A Modern Európa születése nov. 10

Intézmények (folytatás):

1. Anglia: A Stuartok abszolutista módon, "isteni jogon" próbálnak uralkodni, de ez nem sikerül. A protestáns angolok ezt nem nézik jó szemmel, ráadásul háborúban is sikertelenek. Emiatt a parlament nem szavaz meg nekik adókat, ezért a király gyakran feloszlatja azt (1611-21, 1629-40 nincs parlament) és nélkülük akarnak kormányozni. Sokan aggódnak a Stuart királyok (és főleg a feleségeik) katolikus kapcsolatai miatt, félnek hogy a céljuk Anglia katolizálása.
Mivel a parlament nélkül nem tudnak adót fizetni, a király monopóliumok (pl. szappanfőzés) eladásával akar pénzt szerezni, de ez sem vezet eredményre, ráadásul a monopóliumokat katolikusoknak adják el. Emiatt a király továbbra is kénytelen összehívni a parlamentet, ami később polgárháborúhoz vezet.

/Franciaországban megoldották, hogy a kiráyl az országgyűlés nélül tudjon kormányozni, ami viszont súlyos következményekkel járt: nem volt állandó hadsereg, nem volt erős hivatalnokréteg (ez később változott), sok helyen szokásjogok alapján törvénykeztek, amin nem lehetett változtatni./

1628: Anglia hadat üzent Spanyolországnak, pénzre volt szükség, ezért össze kellett hívni a parlamentet. Az adókért cserébe a parlament kiharcolta a Jogok Nyilatkozatának elfogadását (parlament adó-megajánlási jogának megerősítése).
1640: hároméves törvény: 3 évente új parlamentet kell összehívni, amit nem lehet bármikor feloszlatni, és magától is összeülhet, nem csak a király hívására.
1689: a dicsőséges forradalom után újra elfogadták a jogok nyilatkozatát. Új rendelkezések:
- a szólás szabadsága a parlamentben
- a parlament beleszólhat a király utódlásába
- a parlamentet rendszeresen össze kell hívni.
A törvények lehetővé tették a király és a parlament együttműködését. Ekkor alakult ki a kér párt: a Whigek és a Toryk. Ez eredetileg vallási megosztottságot jelentett (Whig: protestáns, Tory: katolikus), később a Toryk a király hatalmának bővítéséért küzdöttek még a Whigek a parlament jogaiért.

2. Peremterületek (Oroszország és Kelet-Európa, Skandinávia, Portugália):

Ezek az országok a 17. században rájönnek, hogy el vannak maradva a fejlődésben a nyugathoz képest, ezért az uralkodók erőszakosan próbálják megreformálni az államot.

Fogalmak:
Centralizáció: uniformizálás (pl. közigazgatásban), racionalizálás (a hagyományos szokásjogok lecserélése a hatékonyság kedvéért)
Kodifikáció: terhek (pl. jobbágyi terhek) egységesítése, írásos rögzítése állami szinten
Szekularizáció: az egyház befolyásának csökkentése pl. az oktatás terén, de ide sorolhatjuk a vallási türelmi rendeleteket. Ez az eszmék terén is megfigyelhető: a felvilágosodásban nem Isten, hanem a közjó a legnagyobb érték, és később az uralkodó sem Isten, hanem a nép első szolgája.

Propaganda:
A szó jelentése: mások manipulálása különböző üzenetek, szimbólumok segítségével. Maga a szó csak az 1820-as években jelenik meg. Vizsgálatánál a következő szempontokat kell figyelembe venni: ki hirdeti? ki közvetíti? kinek szól? milyen eszközöket használ?

a politikai propaganda jellemzői:
- általában az aktuális helyzetre reflektál
- régi gondolatokat, sztereotípiákat alkalmaz (pl. ellenségkép teremtésénél)
- jellemzője a hatalmi reprezentáció: hírdeti az uralkodó nagyságát.

Elterjedését segíti az abszolutizmus, a nyomtatás, a postaszolgálatok, a reformáció elterjedése.
Politikai nyilvánosság megjenénése: az állam egyre inkább odafigyel, mit gondol az egyszerű ember. Később erre fórumokat is léterhoz, vitát kezdeményez (korszakunkban még nem!) A hatalom egyre nagyobb hangsúlyt fektet az emberek tájékoztatására és a döntései népszerűsítésére.

Királykultusz (religio regis):
A 17. században a kiráylok tisztelete új jelenség, erősebb, mint a középkorban. Új elem, hogy szinte vallásos tisztelet övezi az uralkodókat, ez a középkorban még eretnekségnek számított. Fontosabb elemei:
- a király Isten kegyelméből uralkodik, ezért nem lehet ellene fellázadni.
- külsőségekben (is) papi jelleget vesz fel: két szín alatt áldoz (Franciaországban), hivatalba lépéskor felkenik, papokat nevezhet ki
- csodás elemeket is tartalmazó legendák terjednek a királyokról, pl. a felkenésre használt szent olajról azt tartják, hogy isteni eredetű és kifogyhatatlan. Angliában és Franciaországban úgy tartják, a király képes kézrátételle görvélykort ("királyi betegség") gyógyítani, ezért évente gyógyító napokat tartanak, amire még külföldről is eljönnek betegek (ld. Gyógyító királyok c. könyv). Emiatt jó kapcsolatuk volt a néppel és legitimációra is használták: a gyógyító képesség bizonyítja, ki a jogos örökös (mert kapcsolatban áll Istennel).
- Elterjednek a szent királyok mítoszai, Franciaországban Szt. Klodvig, Nagy Károly (ő csak a franciák szerint volt szent), IX Szt. Lajos, Angliában Hitvalló Edvárd. Kialakul az ország védőszentjének kultusza, aki korábban a királyi család védőszentje volt (Anglia: Szt. György, Franciao: Szt. Mihály arkangyal)
- a király címere az ország címere lesz, pl. francia liliom (fleur-de-lis), angol oroszlán

