Rózsa Huba: Az Ószövetség keletkezése

Rózsa Huba: Az Ószövetség keletkezése. Bevezetés az Ószövetség könyveinek irodalom- és hagyománytörténetébe. Szent István Társulat, Budapest, 1995. pp. 53-279. 

A Pentateuchus és a Pentateuchus-kritika

I. Berésit: kezdetben -

II. Weélle Smot:  és ezek a nevek

III. Wajjiqra: és hívta

IV. Wajodabbér: és mondta

V. Élle had’barim: ezek a szavak
[akárhogy is nézem a Tanach szövegét, nem minden stimmel: a IV. könyv címe Bámidbár (a pusztában)] - Ági

Az 5 könyvre osztás már a Kr. e. 4. sz.-ban megtörtént, a LXX is követi. Gyakorlati szempont szerint osztották fel, h 5 egyenlő tekercsre bontva tokban elhelyezhessék, de tartalmi is a felosztás.

Gerhard von Rad: Józsué könyve folytatja az elbeszélést, ezért idetartozik-> Hexateuchus.

M. Noth szerint viszont már a Deuteronomium is független, úh csak Tetrateuchus.

Irodalmi összetettsége:

• Az elbeszélés egyenetlensége, akadozásai (pl. a 2. teremtéstörténet, az agyagból embert teremtős ellentmond a 6napos verziónak
• Duplettek (kettős történetek): pl. 2x elebszélik, h Ábr. Elűzi Hágárt (Gen. 16. és 21. fejezet)
• Különböző szöveghagyományok nyoma, ezek mögött kül. hagyományok voltak. Pl. Gen 1,1-2,4a első teremtéstörténet Elohim, utána Gen 2,4b Jahve, Elohim, utána a 4. fejezettől Jahve.
• Anakronizmusok. Pl. a Dt34 leírja Mózes halálát-> nem írhatta ő. Sok minden későbbi pol. Körülményeket tételez fel, pl. az a parancsolat, h ne kívánd meg felebarátod házát, jószágát, stb., letelepedett életmódra utal, nem sivatagban vándorlósra. + a rengeteg „mind a mai napig” típusú kiszólások, pl. DT 3,14; 34,6 stb.

Az egész Tóra mózesi szerzőségéről kifejezetten Josephus Flaviustól értesülünk először a Kr. u. 1. sz.ban. A problémákat Ibn Ezra 12. sz. zsidó tudós is észlelte, de komolyan csak a 17. sz.ban hozták fel Th. Hobbes és Spinoza.

H. B. Witter lelkész (1711): a két kül. istennév alapján lehet szétválasztani a Genezis hagyományait. Jean Astruc XV. Lajos udvari orvosa (1753) hozzátette, h van még egy töredékes forrás is.

A korábbi okmányelmélet/ Sogginnál régi dokumentumhipotézis

J. G. Eichhorn (1781) és K. D. Ilgen (1798).

Jahvista és Elohista főforrások, de van még több mellékforrás is. Források: összefüggő elbeszélésfonalak, amiket a végső redaktor dolgozott egybe.

A töredékelmélet

Nincsenek összefüggő források.  W. M. L. de Wette.

Összefüggés nélküli önálló elbeszélések és jogi szövegek.

A kiegészítő elmélet

A töredékelméletet próbálta kiegészíteni. H. G. A. Ewald (1823), F. Bleek (1836), Fr. Delitsch (1852).

Volt egy Gundschrift, alapirat, ez az Elohista forrás, ezt egészítették ki Jehovista részekkel. De a Jahvista szövegek egysége miatt nehéz elképzelni, h csak kiegészítések. Ewald megoldása: 2 Elohista alapforrás volt, amiket egy Jahvista szerző egybedolgozott és kiegészített.

Az újabb okmányelmélet

H. Hupfeld: 3 eredetileg önálló forrás: 2 Elohista + 1 Jahvista. Az első Elohista alapirat, ezt elnevezte Papi-írásnak.

A Wellhausen-elmélet (1844-1918)

Rájött, h a P pont, h a legújabb forrás.

Sorrend:

J (Kr. e. 9. sz. )

E (Kr. e. 8. sz.)

D (Kr. e. 7. sz.)

P (Kr. e. 5. sz.)

A Tóra forrásait Izr. történetébe helyezte. Kirajzolódik belőlük az izr vallás fejlődése. Nagyon hatott rá Hegel. Izr. vallása természetvallás volt, monoteizmusa fejl. eredménye. Csak a Fogságtól kezdve beszélhetünk valódi törvényről.

Az elbeszélés a lokális felől az egyetemes felé tart, a történelem egyetemes szemlélete a Papi-arásban jelenik meg.

A Pentateuchus törvényeinek vizsgálata

JE pátriárkai elbeszélései: áldozatot bemutatni bárhol lehet. Dt: 1 kultuszhely, ez Wellhausen szerint Józija király vallási reformjával függ össze (2 Kir 23 vidéki szentélyek megszüntetése). A P-re már megtörtént a kultuszcentralizáció, Mózesig vezet vissza, a pusztában is 1 szentély volt: a Szövetség sátra.

JE: áldozat rituális meghatározottság nélkül, köv. szakaszban ritualizálódik. P-ben már aprólékosan szabályozott. Az áldozati lakoma é a hálaáldozat háttérbe szorul, viszont egyre fontosabb az egészen elégő áldozat és annak engesztelő jellege.

JE: ünnepek a földműveléssel függenek össze. D: Izr. múltjának eseményeihez kapcsolódnak az ünnepek. P: elveszítik kapcsolatukat a természettel.

JE: mindenki mutathatott be áldozatot, csak a nagy szentélyeknek voltak papjai. D: helyteleníti a vidéki szentélyeket, de papjaikat, a levitákat papnak tekinti és áldozhatnak Jeruzsálemben. De ez megbukott az ottani papság ellenállásán. Csak a P-ban van forrás főpapokról. Ő a Fogság után kialakult teokrácia feje.

A Fogság után alakult ki a papság számára adott köt. Szolgáltatás.

A Pentateuchus elbeszéléseinek vizsgálata

Wellhausen szerint a Krónikák 1-2, Ezdrás és Nehémiás könyve a Papi-írás hatása alatt áll. Listák, genealógiák.

A Dt-nak nincs elbeszélésanyag a Pentateuchusban.

JE elbeszélései élettel teliek, laza összefüggés.

P: összefüggés, egyetemesség, szempontok szerinti rendezés, reflexió, nincs életszerű részletesség.

Wellhausen hanyatlásnak tekinti Izr. vall. Fejlődését, a Papi-arásban a vallás absztrakttá válik, elveszíti élettel való kapcsolatát. A Tóra kialakulása Izr. vall. Fejlődésének eredménye.

A PT (Pentateuchus) keletkezése a Wellhausen-iskola szerint

J: Júda, 9. sz.

E: Éi királyság, 7. sz. elején. Szamária elfoglalása után (722) ez E okmány Júdába került, a Jahvistával egybedolgozták és létrejött a Jehovista mű. 722 és 622 között volt a redakció.

D: 7. sz. Wellhausen azonosítja a Józija idején a Szentélyben talált törvénnyel (622), szerinte kegyes csalás történt, a papság írta és rejtette el a templomban. Van D1 és D2 réteg is. A Templomban talált tv az alapirat (D1). Később egy redaktor a D-t beledolgozta a JE egységbe-> JED.  Ez 620 és 445 között történt.

A P-t a fogságban élt Ezékiel prófétára vezetik vissza és kül. írások egybedolgozásának tekintik. Legpsibb része a Szentség törvénye (Lev 17-26), ez az alapirata Pg (P grundschriftje).

A P-t 500 és 450 között szerkesztették meg, kihirdetése Ezdrás próféta tevékenységéhez kapcsolódik (458tól).

A PT végső egybedolgozása: Kr. e. 400 k élő papredaktor munkája.

A legújabb okmányelmélet

Formatörténeti iskola: H. Gunkal és von Rad

Gunkel: Schöpfunk und Chaos in Urzeit. 1895

Okmányok helyett hagyományokról kell beszélni. Több önálló, szájhagyományban élő monda írásba foglalása a Genezis.

