Isten csendje/hallgatása/rejtettsége
A rossz megléténél sokkal ritkábban felhozott ateista érv.
Ha Isten létezik és szeretné, hogy higgyünk benne, akkor miért nem teszi nyilvánvalóvá?
J. L. Schellenberg: Divine Hiddenness and Human Reason c könyve-> ADH= Argument from Divine Hiddenness.
T. Drange: ANB=Argument from Non Belief.
Az ANB az ADH variánsa.
Schellenberg:
· Ha Isten olyan lenne, mint a kereszténység állítja, akkor személyes szerető viszony kötné az emberekhez, kivéve azokhoz, akik szabad akaratukból elutasítják ezt. Na de tömegesen létezik az unculpable nonbelief/vétlen hitetlenség. Tehát nincs tökéletesem szerető Istem.
· Azzal nem foglalkozik Schellenberg, h nem tökéletesen szerető SIten létezik-e.
Orange:
· Az elzárkózni kívánó ember hitetlenségét is meg kéne szüntetnie Istennek.
· Elválasztotta az ortodox/fundamentalista/evangéliumi Istent a liberális kereszténység és az ortodox judaizmus Istenétől. Az evangéliumi Isten elküldte a fiát megváltani az emberiséget, h elhiggyük őt. De mivel ezt sokan nem hiszik el, valszeg nem létezik egy ilyen lény. A libi, felpuhított kereszténység Istene azt akarná, h az emberek legalább Isten létezését higgyék el és a túlvilági életet és fogadják el az alapvető erkölcsi normákat, és Jézus vmilyen szerepét az ember üdvözülésében. Az ortodox judaizmus Istene a zsidóktól elvárja a Tóra parancsolatainak betartását, az homályos, hogy a nem zsidóktól mit vár. Mivel a zsidók nagy része nem tartja ezekhez magát, valszeg ez az Isten sem létezik.
Mindkét érvvel van probléma:
· A személyes szeretethez nem kell, h a szeretett tudja, h létezik az őt szerető lény.
· Drange érve csak felekezeti Isten-fogalmakat támad, nem magát a teizmust.
· T. ú. átfogalmazása az érvre: Istennek erkölcsi kötelessége lenne értesítenie minket a vele szembeni kötelezettségeinkről, ha már erkölcsi normákat szabott minket (ahogy a zsidóság, a kereszténység és az iszlám is állítja) és a létezéséről is, mert ő a felelős a létünkért.
Mit tehet egy teista az ADH-val szemben?
Akik szerint nincs vétlen hitetlenség
· Főleg kálvinisták képviselik
· Isten léte nyilvánvaló mindenki számára, max a bűn homályosítja el bennünk Istent, részben az eredendő bűn, részben a saját bűneink.
· Ez logikailag lehetséges, de gyakorlatilag nem, mert léteztek kultúrák, amikben nem volt lehetősége senkinek sem felfogni azt, amit a kálvinisták nyilvánvalónak nyilvánítanak.
· A kevésbé szigorúak azt mondják, h azért nincs vétlen hitetlenség, mert van implicit hit, ami nem tudatos, de hit. Anonim kereszténység (K. Rahner jezsuita, az 1945 utáni legnagyobb róm kat teológus). A vágy által is lehet részesülni a szentségekből, ha konkrétan nem is sikerült, akkor sem kárhozik el az illető. Igazából anonim teizmusról is beszélhetünk: az ember a lelke mélyén akkor is igent mondhat Istemre, ha ezt enm képes explicit formában konceptualizálni, és akkor is nemet mondhat rá, ha látszólag igenelte. Rahner szerint Isten a lét teljessége, létünk végső horizontja, és efelé a végtelen felé kinyílhatunk v bezárkózhatunk. Rahner nyomán fogadta el a II. vatikáni zsinat, h vétlen ateisták számára is lehetséges az üdvözülés!!!
· Probléma az implicit hit fogalmával: nem világos, h ezek az implicit v anonim utak egyenértékűek-e v alacsonyabb értékűek az explicit, felekezetek által szentesített utakkal. Ha egyenértékűek, akkor semmi értelme a keresztény missziónak. Ha nem, akkor (1439 firenzei zsinat: minden K-i keresztény, zsidó és muszlim pokolra jut) viszont Isten nem erkölcsös, hiszen igazságtalanul helyezett bizonyos embereket könnyebb, másokat nehezebb helyzetbe hozni az üdvözülés útján.
Akik elismerik a vétlen hitetlenséget
· Vallási természetű jó: csak Isten létezése esetén áll fenn. Nem vallási természetű jó: akkor is fennáll, ha Isten nincs.
· Swinburne: Isten azért nem teszi magát nyilvánvalóvá, mert ha tuti lenne, h van, akkor az amorális emberek azért tennék a jót, hogy örökké élhessenek, érdekből. Márpedig az örök élet azoknak van fenntartva, akik önmagáért cselekszik a jót. Kísértés szituációja: az ember dönthet aszerint, is h mi a jó és ami a rossz, de úgyis, h átengedi magát a vágyainak. Aki egyszer itt elbukott, átadta magát a vágyainak, az később már egyre kevésbé képes a lelkiismeretet választani. Lehetőségünk van a karakterünk formálására azzal, h nem engedünk az impulzusainknak. A végén már természetszerűleg cselekedjük azt, amit erkölcsileg jónak tartunk.
· Probl.: kérdéses az, h mekkora a morális szabadság értéke. Ha ennyire nagy, akkor nem kéne, h létezzenek büntetések a rosszra, hiszen az lenne a cél, h ne félelemből ne vétkezzünk, hanem belátásból… Az emberek nem vonják le az igazságok következményeit! Pl. a dohányosok is tudják, h a dohányzás ártalmas…stb. A vallásos társadalmakban ugyanannyi bűnt követnek el, mint a vallástalanokban.
· Istenhit belsősége/személyessége/szubjektivitása. Kierkegaard. Ha egyszerűen csak tudnánk Isten létét, nem viszonyulnánk hozzá belsőségesen, csak rideg tény volna számunkra, mint a Föld-hold távolság. Ez nagyon pesszimista felfogása az emberi természetnek és semmi nem bizonyítja, h így lenne. (hát szerintem is hülyeség). De nagyobb baj, h a tárgyi tudás valóban nem lenne azonos a vallási hittel, de nem akadályozza. Pl. a szentek életrajzában mindig egyre intenzívebb a kapcsolat Istennel.
· Van, aki szerint azért, h nem nyilvánvaló Isten, mert így egymást buzdítjuk a keresésére és így nagy a vallási koncepciók biodiverzitása. J Szuper, de akkor kinek van igaza, ha ellentmondunk egymásnak? És ha nyilvánvaló lenne a léte, akkor is maradna min vitatkozni, milyen, mit vár tőlünk, stb.
Van vétlen hitetlenség, de nem ássa alá a teizmust (defenzív szkepszis)
· Csak nehéz felfogás okozza a hitetlenséget.
· DE Ha Isten vmilyen titokzatos céllal megengedi, h vkik hitetlenek legyenek, akkor miért vannak olyan társadalmak, ahol hitre kényszerítik az embereket?
· Jobb magyarázat-típusú érv (ami a rosszból vett érvnél már felmerült: a rossz ténye valószínűbbé tesz egy ateista világképet): a hitetlenség tényét valószínűbbé teszi az ateizmus, mint a teizmus. Koherensebben megmagyarázható ateistaként a dolog.
· Isten miért hallgat a hitetlenség okáról (ahogy a rossz okáról is feltehető ez a kérdés)? Analógia a tóval és a szörnnyel.
Konklúzió: a rosszból és a hitetlenségből vett ateista érvek meggyőzően bizonyítják, h a klasszikus teizmus istene nem létezik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése