A modern Európa születése (nov. 3.)

15. század: A rendi monarchia fénykora. Volt. A kiváltságos rétegek intézményeket hoztak létre, hogy részt vehessenek a kormányzásban a király mellett.
A 16-17. században abszolutista monarhiák alakulnak ki, a 18. században megjelenik a felvilágosult abszolutizmus.

Európa 1500-ban:

Az országok széttagoltak, nincs erős kötődés az államhoz, mindenhol fontosabb a helyi autonómia.

Franciaország: csak Párizs és környéke áll teljes mértékben a király uralma alatt, a többi tartomány (vagy vidék) többé-kevésbé maga intézi az ügyeit (a tartományoknak nem volt egységes jogállása, mindegyik egyedi viszonyban állt a koronával) pl. önálló tartományi rendi gyűléseket tartanak (pl. Bretagne), nem adóztak rendszeresen. Rendszeres adót csak Párizs környéke fizetett, ezért azt adókerületekre (generalité; választókerületek) osztották, amhiez megpróbáltak egyre több területet csatolni.

Anglia: Megyék (county): helyi önkormányzatuk volt, de nem voltak igazán függetlenek. Ott volt viszont Wales, Skócia, Írország, amelyek szinte önálló államok voltak.

Spanyolország: egyáltalán nem volt egységes állam, több királyságból állt (Aragónia, Kasztilia), amiknek közös királyuk volt. Viszont minden államban más törvények működtek. Az uralkodók persze itt is központosítani próbáltak, ennek az egyik módszere pl. az új közigazgatási egységek bevezetése volt.

Intézmények:

1. Uralkodó: országonként eltérő jogai voltak (még az öröklésben is!).
A király jogai:
- igazságszolgáltatás feje (nem közvetlenül, de ő nevezhet ki bírákat, és kegyelmet is adhat.)
- főkegyúri jog: papok kinevezésének joga (pl. Franciaországban a Bolognai Konkordátum biztosította, az angol király az egyház feje volt)
- pénzverés, vámok, adók kivetése és elköltése
- törvényhozás, rendi gyűlés összehívása

Természetesen a rendi gyűlések (parlament, országgyűlés stb.) folyton próbálta megszerezni ezeket a jogokat, különösen Angliában (itt is volt a legsikeresebb).

2. A király közeli tisztségek: főudvarmester, pecséttartó, főpohárnok stb. Ezek többnyire egy család birtokában voltak. A korábbi középkorban még nagy hatalmuk volt, de fokozatosan visszaszorultak, később már csak jelképes szerepük volt.

3. Királyi tanács: idővel egyre nagyobb lett, ezért egyre kevésbé működött. Sok uralkodó ezért egy szűkebb (titkos, magas) tanácsot is felállított, ahova csak a legbizalmasabb embereit hívta meg (a kir. tanácsba jog szerint lehetett bekerülni, nem a király hívására)

4. Hivatalnokok: Franciaországban juristák/jegyzőtitkárok, Spanyolországban latrados-ként ismertek. Szakmai feladatokat láttak el a tanács körül, ők fogalmazták meg az okleveleket, rendelkezéseket. Idővel egyre nagyobb lett a hatalmuk.

5. Rendi gyűlés: kiváltságos csoportok (fő- és köznemesség, papok, polgárok) tanácsa, 1 vagy több kamarából állt. Franciaországban csak01560-1614 működik (États Généraux).

Angliában: kétkamarás parlament: felsőház: Lordok háza (főpapok és arisztokraták) és Alsóház (Hosue of Commons, lovagok, megyék és városok küldöttei). A király hívta össze és bármikor fel is oszlathatta. De adót csak a parlament ajánlhatott meg, így csak a király és a parlament együttműködésével lehetett kormányozni.

Spanyolországban: Cortes: minden királyságban eltérően működött, Kasztiliában pl. hamar megszűnt, de Aragóniában egészen nagy hatalma volt. Az újvilági gyarmatok megszerzése után a király nagy vagyonra tett szert, ezért nem szorult rá a Cortesekre (itt si nekik kellett adókat megszavazni), így azok lassan elvesztették jelentőségüket.

Németországban: minden tartományban Tartományi Gyűléseket tartottak, amik sokféle módon működtek. Nagy hatalma volt a Birodalmi Gyűlésnek is (pl. császárválasztás) de ezen csak a fejedelmek vehettek részt.

Államszervezetekről részletesebben:

1. Franciaország:
Minden tartományban külön tartományi gyűlést tartottak, így csekély volt az uralkodó befolyása. Ezért hozták létre később a Kormányzóságokat: eredetileg katonai feladatokat láttak el a határ menti területeken (Németalföld, Burgundia) de a 17. századra már mindenhol bevezették őket. A kormányzó a király saját megbízottja volt, általában az egyik helyi arisztokratát nevezték ki .
Parlamentek: NEM azonos az angol parlamenttel (ha vizsgán ezt mondod, megbuksz! ), Franciaországban helyi szinten pl. városokban működtek legfelső bíróságként. Később politikai jogokat is szereztek: mivel ők ismerték legjobban a törvényeket beleszólhattak a törvényhozásba, megvétózhatták a korábbi törvényekkel ellentmondó javaslatokat (persze a valóságban már azért is megvétóztak törvényeket, mert az nem tetszett nekik). Később a Parlamentek felügyelésére is nevezték ki a király ügyészeket: ők is ismerték a törvénykönyveket, így tanácsot adhattak a királynak a rendeleteihez, és képviselték is az uralkodót a helyi gyűléseken.

2. Anglia:
A helyi közigazgatás fejei a megyei főparancsnokok voltak: általában helyi főurak voltak, hatalmuk a francia kormányzókhoz hasonlított.
A rendeletek betartását a Békebizottságok (tagjai: békebírók) felügyelték. Tagjaik helyi köznemesek voltak, de őket nem a király nevezte ki, hanem a helyi nemesség választotta. Emiatt Angliában nem alakult ki valódi hivatalnoki réteg.

Változások a 16. században:

Az átalakulás okai:

- Állandó háborúk, emiatt erős központi hatalomra volt szükség
- A folyamatos háborúk miatt állandó hadseregeket kellett fenntartani, ehhez rendszeres adóbevételekre volt szükség (a zsoldot fizetni kellett). Ez szükségessé tette az átláthatóbb (vagyis nem rendszertelenül megszavazott) adórendszer bevezetését.

Következmények:

- Nagy bürokratikus rendszerek alakulnak ki sok hivatalnokkal
- Nagyobb udvartartások alakultak ki egyrészt a bürokrácia ellátására, másrészt a királyi hatalom kifejezésére. Ez utóbbiban a királyságok egymással is versengtek.
- Az abszolutizmus megszületése

Abszolutizmus:

Az abszolutista államban a király az emberi törvények felett áll, de az isteni törvények és a természeti törvények (pl. a magántulajdonhoz való jogot természeti törvénynek tartották) őt is kötik. A gyakorlatban viszont nincs, aki számon kérje ezt a királytól, mert az alattvalónak semmilyen joga nincs az ellenállásra (a király Isten kegyelméből uralkodik, így az ellene történő lázadás Isten elleni lázadás ld. Jean Bodin). Szigorúan büntették pl. a felségsértést, ami szinte istenkáromlásnak számított.
Angliában I. Jakab próbál abszolutista módon uralkodni, az elméletet Robert Filmer(A Patriarcha c. könyvben) és Hobbes írták le.

Abszolutizmus kiépítése:

- helyi gyűlések és a rendi országgyűlés megszüntetése
- főnemesség hatalmának visszaszorítása
- új hivatalok, tisztségek bevezetése: Pl. Államtitkárok Franciaországban: az 1550-es évek végén vezették be, először területi alapon, majd feladatok szerint (hadügy, külügy) dolgoztak, 4-en voltak.
- hivatalnoki réteg felemelkedése

Új szereplő: a kegyenc: a király barátai (néha szeretői), aki hatalmát csak az uralkodóval való kapcsolatának köszönheti pl. Buckingham hercege, Lerma hercege Agliában, Olivares hercege Spanyolo.-ban . Franciaországban főminiszteri (a király helyettesei) rangig jutottak (Mazarin, Richelieu bíborosok). XIV. Lajos több minisztert is kinevezett, akik egymással is rivalizáltak, így ő könnyebben irányíthatta őket.

Tanácsok átalakulása: nem jog, csak a király szimpátiája alapján alakultak. A nagytanács megmaradt, de csak jelentéktelen ügyekben döntött, valójában a király személyes tanácsának volt hatalma. Spanyolországban nem volt egy igazi királyi tanács, hanem speciális, szakmai feladatokra bizottságok (Junták) alakultak.

Hivatalnoki réteg: az abszolutista állam döntéseinek végrehajtói. Franciaországban amikor már túl sokat voltak, a király lemondott egyenkénti kinevezésükről. Ezután megvehették a pozícióikat, és azt szabadon örökíthették, így hivatalnok-dinasztiák jöttek létre. Így egy képzett réteg alakult ki, és a király is könnyebben jutott pénzhez, Problémát jelentett viszont, hogy a hivatalnokok gyakran saját érdekeiket helyezték előbbre, virágzott a korrupció, ráadásul a hivatalnokokat leváltani sem lehetett (tehát lényegében visszatértünk oda, ahonnan a 1500-ban indultunk).
Emiatt Richelieu az intendánsokra támaszkodott: őket a király (nevében Richelieu) nevezte ki, és minden tartományba kiküldték őket. Feladatuk a helyi hivatalnokok ellenőrzése volt, nem maradtak sokáig egy helyen, hogy ne tudjanak maguknak hatalmi bázist kialakítani. A 18. századig működtek, és sikeresen visszaszorították a helyi autonómiákat, de emiatt nagyon népszerűtlenné váltak.

Angol abszolutizmus:

Titkos tanácsok: eredetileg a király bizalmi köre, de helyi ügyekben (a spanyol Juntákhoz hasonlóan) is alakultak. Egyéb bizottságok a Stuart-korban:
- Csillagkamara: felségsértési ügyek felderítése volt a feladata
- Egyházi különbíróság: elvben az egyház peres ügyeit intézte, de valójában a puritánok és hasonló irányzatok üldözése volt a célja.
A forradalom és a polgárháború alatt mindkét szervezetet megszüntették.

A király jogköre:
- Parlament összehívása
- Képviselők megválasztása (ez a kettő csak a Tudor-korban működött rendesen, később már konfliktusokat okozott)
- adók felterjesztése (amit a Parlament vagy megszavaz, vagy nem)

A Stuart korban már konfliktusba került az uralkodó és a parlament, emiatt gyakran feloszlatták. A protestáns Angliában nem vált népszerűvé az Isten kegyelméből való uralkodás elmélete.

Zubor Zalán