Szertartások:
- a király csak a koronázás és a felkenés után mondja el a királyi esküt, pedig korábban ez a koronázás feltétele volt.
- Bevonulás: előképe a római triumphos, Kirsztus bevonulása Jeruzsálembe és a körmenet. A középkorban ilyenkor a város ünnepet rendezett az új királynak, a céhek színdarabokat adtak elő és tanácsokat adtak a kormányzáshoz és a király imegesküdött a város törvényeire(vagyis a király leereszkedett a népéhez). Korszakunkban ez is átalakul: megjelennek antik elemek pl. diadalíveket építenek, de a párbeszéf eltűnik, a polgárok csak nézők lesznek, és az egész egy katonai birtokbavételre hasonlít (a király is teljes fegyverzetben vonul).
- Temetés: a középkor óta királyi nekropoliszokban temetkeznek (Westminster, Szt. Dénes apátság) ezzel is kifejezve a folytonosságot. A késő középkorban megjelenik egy új elem: az uralkiodót zárt koporsóban viszik (mivel ekkorra már hetek/hónapok óta halott) aminek a tetejére egy bábut tesznek. Angliában a bábut nyitott szemmel ábrázolják, végtagjai mozgathatók, és a temetés után élőként kezeli (ott van a halotti toron, majd kiállítják az apátságban). A temetésen a trónörökös is részt vesz, és így kösöntik: "Meghalt a király, éljen a kiráyl!". Ezek mind azt fejezik ki, hogy nincs interregrum. Kondorowitz elmélete: az uralkodónak "két teste van", a közönséges teste meghal, de a királyi teste (amit a bábu is kifejez) maga a kiráylság, így az sose halhat meg.

A propaganda egyéb eszközei:
- nyomtatott sajtó: az első nyomtatott műfaj a röpirat. Eredetileg a népet hivatott értesíteni a fontosabb rendelkezésekről, képekkel is illusztrálták ezért az írástudatlanok is megértették. Vallási célokra is használták ld. Luther.
- A 17. sz-i Németországban és Németalföldön jelent meg az első mai értelemben vett újság, népi kezdeményezésre. Franciaországban az uralkodó adta ki, természetesen tele volt propagandával és a király dicsőítésével. Főleg külföldi hírekkel foglalkozott, hogy ezzel terelje el a figyelmet az otthoni problémákról.
- szűkebb körben megjelent az udvari színház és udvari balett műfaja. XIV. Lajos maga is fellépett (kedvenc szerepe egy darabban a Nap volt, innen is eredhet a Napkirály elnevezés).
- Képzőművészet: fontos szerepet kap az udvari művészet. A királyok művészeti akadémiákat pénzelnek, cserébe felhasználják azokat propaganda célokra. Portrékat és hősi festményeket készíttetnek (pl. Vaelasquez)
- Építészet: királyi paloták (pl. Versailles), közterek átalakítása, amik így alkalmasak lesznek szobrok állítására, felvonulásokra.
- katonai győzelmeket egyházi szertartásokkal ünneplik, körmeneteket tartanak, aminek a végén a pap a királyt dicsőítő szentbeszédet mond.

Népszerű toposzok:
- a király mint kiválasztott, aki szoros kapcsolatban áll Istennel.
- a király mint győztes hadvezér (a sok háború miatt van erre lehetőség)
- a dinasztia folytonosságának kifejezése (ld. fent)
- a Fennség (Majesté) megnevezés csak ekkor jelenik meg
- teljhatalom kifejezése: zárt koronával, ami eredetileg csak a császárnak lehetett.
- a király int istenes fejedelem: feladata a hit védelme és a nép megtérítése

Az uralkodókat gyakran bibliai vagy mitológia szereplőkkel azonosítják:
- VIII. Henriket Mózesként (mint egyházalapító), Dávidként (Krisztus előképe) és Bölcs Salamonként ábrázolják
- Erzsébetet bibliai nőkkel azonosítják: Judit, Eszter, Zsuzsanna, Szűz Mária, vagy antik (isten)nőkkel: Diana, Minerva, Dido
- Franciaországban: a nappal (NEM XIV. Lajos volt az első), Apollóval, Jupiterrel, Herkulessel (a francia herkules a kulturáltság jelképe, aki civilizálja a gallokat), Nagy Sándorral, de Krisztus-képekre is a király arcát festik.

Ellenpropaganda: nem valami mellett, hanem valami/valaki ellen szólnak, általában az aktuális ellenzékre jellemző:
- Luther: röpiratokat ír, amiben a népet vagy egyes uralkodókat szólít meg.
- a francia vallásháborúk alatt minden oldal alkalmazza
- Anglia: a spanyolok és a katolikusok ellen irányul, a forradalom előtt és alatt a király ellen (katolicizmussal vádolva őt)
- Franciaországban Mazarin és rendszere ellen (Mazarinádok)
Az ellenpropagandában nagyobb szerepet kapnak az irodalmi műfajok (szatíra, gúnyvers). Gyakran csak kéziratos formában tudnak terjedni, mert az ellenzék ritkán jut nyomdához.


Zubor Zalán