt egységes állam, több királyságból állt (Aragónia, Kasztilia), amiknek közös királyuk volt. Viszont minden államban más törvények működtek. Az uralkodók persze itt is központosítani próbáltak, ennek az egyik módszere pl. az új közigazgatási egységek bevezetése volt.
Intézmények:
1. Uralkodó: országonként eltérő jogai voltak (még az öröklésben is!).
A király jogai:
- igazságszolgáltatás feje (nem közvetlenül, de ő nevezhet ki bírákat, és kegyelmet is adhat.)
- főkegyúri jog: papok kinevezésének joga (pl. Franciaországban a Bolognai Konkordátum biztosította, az angol király az egyház feje volt)
- pénzverés, vámok, adók kivetése és elköltése
- törvényhozás, rendi gyűlés összehívása
Természetesen a rendi gyűlések (parlament, országgyűlés stb.) folyton próbálta megszerezni ezeket a jogokat, különösen Angliában (itt is volt a legsikeresebb).
2. A király közeli tisztségek: főudvarmester, pecséttartó, főpohárnok stb. Ezek többnyire egy család birtokában voltak. A korábbi középkorban még nagy hatalmuk volt, de fokozatosan visszaszorultak, később már csak jelképes szerepük volt.
3. Királyi tanács: idővel egyre nagyobb lett, ezért egyre kevésbé működött. Sok uralkodó ezért egy szűkebb (titkos, magas) tanácsot is felállított, ahova csak a legbizalmasabb embereit hívta meg (a kir. tanácsba jog szerint lehetett bekerülni, nem a király hívására)
4. Hivatalnokok: Franciaországban juristák/jegyzőtitkárok, Spanyolországban latrados-ként ismertek. Szakmai feladatokat láttak el a tanács körül, ők fogalmazták meg az okleveleket, rendelkezéseket. Idővel egyre nagyobb lett a hatalmuk.
5. Rendi gyűlés: kiváltságos csoportok (fő- és köznemesség, papok, polgárok) tanácsa, 1 vagy több kamarából állt. Franciaországban csak01560-1614 működik (États Généraux).
Angliában: kétkamarás parlament: felsőház: Lordok háza (főpapok és arisztokraták) és Alsóház (Hosue of Commons, lovagok, megyék és városok küldöttei). A király hívta össze és bármikor fel is oszlathatta. De adót csak a parlament ajánlhatott meg, így csak a király és a parlament együttműködésével lehetett kormányozni.
Spanyolországban: Cortes: minden királyságban eltérően működött, Kasztiliában pl. hamar megszűnt, de Aragóniában egészen nagy hatalma volt. Az újvilági gyarmatok megszerzése után a király nagy vagyonra tett szert, ezért nem szorult rá a Cortesekre (itt si nekik kellett adókat megszavazni), így azok lassan elvesztették jelentőségüket.
Németországban: minden tartományban Tartományi Gyűléseket tartottak, amik sokféle módon működtek. Nagy hatalma volt a Birodalmi Gyűlésnek is (pl. császárválasztás) de ezen csak a fejedelmek vehettek részt.
Államszervezetekről részletesebben:
1. Franciaország:
Minden tartományban külön tartományi gyűlést tartottak, így csekély volt az uralkodó befolyása. Ezért hozták létre később a Kormányzóságokat: eredetileg katonai feladatokat láttak el a határ menti területeken (Németalföld, Burgundia) de a 17. századra már mindenhol bevezették őket. A kormányzó a király saját megbízottja volt, általában az egyik helyi arisztokratát nevezték ki .
Parlamentek: NEM azonos az angol parlamenttel (ha vizsgán ezt mondod, megbuksz! ), Franciaországban helyi szinten pl. városokban működtek legfelső bíróságként. Később politikai jogokat is szereztek: mivel ők ismerték legjobban a törvényeket beleszólhattak a törvényhozásba, megvétózhatták a korábbi törvényekkel ellentmondó javaslatokat (persze a valóságban már azért is megvétóztak törvényeket, mert az nem tetszett nekik). Később a Parlamentek felügyelésére is nevezték ki a király ügyészeket: ők is ismerték a törvénykönyveket, így tanácsot adhattak a királynak a rendeleteihez, és képviselték is az uralkodót a helyi gyűléseken.
2. Anglia:
A helyi közigazgatás fejei a megyei főparancsnokok voltak: általában helyi főurak voltak, hatalmuk a francia kormányzókhoz hasonlított.
A rendeletek betartását a Békebizottságok (tagjai: békebírók) felügyelték. Tagjaik helyi köznemesek voltak, de őket nem a király nevezte ki, hanem a helyi nemesség választotta. Emiatt Angliában nem alakult ki valódi hivatalnoki réteg.
Változások a 16. században:
Az átalakulás okai:
- Állandó háborúk, emiatt erős központi hatalomra volt szükség
- A folyamatos háborúk miatt állandó hadseregeket kellett fenntartani, ehhez rendszeres adóbevételekre volt szükség (a zsoldot fizetni kellett). Ez szükségessé tette az átláthatóbb (vagyis nem rendszertelenül megszavazott) adórendszer bevezetését.
Következmények:
- Nagy bürokratikus rendszerek alakulnak ki sok hivatalnokkal
- Nagyobb udvartartások alakultak ki egyrészt a bürokrácia ellátására, másrészt a királyi hatalom kifejezésére. Ez utóbbiban a királyságok egymással is versengtek.
- Az abszolutizmus megszületése
Abszolutizmus:
Az abszolutista államban a király az emberi törvények felett áll, de az isteni törvények és a természeti törvények (pl. a magántulajdonhoz való jogot természeti törvénynek tartották) őt is kötik. A gyakorlatban viszont nincs, aki számon kérje ezt a királytól, mert az alattvalónak semmilyen joga nincs az ellenállásra (a király Isten kegyelméből uralkodik, így az ellene történő lázadás Isten elleni lázadás ld. Jean Bodin). Szigorúan büntették pl. a felségsértést, ami szinte istenkáromlásnak számított.
Angliában I. Jakab próbál abszolutista módon uralkodni, az elméletet Robert Filmer(A Patriarcha c. könyvben) és Hobbes írták le.
Abszolutizmus kiépítése:
- helyi gyűlések és a rendi országgyűlés megszüntetése
- főnemesség hatalmának visszaszorítása
- új hivatalok, tisztségek bevezetése: Pl. Államtitkárok Franciaországban: az 1550-es évek végén vezették be, először területi alapon, majd feladatok szerint (hadügy, külügy) dolgoztak, 4-en voltak.
