Magyarország kora-újkori története okt. 19.

• Várak:
o Vékony falak
o Aláaknázhatók, ágyúk könnyen szétrombolták
• 1541 környékén a várak állami tulajdonba kerültek, elkezdődött egy átgondoltabb védelmi vonal kialakítása.
• 1520 környékén nem volt védelmi rendszer, zűrzavar kora volt.
• Hevenyészett, várépítés kora: 1541-1556
o Siklós, Pécs, Székesfehérvár, Tata stb. fontos területek estek ki.
o Magánterületek nem épültek
o Tudatosan, szisztematikusan a régi várakat felkészítették az ágyúharcokra.
o Ekkor jelennek meg az itáliai hadmérnökök Mo-n. Ők terveztek végvárvonalat. Első egy-néhány évet azzal töltötték, hogy bejárták Mo. nyugati részét, hogy pontos térképet készítsenek el, ez alapján vázolták fel, hogy hova kellene a várakat helyezni. =>kettős végvárvonal kell, és nem elég egy-egy vár, hanem tagoltan kell megcsinálni, stratégiai pontokra óriás várak (2000 fős helyőrséggel) kellenek és köré kisebb (2-500 fős) várak láncolata kell.
• Udvari haditanács korszaka: 1556-1566
o Haditanács irányítása alá került a végvárrendszer, a haditanácsot 1556-ban alapították. Hivatalnokok dolgoztak a haditanácsban, itt folyt az irányítás hadi tanácsadók segítségével. Részfeladata volt pl. a törökkel való diplomácia is, ebben katonák nem vettek részt. Követségnek magyarnak kellett lenni, mert a törökök csak a magyarokkal akartak tárgyalni, nem a Habsburgokkal. Persze később németek és olaszok is részt vettek benne, de magyarnak adták ki magukat. Hadianyag ellátást, zsoldkifizetést, élelmezést, szállást stb. külön hivatalok intézték.
o Várépítészet ekkor már a gyakorlatban is folyt. Óolasz várépítészet folyt itt, nem pedig az újolasz.
• Új védelmi korszak:1566-1578:
o A végvárrendszert ekkor tudják befejezni, mert ez egy nyugodt időszak.
o A végvárrendszer felosztása:
 Horvát-Tengermelléki főkapitányság: Bihácsból Károlyvárosba került a központ
 Szlavóniai főkapitányság Varacs központtal
 Kanizsai főkapitányság
 Győri főkapitányság, 1594-98-ban vilajet működik itt
 Bányavidéki főkapitányság. 1589-re Érsekújvár lett a központ
 Felsőmagyarországi főkapitányság, Kassa a központ
• A magyar nemesség küzdött a Habsburgokkal, hogy ne szoruljanak ki a központi irányításból. => de nem nagyon sikerült, a 18. sz-ig nem volt magyar a Haditanácsban.
• Kompromisszumos megoldások születtek a vezetés szempontjából a magyarok és németek között. => több főkapitányságot megkaptak a magyarok. => ez állandó vitákat okozott a magyar és német vezetés között a török ideje alatt.
• Külföldi katonák nagyon képzettek, jól felszereltek, de ők megélhetési katonák és nincs érzelmi kötődésük az országhoz. => saját magát kell épségben tartania a következő „munkához”. => nem mennek el a végsőkig. A magyar katonák igen, de nem csak a hazaszeretet miatt: a saját vagyonukat is védik, hiszen amelyik várban szolgálnak, annak környékén vannak birtokai is.
• Törökök is készítettek egy végvári vonalat: de nekik kevesebb nagy váruk volt. Buda körül hármas várgyűrűt hoztak létre, a Duna vonalának a védelme is nagyon fontos volt, mert a folyón szállították az utánpótlást. Ezért minden haditerv, ami a törökök ellen irányult, az a Duna vonalára irányult. Báthori István dolgoz ki először ilyen tervet. => a hadjárat idejét nem nyárra, hanem kora őszre kell időzíteni, mivel a törökök nem voltak felkészülve a téli hadviselésre.
• A török sereg is soknemzetiégű volt, a török sokkal inkább közvetítő nyelv volt, mint a hódítok igazi nyelve
• A Budai pasa olyan fontos tisztség volt, hogy mindig a szultán egyik lányát kapta feleségül. A pasákat gyakran váltották le, ezért azt a megoldást hozták, hogy a feleség nem változott, a pasa leváltásakor elvált tőle.
