Kevés turista ismeri, barátságos és békés munkahely, nem sokszor zaklatják őket a látogatók, úgyhogy nagyon örültek nekünk, még csodánkra is jártak, mert külföldiek aztán végképp nem szoktak betérni, úgy látszik. A pénztáros a lelkemre kötötte, hogy szerezzek igazolást arról, hogy töri szakos vagyok, mert azzal ingyenesen lehet megnézni az összes önkormányzati múzeumot, de így is ingyenes jegyet adott, az igazolás nélkül. Az egyik mesélős kedvű teremőrnő mindent elmesélt majdnem minden szoborról, és kiderült, hogy művtörit tanult persze, úgyhogy hamár nem lett művészettörténész, legalább múzeumpedagógiai ambíciókat dédelget, mint teremőr. Nagyon sok figyelem jutott ránk, mint egyelen látogatókra, ezért nagyon keveset tudtam sunyiban fényképezni, sajnos pont a kedvenc vigyorgó oroszlánfejem kimaradt, de azért íme néhány kedvenc (egy mosolygó etruszk pap és egy kisfiú a Iulius-Claudius nemzetségből):
Eredetileg az antik szobrászat múzeuma volt, egy Barracco nevű műgyűjtő alapította, aki annyira rajongott a szobrászatért, hogy egyenesen a művészetek anyjának kiáltotta ki. Amikor Róma főváros lett, intenzívebben kezdték ásatni és kiállítani a környék leleteit, Barracco is az ásatásokról szerezte be a gyűjteménye nagy részét, de még hozzájött az etruszk és a római szobrokhoz egy csomó ciprusi, klasszikus és hellenisztikus görög, föníciai és mezopotámiai. Ez azért is ment neki ilyen jól, mert jó kapcsolatban volt II. Viktor Emánuellel.
A végén az össes kiállított szobrot meg lehet nézni a virtuális kiállításon is (ezért is jó, hogy kevesen vannak, így lefoglalhattam 1 órára az egyetlen gépet), és az összes adatot is meg lehet keresni, és ismeretterjesztő filmet is lehet nézni a múzeumról meg az alapítójáról.
Maga az épület is nagyon szép, egy barátságos és emberi méretű 16. századi palota, amibe azért költöztették át a gyűjteményt 1948-ban, mert az eredeti neoklasszicista épület a Corso Vittorio Emanuele kiszélesítési munkáinak áldozatárul esett.
http://en.museobarracco.it/
2 megjegyzés:
Ez a bejegyzés nagyon tetszett. És, megmondom őszintén, nem annyira a múzeum és annak anyaga fogott meg (habár az is kétség kívül nagyon érdekes lehetett), de az a kedvesség, hozzáállás és szeretet, ami a múzeum dolgozóitól felétek irányult. Ez akárhogy is, jó érzés. Nem kell különösebben hiúnak lenni, hogy az ember élvezze az ilyesmit. És ez tényleg egy igazán különleges élmény, amiben az embernek csak ritkán van része. Na ennyit az ömlengésről... :) Hogy vagy? Hogy telnek a mindennapjaid? Igazán írhatnál néha a "semmiről"! Arról, hogy "ma nem történt semmi kirívó, nem voltam múzeumban, nem láttam semmi extrát, de egy kellemes átlagos napom volt, amikor ezt és ezt csináltam..." Csak, hogy el tudjuk képzelni, milyenek is a "szürke hétköznapjaid"... :) Remélem, minden rendben, és továbbra is jól érzed magad.
Szia
Szia Peti!
Igazad van, az átlagos jó napokról is kellene írnom, csak most éppen iszonyúan szeretnék otthon lenni, és ugye, aki Rómában van, az ne panaszkodjon. Lehet, hogy most csak azért nem vagyok elég feldobott, mert nem csinálok épp semmit, vagy nem süt a nap, vagy valami hülyeség. Pedig tényleg szeretetreméltóak az emberek, ma este is megyek az egyetemistákkal találkozni. Szóval most épp hazavágyom, ezért kicsit kevésbé érzem jól magam. De majd elmúlik.
Megjegyzés küldése