Von Rad: Das formgeschichtliche Problem des Hexateuchus. 1938. Eszerint 3 történeti krédó van a Hexateuchusban: Dt 26,5-9: „Apám vándorló arám volt, lement Egyiptomba…”; Dt 6,20-24; Józs 24,2b-13. Közös bennük, h hiányzik a Sínai hagyomány. A Sínai hagyományt később illesztették be a pusztai vándorlás, a Kádes hagy. Szövegébe és ezzel ezt kettéválasztották. Ezért ismétlődnek epizódok. A honfogl. üdvtörténeti hagyományát Gilgal szentélyével hozza összefüggésbe és tartalmát a hetek ünnepéből (aratás, Ex 23,16; 34,22; Lev23,17). A Sínai hagyományt viszont a szichemi szentélyből és a szövetség szakrális megújításának ünnepéből, ami a Dt31,10 alapján a sátoros ünneppel függ össze. A Jahvista szerkesztette ezeket egybe, historizálva, emellett kiépítette a pátriárkai hagyományt és az őstörténetet. A kompozíció egyszerre jött létre, nem folyamatos bővülés eredménye. E, D és P későbbi hozzáadása nem változtattak alapvetően a szerkezeten.

Hagyománytörténeti kutatás: M. Noth (1902-68)

Überlieferungsgeschichte des Pentateuch. 1948.

A PT hagy.történetének legtermékenyebb szakasza az ird előtti állapot, a szájhagy állapota. A PT hagy, kialakulásának előfeltétele a 12 törzsből kialakuló Izr. Ez a folyamat a honfoglalással kezdődik. Az állam megjelenésével a történetírás lép a monda helyébe.

A PT első és legalapvetőbb témája a Kivonulás, a von Rad által honfoglalásnak nevezett hagy. is összetett.

A PT-kritika összefoglalása

• Összetett ird. alkotás, szövege évszázadokon át tartó folyamat eredménye
• Kül. eredetű és korú hagyományokat ölel fel
• 4 forrás: JEDT, redaktorok fokozatosan egybeszerkesztették
• A kirság kezdetén kialakult Jehovista mű léte biztosra vehető, a fogságig folyamatosan átdolgozták
• Nagy hagyományegységek: őstört., pátriárkák, szabadulás Egyiptomból, Sínai perikópa, pusztai vándorlás, honfogl.

Hagyományformák a PT-ban

Izr. monoteizmusa a mitologikus világértelmezés ellentéte.

A tört.írás Izr.-ben (is) az államalapításkor kezdődik.

A. Alt: a pátriárkák ősi törzsi vallása, ami róluk kiderül a Bibl.ból, az megfelel annak, amit a Kr. e. II. évezredben Kánaánba bevámdorolt félnomád törzsek vallásáról tudunk.

Etiológia: magyarázatot nyújt egy név, hely, állapot v szokás eredetére.

József története (Gen 37-50) nem tartozik a pátriárkai mondákhoz. József-novella.

Az izraelita jog

A PT elbeszéléseit megszakító törvényszövegek:

• Szövetségek könyve EX20,22-23,19
• Dekalógus Ex20,2-17; Dt5,6-21
• Kultikus dekalógus Ex34,10-26
• Deuteronomiumi törvénygyűjtemény Dt12-26
• Szentség törvénye Lev 17-26
• Papi kultikus rendelkezések: az áldozatokról (Lev1-7), a rituális tisztaságról (Lev11-15)
• Töredékek

A. Alt megkülönböztetett az izraelita jogalkotásban kazuisztikus és apodiktikus tv-eket. Kazuisztikus: feltételes, E/3. Ez a forma általánosan ismert volt a közel-K-en, pl. Hammurabi (Kr. e. 1728-1686) tvkönyve. Kánaáni közvetítéssel vették át a zsidók, olyan tv-eknél alkalmazták, amik a polg. Együttélést rendezik. Kultikus és erk. Tv-eknél sohasem.

Apodiktikus: parancs v tilalom büntetéssel egybekapcsolva v büntetés kijelentése nélkül (ez a dekalógus). Nem részleteznek enyhítő és súlyosbító körülményeket. 3 fajtája van: halálbüntetés, átokmondás, tilalom. A dekalógus pozitív parancsot is tartalmazhat. Az apodiktikus jog izraelita eredetű. Vallási és erkölcsi kérdéseket érint. A halálbüntetést magukkal vonó cselekedetek szakrális vonatkozásúak.

A PT forrásai és hagyományai

A PT szövegének papi feldolgozása

A PT kánoni formája

Kb. egyensúlyban vannak az elbeszélő és a jogi szövegek. Példák:

Szöveghely	Elbeszélés	Jog
Gen 1-11/ Gen 9,4	őstöri	A vér evésének tilalma
Gen 12-50/ Gen 17,10	pátriárkák	A körülmetélés parancsa
Ex1,1-15,21	Kivonulás	Bárány, kovásztalan kenyér
Ex15,21-18,27	Izr. a pusztában
Ex19-Num10,10/Ex20,1-17	Sínai	Dekalogus
Ex20,22-23,33		Szövetség könyve
Ex34,10-26		Szt sátor elkészítéséről
Num10,11-20,13	Izr. a pusztában
Num15		Áldozatokról rendelkezések
Num18		Papok és leviták kötelességei
Num20,14-36,13	K-Jordánia meghódítása
Dt1-32	Mózes búcsúbeszédei Moáb síkságán
Dt12-26		Deuteronomiumi törvények
Dt33-34	Mózed megáldja Izr. népét és meghal

A papdághoz tartozó végső redaktor jele: R.

A PT tartalma

Gen 1-11 őstöri. A hatnapos termetéstört. (Kezdetben teremtette…) A P-hoz tartozik. A 2. termetéstört. a J-hoz tartozik (a semmit ecseteli először).

Gen12-50 pátriárkák. JE. A P genealógiákra szorítkozik nagyjából.

Exodus: JE+P. Itt mennyiségileg is nagy szerepet kap a P. A sínai sztori nagy része a JE-ból ered.

Az egész Leviticus a P része. 1-7. áldozatbemutatás tv-ei. 8-10. mi tiszta és mi tisztátalan. 11-15 hogyan kell tisztává tenni, ami tisztátalan lett. 16 a Szentség tv-e: „Szentek legyetek, mert én, JHWH, a ti Istenetek, szent vagyok”: ez kpi fotosságú.

Numeri: mert a népszámlálással kezdődik. Utána pusztai véndorlás. Népszáml., rendelkezések a levitákról és a tábor rendjéről, az izraeliták vándorlása a pusztában a Sínaitól Kádesig, bevinulás K-Jordániába. Menedékváros: menedéket talál a vérbosszú elöl az, aki nem szádékos emberölést követett el.

Deuteronomium: egyszerre vall és polg tvkönyv. Ird. formája: Mózes beszédeinek gyűjteménye, amelyekben Mózes halála előtt felidézi a Kivonulás, a Sínai Szövetségköté és a pusztai vándorlás eseményeit. És előretekint a honfogl-ra. A kp-i rész, a deuteronomiumi tv, Mózes 2. beszédébe illeszkedik úgy, h dekalogus (10 parancs) és egy prédikáció vezeti be.

Dt 5-11: JHWH kizárólagos tisztelete, Dt 12-26 áldások és átkok, amik a parancsolatok betartóit ill. a tilalmak megszegőit érik.

A Papi-írás

A P egy iskola munkájának eredménye. A mózesi kort az előbbiekhez képest aránytalanul terjedelmesen mutatja be.

A Papi forráshoz tartozó jelentősebb szövegek:

• Teremtéstört.
• Gen5 ősatyák nemzetségtáblája
• Gen6-9 Noé és szövetségkötés
• Gen 10 népek táblája
• Gen11,10-26 Szemiták nemzetségtáblája

Kp-jában a Sínai kinyilatkoztatás.

Az emberiség történelmét 4 periódusra osztja, amelyek megfelelnek a kinyilatkoztatás 1-1 szakaszának. A 4 szövetség: Ádám, Noé, Ábrahám, Sínai.

