Egyetemes abszurditás

Eljött a nap, amikortól beiratkozhatnak a Sapienzára azok a külföldiek, akik október 30-án írták a felvételi tesztet (ami a bölcsész szakokon csak arra szolgál, hogy felmérje az általános műveletlenség szintjét és beossza az embereket a korrepetáló kurzusokra). Természetesen kiderült, hogy még további hetekbe telik, amíg biztos lesz, hogy miből vizsgázom félévkor, mert most a külföldiekkel foglalkozó iroda elküldi a karomnak az eltés leckekönyv-kivonatomat és MAJD eldöntik, hogy hány vizsgámat fogadják el, és beiratkozhatok-e a 2. évfolyamra, vagy első éves leszek. Kétségbeesetten rákérdeztem, hogy mégis mennyi idő alatt, mire a válasz: "ci vuole un po' di tempo", hát köszi... Ehhez kell még egy röpke 14,62 eurós illetékbélyeg (ami korábban nem derült ki sem a tájékoztató könyvből, sem az internetről, és egyik irodában sem mondták). A hivatalnoknő, akihez kerültem, nem volt túl kedves, de miután majdnem sírva fakadtam a bürokrácia további tekervényeinek felfedezésén, sikerült egy kis együttérzést kiváltanom belőle és kijavította az Infostudban az adataimat, amiket én sosem tudtam jól elmenteni. (Azt már a lelkemre kötötték magyar ismerőseim, hogy soha ne adjak eredeti dokumentumot, mert gyakran elvész, úgyhogy fénymásolatok tömegét adtam csak be.) Így már mehettem is egy másik irodába sorba állni, majd kinyomtatni a számlát, amivel befizethettem a tandíj első részletét. Na itt következik az abszurdumok sorozata:
A) a több száz eurós tandíjat csak annál az egyetemi bankfióknál lehet befizetni, amelyiknél nincs kártyaleolvasó, úgyhogy muszáj kivenni több száz euró készpénzt.
B) készpénzt a másik bankfióknál lehet kivenni, ahol az 5 bankautomatából 4 éppen nem működik.
C) Az egyetemmel kapcsolatos pénzügyeket csak az UniCredit banknál lehet intézni. AZ UniCredit automatáinál a készpénzfelvételi limit 250 euró (de ez nem derül ki egyből, mert minden hibára azt mondja a gép, hogy érvénytelen a PIN kód). Vagyis mindenki még egyszer beáll a sorba, mert kénytelen még egyszer pénzt felvenni. Így aztán a sor még annál is kétszer hosszabb, mint amúgy lenne.
D) A befizetésnél sikerült kifognom egy diszkalkuliás banki ügyintézőnőt, aki 6szor megszámolta a bankjegyeket, és így sem sikerült tökéletesen megállapítania a visszajáró összegét. Eddig nem hittem el, hogy létezik diszkalkulia, azt hittem ez csak egy ürügy a matek érettségi alóli felmentésre, de most már hiszek benne, hogy létezik.
Nehéz elképzelni, hogy innen 280 km-re találták fel a bankot! Jó,Toscana egy másik világ.

Summa summarum egész nap nem voltam egyetlen órán sem, csak irodákban és bankfiókokban.