- hivatalnoki réteg felemelkedése
Új szereplő: a kegyenc: a király barátai (néha szeretői), aki hatalmát csak az uralkodóval való kapcsolatának köszönheti pl. Buckingham hercege, Lerma hercege Agliában, Olivares hercege Spanyolo.-ban . Franciaországban főminiszteri (a király helyettesei) rangig jutottak (Mazarin, Richelieu bíborosok). XIV. Lajos több minisztert is kinevezett, akik egymással is rivalizáltak, így ő könnyebben irányíthatta őket.
Tanácsok átalakulása: nem jog, csak a király szimpátiája alapján alakultak. A nagytanács megmaradt, de csak jelentéktelen ügyekben döntött, valójában a király személyes tanácsának volt hatalma. Spanyolországban nem volt egy igazi királyi tanács, hanem speciális, szakmai feladatokra bizottságok (Junták) alakultak.
Hivatalnoki réteg: az abszolutista állam döntéseinek végrehajtói. Franciaországban amikor már túl sokat voltak, a király lemondott egyenkénti kinevezésükről. Ezután megvehették a pozícióikat, és azt szabadon örökíthették, így hivatalnok-dinasztiák jöttek létre. Így egy képzett réteg alakult ki, és a király is könnyebben jutott pénzhez, Problémát jelentett viszont, hogy a hivatalnokok gyakran saját érdekeiket helyezték előbbre, virágzott a korrupció, ráadásul a hivatalnokokat leváltani sem lehetett (tehát lényegében visszatértünk oda, ahonnan a 1500-ban indultunk).
Emiatt Richelieu az intendánsokra támaszkodott: őket a király (nevében Richelieu) nevezte ki, és minden tartományba kiküldték őket. Feladatuk a helyi hivatalnokok ellenőrzése volt, nem maradtak sokáig egy helyen, hogy ne tudjanak maguknak hatalmi bázist kialakítani. A 18. századig működtek, és sikeresen visszaszorították a helyi autonómiákat, de emiatt nagyon népszerűtlenné váltak.
Angol abszolutizmus:
Titkos tanácsok: eredetileg a király bizalmi köre, de helyi ügyekben (a spanyol Juntákhoz hasonlóan) is alakultak. Egyéb bizottságok a Stuart-korban:
- Csillagkamara: felségsértési ügyek felderítése volt a feladata
- Egyházi különbíróság: elvben az egyház peres ügyeit intézte, de valójában a puritánok és hasonló irányzatok üldözése volt a célja.
A forradalom és a polgárháború alatt mindkét szervezetet megszüntették.
A király jogköre:
- Parlament összehívása
- Képviselők megválasztása (ez a kettő csak a Tudor-korban működött rendesen, később már konfliktusokat okozott)
- adók felterjesztése (amit a Parlament vagy megszavaz, vagy nem)
A Stuart korban már konfliktusba került az uralkodó és a parlament, emiatt gyakran feloszlatták. A protestáns Angliában nem vált népszerűvé az Isten kegyelméből való uralkodás elmélete.
Zubor Zalán
2009. november 9., hétfő
Egyetemes abszurditás
Eljött a nap, amikortól beiratkozhatnak a Sapienzára azok a külföldiek, akik október 30-án írták a felvételi tesztet (ami a bölcsész szakokon csak arra szolgál, hogy felmérje az általános műveletlenség szintjét és beossza az embereket a korrepetáló kurzusokra). Természetesen kiderült, hogy még további hetekbe telik, amíg biztos lesz, hogy miből vizsgázom félévkor, mert most a külföldiekkel foglalkozó iroda elküldi a karomnak az eltés leckekönyv-kivonatomat és MAJD eldöntik, hogy hány vizsgámat fogadják el, és beiratkozhatok-e a 2. évfolyamra, vagy első éves leszek. Kétségbeesetten rákérdeztem, hogy mégis mennyi idő alatt, mire a válasz: "ci vuole un po' di tempo", hát köszi... Ehhez kell még egy röpke 14,62 eurós illetékbélyeg (ami korábban nem derült ki sem a tájékoztató könyvből, sem az internetről, és egyik irodában sem mondták). A hivatalnoknő, akihez kerültem, nem volt túl kedves, de miután majdnem sírva fakadtam a bürokrácia további tekervényeinek felfedezésén, sikerült egy kis együttérzést kiváltanom belőle és kijavította az Infostudban az adataimat, amiket én sosem tudtam jól elmenteni. (Azt már a lelkemre kötötték magyar ismerőseim, hogy soha ne adjak eredeti dokumentumot, mert gyakran elvész, úgyhogy fénymásolatok tömegét adtam csak be.) Így már mehettem is egy másik irodába sorba állni, majd kinyomtatni a számlát, amivel befizethettem a tandíj első részletét. Na itt következik az abszurdumok sorozata:
A) a több száz eurós tandíjat csak annál az egyetemi bankfióknál lehet befizetni, amelyiknél nincs kártyaleolvasó, úgyhogy muszáj kivenni több száz euró készpénzt.
B) készpénzt a másik bankfióknál lehet kivenni, ahol az 5 bankautomatából 4 éppen nem működik.
C) Az egyetemmel kapcsolatos pénzügyeket csak az UniCredit banknál lehet intézni. AZ UniCredit automatáinál a készpénzfelvételi limit 250 euró (de ez nem derül ki egyből, mert minden hibára azt mondja a gép, hogy érvénytelen a PIN kód). Vagyis mindenki még egyszer beáll a sorba, mert kénytelen még egyszer pénzt felvenni. Így aztán a sor még annál is kétszer hosszabb, mint amúgy lenne.
D) A befizetésnél sikerült kifognom egy diszkalkuliás banki ügyintézőnőt, aki 6szor megszámolta a bankjegyeket, és így sem sikerült tökéletesen megállapítania a visszajáró összegét. Eddig nem hittem el, hogy létezik diszkalkulia, azt hittem ez csak egy ürügy a matek érettségi alóli felmentésre, de most már hiszek benne, hogy létezik.
Nehéz elképzelni, hogy innen 280 km-re találták fel a bankot! Jó,Toscana egy másik világ.
Summa summarum egész nap nem voltam egyetlen órán sem, csak irodákban és bankfiókokban.
A) a több száz eurós tandíjat csak annál az egyetemi bankfióknál lehet befizetni, amelyiknél nincs kártyaleolvasó, úgyhogy muszáj kivenni több száz euró készpénzt.
B) készpénzt a másik bankfióknál lehet kivenni, ahol az 5 bankautomatából 4 éppen nem működik.
C) Az egyetemmel kapcsolatos pénzügyeket csak az UniCredit banknál lehet intézni. AZ UniCredit automatáinál a készpénzfelvételi limit 250 euró (de ez nem derül ki egyből, mert minden hibára azt mondja a gép, hogy érvénytelen a PIN kód). Vagyis mindenki még egyszer beáll a sorba, mert kénytelen még egyszer pénzt felvenni. Így aztán a sor még annál is kétszer hosszabb, mint amúgy lenne.