I.                    A Teremtéstől a vízözönig. Isten neve Elohim az első kettőben.

II.                 A Noéval kötött szövetségtől Ábrahámig

III.               Az Ábrahámmal kötött szövetségtől a Sínaiig. Itt Ábrahámnak El Shaddajként jelenik meg.

IV.              A Sínai kinyilatkoztatástól. Itt már JHWH.

A P a Fogság alatt és után keletkezett. 587 Nabukadnezár elfoglalta Jeruzsálemet. A Fogsággal Izr. vallási és kultikus szövetségre vált. Új szellemi mozgalom a fogságba hurcolt papság körében.

A P feltételezi a deuteronomista mozgalom tevékenységét.

A körülmetélés és a szombat megtartásának elrendelése a P szerint a világtört. 1-1 új szakaszát meghatározó esemény. A P ezeket a JHWH hit alapvető jeleivé avatja.

Bizonyos fogalmak használata a fogság idején működő próféták tevékenységére utal. A P által bemutatott kultikus rend az ószövetségi vallás kései állapotát őrzi. A P keletkezése egy folyamat, de egyik rétege sem születhetett a fogság előtt v Ezdrás palesztinai tevékenysége után. 5. sz. első fele.

A P teológiája

Hiányzik a JE-ból és a deuteronomistából ismert Sínai szöv. teológiája. Kegyelmi szövetség: ha egy nemzedék vétkezik, magát ugyan kizárja belőle, de a következőknek ugyanúgy betartja JHWH, mint régebben.

A Szentség Törvénye Lev 17-26

Heiligkeitsgesetz.

„Szentek legyetek, mert én, JHWH, a ti Istenetek, szent vagyok.”

17 állatok levágása, feláldozása és fogyasztása

18 szexuális élet

19 vall és erk előírások

20 halálbüntetéssel járó vétkek

21 papok szentsége

22 az áldozatok és adományok sztsége

23 az ünnepek

24   1-9 a Szentélyben való szolgálat, 10-23 a káromlás és megtorlás tv-e

25 szombat és jobelév

26 büntetés és jutalom

Többszöri redakció eredménye.

Gyakran Mózes beszédeként fogalmaz-> kapcs a Deuteronomiummal.

A kultikus közösség (’edah) alaptv-e. Kultikus beállítottság. Isten szentségének teológiája: világfelettiség, tökéletesség.

A deuteronomista hagyomány: Dtr

Deuterono,ium, Tetrateuchus (Gen-Num), Józsue, Bírák 1-2 Sámuel, 1-2 Királyok, Jeremiás és már próféták részletei Dtr. Hasonló szóhasználat, stílus, téma, gondolkodásmód.

Teologiukus és tanító jelleg.

„Deutero nomion”= második tv.

Magja a 12-26. fejezetben leírt tvgyűjtemény.

Formailag Mózes utsó napjának elbeszélése, beszédeinek gyűjteménye.

4 szakaszra osztható a Deut., ezek kezdetei:

1,1 „Ezek azok a szavak, amelyeket Mózes egész Izraelnek tartott”

4,44 Ez az a Tóra, amelyet Mózes Izrael fiai elé tárt

28,69 „Ezek annak a szövetségnek szavai, amelyet Mózes kötött Moábon.

33,1 „Ez az az áldás, amellyel Mózes … megáldotta az izraelitákat.”

I.                    rész: felidézi a pusztai vándorlás eseményeit

II.                 rész: az Ígéret földjén letelepedett Izrael életének szabályozása

III.               rész: Józsue beiktatása Mózes utódjának és Mózes éneke

IV.              rész: Mózes áldása

A deuteronomista stílus jellegzetes kifejezései: „JHWH, a te Istened”, „Egyiptom, a szolgaság háza”, „egész szíveddel és lelkeddel”.

Nyelvezete rokon az udvari nyelvhasználattal-> Jeruzsálemben keletkezett, a kir. Udvar jogilag, irodalmilag és teológiailag mértékadó köreiben.

