In: Tanulmányok Szakály Ferenc emlékére. Szerk.: Fodor Pál, Pálffy Géza, Tóth István György. MTA TKI Gazdaság-és Társadalomtörténeti Kutatócsoportja, Bp., 2002. pp. 215-227.
A 16. sz.-ban a törökök magyarul érintkeztek Béccsel, de a 17. sz. elején Bécs változtatott: elkezdett németül és latinul levelezni, ezt a törökök nehezen akceptálták. 1615ben Ali budai pasa kéri, h magyarul írjanak.
A diplomáciai nyelvhasználat önmagában nem minősített, de lakmuszpapír volt.
Konstantinápolyban a zstivatoroki béke utáni első állandó bécsi követ 1610-ben foglalta el a posztját, Michael Starzer. A vesztfáliai békéig tartó időszakban még 3 állandü követ volt utána és sokkal több ideiglenes követ. Feladataik:
- Érdekképviselet
- Minden infót megszerezni arról, ami az oszmán bir-ban történik és az infókat rendszerezni
- Részletes, írásos jelentések
Budán is volt állandó megbízottja Bécsnek.
A Habsburg dipl másik pólusa az illegális pol csatornák kiépítése volt. Titkos Levelezők Intézménye: az illegális infószerzés hálózata. Johann Jakob Kurtz von Senftenau szervezte meg, 1623ban alkalmi követ lett a Fényes Portán. Gyanús, h feladata csak egy ünnepélyes szultáni audienciára korlátozódott, mert ehhez nem kellett volna egy ilyen kvalitású diplomata (ő korábban már Fro-ban és Lengyelo.-ban is diplomatáskodott). Kurtz világbirodalomként számolt az Oszmán bir-mal, nem csak egy Mo. bizonyos részeit bitorló szomszédként, ezért azt vallotta, h egy ekkora bir-at nem lehet pusztán 1 helyről megbízhatóan figyelni. A ollandok Töröko.-ban működő konzuli hálózata jó példát mutatott volna, de Bécsnek nem volt pénze egy olyat kiépíteni.
A Habsburgok török diplomáciájának nem volt kontrollforrása, mert egyetlen szövetségesüknek sem volt ott állandó képviselete! Az európai országokban lévő képviselők számíthattak a spanyol-ág képviseleteinek együttműködésére.
A 17. sz. első felében Bécsen kívül kink volt állandó képviselete Isztambulban: Anglia, Fro., Raguzai Közt., Velence, Hollandia, Erdély.
A kontrollforrás problémájára javasolta Kurtz, h legyen titkos dipl is, ami ellenőrzi a hivatalos információk helytállását. Az 1620as ávek derekára működőképes is lett! Geheimb Correspondenz ügynökei Szófiában, Budán, Belgrádban, Jasiban.
A titkos levelezők a beszervezéskor szerződést kötöttek: nagy pénzért kötelezték magukat, h minden lényeges infót titkosírással eljuttatnak Bécsbe + hűséget fogadtak a császárnak.
Nem kalandorok voltak, hanem főleg orvosok, kereskedők. Pl. Grassi, Scogardi orvosok. Sturani, Pellegrini, Vlatchi kereskedők. Persze ezelőtt is voltak kémek, de ez az új titkos levelezés udvari monopólium.
Ostpolitik. Nem egészítette ki megfelelően működő posta és infrastruktúra a zsitvatoroki béke után sem. Ált csak 1-2 futár állt rendelkezésre: kevés…
Szföldi út: Bécs, Pozsony, Győr, Komárom, Buda, Belgrád, Edirne, Knápoly. Hosszú és rossz út: tavasztól őszig 3 hét egy követjelentés eljuttatása, télen 6-8 hét.
Kombinált útvonal: tengeri út Knápoly és Velence között, onnan a velencei futárszolgálat igénybe vétele Bécsig. Ez 2 hetet vett igénybe. Ez viszont nem volt túl biztonságos, a velenceiek indiszkréciója miatt, úh mégis a szföldit használták gyakrabban.
A zsitvatoroki béketárgyalásokon a 2 kiemelt tolmács Cesare Gallo és Andrea Negroni volt. Már ők is sokkal többet tettek a fordításnál. De a Zsitvatorok utáni új rendszerben aztán még fontosabb lett a Hofdolmetscher für orientalische Sprachen.
Vincenzo Bratutti kiválóan tudott törökül, perzsául és krími tatárul is. A raguzai követség tolmácsa lett. (Raguzában komoly hagyománya volt a tolmácsmesterségnek és megbecsülték őket.) De Bécsben akart császári tolmács lenni. De a konkurencia közbelépett: Schmid konstantinápolyi rezidens megmérgezte egy ebédmeghíváson, de rosszul adagolta a mérget, ezért Bratutti túlélte. Elkezdett nyomozni és 1638ban a Hofkriegsrat elé terjesztette az ügyet, aminek a hadbírósága gyakorlatilag nem hozott ítéletet, hanem kompromisszum született: ha lemond B a bosszúról és az ítéletről, alkalmazzák császári tolmácsként.
A Habsburgok diplomatái nem sokkal kevésbé voltak korruptak az oszmán tisztségviselőknél…
Az Ostpolitik új apparátusában csupa olyan embert alkalmaztak, aki személyesen nem volt érintett a törökökkel kapcsolatban, viszont egzisztenciális érdeke volt a status quo megmaradása.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése