Buddhizmus III. 2011.02.28.

Buddha életének másik változata

Rachula volt Buddha egyetlen gyereke, 8 éves korában felvette a szerzetesrendbe (amúgy gyerekeket nem vettek fel).

Asóka egy feliratán 5 szöveget ajánl a szerzeteseknek vallási buzdításul, ebből az egyik a Rachulához írt buzdítás.

A végső lökés, amitől Buddha elfordul a világtól: zenélő-táncoló lányokat látja alvás közben (nyál folyik, ruha lecsúszik, horkolás…), mintha dögtemető lett volna… Jasza nemesi ifjúnak is megvan ugyanez a története, a Buddha legendáriumba onnan ment át. -> „ó, jaj, minden undorító, minden visszataszító!”

A késői kommentátorok össze szokták rakni az egymásnak ellentmondó legendákat és megmagyarázzák, hogy hogyan igaz mindkettő.

A ló észrevette, h Buddha a nagy eltávozásra készül, mert a szokásosnál szorosabb volt a heveder. Az istenek csodás módon kitárják a város lezárt kapuit, h Buddha éjjel ki tudjon osonni a lován.

A női szépség problematikája a mulandóság egyik alesete, ami fájdalmat okoz.

A buddhizmus minden premodern formája szerzetesi vallás volt. Szexuális absztinencia többek között. Ennek feldolgozását szolgálja ez a legenda is a nők kicikizésével. [szóval savanyú a szőlő alapon…] Autentikus buddhista eszköz, h figyelmünk előterébe helyezzük a minket kísértő dolog undorító vonásait.

Itt Buddha szüleIről van szó, eszerint a legenda szerint nem halt meg kiskorában az anyja.

R. F. t. ú. szerint Buddha édesanyja nem, de felesége meghalt a szülésben és ezért is válhatott szerzetessé. A női szépség és a halál számára összekapcsolódó fogalmak lettek.

Sok szerzetes életrajzában előfordul, hogy egy nagyon fontos személy halála után nem tudtak visszailleszkedni a társadalomba.

Gótami: nő, akinek meghalt az egyetlen gyereke kisbaba korában. Elküldték Buddhához, Buddha megértette vele, h a baba meghalt, nem lehet meggyógyítani-> elégették és Gótami szerzetesnek állt.

Ashagósa költő drámát (Szundala Nanda=Szépséges Nanda) írt Buddháról, és életrajzot.

A buddhizmusban nem bűn szakítani a szerzetességgel! Úgy fogják fel, h meggyógyult és vissza bír térni a világba. Mondjuk, kései szerzetesi szabályzatokban benne van, h max 7szer lehet visszatérni a szerzetességbe.

Dharma: tanítás, bevett fordítása: „tan”, megszemélyesítve Jama halálistennel azonosnak tekintik.

Bimaja: szerzetesi élet gyakorlata. „szerzetesi fegyelem” bevett, de rossz fordítás

Szutra: tanítás szavaival kifejezett dolog, „régiek szavai” magyarázatokkal kiegészítve

„a dolgok semmi voltának területe”: minden mulandó, változékony, nincs lényege a dolgoknak. Inszubsztancialitás. A buddhizmus alapvető tradíciója lesz, de Buddhánál még nem ez a megváltó meditáció.

A meditációt először a kereszténységgel kapcsolatban használták, kontemplációt jelentett. Egy tanítás megértésére irányuló „töprengés”. A keleti tradíciókra alkalmazva mást jelent: bármilyenalkalom, amikor a külvilágot kikapcsolva csinálunk valamit. Vannak különböző típusai: pl. teljes kikapcsolás, jóga szutra.

Jóga szutra: a tudatfolyamatok megszüntetése (a belsőké is, nem csak a tapasztalásé)

Mezopotámiai vallástörténet II. 2011.02.24.

Templomok

Egyiptomban nyitott volt a templom, be lehetett látni, a szakralitás kiáradt, a profán tér egy része is szakralizálódott. Mezopotámiában viszont az asylumot el kellett forgatni 90 fokkal, h kivegyék a profán térből, az istenség celláját meg teljesen elzárták a profán tértől.

Egyiptomban nagyon korán elvált a szakrális építészet a profántól. A templomokat kőből építették és a síremlékeket, h megmaradjanak. Mezopotámiában mindenben az agyagtégla volt a döntő alapanyag. Nem vált el annyira a szakrális és a profán építészet.

Ált. jelenség az időtlenség/időn kívüliség hangsúlyozása, ha elpusztul egy templom, ugyanazon a helyen kell újjáépíteni. Pl. Eriduban egy templom 18 építési rétegét tárták fel.

Sulgi himnusza

Sulgi: a III. Uri dinasztia 2. királya. Olvasni fogjuk a himnuszát, amiben leír egy utazást Urból Nppurba és vissza. 1 nap alatt teszi meg (oda-vissza 150 km volt az út). Istenáldozatból istenáldozatba utazik, tehát szakrális a cselekedet és a tér is. Minthogy istennek nyilvánította magát Sulgi, megbírta tenni ezt a távolságot 1 nap alatt és szakralizálta az időt is ezzel.

Építészeti fogalmak

Karámház/hürdenhaus:

• Négyzet alaprajz, középen négyzet alakú udvar, abból nyíltak a különböző helyiségek.
• Dél-Mezopotámiában, tehát Babilóniában terjedt el.
• A III-II. évezred fordulóján gyakran körülvették a palotákat apró hürdenhausok. Iskolapéldája a mári palota a II: évezredben.

Mittelsaalhaus:

• A középső helyiség magasabb a két szélsőnél.

Breitraum:

• A hosszabb oldal közepén van a kapu, azzal szemben az istenszobor.

Langraum

• A rövidebb oldal közepén van a kapu, azzal szemben az istenszobor.

Herdhaus

• „Tűzhelyes ház”
• Ez a legrafináltabb: a hosszabbik oldal egyik végén a kapu, utána belépéskor 90 fokkal el kellett fordulni, h meglássa az ember az istenség szobrát. Szakralizálás.

Építészettörténet

Mudhif: falusi elöljárószerűség.

Az Ubaid-korban már megfigyelhető a rizalitos bejárat.

A IV. évezredben már szentélykörzetek is megjelennek. Bizonyos korszakokra jellemző különböző téglafajták figyelhetők meg.

Riemchen/szíjacskatégla a IV. évezredre jellemző.

III. évezred/Kora-dinasztikus kor: markánsan eltér az Éi és a Di hagyomány. D-en 1,2 v 3 osztatú templomok épültek, spéci templomtípus az ovális falú. Pl. Hafadzsíban és Ubaidban. É-on viszont megaron típusú templomok épültek. Pl. Tell Huera, Tepe Gawra. Szegélyezett oldal: az oltár két oldalán két kis fülke volt. Az ásatásokon sosem ilyen szabályos megaronokat találtak, mert később mindegyikre ráépült egy csomó É-ra jellemző szabálytalan alaprajzú toldalék.

É-on és D-en is jellemző a torony.

A kora dinasztikus kor sajátos téglafajtája a planokonuex.

Kora dinasztikus kor: III. ée. elejétől az Akkád dinasztia trónra lépéséig (Kr. e. 24. sz. közepéig).

Akkád kor: a Kr. e. 24. sz. közepétől a 22. sz. elejéig. Kevés épület maradt fenn ebből a korból. Az egyetlen, ami ezek közül templom lehetett Tell Braqban (Szíriában) került elő. Megtalálták benne Naram-Szín bélyeges tégláját, innen tudják, h ő építtette. Az Akkád dinasztia szakított a planokonuex téglákkal, helyette nagy, négyzet alakú (keskenyoldalú) téglák terjedtek el.

III. Uri dinasztia: Kr. e. 2112-2004. Nagy négyzetalaprajzú templomok két vastag toronnyal. Esnunai Si-Szín templom. Su-szín uralkodó volt, akit istennek nyilvánítottak.

A nagy templomépítéseknek propagandacélja volt.