Józija király helyreállította Júda önállóságát Asszurbanipál halála után (Kr. e. 626) és eltávolította az asszír állami kultuszt a jeruzsálemi Templomból. A Királyok könyvében elbezsélt reformintézkedések és a Deut. Előírásai között számos megegyezés van, pl.:

• égitestek kultuszának eltörlése 2Kir23,4 és Dt 12,3
• szakrális prostitúció megszüntetése: 2Kir 23,7 és Dt 32,18
• halottidézők eltávolítása: 2Kir 23,24 és Dt 18,11
• gyermekáldozat megtiltása 2Kir 23,10 és Dt 18,10
• kultuszcentralizáció 2 Kir 23,8 és Dt 12,13
• -> az azonosságokból arra lehet következtetni, h a Templomban talált könyv a Dt volt. Wellhausen szerint csak a kp-i része, a 12-26 tartó tvgyűjtemény.

A Dt kezdetét arra a mozzanatra lehet visszavetni, amikor összekapcsolódott a JHWH kizárólagos tiszteletének és az egyetlen legitim kultuszhelynek a követelménye. A kettő ugyanis független egymástól.

A Dt teológiája

Isten népe teológia: ingyenes kiválasztás: Isten szabad tette, nem a nép kiválósága miatt, hanem csak saját döntése alapján, mert szerette ezt a népet (Dt 7,8) féltékeny és szenvedélyes szeretettel (Dt 6,15).

Az ősibb (Jehovista) elbeszélő mű

Gen, Ex, Num.

A Jehovista redakció Júdában történt a Kr. e. 7. sz.-ban, Manassze uralmának kezdetéhez közelebb (Kr. 696-642).

Az őstöriben nincsenek Elohista szövegek, első nyomaik a pátriárkák történeteiben találhatók, az első nagyobb egység a Gen 20,22. Az Elohista szövegek a Kr. e. 8. sz. első felében születtek, keletkezési helyüknek ált. az Éi kirságot tartják. Fokozottan hangsúlyozzák Isten világfelettiségét és a Jahvistánál fokozottabb az E erkölcsi érzékenysége, pl. kimenti Ábrahám hazugságát Egyiptomban Száraival kapcsolatban, azt mondja, h tényleg a féltestvére volt.

A Jahvista az őstörivel kezdődik (Gen 2,4b) és a honfogl elbeszélésére is kiterjed. Szövegei vannak a Gen, Ex, Num könyvekben. Jeruzsálemben keletkezett az államiság kialakulásával (Kr. e. 10. sz.) kezdődően és legkésőbb a fogság körüli időkben, még Júda pusztulása előtt megszerkesztették. Tehát a Kr. e. 10-7. sz.-ban szerkesztették.

A J teológiája: JHWH, Izr. nemzeti istene egybeesik a világot teremtő Istennel. Az emberiség történelme Izr. üdvtörténetében csúcsosodik ki. Isten üdvösségre teremtette az emberiséget. Az embernek „nagy a gonoszsága a földön és szíve állandóan rosszra irányul (Gen 6,5). De mivel az üdvösségre teremtetett, JHWH nem hagyja el bűneiért.

A Dekalógus és a Szövetség könyve

2 változata található a Bibl. Mai szövegében. Először a Sínai perikópában (Ex 20,1-17), másodszor a Dt-ban (5, 6-21). Jellegzetes tilalmakból álló sorozat, a tilalmakat ne tiltószóval (לא) összekapcsolt igék mondják ki. Pozitív parancsot is tartalmaz. A dekalógus önálló irodalmi egység, végső, 10 parancsból álló szerkezete ősibb sorozatokra megy vissza. Súlyuknak megfelelő sorrendben következnek egymás utána a parancsolatok.

A Szövetség könyvét (Ex 20, 22-23) utólag illesztették be a Sínei perikópába. Kp-ban egy jogszabályokból álló rész van (mispátim: 21,2- 22,16).

20,22 bevezetés

20, 23-26 képtilalom, oltártv

21,1 – 22, 16 mispátim, ezen belül: rabszolgák tv-e, halálbüntetést érdemlő bűntettek, testi épség elleni bűntettek, vall erk rendelkezések, igazságszolgáltatás, ünnepek listája.

A tvkönyv nem ismeri a királyt, a bírákat és a papságot. A kirságot megelőző életmódra utal, de feltételezi a letelepedett életmódot. Magját a Bírák korából eredeztetik.