D) A befizetésnél sikerült kifognom egy diszkalkuliás banki ügyintézőnőt, aki 6szor megszámolta a bankjegyeket, és így sem sikerült tökéletesen megállapítania a visszajáró összegét. Eddig nem hittem el, hogy létezik diszkalkulia, azt hittem ez csak egy ürügy a matek érettségi alóli felmentésre, de most már hiszek benne, hogy létezik.
Nehéz elképzelni, hogy innen 280 km-re találták fel a bankot! Jó,Toscana egy másik világ.
Summa summarum egész nap nem voltam egyetlen órán sem, csak irodákban és bankfiókokban.
2009. november 8., vasárnap
Az ETR-től sem mindig vagyunk oda, az biztos, de ha látnátok a Sapienza hasonló rendszerét, az Infostudot, örökre beleszeretnétek az ETR-be! 66ezerszer írtam be, hogy Magyarországon érettségiztem, és egyszer sem mentődött el. Ugyanígy az állampolgárságom sem... Na mindegy.
Ma templomtúrát csináltunk: San Giovanni in Laterano, San Salvatore és San Clemente. A San Clemente az egyik legérdekesebb templom, mert először is római lakóház volt, aztán beleépítettek egy Mithrász szentélyt, aztán a 4. sz. végén afölé egy ókeresztény bazilikát, és legfelül van egy kicsit újabb templom, amit aztán a 18. sz-ban felújítottak. Szóval egy 3 szintes komplexumról van szó, de nagyon zeg-zugos és kísérteties, és ettől a részek magukban sokkal kisebbnek tűnnek, mint amekkorák. A legalsó szinten lehet hallani a szennyvíz csobogását is.
Azt nem értem, miért engednek be turistákat a templomokba vasárnapi misék alatt, nagyon zavaróak lehetünk... A zsinagógában viszont vallatóra fogják az embert, akkor is ha szertartásra akarna bemerészkedni (értem én a biztonsági előírásokat, csak egy kicsit groteszk helyzeteket produkálnak).
Főleg a templomokat fényképeztem le A-tól Z-ig (a San Clementében nem lehetett, de nem is volt baj, mert lemerült az aksim, úgyhogy nagyon idegesített volna, ha néznem kell, amint a többi turista fényképez), de van más is, ezen a linken meg lehet nézni őket: http://picasaweb.google.com/agneskelemen218/Roma#
2009. november 4., szerda
Julie & Julia
CSALÓDÁS. Nem kicsi. Először is Meryl Streep olasz hangja egy sipítozó fejhang (sajnos súlyos fejhang-fóbiában szenvedek, de csak akkor, ha hallanom kell), amit nehéz volt elviselnem, de amúgy is túl konfliktusmentes, túl negédes, túljátszott, egyszóval túl "hollywoodi" film. Persze gondolhattam volna, hogy önmagában Meryl Streeptől nem lesz jó, de miatta nagyon lelkes voltam, mert ő a kedvenc színésznőm. Ha mégis úgy tervezitek, hogy megnézitek, egy jelenet nagyon-nagyon vicces: amikor Meryl Streep gyakorolja a hagymaaprítást. És legalább tök jól értettem az olasz szöveget. Az az egyik legjobb a külföldi létben, hogy bármilyen marhaságra és fölöslegesen eltöltött időre ráfogja az ember, hogy nyelvgyakorlás, és tényleg az. =)
2009. november 3., kedd
Magyarország kora-újkori története nov. 2.
1. János Zsigmond halála 1571
Oka: korabeli források szerint alkoholizmus, de valószínűleg már régóta súlyos gyomorbetegsége volt, és egy lovasbalesete is rontott az állapotán.
Korábban Szulejmán fiává fogadta, így lehetett joga Erdély vezetésére. 1566-ban viszont meghalt Szulejmán, ezzel János jogalapja is megszűnt volna az uralkodásra. Szulejmán utódja, Szelim ezért testvérévé fogadta őt, és újra neki adta Erdélyt. Az erdélyi rendek nem örültek igazán a döntésnek, mert így megmaradt a török befolyás, ráadásul János Zsigmond személyéhez volt kötve a Fejedelemség függetlensége.
János Zsigmond betegsége alatt ismét fellángolt a vita a Fejedelemség jövőjéről (az állam függetlenségét csak a törökök ismerték el). Sokan csatlakozni akartak a Magyar Királysághoz, mások pl. Báthory István törökpártiak voltak, de a legtöbben állandóan váltogatták a pártállásukat. A rendek János Zsigmond halálakor sem jutottak egyességre, ezért két hétig el kellett titkolni a halálát, amíg döntés született (a holttestet időnként kiállították a gyulafehérvári palota ablakába, hogy a nép azt higgye, még él a király). Eközben Bekes Gáspár tárgyalt a Habsburgokkal, és titokban megkötötte velük a Speyeri Egyezményt: János Zsigmond halála esetén a Habsburgoké lesz az Erdélyi Fejedelemség.
Két héttel János halála után a rendek úgy döntöttek, új fejedelmet választanak maguk közül. A két legesélyesebb jelölt a török-párti Báthory István és a Habsburg-párti Bekes Gáspár volt.
A nemesség többsége Báthoryt támogatta, mivel féltek a törököktől. Ráadásul Bekes nem volt túl népszerű: alacsony származású volt (Báthory szerint román), családjában elsőként jutott állami pozícióba, és ezt is csak János Zsigmond barátságának köszönhette, nem katonai érdemeknek. Mielőtt megismerte a fejedelmet, szinte semmi vagyona nem volt, de ezután pár év alatt hatalmas birtokai lettek (pl. egész Fogaras). Források szerint elég bántó humora volt, amivel sokakat megsértett.
Végül Báthory és Bekes elfogadják a törökök javaslatát: nem választanak fejedelmet, hanem mindkettőjüket vajdának nevezik ki. Személyes ellentétük miatt azonban nem tudtak közösen kormányozni. Konfliktusuk oka az volt, hogy Bekes korábban kiadta Báthoryt a Habsburgoknak, ezért 2 évig Bécsben volt fogoly. Ráadásul Bekes unitárius volt, míg Báthory katolikus.
A kettős uralom végül hamar megbukott, Báthory török segítséggel elűzte Bekest. Bekes nem nyerte meg eléggé a Habsburgokat hogy katonailag támogassák (a megkérdezésük nélkül hozott intézkedéseket).