• A magyar katonaság nem volt homogén. Magyar végvári katonák többsége horvát volt. Magyar területeken sok délszláv volt.
• Magyar várak mennyisége 120 körül volt.
• Magyar katonák külön jogállást vívtak ki maguknak: katonáskodó nemes. A nemesek a tisztikarban kaptak helyet: 15 éves korban végvárba küldték őket a katonamesterséget tanulni. A kisnemesek az alsóbb tisztikarba kerültek. Végvári katonáknak kialakult egy kollektív nemessége => nem adóztak, nem tartoztak robottal, terményadóval. A kerületi főkapitányságok alá tartoztak. Két hónapra kaptak a katonák kocsma- és mészárszék-tartási jogot => kiegészítő kereseti lehetőség, mert sokszor nem érkezett meg a zsold időben. Igyekeztek valamilyen polgári foglalkozásból is megélni (pl. a vár kovácsa katona is volt egyben) de inkább földszerzésre törekedtek. => a szőlőművelés lett meghatározó a katonák körében. Örző- védő szolgáltatásokkal is foglalkoztak. Ez azonban nem tett jót a várnak, mert ezek a katonák nem voltak ott mindig a várban, és lemaradhattak egy-egy török ostromról.
• Katonák 1606-ban (bécsi béke) vallásszabadságot kaptak: végvári katonákban külön öntudat alakult ki.
• Emberkereskedelem is jövedelmező volt: török foglyokat pénzért adták vissza a törököknek. Békeidőszakban portyákat is indítottak a török foglyokért. Gazdag törököket igyekeztek elfogni, hogy több pénzt kapjanak értük. Sokáig nem tudják eltartania a közkatonák a foglyokat, ezért eladták őket kb. 150 aranyért. Általában a tisztikar vette meg őket, mert óriási haszonnal járt számukra egy török fogoly. => komoly anyagi tökére tettek szert. Ebből államnak adtak kölcsön, ami természetesen nem fizetett vissza soha, hanem inkább birtokot adott cserébe. Aki zálogba vette a birtokot, az úgy tervezi, hogy többé nem adja vissza a földet. => Nekik nemesi rangot is adott a király.
• => A nemesség körében vérfrissítés történt, pl. a Rákócziak is így törtek fel. Rákóczi Lajos és Rákóczi Zsigmond alapozták meg a család befolyását a fogolykereskedelemmel. A Thökölyek is ilyen alacsony sorból indultak, marhahajtók (hajdúk) voltak.
• Hadügyi forradalom
• Nem számban, hanem minőségben akarták felülmúlni a törököket, ezért a drága, minőségi fegyverekre és pl. ágyúkra helyezték a hangsúlyt.
• A törököknek a janicsárokon kívül nem igazán volt modern fegyverzetű alakulatuk, és gyakran az ő fegyvereik is megbízhatatlanok voltak (mert kilopták belőlük az anyagot). A törökök inkább a túlerőre és nem a minőségre építettek.
• A keresztény tüzérek sokkal képzettebbek voltak. A keresztény tisztek a lövések előtt kiszámították, hova érkezik majd az ágyúgolyó. Ezzel szemben képest a török ágyúsok max. a tapasztalatokra alapoztak, ötletszerűen céloztak, ezért az ágyúkat ide-oda kellett tologatni egy csatában. Egy-egy sikeres találathoz 2-3 napig is próbálkozni kellett a törököknek.
• Cél volt, hogy mindenkit szereljenek fel lőfegyverrel, még a lovasokat is. Velük szemben nem sok esélyük volt a török szpáhiknak, akiknek csak fa fegyvereik, botjaik, lándzsáik, íjaik voltak.
• Muskétásokat kiképezték, hogy parancsra az egész sor egyszerre tüzeljen, több arcvonalat hoztak létre. Amikor az első sor lőtt, a hátsó sorba újratöltött, majd előrelépett és tüzelt. Így is sok lövésre van szükség, mert nagyon pontatlanok voltak a fegyverek. Főleg lovasokra lőttek, mert a lovak gyakran megbokrosodtak, így ott sokkal könnyebben megbomlott a rend,
• Felismerték a katonai vezetők, hogy a gyalogságot kell megerősíteni.