Óbabiloni kor: a II. ée. első fele.nem alakultak ki új formák, inkább restaurálták és újjáépítették a régi templomokat.

Kassú kor: a II. ée. második fele. A kassú uralkodók szándékosan régi típusú templomokat építtettek. Mégis megjelentek újítások Ez az egyetlen kor Mez. történetében, amikor a templomok egyenes ívűek voltak. Megjelent a saroktorony. Domborműves téglák. Pl. Urukban Karaindas kassú király templom (ő építtette, nem az ő tiszteletére épült).

Az I. évezredben markánsan elkülönül Asszíria és Babilónia építészete.

Közép-asszír kor: az istenszobor lépcsős pódiumra került. A teológiában és a művészetben is megnőtt a távolság isten és ember között. Isten és uralkodó többé nem látható egymással szemben. Később visszatérünk erre. Ikertemplom megjelenése. Pl. Assur városában Anu-Adad ikertemplom: az égisten és a viharisten temploma összekötve. A profán építészetben újítanak, a szakrálisban ragaszkodnak a hagyományokhoz.

Mezopotámiában nagyon ritka volt a tüzelőanyag-> ha nagy mennyiségű égetett téglát találnak vhol, akkor tudják, h az egy gazdag kor volt.

Az égetetlen agyagtégla beszívja a vizet, ezért az ebből épült alapzatok nem túl maradandók. Megoldás a közép-asszír korban a profán épületek kőalapzata.

Új-babiloni kor: eltűnik a templomok egyenes tengelye. Megjelenik a domborműves mázas tégle, pl. az Istár-kapu tele van vele.

A II. ée.-től kezdve a palotáknak is lett szakrális része. [~házikápolna]

II. Sarrukin új fővárosa: Dúr-Sarrukin. Itt volt egy Nabú-templom.

Zikkuratu

Akkád szó, sumer neve: U-nir.

A III. ée.-ben jelent meg. Feltehetően a megemelt pódiumok adták az ötletet. Első példányai annyira lepusztultak, h nem tudunk róluk semmit.

Ur-namma(A III. Uri dinasztia első királya) zikkuratuja nagyon híres, jó állapotban maradt fenn, mert sok égetett téglát használtak hozzá. Három lépcső vezet a tetejéhez. Mindig a templom mellett helyezkedett el, a Szentélykörzetben.

D-en sokáig megmaradt, h a templom mellett van a zikkuratu. É-on változatos volt a helyzet.

Lehet, h különböző színűre voltak festve a szintek.

Babilonban fennmaradt egy tábla, ami adatokat tartalmaz a Marduk-zikkuraturól, innen tudjuk, h volt egy épületecske a tetején. Régen azt hitték, h a szent nász helyszíne volt, de ma már tudjuk, h annak a városon kívül kellett történnie.

Ma is bizonytalan a zikkuratu funkciója.

A mezopotámiai építészetben jelentése volt a színeknek. A különböző égi szférákat is különböző színűnek képzelték el.

Templomkörzet

Fallal körülvett, több templom áll egymás mellett és idetartozott a zikkuratu is. Világi épületek (raktár, személyzet szállása) csak ritkán.

Giparu: 1. kolostor; 2. szent templomkörzet; 3. spéci papnők lakhelye.

Egy templomon belül több istent is tiszteltek. Mindig egy adott istennek volt szentelve, de minden istennek megvolt a maga személyzete az istenek között, ezért azoknak is kellett építeni cellákat.

Templomépítés

1. Kedvező előjel nélkül nem lehet belefogni semmilyen építkezésbe, mert a világ teremtésének aktusát ismétli meg.
2. Áldozat bemutatása. Pl. Gudea lagasi király (22. sz. 2. fele) hangsúlyozza, h tiszta, meghágatlan kecskét áldoz az isteneknek.
3. Meg kell tisztítani a helyet, ahova építeni akarjuk a templomot. Akkor is, ha restauráljuk. Egyik mód: felégetés, másik: rituális tisztítás.
4. Alapítási áldozat. Egy gödörben elhelyeznek értékes tárgyakat (pl. Urukban a IV. ée.-ben leopárdok és oroszlánok első végtagjait helyezték el aszfalttal leöntve): fémeket (akkor minden fém értékes volt).
5. Építőanyag elkészítése. Az első tégla elkészítése rituális aktus. Ezt is a Gudea himnuszból tudjuk. A téglára rányomják az uralkodó bélyegre (még szerencse, mert így jól lehet datálni a templomokat). Szaddam Husszein is rányomatta a nevét egy csomó téglára, amikor újjáépíttette Babilont.
6. Templom felszentelése, bevezetik az istenszobrokat a lakhelyükre.

Mire jó egy templom Mezopotámiában?

Isten háza. Sokáig nem különült el a szakrális építészet a profántól. Sem a sumer, sem az akkád nyelvben nincs a templomnak megfelelője! ’E’ jellel jelölték sumerül.

Akkádul bítu házat és templomot is jelent.

A sumerban 2 nyelvtani nem van: szociálisan szerveződő és nem szerveződő lények. 1 kivétel: a templom, mivel az isten lakhelye, gyakran az 1. kategória ragjait kapja.

Funkciók:

• Kapcsolattartás helye-> ima, áldozatbemutatás,
• Gazdasági központ-> földjei, csatornái voltak, műhelyei: spéci, amiben az istenszobrok és kellékeik készültek; hétköznapi műhelyek. Redisztributív rendszer: 2 szervező eleme volt: a palota és a templom. Együtt sem fedték le a gazdaság egészét, vannak adatok a magántulajdon létére. A templomnak megbízott kereskedői is voltak, akik külföldre jártak. (Nem oikoszról van szó, az önellát.)
• Identitásképző. Más volt a mezopotámiai én-tudat, mint a miénk. Mezopotámia, mióta csak ilyenről beszélhetünk, 2nyelvű-> a nyelvnek nem volt elválasztó és identitásképző szerepe. A városok álltak szemben a nomádokkal, ill. a városok egymással. Minden városnak volt egy kiemelt saját istene.

Mezopotámiában nem terem meg olyan fa, ami alkalmas lenne nagy területek átívelésére. Csak kiegészítő anyagnak tudtak cédrusfát használni (ami azért jó, mert szép az erezete és illatos).

Esnunnában találtak összekulcsolt kezű agyagfigurákat, akik folyamatosan imádkoztak a tulajdonosért.

Templomhimnuszok

Fárá, Abú Szálábih: előkerültek táblák templomhimnusszal.

Enheduana himnusza

Sarrukin lányának, Enheduanának, tulajdonítanak egy templomhimnuszt, ami felsorol 42 templomot. Templom megszólítása, magasztalása – ilyen ciklusokból áll.

A mocsár a termékenység és az őskezdet szimbóluma volt. Eridu azért különleges tisztaságú hely, mert a folyó és  a tenger találkozásánál feküdt.

Eridu, Nippur (ENNin főisten városa), Ur (itt volt Enheduana papnő), az utolsó templom szándékosan Niszaba istennő városa. Nagyon fontos a sorrend!

Gudea himnusza

A leghosszabb folyamatos sumer nyelvű szöveg, ami fennmaradt.

Gudea B szobra fontos, mert látható az ölében egy templomalaprajz, amit v ő építetett v ő építtetett újjá.

Istenszobrok

Néha pódiumon áll és lépcső vezet hozzá.

Előtte áldozóasztal.

Etetni-itatni kell. És el kell vinni kocsikázni meg találkozni a többi istennel.

Fontos szentélykörzetek:

Város	Templomkörzet	Isten
Eridu	E-unir	Enki
Uruk	Kulaba	An
	Eana	Inana (szerelem)
Nippur	Ékur	Enlil főistem
	Tummal	Ninlil
Lagas	Eninnu („50 ház”)	Ningirszu
Babilón	Eszagila	Marduk
Babilón	Etemenanki (az a zikkuratu külön neve)
Assur	Ésarra	Assur

Azért az i. e. terminust használjuk és nem a Kr. e.-t, mert az ókortudományban gyakran csak Európa területére használják a Kr. e.-t

Istenérvek II. 2011.02.23.

A görögök nem ismerték a semmiből teremtés fogalmát.

Az iszlám kihívás a keresztény Európának. Pl. Arisztotelész szövegeit hamarabb ismerték muszlim, mint keresztény területeken. Európában is Ibn Rusd-ot nevezték „a Kommentátornak” (mármint Arisztotelész Kommentátora).

Nagy Károly-> Karoling reneszánsz.

Kordobai kalifátus-> mindenki törekszik észérvekkel megtartani a saját vallásán a híveket-> kialakult a 3 monoteista vallás közös teológiai vitakerete.

Természeti teológia/természetes teológia/theologia naturalis”:

• A természetes itt a kinyilatkoztatott ellentéte
• Aquinói Tamás a legnagyobb képviselője
• Egy bizonyos pontig eljuthat a természetes ész, de azon túl a hitre és  kinyilatkoztatásra kell támaszkodnia.
• Azt felfoghatja a természetes ész, hogy vannak bizonyos erkölcsi normák, de azt a teológiai tényt már nem, h effektíve bűnösök vagyunk. Azt is felfoghatja magától, h 1 Isten van, de azt már nem, h Ő 3 személy. Maimonidész: azt érti a természetes ész, h Isten van, de azt a 613 micvát már nem szopjuk ki a kisujjunkból, amit be kell tartania egy zsidónak. Fel is jelentették az ellenrabbik a keresztény Inkvizíciónak.
• A kereszténységben, a zsidóságban és az iszlámban is elterjedt.

Az iszlám a saját eretnekeivel sokkal türelmesebb volt mint a kereszténység és a zsidóság.

A zsidóságban és az iszlámban sincs akkora jelentősége hittételeknek, mint a keresztény dogmáknak.

A természeti teológia a racionális metafizika és a teológia mezsgyéjén volt.

Kitérő a racionális metafizikára:

• Mi a tapasztalatot látjuk a valóságos világ megismerésének elsődleges módjának. A természettudományos modell alapján értelmezzük a valóságot. Az ókori és a középkori emberek szerint viszont az absztrakt gondolkodás volt a megismerés elsődleges eszköze, mert a tapasztalásban tévedhetünk, az absztrakt gondolkodásban nem. Az a priori készségek általi megismerésben hittek. Gondolkodási csalódás nem létezik, érzéki csalódás igen.
• Pl. a középkoriaknak kognitív disszonanciát okozott, h 4 elem van és abból csak 3ban élek állatok, tehát rájöttek, h a tűzben is él állat: a szalamandra.
• Rac. Metafiz.: tisztán absztrakt gondolkodási struktúra, tapasztalattal nem igazolható dolgokat megvilágít. Spekulatív módon eljuthatunk végső alapelvekhez. Ezt Arisztotelész első filozófiának nevezi, ami philosophia prima néven terjedt el.
• Isten nem ismerhető meg a hétköznapi tapasztalattal, ezért egy természeti teológus szükségképpen racionális metafizikával dolgozik.
• Arisztotelész: a metafizika az a tudomány, amely a létezővel, mint létezővel foglalkozik. Abban a vonatkozásban foglalkozik a dolgokkal, amennyiben léteznek.
• Aquinói Szt. Tamásnak, Spinozának, Leibniznek is van metafizikai rendszere. Valamilyen értelemben a marxizmusnak is van. Engels: a valóságban a mozgó anyag létezik, ami a dialektika törvényei szerint mozog és hoz létre dolgokat. Ő ezt nem nevezte metafizikának, de annak tekinthető, mert természettudományosan nem bizonyítható spekulatív rendszer.

A természeti teológia rendszerei egyben a racionális metafizika rendszerei is. A természeti teológia lehanyatlása összefüggött a racionális metafizika hanyatlásával.

1870 I. vatikáni zsinat dogmája: Isten létezése a természetes ész fényében meglátható. Erre egy időben fel is kellett erre esküdniük a papoknak, ez volt az „antimodernista eskü”. Ma mégsem divat az istenbizonyítás a katolikus egyházban sem. De pl. Richard Swinburne filozófus (valaha anglikán lelkész) ma is műveli a természeti teológiát racionális érvekkel.

Intelligent Design (?) mozgalom: antievolucionista, modernizált kreacinosta, vallásos természettudósok művelik, de nem szakfilozófusok.

A tapasztalati természettudomány vegyes rendszer, nem absztrakt rendszer, mint a matematika, de nem is tapasztalati rendszer. Induktív-deduktív rendszer.

Descartes óta a szubjektum és az objektum viszonya az ismeretelméleti kérdés felé tolódott az újkori filozófiában. Van, ami bizonyos: az én tudatom tartalma. „Cogito, ergo sum.” Az egyik megközelítés: angol empirizmus: a tapasztalat világosít fel arról, h milyen a valóság. Racionalisták (fr.): az elménkben lévő tartalmak alapján ismerjük meg a világot.

Karteziánus paradigma:

Leibniz: minden igaz kijelentés analitikus kijelentés.

A józan ész ragaszkodik ahhoz, h nem csak látszat a tér és az idő, nincs kontingencia (esetlegesség) a világban. Ha elüt egy autó, az nem azért van, mert a tudatomban ez történt.

Hume: én nincs, mert sosem tapasztaljuk, nincs szubsztancia sem, mert nem tapasztaljuk, mindig csak az érzékelt jelenségeket, azt sosem, ami mögöttük van. Hume szerint okság sincs, mert csak egymásutániságot tapasztalunk, nem okságot. Csak ha X dolog mindig Y dolog után lesz, akkor okságra következtetnek. Önkényes feltételezés, h ha X dolgot mindig Y dolog követ, akkor X     Y oka. Ezt egyszerűen megszoktuk, azért hiszünk benne. [Seignobos! Az okság bálványa a történészeknél! Nem tudjuk, h ugyanazok a tényezők mindig ugyanahhoz az eseményhez vezetnének-e, tehát nincs értelme a történelmi események okát keresni.]

Kant: az absztrakt fogalmak a mi elménkben vannak, annak a kategóriái. Az absztrakt tudásunk egyetemes és szükségszerű érvénnyel bír. A természettudományos tudásunk meghatározható, de a metafizikai tudásunk nem, mert tapasztalaton túli a tárgya. A metafizikai kérdések számunkra eldönthetetlenek. Ezt nagyjából egységesen elfogadja azóta a NYi filozófia. Már nem gondoljuk, h fogalmakkal le tudjuk írni a valóságot.

è    lehanyatlott a racionális metafizika.

Áttérés a filozófiai istenfogalomra

A filozófusok istene:

• Isten egy szellem: akarata van és van egyfajta öntudata is
• Nincs teste-> fizikai kényszer nélkül megnyilvánulhat a tér bármely pontján V térfeletti
• Isten egy mindenhol jelenlévő szellem.
• Örökkévaló, tehát az idő minden pontján is jelen van. Itt jönnek a zűrök, mert Ágostontól kezdve a filozófusok és a teológusok egy része is azt mondta, h Isten örök jelenben él, nem tart a múltból a jelen felé, hanem időben való együttes jelenléte a múltnak, a jelennek és a jövőnek, hiszen Isten előre látja az emberek cselekedetei, de nem határozza el azokat (ezt persze a kálvinista teológusok nem fogadják el). A 20. sz.-ban ezt az örök jelenben létezést inkoherensnek érezték egy csomóan, pl. Swinburne.
• Mindenható. Bizonyos korlátai azért vannak. Abszolút mindenhatósága nem nyilvánul meg a teremtett világban, hanem egy rendezett hatalma. Potestas Dei ordinata működik a Teremtés óta. Potestas Dei absoluta működött a Teremtés előtt valamint a teremtett világban a csodás eseményekben. Isten mindenhatósága sok filozófus szerint alá van rendelve a világ logikai törvényeinek. [De azokat nem ő határozta meg?] [ez olyan mint egy abszolút monarcha] Ami logikailag lehetetlen, azt Isten sem teheti igazzá, nem tud kört négyszögesíteni. Ez az argument from evil kapcsán nagyon fontos lesz, mert vannak jó dolgok, amik logikailag nem történhetek meg bizonyos rossz dolgok nélkül.
• Nyitott kérdés, h Isten ismeri-e a jövőt, mert sokak szerint a jövőt logikailag lehetetlen ismerni.
• Jóságos? Gondviselés stb. De a filozófiában nem csak a morális jóság létezik, hanem a jóság létteljesség értelme. Summum bonum. Tamás szerint minden létező valamennyire jó is. Tehát Isten, mint a legfőbb létező, a legfőbb jó is egyben. A rossz csak annyiban rossz, h hátráltatja a nagyobb jót. Pl. aki paráználkodik, az vmi jóra vágyik, csak azért bűn ez, mert akadályozza az üdvözülését. Istenben minden pozitívum egymástól megkülönböztethetetlenül van jelen. Csak a korlátozott emberi tudatunk kénytelen szétboncolni ezt az egységes végtelen jót. Swinburne azt, h Isten jó, úgy értelmezi, h ő tudja, h mi a jó és mindig azt teszi, tehát tisztán morálisan. Analogia entis: a lét analógiája van a teremtmények és Isten között. Annyiban hasonlítunk rá, h valamilyen mértékben létezünk. Benne minden tulajdonság végtelenül felfokozva van jelen.
• A világ Kormányzója, ő „tartja létben”.

A 18. sz.-ban mindenkit deistának hívtak, aki hitt Istenben, de a Kinyilatkoztatásban nem, nem úgy értették, mint mi ma.

Teizmus:

• Deizmus: Isten a világnak csak Teremtője, de nem Kormányzója.
• Panteizmus: Isten a világ princípiumával azonos. A világban lévő szellemi valóság Isten.      

Pury-Römer: A pentateuchos kutatás rövid története

Albert de Pury és Thomas Römer: A pentateuchos kutatás rövid története. Budapesti Református Teológiai Akadémia, Bp., 1994.

Miért írják kis betűvel a PT-t a címben? Na mindegy…

Pury genfi, Römer lausanne-i teológus tanár. 1989-ben jelent meg először.

Bevezetés: A kutatás jelen állása

Megszűnt a konszenzus, amit még a 70es évek diákjai tanulhattak.

• A források datálása nem elfogadható a régi konszenzus szerint, pl. a J nem tehető Salamon korára
• A forráselméletben sem értenek egyet az exegéták.
• Némely kutatók egyenesen elvetik a forrásokban/dokumentumokban gondolkozást és a PT végső redakciójának eredményét próbálják figyelembe venni.
• Viszonylag elfogadott, h a PT keletkezését Izr. történetének egy kései stádiumára kell tenni.

A PT-kritika első kérdése: a szerzőség

Maga az Ószöv csak a Szövetség könyvét, a kultikus Dekalógust (2Móz 34,27),és a Dt nagy történeti és tvhozói elbeszélését tulajdonítja Mózesnek! Az egész Tóra mózesi szerzősége posztbiblikus, viszont a 18. sz.ig tartotta magát. Josephus Flavius és Philón szerint annyira ihletett volt Müzes, h a saját halálát is meg tudta írni, a Talmus szerint viszont a Tóra utolsó 8 versét Józsué írhatta.

Ibn Ezra szerint post-mosaica még az 1Móz 12,6; 13,7 is: „Akkor még a kánaániak… is ott laktak azon a földön.” 5Móz1,1-ben Kánaán a Jordánon túli ország, pedig Mózesnek a Jordánon túl kellett lennie! 5Móz 3,14 „mindeme napig” formula.

Karlstadt (1486-1541) prot telógus: „Mosen non fuisse scriptorem quinque librorum.”

Andreas Masius kat jogász szerint Ezdrás és társaiálították össze a PT-t kül dokumentumokból.

Thomas Hobbes deista kérdpjelezett meg először minden kapcsolatot Mózessel, az egész PT később született. Richard Simon szerint sem lehetett Mózes vmennyi neki tulajdonított kv szerzője. Simont tartják a hagyománytörténeti módszer előfutárának, posztulált egy Mózestől Ezdrásig húzódó tradíció láncot.

Spinoza: Ezdrás a PT egybeszerkesztője, amúgy a PT szerves egységet képez a történeti könyvekkel. A redakció nem lehet korábbi Júda királyság végénél.

è    1Móz-2Kir redaktora Ezdrás

Jean Le Clerc: nem lehetett Ezdrás a szerző, mert a szamaritánus Tóra gyakorlatilag egybeesik a zsidóval, és már a Kr. e. 8. sz.ban megtörtént a szakításuk. A PT szerzője inkább a 2Kir 17,28ban említett pap lehet, akit azért hívtak vissza Babilóniából, h JHWH félelmére tanítsa a régi izraeli kirság lakosait.

De Wette: Mózes csak egy mítikus alak, egy gyűjtőnév a források sokaságára.

G. von Rad és a wellhauseni rendszer lezárulása

Rad és Martin Noth voltak a 70es évek után megrendült konszenzus kialakítói.

A Hexateuchost műfajként kell értelmezni, magja megmaradt az 5Móz 26,5b-9; 6,20-24 és Józs 24,2b-13 „történeti credoiban”, ezek közül az elsőt elnevezte „kis történeti credonak”. Kpjában az egyiptomi szabadítás és az országbírás ajándéka áll.  Az ősatyák előtörténete csak az „arámi ős” (Jákob) említésében maradt meg, a őstörténet és a Sínai Tv teljesen hiányzik.

E credók a Hetek ünnepének kultuszában gyökereznek + a kirság előtti korban a sikhemi szövetségkötés ünnepében, amit von Rad az izr amfiktiónia (törzsszövetség) megünneplésének tart. A Jahvista a Hexateuchos elbeszélését a sátoros ünnep liturgiájában gyökerező credokból és a Sínai tradícióból kiindulva szerkesztette meg.

Von Rad szerint a Jahvista egy felvilágosult kor szemtanúja, a „salamoni felvilágosodás” kifejezést javasolta. Teológiai intencionalitást is tulajdonított neki, ami kifejezésre jut az elbeszélői blokkok egymás mellé rendelésében.

Von Rad az E és a P forrást hanyatlásnak látja a J-hoz képest.

A wellhauseni konszenzus megkérdőjelezése és az új kritika

Felismerték a Dtr forrás jelentőségét.

A mai PT-kutatás főbb kérdéseinek rövid áttekintése

Történelem és Törvény

A zsidó hagyományágai: LXX, Qumrán, Philón, Josephus, az Újszöv., rabbinikus ird. Mindegyik egyetért abban, h a Tóra mindenekelőtt Izr tv-e.

De a Tóra fele elbeszélés, és csak a fele jogi szöveg-> kérdés: ?Történelem v Törvény volt előbb a Tóra?

A Dtr-mal kapcsolatban már megállapították, h a gyakori elbeszélő jellegű felszólítások egy homiletikai redakció eredményei. -> lehet, h ez kiterjeszthető a PT egészére? Emellett kardoskodik B. J. Diebner, aki azt mondja, h vegyük komolyan a zsidó Tórát.

Diebner értelmezésében a PT elbeszélő része magyarázó és homiletikai keret a תרה körül. A Genezis szövegének nagy része is csupán a fogság utáni zsidóság Tórájának midrása. A Tóra-kegyesség (Thorafrömmigkeit) adja meg a kulcsot a PT szerkezetének magyarázatához. 

A végső redakció kérdése

Donner szerint a redakció kompiláció volt.

?P önálló mű volt eredetileg v pusztán egy redakcionális réteg? Biztos, h ismert és újrainterpretált korábbi szövegeket is.

A PT keletkezésének problémája

Volt-e a forrásoknak átfogó történelmi v irodalmi terve?

A legvilágosabb törés a pátriárkák történetei és az egyiptomi szabadulás között húzódik. Az Exodustól viszont már nagyon jól össze vannak fűzve a történetek.

Lehet, h a pátriárkák története önálló eredettörténete Izr népének megszületésére és konkurál a Kivonulás eredettörténetével. A József-történet összekötő kapocs a 2 között.

Buddhizmus II. 2011.02.21.

Upanisa lélekvándorlás modellje: az esővel leesünk, a földben mag, ami megeszi a növényt, akként születünk újjá, tehát teljesen véletlenszerű.

Dzsina: Buddha kortársa, az akkor már nagyon régi dzsaina vallás reformátora. Ma is él a dzsaina ugyanott. Következmény etika jellemzi. Tehát ha akaratlanul taposunk el egy szarvasbogarat, akkor is negatív karmát szereztünk magunknak. A dzsaina szerint tárgyként is újjászülethetünk.

Buddha viszont szándéketikát hirdet. Egyike a jelentős újításainak.

Miért vonzó a lélekvándorlás?

• Kezeli a végső megsemmisüléstől való félelmet
• Az öröklét elviselhetetlen az emberi gondolkodás számára. Örök unalomhoz vezet.
• Ha igazságtalannak érezzük, hogy gonosz emberek álunk jobban élnek, mondhatjuk, h az előző életében jó volt, azért él jó körülmények között, de mivel most gonosz, majd a következő életben jól megszívja.
• A világban meglévő rossz problémája, ami jelen van minden vallásban. Ehhez is segít viszonyulni a Karma törvény, jóváhagyja a társadalmi osztálykülönbségeket (mint minden tartósan egy államban fennálló vallás) és elviselhetővé teszi az olyan igazságtalanságokat, mint pl. hogy gyerekek fél lábbal születnek…

Az egyetlen nehézség ezzel kapcsolatban egy európainak: nehéz elhinni, mert nem születünk bele.

A legtöbb ind hagyomány elítéli az öngyilkosságot, de a dzsaina egy hosszú szent élet esetében méltó lezárásnak tartja.

Na de, ha vkinek a világ már egy unalmas, ellenséges helynek tűnik és az élet végtelen ismétlődése taszító perspektívának, akkor is kell neki adni vmi reményt. -> bóksa

Bóksa: megszabadulás, amikor megszakad az újjászületéseink sorozata. Nagyon odaadó, intenzív vallási tevékenységgel kiérdemelhető, ennek jellegzetes indiai formája az aszkézis. El kell fogyasztani a karmánkat és nem csinálni újat. Ehhez a lehető legnagyobb inaktivitás kell. Az önkínzás meg felgyorsítja a felhalmozott karmák elfogyasztását. A másik szemlélet szerint egy különleges tudás segíthet hozzá, h megszabaduljunk a létforgatagból. EZ akkor segíthet, ha vmiféle tudáshiány tart a létforgatag fogságában.

Kötődés/szenvedély: beleragadunk a világba, mert lefoglal minket, pl. sír a gyerek… ált. reagálnunk kell, arra, ami körülöttünk történik-> halmozódnak a karmák. Megoldás: fel kell számolni minden kapcsolatot a világgal. Akik ezt választják, vándorolnak és vándoraszkéta életmódot folytatnak: ők a szábtuk.

A vándoraszkéta hagyomány az ősi K-indiai kultúrában gyökerezik, akkori elődje a samana, vándorremete. Egymással azért érintkeznek, sőt tanulnak egymástól.

Upá szaka=tisztelő: olyan világi ember, aki arról ismert, h szívesen vendégül lát vándoraszkétákat.

•             Ebben a környezetben tanult Buddha. A shakja törzsből származott, amit nehéz kutatni, mert nem sokkal utána kihalt.

Buddha életrajzok

Mindegyik jóval később keletkezett-> nem tudjuk mennyi igaz belőle. Addig a pontig, amikor elkezdett tanítani, valszeg semmi nem igaz ezekből. J De infót adnak arról, hogy mit gondolnak Buddha életéről 2200 év óta.

Egy irányzat szerint időről időre megjelenik Buddha a világon, nem csak 1x jelent meg. Eszerint egy bizonyos mennyországban (Tuszita) időzik Buddha az utolsó élete óta. A halál és az újjászületés között ugyanis időzünk egy kicsit egy mennyországban.

Dzsátaka (=születési): Buddha születéséről szóló szórakoztató mese.

Az anya álmában fogant. Jövendőmondókkal értelmeztetik az álmot: „A gyermeked v világuralkodó császár lesz, vagy világmegváltó szent.” Az apa az első variációt akarja, ezért távol tartja mindentől, ami a szentség felé fordítaná, minden rossztól megóvja. Probléma, h az anya a szülésre pár nappal meghalt. Erre a király feleségül veszi az anya nővérét, akire eleve bízták a gyerek szoptatását.

Bódhiszatwa: Buddha neve mielőtt megvilágosodott volna, azaz Buddhává vált volna.

Olv.: mese: a 30 éves nős és gyermekes Bódhiszatwa kikocsikázik és meglát egy roskatag aggastyánt, ami kétségbeesik. Zenés-táncos előadást rendel a király Bódhiszatwának. A következő kiruccanásnál egy beteg embert lát meg a herceg. A harmadiknál egy halottat. Negyedszer egy remetével találkozik. És azon a napon a parkban maradt.

Abban a korban urbanizálódott a Gangesz völgye, a városokban óriásira duzzadt a népsűrűség, ami kedvez a trópusi betegségek terjedésének, nagyon leromlott az élet minősége.

Indiában úgy viszonyulnak a történelemhez, mint az irodalomhoz, a mesékhez. A jelentés miatt foglalkoznak vele. Nem érdekes, hogy igaz-e egy történet. Az a lényeg, amit kifejez.

Valszeg egy Lumbini nevű, a nepáli határnál fekvő faluban született, nem királyi szülőktől. Matriarchális és patriarchális kult. közötti átmeneti környezetben. Patrilokális házasság: a feleség költözik a férjhez. Matrilokális: fordítva. Buddha anyja patrilokálisan házasodott, de matrilineáris szokás szerint hazament a szülei falujába szülni. Asóka emlékoszlopot emelt Lumbiniben.

Fennmaradt egy-két adalék magától Buddhától a saját életével kapcsolatban.

Olv.: Buddha nagyobbik (maha) párbeszéde a Szaddzsaka (igazságos, bölcs) dzsainával.  Itt szerepel Buddha anyja, valszeg nem csak nevelőanya.

Nem Buddha találta ki, h hogy néz ki egy buddhista kolostor, hanem átvett egy régebbi tradíciót. A szent ember kopasz volt és ócska rongyokat hordott („megsárgult ruha”). A mai buddhista szerzetesek jó minőségű, csak sáfránysárgára festett ruhát hordanak. A szent ember ritkábbik változata nem kopasz, hanem pont hogy sokkal szőrösebb a „civilizált” embereknél. Így messziről látszik, h szent ember és alamizsnát kell adni neki, és aszexuális, ami elősegíti a kísértésektől való távol maradást.

Buddha élettörténetének B legendás változata következik!

Rózsa Huba: Az Ószövetség keletkezése

Rózsa Huba: Az Ószövetség keletkezése. Bevezetés az Ószövetség könyveinek irodalom- és hagyománytörténetébe. Szent István Társulat, Budapest, 1995. pp. 53-279. 

A Pentateuchus és a Pentateuchus-kritika

I. Berésit: kezdetben -

II. Weélle Smot:  és ezek a nevek

III. Wajjiqra: és hívta

IV. Wajodabbér: és mondta

V. Élle had’barim: ezek a szavak
[akárhogy is nézem a Tanach szövegét, nem minden stimmel: a IV. könyv címe Bámidbár (a pusztában)] - Ági

Az 5 könyvre osztás már a Kr. e. 4. sz.-ban megtörtént, a LXX is követi. Gyakorlati szempont szerint osztották fel, h 5 egyenlő tekercsre bontva tokban elhelyezhessék, de tartalmi is a felosztás.

Gerhard von Rad: Józsué könyve folytatja az elbeszélést, ezért idetartozik-> Hexateuchus.

M. Noth szerint viszont már a Deuteronomium is független, úh csak Tetrateuchus.

Irodalmi összetettsége:

• Az elbeszélés egyenetlensége, akadozásai (pl. a 2. teremtéstörténet, az agyagból embert teremtős ellentmond a 6napos verziónak
• Duplettek (kettős történetek): pl. 2x elebszélik, h Ábr. Elűzi Hágárt (Gen. 16. és 21. fejezet)
• Különböző szöveghagyományok nyoma, ezek mögött kül. hagyományok voltak. Pl. Gen 1,1-2,4a első teremtéstörténet Elohim, utána Gen 2,4b Jahve, Elohim, utána a 4. fejezettől Jahve.
• Anakronizmusok. Pl. a Dt34 leírja Mózes halálát-> nem írhatta ő. Sok minden későbbi pol. Körülményeket tételez fel, pl. az a parancsolat, h ne kívánd meg felebarátod házát, jószágát, stb., letelepedett életmódra utal, nem sivatagban vándorlósra. + a rengeteg „mind a mai napig” típusú kiszólások, pl. DT 3,14; 34,6 stb.

Az egész Tóra mózesi szerzőségéről kifejezetten Josephus Flaviustól értesülünk először a Kr. u. 1. sz.ban. A problémákat Ibn Ezra 12. sz. zsidó tudós is észlelte, de komolyan csak a 17. sz.ban hozták fel Th. Hobbes és Spinoza.

H. B. Witter lelkész (1711): a két kül. istennév alapján lehet szétválasztani a Genezis hagyományait. Jean Astruc XV. Lajos udvari orvosa (1753) hozzátette, h van még egy töredékes forrás is.

A korábbi okmányelmélet/ Sogginnál régi dokumentumhipotézis

J. G. Eichhorn (1781) és K. D. Ilgen (1798).

Jahvista és Elohista főforrások, de van még több mellékforrás is. Források: összefüggő elbeszélésfonalak, amiket a végső redaktor dolgozott egybe.

A töredékelmélet

Nincsenek összefüggő források.  W. M. L. de Wette.

Összefüggés nélküli önálló elbeszélések és jogi szövegek.

A kiegészítő elmélet

A töredékelméletet próbálta kiegészíteni. H. G. A. Ewald (1823), F. Bleek (1836), Fr. Delitsch (1852).

Volt egy Gundschrift, alapirat, ez az Elohista forrás, ezt egészítették ki Jehovista részekkel. De a Jahvista szövegek egysége miatt nehéz elképzelni, h csak kiegészítések. Ewald megoldása: 2 Elohista alapforrás volt, amiket egy Jahvista szerző egybedolgozott és kiegészített.

Az újabb okmányelmélet

H. Hupfeld: 3 eredetileg önálló forrás: 2 Elohista + 1 Jahvista. Az első Elohista alapirat, ezt elnevezte Papi-írásnak.

A Wellhausen-elmélet (1844-1918)

Rájött, h a P pont, h a legújabb forrás.

Sorrend:

J (Kr. e. 9. sz. )

E (Kr. e. 8. sz.)

D (Kr. e. 7. sz.)

P (Kr. e. 5. sz.)

A Tóra forrásait Izr. történetébe helyezte. Kirajzolódik belőlük az izr vallás fejlődése. Nagyon hatott rá Hegel. Izr. vallása természetvallás volt, monoteizmusa fejl. eredménye. Csak a Fogságtól kezdve beszélhetünk valódi törvényről.

Az elbeszélés a lokális felől az egyetemes felé tart, a történelem egyetemes szemlélete a Papi-arásban jelenik meg.

A Pentateuchus törvényeinek vizsgálata

JE pátriárkai elbeszélései: áldozatot bemutatni bárhol lehet. Dt: 1 kultuszhely, ez Wellhausen szerint Józija király vallási reformjával függ össze (2 Kir 23 vidéki szentélyek megszüntetése). A P-re már megtörtént a kultuszcentralizáció, Mózesig vezet vissza, a pusztában is 1 szentély volt: a Szövetség sátra.

JE: áldozat rituális meghatározottság nélkül, köv. szakaszban ritualizálódik. P-ben már aprólékosan szabályozott. Az áldozati lakoma é a hálaáldozat háttérbe szorul, viszont egyre fontosabb az egészen elégő áldozat és annak engesztelő jellege.

JE: ünnepek a földműveléssel függenek össze. D: Izr. múltjának eseményeihez kapcsolódnak az ünnepek. P: elveszítik kapcsolatukat a természettel.

JE: mindenki mutathatott be áldozatot, csak a nagy szentélyeknek voltak papjai. D: helyteleníti a vidéki szentélyeket, de papjaikat, a levitákat papnak tekinti és áldozhatnak Jeruzsálemben. De ez megbukott az ottani papság ellenállásán. Csak a P-ban van forrás főpapokról. Ő a Fogság után kialakult teokrácia feje.

A Fogság után alakult ki a papság számára adott köt. Szolgáltatás.

A Pentateuchus elbeszéléseinek vizsgálata

Wellhausen szerint a Krónikák 1-2, Ezdrás és Nehémiás könyve a Papi-írás hatása alatt áll. Listák, genealógiák.

A Dt-nak nincs elbeszélésanyag a Pentateuchusban.

JE elbeszélései élettel teliek, laza összefüggés.

P: összefüggés, egyetemesség, szempontok szerinti rendezés, reflexió, nincs életszerű részletesség.

Wellhausen hanyatlásnak tekinti Izr. vall. Fejlődését, a Papi-arásban a vallás absztrakttá válik, elveszíti élettel való kapcsolatát. A Tóra kialakulása Izr. vall. Fejlődésének eredménye.

A PT (Pentateuchus) keletkezése a Wellhausen-iskola szerint

J: Júda, 9. sz.

E: Éi királyság, 7. sz. elején. Szamária elfoglalása után (722) ez E okmány Júdába került, a Jahvistával egybedolgozták és létrejött a Jehovista mű. 722 és 622 között volt a redakció.

D: 7. sz. Wellhausen azonosítja a Józija idején a Szentélyben talált törvénnyel (622), szerinte kegyes csalás történt, a papság írta és rejtette el a templomban. Van D1 és D2 réteg is. A Templomban talált tv az alapirat (D1). Később egy redaktor a D-t beledolgozta a JE egységbe-> JED.  Ez 620 és 445 között történt.

A P-t a fogságban élt Ezékiel prófétára vezetik vissza és kül. írások egybedolgozásának tekintik. Legpsibb része a Szentség törvénye (Lev 17-26), ez az alapirata Pg (P grundschriftje).

A P-t 500 és 450 között szerkesztették meg, kihirdetése Ezdrás próféta tevékenységéhez kapcsolódik (458tól).

A PT végső egybedolgozása: Kr. e. 400 k élő papredaktor munkája.

A legújabb okmányelmélet

Formatörténeti iskola: H. Gunkal és von Rad

Gunkel: Schöpfunk und Chaos in Urzeit. 1895

Okmányok helyett hagyományokról kell beszélni. Több önálló, szájhagyományban élő monda írásba foglalása a Genezis.

Von Rad: Das formgeschichtliche Problem des Hexateuchus. 1938. Eszerint 3 történeti krédó van a Hexateuchusban: Dt 26,5-9: „Apám vándorló arám volt, lement Egyiptomba…”; Dt 6,20-24; Józs 24,2b-13. Közös bennük, h hiányzik a Sínai hagyomány. A Sínai hagyományt később illesztették be a pusztai vándorlás, a Kádes hagy. Szövegébe és ezzel ezt kettéválasztották. Ezért ismétlődnek epizódok. A honfogl. üdvtörténeti hagyományát Gilgal szentélyével hozza összefüggésbe és tartalmát a hetek ünnepéből (aratás, Ex 23,16; 34,22; Lev23,17). A Sínai hagyományt viszont a szichemi szentélyből és a szövetség szakrális megújításának ünnepéből, ami a Dt31,10 alapján a sátoros ünneppel függ össze. A Jahvista szerkesztette ezeket egybe, historizálva, emellett kiépítette a pátriárkai hagyományt és az őstörténetet. A kompozíció egyszerre jött létre, nem folyamatos bővülés eredménye. E, D és P későbbi hozzáadása nem változtattak alapvetően a szerkezeten.

Hagyománytörténeti kutatás: M. Noth (1902-68)

Überlieferungsgeschichte des Pentateuch. 1948.

A PT hagy.történetének legtermékenyebb szakasza az ird előtti állapot, a szájhagy állapota. A PT hagy, kialakulásának előfeltétele a 12 törzsből kialakuló Izr. Ez a folyamat a honfoglalással kezdődik. Az állam megjelenésével a történetírás lép a monda helyébe.

A PT első és legalapvetőbb témája a Kivonulás, a von Rad által honfoglalásnak nevezett hagy. is összetett.

A PT-kritika összefoglalása

• Összetett ird. alkotás, szövege évszázadokon át tartó folyamat eredménye
• Kül. eredetű és korú hagyományokat ölel fel
• 4 forrás: JEDT, redaktorok fokozatosan egybeszerkesztették
• A kirság kezdetén kialakult Jehovista mű léte biztosra vehető, a fogságig folyamatosan átdolgozták
• Nagy hagyományegységek: őstört., pátriárkák, szabadulás Egyiptomból, Sínai perikópa, pusztai vándorlás, honfogl.

Hagyományformák a PT-ban

Izr. monoteizmusa a mitologikus világértelmezés ellentéte.

A tört.írás Izr.-ben (is) az államalapításkor kezdődik.

A. Alt: a pátriárkák ősi törzsi vallása, ami róluk kiderül a Bibl.ból, az megfelel annak, amit a Kr. e. II. évezredben Kánaánba bevámdorolt félnomád törzsek vallásáról tudunk.

Etiológia: magyarázatot nyújt egy név, hely, állapot v szokás eredetére.

József története (Gen 37-50) nem tartozik a pátriárkai mondákhoz. József-novella.

Az izraelita jog

A PT elbeszéléseit megszakító törvényszövegek:

• Szövetségek könyve EX20,22-23,19
• Dekalógus Ex20,2-17; Dt5,6-21
• Kultikus dekalógus Ex34,10-26
• Deuteronomiumi törvénygyűjtemény Dt12-26
• Szentség törvénye Lev 17-26
• Papi kultikus rendelkezések: az áldozatokról (Lev1-7), a rituális tisztaságról (Lev11-15)
• Töredékek

A. Alt megkülönböztetett az izraelita jogalkotásban kazuisztikus és apodiktikus tv-eket. Kazuisztikus: feltételes, E/3. Ez a forma általánosan ismert volt a közel-K-en, pl. Hammurabi (Kr. e. 1728-1686) tvkönyve. Kánaáni közvetítéssel vették át a zsidók, olyan tv-eknél alkalmazták, amik a polg. Együttélést rendezik. Kultikus és erk. Tv-eknél sohasem.

Apodiktikus: parancs v tilalom büntetéssel egybekapcsolva v büntetés kijelentése nélkül (ez a dekalógus). Nem részleteznek enyhítő és súlyosbító körülményeket. 3 fajtája van: halálbüntetés, átokmondás, tilalom. A dekalógus pozitív parancsot is tartalmazhat. Az apodiktikus jog izraelita eredetű. Vallási és erkölcsi kérdéseket érint. A halálbüntetést magukkal vonó cselekedetek szakrális vonatkozásúak.

A PT forrásai és hagyományai

A PT szövegének papi feldolgozása

A PT kánoni formája

Kb. egyensúlyban vannak az elbeszélő és a jogi szövegek. Példák:

Szöveghely	Elbeszélés	Jog
Gen 1-11/ Gen 9,4	őstöri	A vér evésének tilalma
Gen 12-50/ Gen 17,10	pátriárkák	A körülmetélés parancsa
Ex1,1-15,21	Kivonulás	Bárány, kovásztalan kenyér
Ex15,21-18,27	Izr. a pusztában
Ex19-Num10,10/Ex20,1-17	Sínai	Dekalogus
Ex20,22-23,33		Szövetség könyve
Ex34,10-26		Szt sátor elkészítéséről
Num10,11-20,13	Izr. a pusztában
Num15		Áldozatokról rendelkezések
Num18		Papok és leviták kötelességei
Num20,14-36,13	K-Jordánia meghódítása
Dt1-32	Mózes búcsúbeszédei Moáb síkságán
Dt12-26		Deuteronomiumi törvények
Dt33-34	Mózed megáldja Izr. népét és meghal

A papdághoz tartozó végső redaktor jele: R.

A PT tartalma

Gen 1-11 őstöri. A hatnapos termetéstört. (Kezdetben teremtette…) A P-hoz tartozik. A 2. termetéstört. a J-hoz tartozik (a semmit ecseteli először).

Gen12-50 pátriárkák. JE. A P genealógiákra szorítkozik nagyjából.

Exodus: JE+P. Itt mennyiségileg is nagy szerepet kap a P. A sínai sztori nagy része a JE-ból ered.

Az egész Leviticus a P része. 1-7. áldozatbemutatás tv-ei. 8-10. mi tiszta és mi tisztátalan. 11-15 hogyan kell tisztává tenni, ami tisztátalan lett. 16 a Szentség tv-e: „Szentek legyetek, mert én, JHWH, a ti Istenetek, szent vagyok”: ez kpi fotosságú.

Numeri: mert a népszámlálással kezdődik. Utána pusztai véndorlás. Népszáml., rendelkezések a levitákról és a tábor rendjéről, az izraeliták vándorlása a pusztában a Sínaitól Kádesig, bevinulás K-Jordániába. Menedékváros: menedéket talál a vérbosszú elöl az, aki nem szádékos emberölést követett el.

Deuteronomium: egyszerre vall és polg tvkönyv. Ird. formája: Mózes beszédeinek gyűjteménye, amelyekben Mózes halála előtt felidézi a Kivonulás, a Sínai Szövetségköté és a pusztai vándorlás eseményeit. És előretekint a honfogl-ra. A kp-i rész, a deuteronomiumi tv, Mózes 2. beszédébe illeszkedik úgy, h dekalogus (10 parancs) és egy prédikáció vezeti be.

Dt 5-11: JHWH kizárólagos tisztelete, Dt 12-26 áldások és átkok, amik a parancsolatok betartóit ill. a tilalmak megszegőit érik.

A Papi-írás

A P egy iskola munkájának eredménye. A mózesi kort az előbbiekhez képest aránytalanul terjedelmesen mutatja be.

A Papi forráshoz tartozó jelentősebb szövegek:

• Teremtéstört.
• Gen5 ősatyák nemzetségtáblája
• Gen6-9 Noé és szövetségkötés
• Gen 10 népek táblája
• Gen11,10-26 Szemiták nemzetségtáblája

Kp-jában a Sínai kinyilatkoztatás.

Az emberiség történelmét 4 periódusra osztja, amelyek megfelelnek a kinyilatkoztatás 1-1 szakaszának. A 4 szövetség: Ádám, Noé, Ábrahám, Sínai.

I.                    A Teremtéstől a vízözönig. Isten neve Elohim az első kettőben.

II.                 A Noéval kötött szövetségtől Ábrahámig

III.               Az Ábrahámmal kötött szövetségtől a Sínaiig. Itt Ábrahámnak El Shaddajként jelenik meg.

IV.              A Sínai kinyilatkoztatástól. Itt már JHWH.

A P a Fogság alatt és után keletkezett. 587 Nabukadnezár elfoglalta Jeruzsálemet. A Fogsággal Izr. vallási és kultikus szövetségre vált. Új szellemi mozgalom a fogságba hurcolt papság körében.

A P feltételezi a deuteronomista mozgalom tevékenységét.

A körülmetélés és a szombat megtartásának elrendelése a P szerint a világtört. 1-1 új szakaszát meghatározó esemény. A P ezeket a JHWH hit alapvető jeleivé avatja.

Bizonyos fogalmak használata a fogság idején működő próféták tevékenységére utal. A P által bemutatott kultikus rend az ószövetségi vallás kései állapotát őrzi. A P keletkezése egy folyamat, de egyik rétege sem születhetett a fogság előtt v Ezdrás palesztinai tevékenysége után. 5. sz. első fele.

A P teológiája

Hiányzik a JE-ból és a deuteronomistából ismert Sínai szöv. teológiája. Kegyelmi szövetség: ha egy nemzedék vétkezik, magát ugyan kizárja belőle, de a következőknek ugyanúgy betartja JHWH, mint régebben.

A Szentség Törvénye Lev 17-26

Heiligkeitsgesetz.

„Szentek legyetek, mert én, JHWH, a ti Istenetek, szent vagyok.”

17 állatok levágása, feláldozása és fogyasztása

18 szexuális élet

19 vall és erk előírások

20 halálbüntetéssel járó vétkek

21 papok szentsége

22 az áldozatok és adományok sztsége

23 az ünnepek

24   1-9 a Szentélyben való szolgálat, 10-23 a káromlás és megtorlás tv-e

25 szombat és jobelév

26 büntetés és jutalom

Többszöri redakció eredménye.

Gyakran Mózes beszédeként fogalmaz-> kapcs a Deuteronomiummal.

A kultikus közösség (’edah) alaptv-e. Kultikus beállítottság. Isten szentségének teológiája: világfelettiség, tökéletesség.

A deuteronomista hagyomány: Dtr

Deuterono,ium, Tetrateuchus (Gen-Num), Józsue, Bírák 1-2 Sámuel, 1-2 Királyok, Jeremiás és már próféták részletei Dtr. Hasonló szóhasználat, stílus, téma, gondolkodásmód.

Teologiukus és tanító jelleg.

„Deutero nomion”= második tv.

Magja a 12-26. fejezetben leírt tvgyűjtemény.

Formailag Mózes utsó napjának elbeszélése, beszédeinek gyűjteménye.

4 szakaszra osztható a Deut., ezek kezdetei:

1,1 „Ezek azok a szavak, amelyeket Mózes egész Izraelnek tartott”

4,44 Ez az a Tóra, amelyet Mózes Izrael fiai elé tárt

28,69 „Ezek annak a szövetségnek szavai, amelyet Mózes kötött Moábon.

33,1 „Ez az az áldás, amellyel Mózes … megáldotta az izraelitákat.”

I.                    rész: felidézi a pusztai vándorlás eseményeit

II.                 rész: az Ígéret földjén letelepedett Izrael életének szabályozása

III.               rész: Józsue beiktatása Mózes utódjának és Mózes éneke

IV.              rész: Mózes áldása

A deuteronomista stílus jellegzetes kifejezései: „JHWH, a te Istened”, „Egyiptom, a szolgaság háza”, „egész szíveddel és lelkeddel”.

Nyelvezete rokon az udvari nyelvhasználattal-> Jeruzsálemben keletkezett, a kir. Udvar jogilag, irodalmilag és teológiailag mértékadó köreiben.

Józija király helyreállította Júda önállóságát Asszurbanipál halála után (Kr. e. 626) és eltávolította az asszír állami kultuszt a jeruzsálemi Templomból. A Királyok könyvében elbezsélt reformintézkedések és a Deut. Előírásai között számos megegyezés van, pl.:

• égitestek kultuszának eltörlése 2Kir23,4 és Dt 12,3
• szakrális prostitúció megszüntetése: 2Kir 23,7 és Dt 32,18
• halottidézők eltávolítása: 2Kir 23,24 és Dt 18,11
• gyermekáldozat megtiltása 2Kir 23,10 és Dt 18,10
• kultuszcentralizáció 2 Kir 23,8 és Dt 12,13
• -> az azonosságokból arra lehet következtetni, h a Templomban talált könyv a Dt volt. Wellhausen szerint csak a kp-i része, a 12-26 tartó tvgyűjtemény.

A Dt kezdetét arra a mozzanatra lehet visszavetni, amikor összekapcsolódott a JHWH kizárólagos tiszteletének és az egyetlen legitim kultuszhelynek a követelménye. A kettő ugyanis független egymástól.

A Dt teológiája

Isten népe teológia: ingyenes kiválasztás: Isten szabad tette, nem a nép kiválósága miatt, hanem csak saját döntése alapján, mert szerette ezt a népet (Dt 7,8) féltékeny és szenvedélyes szeretettel (Dt 6,15).

Az ősibb (Jehovista) elbeszélő mű

Gen, Ex, Num.

A Jehovista redakció Júdában történt a Kr. e. 7. sz.-ban, Manassze uralmának kezdetéhez közelebb (Kr. 696-642).

Az őstöriben nincsenek Elohista szövegek, első nyomaik a pátriárkák történeteiben találhatók, az első nagyobb egység a Gen 20,22. Az Elohista szövegek a Kr. e. 8. sz. első felében születtek, keletkezési helyüknek ált. az Éi kirságot tartják. Fokozottan hangsúlyozzák Isten világfelettiségét és a Jahvistánál fokozottabb az E erkölcsi érzékenysége, pl. kimenti Ábrahám hazugságát Egyiptomban Száraival kapcsolatban, azt mondja, h tényleg a féltestvére volt.

A Jahvista az őstörivel kezdődik (Gen 2,4b) és a honfogl elbeszélésére is kiterjed. Szövegei vannak a Gen, Ex, Num könyvekben. Jeruzsálemben keletkezett az államiság kialakulásával (Kr. e. 10. sz.) kezdődően és legkésőbb a fogság körüli időkben, még Júda pusztulása előtt megszerkesztették. Tehát a Kr. e. 10-7. sz.-ban szerkesztették.

A J teológiája: JHWH, Izr. nemzeti istene egybeesik a világot teremtő Istennel. Az emberiség történelme Izr. üdvtörténetében csúcsosodik ki. Isten üdvösségre teremtette az emberiséget. Az embernek „nagy a gonoszsága a földön és szíve állandóan rosszra irányul (Gen 6,5). De mivel az üdvösségre teremtetett, JHWH nem hagyja el bűneiért.

A Dekalógus és a Szövetség könyve

2 változata található a Bibl. Mai szövegében. Először a Sínai perikópában (Ex 20,1-17), másodszor a Dt-ban (5, 6-21). Jellegzetes tilalmakból álló sorozat, a tilalmakat ne tiltószóval (לא) összekapcsolt igék mondják ki. Pozitív parancsot is tartalmaz. A dekalógus önálló irodalmi egység, végső, 10 parancsból álló szerkezete ősibb sorozatokra megy vissza. Súlyuknak megfelelő sorrendben következnek egymás utána a parancsolatok.

A Szövetség könyvét (Ex 20, 22-23) utólag illesztették be a Sínei perikópába. Kp-ban egy jogszabályokból álló rész van (mispátim: 21,2- 22,16).

20,22 bevezetés

20, 23-26 képtilalom, oltártv

21,1 – 22, 16 mispátim, ezen belül: rabszolgák tv-e, halálbüntetést érdemlő bűntettek, testi épség elleni bűntettek, vall erk rendelkezések, igazságszolgáltatás, ünnepek listája.

A tvkönyv nem ismeri a királyt, a bírákat és a papságot. A kirságot megelőző életmódra utal, de feltételezi a letelepedett életmódot. Magját a Bírák korából eredeztetik.