2 Lengyelország
1572-ben utód nélkül meghalt II. Zsigmond Ágost lengyel király, János Zsigmond nagybátyja, ezzel fiúágon kihalt a Jagelló dinasztia. A kiszemelt utód Henrik francia herceg (később III. Henrik) volt, de ő nem volt hajlandó feleségül venni a 47 éves özvegy királynét (ő még csak 25 éves volt, ráadásul homoszexuális is), és a francia trónra is pályázott, így nem lépett trónra.
Lengyelországban nemesi demokrácia működött, vagyis az országgyűlés választott királyt. Ez nem volt egyszerű, mert 10-20 ezer nemes is volt (emiatt egy Varsó melletti mezőn tartották az országgyűlést) akik közül bárki indulhatott. A döntés megkönnyítéséhez sokáig elhúzták a gyűlést, így a szegényebb kisbirtokosoknak haza kellett menniük, mások sereggel jöttek, gyakoriak voltak az összecsapások. Az egyik legbefolyásosabb nemesi család a Borowszky család volt, az ő javaslatukra indult Báthory a választáson (korábban Báthory adott nekik menedéket amikor egy gyilkosság miatt el kellett menekülniük).
A Habsburgok féltek, hogy Báthory a lengyelek segítségével akarja megszerezni a magyar trónt (tényleg ezt akarta), ezért megpróbálták Erdélyben megdönteni. Egy kisebb hadsereget adtak Bekesnek, hogy elfoglalja Erdélyt: így Erdély is mellettük fog állni és Lengyelországban is a saját jelöltjük lesz király.
Bekes viszont nem jár sikerrel: nem támad egyből, hanem Székelyföldre akar menni, hogy a székelyeket maga mellé állítsa (korábban ők támogatták Báthoryval szemben). Csak a Marosig jutott el, és a székelyek közül is csak kevesen álltak mellé. Báthory serege felsorakozott vele szemben a folyó másik partján, de nem akartak összecsapni, inkább békésen akarták rendezni az ügyet. Ekkor azonban Bekes táborából egy székely férfi, Székely Mózes (őt korábban már háromszor halálra ítélték, de katonai érdemei miatt mindig felmentették) két társával éjszaka átkelt a folyón hogy megöljenek pár őrt. Báthoryésk erre ellentámadást indítottak, Bekes a kavarodásban pánikba esett és elmenekült, mire a sereg megadta magát.
Bekes Ausztriába menekült, a törökök és Erdély a Habsburgoktól kérte a kiadatását. A Habsburgok tagadták, hogy ők bujtották fel a támadásra, de amikor mégis a kiadatása mellett döntöttek, Bekes bevallotta, hogy ők voltak (ez nem tett jót a Habsburgok megítélésének, a lengyel királyválasztáson is rontotta a Habsburg jelölt esélyeit). Bekes kénytelen volt Lengyelországba menekülni, ahol viszont a Borowszkyakba ütközött: ők elfogták, bebörtönözték és úgy döntöttek, kiadják Báthorynak vagy Habsburg Miksának, attól függően, hogy melyikük lesz a király.
Báthory esélyeit a lengyel trónra csak javította, hogy sokáig az erdélyi eseményekkel volt elfoglalva: a jelöltek megpróbálták lefizetni az országgyűlést, így a végére már elfogyott a pénzük. Báthory viszont akkor tudott fizetni, amikor a többiek már nem, így őt választották meg.
Bekes időközben a börtönben összebarátkozott a lengyel nemesekkel (folyékonyan beszélt lengyelül), így azok Báthory megkoronázása után követelték, hogy kegyelmezzen meg neki. Báthory kegyelmet adott, de azt nem engedte, hogy visszamenjen Erdélybe, és a kegyelmet katonai szolgálathoz köti (tudta, hogy Bekes rossz katona, és remélte hogy így megszabadulhat tőle). Azonban nem jött be ez a terve, Bekes több győzelmeket arat a németek ellen, kiváló hadvezér lett. Bekes Lengyelországban népi hőssé vált, egy hegyet és egy ruhadarabot (bekecs) is elneveztek róla, a romantika korában hősi költeményekben szerepelt. Végül Bekes szoros barátságot kötött Báthoryval, az egyik legbizalmasabb embere lett.
3. Báthory uralkodása
Jó viszonyt alakított ki XIII. Gergely pápával, bár korábban voltak konfliktusaik: régebben Erdélyben protestánsnak adta ki magát, és az unitárius Bekes miatt is tiltakozott a pápa. Lengyel királyként megígérte, hogy elterjeszti az országában a katolicizmust (akkoriban Lengyelországban sok volt a protestáns), és külföldön is harcol a hit védelmében. A pápa korábban a Német-Római Császárságtól várta ugyanezt, de tőlük Habsburg Rudolf miatt (erkölcstelennek tartotta, ráadásul „eretnekekkel” pl. Kepler vette körbe magát) eltávolodott.
Báthory erőfeszítéseket tett a magyar trón megszerzésére, unokahúgát, Erzsébetet (állítólagos szadista, vámpír stb.) hozzáadta Nádasdy Ferenchez, a magyar nádor fiához. De eközben az orosz trónt is meg akarta szerezni.
Gondot okozott még az utódlás kérdése: nem jött ki Jagelló Annával, el akart válni tőle, ezért nem hálták el a házasságot. A pápa engedélyezte a válást, de a Szenátus (lengyel országgyűlés) nem engedte. Báthory a francia király lányát vagy I. Erzsébet angol királynőt vette volna el, de ez nem valósult meg.
Orosz hadjáratához a pápától kapott pénzt, készült az oroszok megtérítésére (orosz nyelvű katolikus szemináriumokat állított fel), de az előkészületek alatt váratlanul meghalt. Sokan mérgezésre gyanakodtak, de az orvosai megállapították, hogy súlyos beteg volt (később kiderült: cukorbeteg) és félrekezelték, halálát vesezsugor okozta.
4. Báthory Zsigmond:
Báthory István halála után a birodalma szétesett, Lengyelország a svéd dinasztia uralma alá került (őket a Báthoryak még segítették is, nehogy a Habsburgoké legyen Lengyelország), csak Erdélyt tartották meg. Viszont a család még sokáig megpróbálta visszaszerezni Lengyelországot, sikertelenül (emiatt nem léptek be sokáig a 15 éves háborúba).
Zsigmondot gyerekkorától nagy uralkodónak és hadvezérnek szánták, küldetésének érezte a törökök kiűzését. Ebben a család többi tagja nem támogatta, de a pápa erre bíztatta (bár nem volt felhőtlen a viszonyuk: trónra kerülésekor elűzte a jezsuitákat, emiatt a pápa egy időre kiátkozta). Az ő bíztatására legyilkolta az ellenzékét, köztük a saját unokatestvérét, Boldizsárt és belépett a 15 éves háborúba a Habsburgok oldalán.
Zubor Zalán
Oka: korabeli források szerint alkoholizmus, de valószínűleg már régóta súlyos gyomorbetegsége volt, és egy lovasbalesete is rontott az állapotán.
Korábban Szulejmán fiává fogadta, így lehetett joga Erdély vezetésére. 1566-ban viszont meghalt Szulejmán, ezzel János jogalapja is megszűnt volna az uralkodásra. Szulejmán utódja, Szelim ezért testvérévé fogadta őt, és újra neki adta Erdélyt. Az erdélyi rendek nem örültek igazán a döntésnek, mert így megmaradt a török befolyás, ráadásul János Zsigmond személyéhez volt kötve a Fejedelemség függetlensége.
János Zsigmond betegsége alatt ismét fellángolt a vita a Fejedelemség jövőjéről (az állam függetlenségét csak a törökök ismerték el). Sokan csatlakozni akartak a Magyar Királysághoz, mások pl. Báthory István törökpártiak voltak, de a legtöbben állandóan váltogatták a pártállásukat. A rendek János Zsigmond halálakor sem jutottak egyességre, ezért két hétig el kellett titkolni a halálát, amíg döntés született (a holttestet időnként kiállították a gyulafehérvári palota ablakába, hogy a nép azt higgye, még él a király). Eközben Bekes Gáspár tárgyalt a Habsburgokkal, és titokban megkötötte velük a Speyeri Egyezményt: János Zsigmond halála esetén a Habsburgoké lesz az Erdélyi Fejedelemség.
Két héttel János halála után a rendek úgy döntöttek, új fejedelmet választanak maguk közül. A két legesélyesebb jelölt a török-párti Báthory István és a Habsburg-párti Bekes Gáspár volt.
A nemesség többsége Báthoryt támogatta, mivel féltek a törököktől. Ráadásul Bekes nem volt túl népszerű: alacsony származású volt (Báthory szerint román), családjában elsőként jutott állami pozícióba, és ezt is csak János Zsigmond barátságának köszönhette, nem katonai érdemeknek. Mielőtt megismerte a fejedelmet, szinte semmi vagyona nem volt, de ezután pár év alatt hatalmas birtokai lettek (pl. egész Fogaras). Források szerint elég bántó humora volt, amivel sokakat megsértett.
Végül Báthory és Bekes elfogadják a törökök javaslatát: nem választanak fejedelmet, hanem mindkettőjüket vajdának nevezik ki. Személyes ellentétük miatt azonban nem tudtak közösen kormányozni. Konfliktusuk oka az volt, hogy Bekes korábban kiadta Báthoryt a Habsburgoknak, ezért 2 évig Bécsben volt fogoly. Ráadásul Bekes unitárius volt, míg Báthory katolikus.
A kettős uralom végül hamar megbukott, Báthory török segítséggel elűzte Bekest. Bekes nem nyerte meg eléggé a Habsburgokat hogy katonailag támogassák (a megkérdezésük nélkül hozott intézkedéseket).
2 Lengyelország
1572-ben utód nélkül meghalt II. Zsigmond Ágost lengyel király, János Zsigmond nagybátyja, ezzel fiúágon kihalt a Jagelló dinasztia. A kiszemelt utód Henrik francia herceg (később III. Henrik) volt, de ő nem volt hajlandó feleségül venni a 47 éves özvegy királynét (ő még csak 25 éves volt, ráadásul homoszexuális is), és a francia trónra is pályázott, így nem lépett trónra.
Lengyelországban nemesi demokrácia működött, vagyis az országgyűlés választott királyt. Ez nem volt egyszerű, mert 10-20 ezer nemes is volt (emiatt egy Varsó melletti mezőn tartották az országgyűlést) akik közül bárki indulhatott. A döntés megkönnyítéséhez sokáig elhúzták a gyűlést, így a szegényebb kisbirtokosoknak haza kellett menniük, mások sereggel jöttek, gyakoriak voltak az összecsapások. Az egyik legbefolyásosabb nemesi család a Borowszky család volt, az ő javaslatukra indult Báthory a választáson (korábban Báthory adott nekik menedéket amikor egy gyilkosság miatt el kellett menekülniük).
A Habsburgok féltek, hogy Báthory a lengyelek segítségével akarja megszerezni a magyar trónt (tényleg ezt akarta), ezért megpróbálták Erdélyben megdönteni. Egy kisebb hadsereget adtak Bekesnek, hogy elfoglalja Erdélyt: így Erdély is mellettük fog állni és Lengyelországban is a saját jelöltjük lesz király.
Bekes viszont nem jár sikerrel: nem támad egyből, hanem Székelyföldre akar menni, hogy a székelyeket maga mellé állítsa (korábban ők támogatták Báthoryval szemben). Csak a Marosig jutott el, és a székelyek közül is csak kevesen álltak mellé. Báthory serege felsorakozott vele szemben a folyó másik partján, de nem akartak összecsapni, inkább békésen akarták rendezni az ügyet. Ekkor azonban Bekes táborából egy székely férfi, Székely Mózes (őt korábban már háromszor halálra ítélték, de katonai érdemei miatt mindig felmentették) két társával éjszaka átkelt a folyón hogy megöljenek pár őrt. Báthoryésk erre ellentámadást indítottak, Bekes a kavarodásban pánikba esett és elmenekült, mire a sereg megadta magát.
Bekes Ausztriába menekült, a törökök és Erdély a Habsburgoktól kérte a kiadatását. A Habsburgok tagadták, hogy ők bujtották fel a támadásra, de amikor mégis a kiadatása mellett döntöttek, Bekes bevallotta, hogy ők voltak (ez nem tett jót a Habsburgok megítélésének, a lengyel királyválasztáson is rontotta a Habsburg jelölt esélyeit). Bekes kénytelen volt Lengyelországba menekülni, ahol viszont a Borowszkyakba ütközött: ők elfogták, bebörtönözték és úgy döntöttek, kiadják Báthorynak vagy Habsburg Miksának, attól függően, hogy melyikük lesz a király.
Báthory esélyeit a lengyel trónra csak javította, hogy sokáig az erdélyi eseményekkel volt elfoglalva: a jelöltek megpróbálták lefizetni az országgyűlést, így a végére már elfogyott a pénzük. Báthory viszont akkor tudott fizetni, amikor a többiek már nem, így őt választották meg.
Bekes időközben a börtönben összebarátkozott a lengyel nemesekkel (folyékonyan beszélt lengyelül), így azok Báthory megkoronázása után követelték, hogy kegyelmezzen meg neki. Báthory kegyelmet adott, de azt nem engedte, hogy visszamenjen Erdélybe, és a kegyelmet katonai szolgálathoz köti (tudta, hogy Bekes rossz katona, és remélte hogy így megszabadulhat tőle). Azonban nem jött be ez a terve, Bekes több győzelmeket arat a németek ellen, kiváló hadvezér lett. Bekes Lengyelországban népi hőssé vált, egy hegyet és egy ruhadarabot (bekecs) is elneveztek róla, a romantika korában hősi költeményekben szerepelt. Végül Bekes szoros barátságot kötött Báthoryval, az egyik legbizalmasabb embere lett.
3. Báthory uralkodása
Jó viszonyt alakított ki XIII. Gergely pápával, bár korábban voltak konfliktusaik: régebben Erdélyben protestánsnak adta ki magát, és az unitárius Bekes miatt is tiltakozott a pápa. Lengyel királyként megígérte, hogy elterjeszti az országában a katolicizmust (akkoriban Lengyelországban sok volt a protestáns), és külföldön is harcol a hit védelmében. A pápa korábban a Német-Római Császárságtól várta ugyanezt, de tőlük Habsburg Rudolf miatt (erkölcstelennek tartotta, ráadásul „eretnekekkel” pl. Kepler vette körbe magát) eltávolodott.
Báthory erőfeszítéseket tett a magyar trón megszerzésére, unokahúgát, Erzsébetet (állítólagos szadista, vámpír stb.) hozzáadta Nádasdy Ferenchez, a magyar nádor fiához. De eközben az orosz trónt is meg akarta szerezni.
Gondot okozott még az utódlás kérdése: nem jött ki Jagelló Annával, el akart válni tőle, ezért nem hálták el a házasságot. A pápa engedélyezte a válást, de a Szenátus (lengyel országgyűlés) nem engedte. Báthory a francia király lányát vagy I. Erzsébet angol királynőt vette volna el, de ez nem valósult meg.
Orosz hadjáratához a pápától kapott pénzt, készült az oroszok megtérítésére (orosz nyelvű katolikus szemináriumokat állított fel), de az előkészületek alatt váratlanul meghalt. Sokan mérgezésre gyanakodtak, de az orvosai megállapították, hogy súlyos beteg volt (később kiderült: cukorbeteg) és félrekezelték, halálát vesezsugor okozta.
4. Báthory Zsigmond:
Báthory István halála után a birodalma szétesett, Lengyelország a svéd dinasztia uralma alá került (őket a Báthoryak még segítették is, nehogy a Habsburgoké legyen Lengyelország), csak Erdélyt tartották meg. Viszont a család még sokáig megpróbálta visszaszerezni Lengyelországot, sikertelenül (emiatt nem léptek be sokáig a 15 éves háborúba).
Zsigmondot gyerekkorától nagy uralkodónak és hadvezérnek szánták, küldetésének érezte a törökök kiűzését. Ebben a család többi tagja nem támogatta, de a pápa erre bíztatta (bár nem volt felhőtlen a viszonyuk: trónra kerülésekor elűzte a jezsuitákat, emiatt a pápa egy időre kiátkozta). Az ő bíztatására legyilkolta az ellenzékét, köztük a saját unokatestvérét, Boldizsárt és belépett a 15 éves háborúba a Habsburgok oldalán.
Zubor Zalán
Magyarország kora-újkori története okt. 19.
• Várak:
o Vékony falak
o Aláaknázhatók, ágyúk könnyen szétrombolták
• 1541 környékén a várak állami tulajdonba kerültek, elkezdődött egy átgondoltabb védelmi vonal kialakítása.
• 1520 környékén nem volt védelmi rendszer, zűrzavar kora volt.
• Hevenyészett, várépítés kora: 1541-1556
o Siklós, Pécs, Székesfehérvár, Tata stb. fontos területek estek ki.
o Magánterületek nem épültek
o Tudatosan, szisztematikusan a régi várakat felkészítették az ágyúharcokra.
o Ekkor jelennek meg az itáliai hadmérnökök Mo-n. Ők terveztek végvárvonalat. Első egy-néhány évet azzal töltötték, hogy bejárták Mo. nyugati részét, hogy pontos térképet készítsenek el, ez alapján vázolták fel, hogy hova kellene a várakat helyezni. =>kettős végvárvonal kell, és nem elég egy-egy vár, hanem tagoltan kell megcsinálni, stratégiai pontokra óriás várak (2000 fős helyőrséggel) kellenek és köré kisebb (2-500 fős) várak láncolata kell.
• Udvari haditanács korszaka: 1556-1566
o Haditanács irányítása alá került a végvárrendszer, a haditanácsot 1556-ban alapították. Hivatalnokok dolgoztak a haditanácsban, itt folyt az irányítás hadi tanácsadók segítségével. Részfeladata volt pl. a törökkel való diplomácia is, ebben katonák nem vettek részt. Követségnek magyarnak kellett lenni, mert a törökök csak a magyarokkal akartak tárgyalni, nem a Habsburgokkal. Persze később németek és olaszok is részt vettek benne, de magyarnak adták ki magukat. Hadianyag ellátást, zsoldkifizetést, élelmezést, szállást stb. külön hivatalok intézték.
o Várépítészet ekkor már a gyakorlatban is folyt. Óolasz várépítészet folyt itt, nem pedig az újolasz.
• Új védelmi korszak:1566-1578:
o A végvárrendszert ekkor tudják befejezni, mert ez egy nyugodt időszak.
o A végvárrendszer felosztása:
Horvát-Tengermelléki főkapitányság: Bihácsból Károlyvárosba került a központ
Szlavóniai főkapitányság Varacs központtal
Kanizsai főkapitányság
Győri főkapitányság, 1594-98-ban vilajet működik itt
Bányavidéki főkapitányság. 1589-re Érsekújvár lett a központ
Felsőmagyarországi főkapitányság, Kassa a központ
• A magyar nemesség küzdött a Habsburgokkal, hogy ne szoruljanak ki a központi irányításból. => de nem nagyon sikerült, a 18. sz-ig nem volt magyar a Haditanácsban.
• Kompromisszumos megoldások születtek a vezetés szempontjából a magyarok és németek között. => több főkapitányságot megkaptak a magyarok. => ez állandó vitákat okozott a magyar és német vezetés között a török ideje alatt.
• Külföldi katonák nagyon képzettek, jól felszereltek, de ők megélhetési katonák és nincs érzelmi kötődésük az országhoz. => saját magát kell épségben tartania a következő „munkához”. => nem mennek el a végsőkig. A magyar katonák igen, de nem csak a hazaszeretet miatt: a saját vagyonukat is védik, hiszen amelyik várban szolgálnak, annak környékén vannak birtokai is.
• Törökök is készítettek egy végvári vonalat: de nekik kevesebb nagy váruk volt. Buda körül hármas várgyűrűt hoztak létre, a Duna vonalának a védelme is nagyon fontos volt, mert a folyón szállították az utánpótlást. Ezért minden haditerv, ami a törökök ellen irányult, az a Duna vonalára irányult. Báthori István dolgoz ki először ilyen tervet. => a hadjárat idejét nem nyárra, hanem kora őszre kell időzíteni, mivel a törökök nem voltak felkészülve a téli hadviselésre.
• A török sereg is soknemzetiégű volt, a török sokkal inkább közvetítő nyelv volt, mint a hódítok igazi nyelve
• A Budai pasa olyan fontos tisztség volt, hogy mindig a szultán egyik lányát kapta feleségül. A pasákat gyakran váltották le, ezért azt a megoldást hozták, hogy a feleség nem változott, a pasa leváltásakor elvált tőle.
• A magyar katonaság nem volt homogén. Magyar végvári katonák többsége horvát volt. Magyar területeken sok délszláv volt.
• Magyar várak mennyisége 120 körül volt.
• Magyar katonák külön jogállást vívtak ki maguknak: katonáskodó nemes. A nemesek a tisztikarban kaptak helyet: 15 éves korban végvárba küldték őket a katonamesterséget tanulni. A kisnemesek az alsóbb tisztikarba kerültek. Végvári katonáknak kialakult egy kollektív nemessége => nem adóztak, nem tartoztak robottal, terményadóval. A kerületi főkapitányságok alá tartoztak. Két hónapra kaptak a katonák kocsma- és mészárszék-tartási jogot => kiegészítő kereseti lehetőség, mert sokszor nem érkezett meg a zsold időben. Igyekeztek valamilyen polgári foglalkozásból is megélni (pl. a vár kovácsa katona is volt egyben) de inkább földszerzésre törekedtek. => a szőlőművelés lett meghatározó a katonák körében. Örző- védő szolgáltatásokkal is foglalkoztak. Ez azonban nem tett jót a várnak, mert ezek a katonák nem voltak ott mindig a várban, és lemaradhattak egy-egy török ostromról.
• Katonák 1606-ban (bécsi béke) vallásszabadságot kaptak: végvári katonákban külön öntudat alakult ki.
• Emberkereskedelem is jövedelmező volt: török foglyokat pénzért adták vissza a törököknek. Békeidőszakban portyákat is indítottak a török foglyokért. Gazdag törököket igyekeztek elfogni, hogy több pénzt kapjanak értük. Sokáig nem tudják eltartania a közkatonák a foglyokat, ezért eladták őket kb. 150 aranyért. Általában a tisztikar vette meg őket, mert óriási haszonnal járt számukra egy török fogoly. => komoly anyagi tökére tettek szert. Ebből államnak adtak kölcsön, ami természetesen nem fizetett vissza soha, hanem inkább birtokot adott cserébe. Aki zálogba vette a birtokot, az úgy tervezi, hogy többé nem adja vissza a földet. => Nekik nemesi rangot is adott a király.
• => A nemesség körében vérfrissítés történt, pl. a Rákócziak is így törtek fel. Rákóczi Lajos és Rákóczi Zsigmond alapozták meg a család befolyását a fogolykereskedelemmel. A Thökölyek is ilyen alacsony sorból indultak, marhahajtók (hajdúk) voltak.
• Hadügyi forradalom
• Nem számban, hanem minőségben akarták felülmúlni a törököket, ezért a drága, minőségi fegyverekre és pl. ágyúkra helyezték a hangsúlyt.
• A törököknek a janicsárokon kívül nem igazán volt modern fegyverzetű alakulatuk, és gyakran az ő fegyvereik is megbízhatatlanok voltak (mert kilopták belőlük az anyagot). A törökök inkább a túlerőre és nem a minőségre építettek.
• A keresztény tüzérek sokkal képzettebbek voltak. A keresztény tisztek a lövések előtt kiszámították, hova érkezik majd az ágyúgolyó. Ezzel szemben képest a török ágyúsok max. a tapasztalatokra alapoztak, ötletszerűen céloztak, ezért az ágyúkat ide-oda kellett tologatni egy csatában. Egy-egy sikeres találathoz 2-3 napig is próbálkozni kellett a törököknek.
• Cél volt, hogy mindenkit szereljenek fel lőfegyverrel, még a lovasokat is. Velük szemben nem sok esélyük volt a török szpáhiknak, akiknek csak fa fegyvereik, botjaik, lándzsáik, íjaik voltak.
• Muskétásokat kiképezték, hogy parancsra az egész sor egyszerre tüzeljen, több arcvonalat hoztak létre. Amikor az első sor lőtt, a hátsó sorba újratöltött, majd előrelépett és tüzelt. Így is sok lövésre van szükség, mert nagyon pontatlanok voltak a fegyverek. Főleg lovasokra lőttek, mert a lovak gyakran megbokrosodtak, így ott sokkal könnyebben megbomlott a rend,
• Felismerték a katonai vezetők, hogy a gyalogságot kell megerősíteni.
o Vékony falak
o Aláaknázhatók, ágyúk könnyen szétrombolták
• 1541 környékén a várak állami tulajdonba kerültek, elkezdődött egy átgondoltabb védelmi vonal kialakítása.
• 1520 környékén nem volt védelmi rendszer, zűrzavar kora volt.
• Hevenyészett, várépítés kora: 1541-1556
o Siklós, Pécs, Székesfehérvár, Tata stb. fontos területek estek ki.
o Magánterületek nem épültek
o Tudatosan, szisztematikusan a régi várakat felkészítették az ágyúharcokra.
o Ekkor jelennek meg az itáliai hadmérnökök Mo-n. Ők terveztek végvárvonalat. Első egy-néhány évet azzal töltötték, hogy bejárták Mo. nyugati részét, hogy pontos térképet készítsenek el, ez alapján vázolták fel, hogy hova kellene a várakat helyezni. =>kettős végvárvonal kell, és nem elég egy-egy vár, hanem tagoltan kell megcsinálni, stratégiai pontokra óriás várak (2000 fős helyőrséggel) kellenek és köré kisebb (2-500 fős) várak láncolata kell.
• Udvari haditanács korszaka: 1556-1566
o Haditanács irányítása alá került a végvárrendszer, a haditanácsot 1556-ban alapították. Hivatalnokok dolgoztak a haditanácsban, itt folyt az irányítás hadi tanácsadók segítségével. Részfeladata volt pl. a törökkel való diplomácia is, ebben katonák nem vettek részt. Követségnek magyarnak kellett lenni, mert a törökök csak a magyarokkal akartak tárgyalni, nem a Habsburgokkal. Persze később németek és olaszok is részt vettek benne, de magyarnak adták ki magukat. Hadianyag ellátást, zsoldkifizetést, élelmezést, szállást stb. külön hivatalok intézték.
o Várépítészet ekkor már a gyakorlatban is folyt. Óolasz várépítészet folyt itt, nem pedig az újolasz.
• Új védelmi korszak:1566-1578:
o A végvárrendszert ekkor tudják befejezni, mert ez egy nyugodt időszak.
o A végvárrendszer felosztása:
Horvát-Tengermelléki főkapitányság: Bihácsból Károlyvárosba került a központ
Szlavóniai főkapitányság Varacs központtal
Kanizsai főkapitányság
Győri főkapitányság, 1594-98-ban vilajet működik itt
Bányavidéki főkapitányság. 1589-re Érsekújvár lett a központ
Felsőmagyarországi főkapitányság, Kassa a központ
• A magyar nemesség küzdött a Habsburgokkal, hogy ne szoruljanak ki a központi irányításból. => de nem nagyon sikerült, a 18. sz-ig nem volt magyar a Haditanácsban.
• Kompromisszumos megoldások születtek a vezetés szempontjából a magyarok és németek között. => több főkapitányságot megkaptak a magyarok. => ez állandó vitákat okozott a magyar és német vezetés között a török ideje alatt.
• Külföldi katonák nagyon képzettek, jól felszereltek, de ők megélhetési katonák és nincs érzelmi kötődésük az országhoz. => saját magát kell épségben tartania a következő „munkához”. => nem mennek el a végsőkig. A magyar katonák igen, de nem csak a hazaszeretet miatt: a saját vagyonukat is védik, hiszen amelyik várban szolgálnak, annak környékén vannak birtokai is.
• Törökök is készítettek egy végvári vonalat: de nekik kevesebb nagy váruk volt. Buda körül hármas várgyűrűt hoztak létre, a Duna vonalának a védelme is nagyon fontos volt, mert a folyón szállították az utánpótlást. Ezért minden haditerv, ami a törökök ellen irányult, az a Duna vonalára irányult. Báthori István dolgoz ki először ilyen tervet. => a hadjárat idejét nem nyárra, hanem kora őszre kell időzíteni, mivel a törökök nem voltak felkészülve a téli hadviselésre.
• A török sereg is soknemzetiégű volt, a török sokkal inkább közvetítő nyelv volt, mint a hódítok igazi nyelve
• A Budai pasa olyan fontos tisztség volt, hogy mindig a szultán egyik lányát kapta feleségül. A pasákat gyakran váltották le, ezért azt a megoldást hozták, hogy a feleség nem változott, a pasa leváltásakor elvált tőle.
• A magyar katonaság nem volt homogén. Magyar végvári katonák többsége horvát volt. Magyar területeken sok délszláv volt.
• Magyar várak mennyisége 120 körül volt.
• Magyar katonák külön jogállást vívtak ki maguknak: katonáskodó nemes. A nemesek a tisztikarban kaptak helyet: 15 éves korban végvárba küldték őket a katonamesterséget tanulni. A kisnemesek az alsóbb tisztikarba kerültek. Végvári katonáknak kialakult egy kollektív nemessége => nem adóztak, nem tartoztak robottal, terményadóval. A kerületi főkapitányságok alá tartoztak. Két hónapra kaptak a katonák kocsma- és mészárszék-tartási jogot => kiegészítő kereseti lehetőség, mert sokszor nem érkezett meg a zsold időben. Igyekeztek valamilyen polgári foglalkozásból is megélni (pl. a vár kovácsa katona is volt egyben) de inkább földszerzésre törekedtek. => a szőlőművelés lett meghatározó a katonák körében. Örző- védő szolgáltatásokkal is foglalkoztak. Ez azonban nem tett jót a várnak, mert ezek a katonák nem voltak ott mindig a várban, és lemaradhattak egy-egy török ostromról.
• Katonák 1606-ban (bécsi béke) vallásszabadságot kaptak: végvári katonákban külön öntudat alakult ki.
• Emberkereskedelem is jövedelmező volt: török foglyokat pénzért adták vissza a törököknek. Békeidőszakban portyákat is indítottak a török foglyokért. Gazdag törököket igyekeztek elfogni, hogy több pénzt kapjanak értük. Sokáig nem tudják eltartania a közkatonák a foglyokat, ezért eladták őket kb. 150 aranyért. Általában a tisztikar vette meg őket, mert óriási haszonnal járt számukra egy török fogoly. => komoly anyagi tökére tettek szert. Ebből államnak adtak kölcsön, ami természetesen nem fizetett vissza soha, hanem inkább birtokot adott cserébe. Aki zálogba vette a birtokot, az úgy tervezi, hogy többé nem adja vissza a földet. => Nekik nemesi rangot is adott a király.
• => A nemesség körében vérfrissítés történt, pl. a Rákócziak is így törtek fel. Rákóczi Lajos és Rákóczi Zsigmond alapozták meg a család befolyását a fogolykereskedelemmel. A Thökölyek is ilyen alacsony sorból indultak, marhahajtók (hajdúk) voltak.
• Hadügyi forradalom
• Nem számban, hanem minőségben akarták felülmúlni a törököket, ezért a drága, minőségi fegyverekre és pl. ágyúkra helyezték a hangsúlyt.
• A törököknek a janicsárokon kívül nem igazán volt modern fegyverzetű alakulatuk, és gyakran az ő fegyvereik is megbízhatatlanok voltak (mert kilopták belőlük az anyagot). A törökök inkább a túlerőre és nem a minőségre építettek.
• A keresztény tüzérek sokkal képzettebbek voltak. A keresztény tisztek a lövések előtt kiszámították, hova érkezik majd az ágyúgolyó. Ezzel szemben képest a török ágyúsok max. a tapasztalatokra alapoztak, ötletszerűen céloztak, ezért az ágyúkat ide-oda kellett tologatni egy csatában. Egy-egy sikeres találathoz 2-3 napig is próbálkozni kellett a törököknek.
• Cél volt, hogy mindenkit szereljenek fel lőfegyverrel, még a lovasokat is. Velük szemben nem sok esélyük volt a török szpáhiknak, akiknek csak fa fegyvereik, botjaik, lándzsáik, íjaik voltak.
• Muskétásokat kiképezték, hogy parancsra az egész sor egyszerre tüzeljen, több arcvonalat hoztak létre. Amikor az első sor lőtt, a hátsó sorba újratöltött, majd előrelépett és tüzelt. Így is sok lövésre van szükség, mert nagyon pontatlanok voltak a fegyverek. Főleg lovasokra lőttek, mert a lovak gyakran megbokrosodtak, így ott sokkal könnyebben megbomlott a rend,
• Felismerték a katonai vezetők, hogy a gyalogságot kell megerősíteni.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
