Upanisa lélekvándorlás modellje: az esővel leesünk, a földben mag, ami megeszi a növényt, akként születünk újjá, tehát teljesen véletlenszerű.
Dzsina: Buddha kortársa, az akkor már nagyon régi dzsaina vallás reformátora. Ma is él a dzsaina ugyanott. Következmény etika jellemzi. Tehát ha akaratlanul taposunk el egy szarvasbogarat, akkor is negatív karmát szereztünk magunknak. A dzsaina szerint tárgyként is újjászülethetünk.
Buddha viszont szándéketikát hirdet. Egyike a jelentős újításainak.
Miért vonzó a lélekvándorlás?
- Kezeli a végső megsemmisüléstől való félelmet
- Az öröklét elviselhetetlen az emberi gondolkodás számára. Örök unalomhoz vezet.
- Ha igazságtalannak érezzük, hogy gonosz emberek álunk jobban élnek, mondhatjuk, h az előző életében jó volt, azért él jó körülmények között, de mivel most gonosz, majd a következő életben jól megszívja.
- A világban meglévő rossz problémája, ami jelen van minden vallásban. Ehhez is segít viszonyulni a Karma törvény, jóváhagyja a társadalmi osztálykülönbségeket (mint minden tartósan egy államban fennálló vallás) és elviselhetővé teszi az olyan igazságtalanságokat, mint pl. hogy gyerekek fél lábbal születnek…
Az egyetlen nehézség ezzel kapcsolatban egy európainak: nehéz elhinni, mert nem születünk bele.
A legtöbb ind hagyomány elítéli az öngyilkosságot, de a dzsaina egy hosszú szent élet esetében méltó lezárásnak tartja.
Na de, ha vkinek a világ már egy unalmas, ellenséges helynek tűnik és az élet végtelen ismétlődése taszító perspektívának, akkor is kell neki adni vmi reményt. -> bóksa
Bóksa: megszabadulás, amikor megszakad az újjászületéseink sorozata. Nagyon odaadó, intenzív vallási tevékenységgel kiérdemelhető, ennek jellegzetes indiai formája az aszkézis. El kell fogyasztani a karmánkat és nem csinálni újat. Ehhez a lehető legnagyobb inaktivitás kell. Az önkínzás meg felgyorsítja a felhalmozott karmák elfogyasztását. A másik szemlélet szerint egy különleges tudás segíthet hozzá, h megszabaduljunk a létforgatagból. EZ akkor segíthet, ha vmiféle tudáshiány tart a létforgatag fogságában.
Kötődés/szenvedély: beleragadunk a világba, mert lefoglal minket, pl. sír a gyerek… ált. reagálnunk kell, arra, ami körülöttünk történik-> halmozódnak a karmák. Megoldás: fel kell számolni minden kapcsolatot a világgal. Akik ezt választják, vándorolnak és vándoraszkéta életmódot folytatnak: ők a szábtuk.
A vándoraszkéta hagyomány az ősi K-indiai kultúrában gyökerezik, akkori elődje a samana, vándorremete. Egymással azért érintkeznek, sőt tanulnak egymástól.
Upá szaka=tisztelő: olyan világi ember, aki arról ismert, h szívesen vendégül lát vándoraszkétákat.
- Ebben a környezetben tanult Buddha. A shakja törzsből származott, amit nehéz kutatni, mert nem sokkal utána kihalt.
Buddha életrajzok
Mindegyik jóval később keletkezett-> nem tudjuk mennyi igaz belőle. Addig a pontig, amikor elkezdett tanítani, valszeg semmi nem igaz ezekből. J De infót adnak arról, hogy mit gondolnak Buddha életéről 2200 év óta.
Egy irányzat szerint időről időre megjelenik Buddha a világon, nem csak 1x jelent meg. Eszerint egy bizonyos mennyországban (Tuszita) időzik Buddha az utolsó élete óta. A halál és az újjászületés között ugyanis időzünk egy kicsit egy mennyországban.
Dzsátaka (=születési): Buddha születéséről szóló szórakoztató mese.
Az anya álmában fogant. Jövendőmondókkal értelmeztetik az álmot: „A gyermeked v világuralkodó császár lesz, vagy világmegváltó szent.” Az apa az első variációt akarja, ezért távol tartja mindentől, ami a szentség felé fordítaná, minden rossztól megóvja. Probléma, h az anya a szülésre pár nappal meghalt. Erre a király feleségül veszi az anya nővérét, akire eleve bízták a gyerek szoptatását.
Bódhiszatwa: Buddha neve mielőtt megvilágosodott volna, azaz Buddhává vált volna.
Olv.: mese: a 30 éves nős és gyermekes Bódhiszatwa kikocsikázik és meglát egy roskatag aggastyánt, ami kétségbeesik. Zenés-táncos előadást rendel a király Bódhiszatwának. A következő kiruccanásnál egy beteg embert lát meg a herceg. A harmadiknál egy halottat. Negyedszer egy remetével találkozik. És azon a napon a parkban maradt.
Abban a korban urbanizálódott a Gangesz völgye, a városokban óriásira duzzadt a népsűrűség, ami kedvez a trópusi betegségek terjedésének, nagyon leromlott az élet minősége.
Indiában úgy viszonyulnak a történelemhez, mint az irodalomhoz, a mesékhez. A jelentés miatt foglalkoznak vele. Nem érdekes, hogy igaz-e egy történet. Az a lényeg, amit kifejez.
Valszeg egy Lumbini nevű, a nepáli határnál fekvő faluban született, nem királyi szülőktől. Matriarchális és patriarchális kult. közötti átmeneti környezetben. Patrilokális házasság: a feleség költözik a férjhez. Matrilokális: fordítva. Buddha anyja patrilokálisan házasodott, de matrilineáris szokás szerint hazament a szülei falujába szülni. Asóka emlékoszlopot emelt Lumbiniben.
Fennmaradt egy-két adalék magától Buddhától a saját életével kapcsolatban.
Olv.: Buddha nagyobbik (maha) párbeszéde a Szaddzsaka (igazságos, bölcs) dzsainával. Itt szerepel Buddha anyja, valszeg nem csak nevelőanya.
Nem Buddha találta ki, h hogy néz ki egy buddhista kolostor, hanem átvett egy régebbi tradíciót. A szent ember kopasz volt és ócska rongyokat hordott („megsárgult ruha”). A mai buddhista szerzetesek jó minőségű, csak sáfránysárgára festett ruhát hordanak. A szent ember ritkábbik változata nem kopasz, hanem pont hogy sokkal szőrösebb a „civilizált” embereknél. Így messziről látszik, h szent ember és alamizsnát kell adni neki, és aszexuális, ami elősegíti a kísértésektől való távol maradást.
Buddha élettörténetének B legendás változata következik!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése