Istenérvek II. 2011.02.23.

A görögök nem ismerték a semmiből teremtés fogalmát.

Az iszlám kihívás a keresztény Európának. Pl. Arisztotelész szövegeit hamarabb ismerték muszlim, mint keresztény területeken. Európában is Ibn Rusd-ot nevezték „a Kommentátornak” (mármint Arisztotelész Kommentátora).

Nagy Károly-> Karoling reneszánsz.

Kordobai kalifátus-> mindenki törekszik észérvekkel megtartani a saját vallásán a híveket-> kialakult a 3 monoteista vallás közös teológiai vitakerete.

Természeti teológia/természetes teológia/theologia naturalis”:

• A természetes itt a kinyilatkoztatott ellentéte
• Aquinói Tamás a legnagyobb képviselője
• Egy bizonyos pontig eljuthat a természetes ész, de azon túl a hitre és  kinyilatkoztatásra kell támaszkodnia.
• Azt felfoghatja a természetes ész, hogy vannak bizonyos erkölcsi normák, de azt a teológiai tényt már nem, h effektíve bűnösök vagyunk. Azt is felfoghatja magától, h 1 Isten van, de azt már nem, h Ő 3 személy. Maimonidész: azt érti a természetes ész, h Isten van, de azt a 613 micvát már nem szopjuk ki a kisujjunkból, amit be kell tartania egy zsidónak. Fel is jelentették az ellenrabbik a keresztény Inkvizíciónak.
• A kereszténységben, a zsidóságban és az iszlámban is elterjedt.

Az iszlám a saját eretnekeivel sokkal türelmesebb volt mint a kereszténység és a zsidóság.

A zsidóságban és az iszlámban sincs akkora jelentősége hittételeknek, mint a keresztény dogmáknak.

A természeti teológia a racionális metafizika és a teológia mezsgyéjén volt.

Kitérő a racionális metafizikára:

• Mi a tapasztalatot látjuk a valóságos világ megismerésének elsődleges módjának. A természettudományos modell alapján értelmezzük a valóságot. Az ókori és a középkori emberek szerint viszont az absztrakt gondolkodás volt a megismerés elsődleges eszköze, mert a tapasztalásban tévedhetünk, az absztrakt gondolkodásban nem. Az a priori készségek általi megismerésben hittek. Gondolkodási csalódás nem létezik, érzéki csalódás igen.
• Pl. a középkoriaknak kognitív disszonanciát okozott, h 4 elem van és abból csak 3ban élek állatok, tehát rájöttek, h a tűzben is él állat: a szalamandra.
• Rac. Metafiz.: tisztán absztrakt gondolkodási struktúra, tapasztalattal nem igazolható dolgokat megvilágít. Spekulatív módon eljuthatunk végső alapelvekhez. Ezt Arisztotelész első filozófiának nevezi, ami philosophia prima néven terjedt el.
• Isten nem ismerhető meg a hétköznapi tapasztalattal, ezért egy természeti teológus szükségképpen racionális metafizikával dolgozik.
• Arisztotelész: a metafizika az a tudomány, amely a létezővel, mint létezővel foglalkozik. Abban a vonatkozásban foglalkozik a dolgokkal, amennyiben léteznek.
• Aquinói Szt. Tamásnak, Spinozának, Leibniznek is van metafizikai rendszere. Valamilyen értelemben a marxizmusnak is van. Engels: a valóságban a mozgó anyag létezik, ami a dialektika törvényei szerint mozog és hoz létre dolgokat. Ő ezt nem nevezte metafizikának, de annak tekinthető, mert természettudományosan nem bizonyítható spekulatív rendszer.

A természeti teológia rendszerei egyben a racionális metafizika rendszerei is. A természeti teológia lehanyatlása összefüggött a racionális metafizika hanyatlásával.

1870 I. vatikáni zsinat dogmája: Isten létezése a természetes ész fényében meglátható. Erre egy időben fel is kellett erre esküdniük a papoknak, ez volt az „antimodernista eskü”. Ma mégsem divat az istenbizonyítás a katolikus egyházban sem. De pl. Richard Swinburne filozófus (valaha anglikán lelkész) ma is műveli a természeti teológiát racionális érvekkel.

Intelligent Design (?) mozgalom: antievolucionista, modernizált kreacinosta, vallásos természettudósok művelik, de nem szakfilozófusok.

A tapasztalati természettudomány vegyes rendszer, nem absztrakt rendszer, mint a matematika, de nem is tapasztalati rendszer. Induktív-deduktív rendszer.

Descartes óta a szubjektum és az objektum viszonya az ismeretelméleti kérdés felé tolódott az újkori filozófiában. Van, ami bizonyos: az én tudatom tartalma. „Cogito, ergo sum.” Az egyik megközelítés: angol empirizmus: a tapasztalat világosít fel arról, h milyen a valóság. Racionalisták (fr.): az elménkben lévő tartalmak alapján ismerjük meg a világot.

Karteziánus paradigma:

Leibniz: minden igaz kijelentés analitikus kijelentés.

A józan ész ragaszkodik ahhoz, h nem csak látszat a tér és az idő, nincs kontingencia (esetlegesség) a világban. Ha elüt egy autó, az nem azért van, mert a tudatomban ez történt.

Hume: én nincs, mert sosem tapasztaljuk, nincs szubsztancia sem, mert nem tapasztaljuk, mindig csak az érzékelt jelenségeket, azt sosem, ami mögöttük van. Hume szerint okság sincs, mert csak egymásutániságot tapasztalunk, nem okságot. Csak ha X dolog mindig Y dolog után lesz, akkor okságra következtetnek. Önkényes feltételezés, h ha X dolgot mindig Y dolog követ, akkor X     Y oka. Ezt egyszerűen megszoktuk, azért hiszünk benne. [Seignobos! Az okság bálványa a történészeknél! Nem tudjuk, h ugyanazok a tényezők mindig ugyanahhoz az eseményhez vezetnének-e, tehát nincs értelme a történelmi események okát keresni.]

Kant: az absztrakt fogalmak a mi elménkben vannak, annak a kategóriái. Az absztrakt tudásunk egyetemes és szükségszerű érvénnyel bír. A természettudományos tudásunk meghatározható, de a metafizikai tudásunk nem, mert tapasztalaton túli a tárgya. A metafizikai kérdések számunkra eldönthetetlenek. Ezt nagyjából egységesen elfogadja azóta a NYi filozófia. Már nem gondoljuk, h fogalmakkal le tudjuk írni a valóságot.

è    lehanyatlott a racionális metafizika.

Áttérés a filozófiai istenfogalomra

A filozófusok istene:

• Isten egy szellem: akarata van és van egyfajta öntudata is
• Nincs teste-> fizikai kényszer nélkül megnyilvánulhat a tér bármely pontján V térfeletti
• Isten egy mindenhol jelenlévő szellem.
• Örökkévaló, tehát az idő minden pontján is jelen van. Itt jönnek a zűrök, mert Ágostontól kezdve a filozófusok és a teológusok egy része is azt mondta, h Isten örök jelenben él, nem tart a múltból a jelen felé, hanem időben való együttes jelenléte a múltnak, a jelennek és a jövőnek, hiszen Isten előre látja az emberek cselekedetei, de nem határozza el azokat (ezt persze a kálvinista teológusok nem fogadják el). A 20. sz.-ban ezt az örök jelenben létezést inkoherensnek érezték egy csomóan, pl. Swinburne.
• Mindenható. Bizonyos korlátai azért vannak. Abszolút mindenhatósága nem nyilvánul meg a teremtett világban, hanem egy rendezett hatalma. Potestas Dei ordinata működik a Teremtés óta. Potestas Dei absoluta működött a Teremtés előtt valamint a teremtett világban a csodás eseményekben. Isten mindenhatósága sok filozófus szerint alá van rendelve a világ logikai törvényeinek. [De azokat nem ő határozta meg?] [ez olyan mint egy abszolút monarcha] Ami logikailag lehetetlen, azt Isten sem teheti igazzá, nem tud kört négyszögesíteni. Ez az argument from evil kapcsán nagyon fontos lesz, mert vannak jó dolgok, amik logikailag nem történhetek meg bizonyos rossz dolgok nélkül.
• Nyitott kérdés, h Isten ismeri-e a jövőt, mert sokak szerint a jövőt logikailag lehetetlen ismerni.
• Jóságos? Gondviselés stb. De a filozófiában nem csak a morális jóság létezik, hanem a jóság létteljesség értelme. Summum bonum. Tamás szerint minden létező valamennyire jó is. Tehát Isten, mint a legfőbb létező, a legfőbb jó is egyben. A rossz csak annyiban rossz, h hátráltatja a nagyobb jót. Pl. aki paráználkodik, az vmi jóra vágyik, csak azért bűn ez, mert akadályozza az üdvözülését. Istenben minden pozitívum egymástól megkülönböztethetetlenül van jelen. Csak a korlátozott emberi tudatunk kénytelen szétboncolni ezt az egységes végtelen jót. Swinburne azt, h Isten jó, úgy értelmezi, h ő tudja, h mi a jó és mindig azt teszi, tehát tisztán morálisan. Analogia entis: a lét analógiája van a teremtmények és Isten között. Annyiban hasonlítunk rá, h valamilyen mértékben létezünk. Benne minden tulajdonság végtelenül felfokozva van jelen.
• A világ Kormányzója, ő „tartja létben”.

A 18. sz.-ban mindenkit deistának hívtak, aki hitt Istenben, de a Kinyilatkoztatásban nem, nem úgy értették, mint mi ma.

Teizmus:

• Deizmus: Isten a világnak csak Teremtője, de nem Kormányzója.
• Panteizmus: Isten a világ princípiumával azonos. A világban lévő szellemi valóság Isten.