Társadalomtörténet
Népesedési viszonyok
Javuló életviszonyok, életlehetőségek-> jelentős népességnövekedés.
1851 Horvo. nélkül 11,5 millió Mo. lakossága, 1880-ban 13,8 millió, 1910-ben 18,3 millió. (ez fontos adat, szerepelhet az írásbeli beugróban)
A születéskor várható élettartam is nőtt, a reformkorban születőké 24 év volt, a kiegyezéskor születőké 30 év, 1910-es években születőké 40 év. Óriási maradt a gyermekhalandóság (50%) végig a 19. sz.ban Mo-n, ennél rosszabb adatok csak Oroszországban voltak Európában. A gyermekhalandóság oka a betegségeken kívül gyakran a gyerekekre oda nem figyelés volt.
Még egy csomó népesedési katasztrófa volt a 19. sz.ban is. A 18. sz-i pestist felváltja a kolera. A 19. sz. folyamán 5 nagyobb és 5 kisebb kolerajárvány volt Mo-n! 1831 és 91 között 1 millió ember halt meg kolerában!
A himlő is komoly probl volt sokáig, 1870’ évektől csecsemők beoltása, 80’ években újraoltás, ekkor tűnt el a himlő. Sokáig nem voltak hajlandók az emberek beoltatni a gyerekeket, utána kötelező lett.
Mo-n évi 45000 fő halt meg TBC-ben, Európában ez a legmagasabb arány. Rossz életkörülmények és rossz táplálkozás okozza általában.
Az I. VH-ban 660 ezer katona halt meg Mo. területéről. Ennek duplája a háború miatt meg nem született gyerekek száma.
Már a 18. sz.ban megjelent biz területeken az egykézés. A vagyon megléte és hiánya is lehet az oka.
Házasodási szokások és gyermekekkel kapcsolatos bánásmód változik. Az egyhpol TV-ek bevezetésével lehetséges lett a válás-> megváltozott a házassággal kapcsolatos gondolkodásmód.
A nők helyzete nagyon lassan változott. Az 1890’ évek közepétől tehettek érettségit és mehettek egyetemre. Jogképesség tekintetében nem változott lényegesen a helyzetük. Csak annyit, h örökölhettek már egyenes ágon is. De jogi védelmük megoldatlan maradt.
1850 magyarok aránya a Horvátországgal együttes területen: 35%, románok 17%, németek 10,3%, 13,2% szlovákok
1910 magyarok 48,1%, románok 14, németek
-> jelentősen nőtt a magyarság aránya, az elmagyarosodás miatt, főleg az asszimilált 700 ezer zsidónak, 600 ezer németnek és 400 ezer szlováknak köszönhetően.
Az elmagyarosodás elsősorban a nagyvárosokban élőket érintette, ezért jártak élen a zsidók és németek.
Pl. a századfordulón Budapestre érkező 100 ezres szlovák munkástömeg nagy része nem tér vissza a Felvidékre, hanem letelepszik és elmagyarosodik.
Belső vándorlás: minden 3. ember máshol halt meg, mint ahol megszületett. -> mobillá vált a társadalom.
Kivándorlás: 2,2-2,4 millió emigráns 1914 előtt. Ennek 25%-a visszatért! Ezen felül volt 300-400 ezer ember, aki a birodalmon kívülről vándorolt be. Az emigránsok nagy része a Felvidékről ment, főleg szlovákok, főleg Amerikába, de Csehországba is mentek. Rengeteg pénzt küldtek haza a rokonoknak. Csak munkáért vándoroltak ki általában.
A társadalom rétegződése
Elit
arisztokrácia + „új ezerholdasok” + nagypolgárság.
Rengeteg címadományozás katonatiszteknek, a hűségükért cserébe. 1200 család arisztokrata család a korszak végére. Sokan közülük külföldön élnek (Bécsben főleg).
A nagypolgárság társadalmi mintát követ, nemesi címekre hajt, megvásárolják őket. Ez úgy ment, h a kormánypártot megdobták jó sok pénzzel, választási célokra, cserébe a kormány kihajtotta az udvarnál nekik a nemesi címeket. A hagyományos arisztokraták nem közösködtek az új arisztokratákkal, de ez nem zavarta különösebben az utóbbiakat.
17. sz. hitbizomány bevezetése: a hitbizományra bejegyzett földbirtok nem forgalomképes, nem eladható, csak 1 kézben öröklődhet, de a jövedelemből a testvéreket is részesíteni kell.
A 19. sz. elején és a napóleoni háborúk idején terménykereskedelemből keleteznek a hatalmas új vagyonok. Utána ezt mezgazd-gal kapcsolatos feldolgozó iparágakba fektetik. Na aztán a század során szeretnének a vagyoni helyzetüknek megfelelő társadalmi pozíciót-> címeket vásárolnak, bekapcsolódnak a politikába. Na nem személyesen, hanem mások előretolásával, a képviselők megvásárlásával úgy, h felveszik őket a cégeikhez tanácsadónak. Pl. Tisza István is tizenvhány igazgatótanács tagja volt. És ez nem kivételes. 1901 TV a képviselők igazgatótanácsi összeférhetetlenségéről.
Értelmiség. Már van lehetőség pusztán a saját tehetségből felemelkedni a nagypolgárságba. Jókai elszórta ezt a vagyont, Hauszmann Alajos befektette.
„Új ezerholdasok” a nagybirtokosok legnagyobb létszámú csoportja és politikailag a legtevékenyebb. 1000 család. 1000 és 10 ezer hold közötti birtok. (1 hold az kicsivel több, mint fél hektár, kb. 5700 négyzetméter ). Származás és gondolkodásmód egysége teszi őket csoporttá. Ált. ők viszik az agrárius vonalat a politikában, az ipari lobbival szemben. Károlyi Sándor a vezér.
A kaszinó általánosan elfogadott szórakozás. Arisztokratáknak a Nemzeti Kaszinó (1827-től), a nemesi birtokosoknak és tisztviselőknek az Országos Kaszinó, nagypolgároknak a Lipótvárosi Kaszinó. Szóval azért nem keveredtek össze. A társadalom alsóbb rétegeinek is megvolt a maga kaszinója: pl. altisztek kaszinója (altisztek és minisztériumi tisztviselők), munkásoknak olvasókört szervezett a Szocdem párt.
Középosztály
Gentryk+középpolgárság
Összetartja őket: polgári vagyon, közös értékrend és életmód, mentalitás.
Vannak itt lecsúszott nemesek és felkapaszkodott parasztok is.
Nagyon fontos nekik a gyerekek iskoláztatása, az olvasottság, ők látogatják a múzeumokat és a színházakat és egyre nagyobb tömegben utaznak. Bp-en szép nagy polgári lakást tartanak fenn, és vidéken kisebb kúriát.
Hauszmann Alajos polgárcsaládból küzdötte fel magát a nagypolgárságba. Berlinben járt egyetemre, úgy, h közben eltartotta magát. Érdemes olvasni az emlékiratát.
A polg lakáshoz természetesen hozzátartozott 1-2 cseléd.
Gentryk. Kezdetben jómódú nemesi réteget jelentett, középbirtokosságot. Az 1870’-80’ években lett pejoratív: birtokukat vesztett v elveszítőben lévő nemesek. A századfordulóra betonozódik be a „birtoktalan nemesség” jelentése a szónak. 200 és 1000 hold közötti birtokok. 1848ban 30 ezer család tartozott ide, a századfordulón 6-7 ezer családnak volt ezek közül bármilyen birtoka. Ez a társ csop a polgárosodás vesztese, mert a gondolkodásmódjuk nem tudott alkalmazkodni az 1849 utáni társ rendszer, a vállalkozói szellem, az üzlet, a birtoknak, mint tőketermelő lehetőségnek a felhasználása, életképtelenek. Mikszáth novellákból lehet megismerni őket. A kormányok próbáltak építeni erre a társ csop-ra a történelmi hagyományaik miatt, a nemesi értékrendű tudásuk miatt, ami hasznosítható volt a pol-ban, legalábbis mint szavazat-> a közigazgatás felszívta a nagy részüket. Pár értelmiségi pálya is nyitva állt előttük. Gyerekeik Bp-re jönnek egyetemre. A jogász klasszikus gentry pálya. A képviselők 2/3-a gentry volt a kiegyezés környékén, a századfordulón 1/3-a.
Kispolgárság: alkalmazottak (aki fix fizetésből él: altiszt, hivatalszolga) + szolgáltatók (iparos, kiskereskedő).
Szolgáltatók: Munka érték, mert ők csak magukra számíthatnak. Takarékos életmód. Taníttatják a gyerekeiket. A szakmájukat igyekeznek továbbörökíteni a gyerekekre. A századfordulón 400 ezer család tartozik ide-> komoly létszám.
Alkalmazottak: nyugdíjjogosultság.
A középosztály alatt
Törpebirtokosok: 5 hold alatti birtok. Kül területeken kül szinten elég az életfenntartásra ugyanaz a birtokméret! Nagy részük elvándorol és nagyobb birtokosoknál vállal munkát.
Középső sáv: 25 és 50 hold közötti birtok. Több családot képes eltartani.
Nagygazdák: 50 hold feletti föld, bevonnak külsősöket is a birtokba. Nem adják szegény parasztokhoz a lányaikat.
Uradalmi cselédek: kevés pénzbért kapnak, de kiegészítik mindenhol terménybérrel. Állandó munkaalkalom és fix fizetés-> kiszámítható helyzet.
Summások: bandákba tömörülve járják az országot és vállalnak munkát. Bandagazda vezeti őket. Sokan a Felvidékről mennek így az Alföldre idénymunkára.
Kubikusok: róluk már sok fénykép és leírás készült. Állami építkezéseken dolgoznak. Képzetlenek. Kiszolgáltatott csoport. 1890’ évektől kezdik megszervezni őket a parasztpártok. De ez szétszórt, nehezen mozgósítható csop, aki nem képes nyomást gyakorolni a politikára.
Ipari munkásság
A sajtószabadság a munkássághoz kötődő és a nemzetiségi lapokra nem teljesen terjedt ki. A sajtóperekben a cikkíró volt a felelős, ha nem sikerült kideríteni, h ki írta, akkor az újság szerkesztője. Ezért elterjedt volt, h aláírás nélkül jelentek meg cikkek. A Népszava sajtópereiben gyakran felvállalták mások az inkriminált cikkek szerzőségét, akikről aztán kiderült, h analfabéták.
A társadalom hozzáállása a bűnhöz
A társadalom csomó mindent bűnnek tartott, amit az állam nem. És fordítva. Bizonyos jogilag lopásnak számító cselekedetek belefértek.
A vidéki társadalom büntette a káromkodást, számított, h mikor és hol és ki káromkodott. (Éjjel v nappal, kocsmában v templomban, nő v férfi). Büntetés: pl. szégyenkő, szájára veszi a falu, kiközösítés.
A betyárokkal együttműködést az is magyarázza, h nekik volt fegyverük, a falvaknak nem…
A 19. sz. folyamán 100 ezer fő tartozott a „pásztori rendhez”, ők teljesen a saját törvényeik szerint éltek, nem érdekelték őket az állami törvények. Be is tartatták egymással a törvényeiket, pl. amíg vki nem lopott, addig nem férfi, nem lehet pásztor.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése