A mű keletkezése
·
Valszeg már a megírás kezdetén megvolt
Ágostonnak a koncepciója az egész mű struktúrájáról
·
410 Alarik elfoglalta és kifosztotta Rómát
·
Ágoston: Retractationes:
ír a De civitate Dei keletkezéstörténetéről is: Róma gótok általi
kifosztását a pogányok a birodalom kereszténnyé válásának következményének
állították be, ezért apológiát kellett írnia a kereszténység mellett
·
Theodosius-> nyilvános pogány áldozatok
betiltása, kultuszhelyek lerombolását eltűrték a hatóságok, pogányok elnyomása
·
Pogány restauráció hívei: Péter és Pál, Róma
mártírjai nem védték meg a várost az idegen támadástól, bezzeg régen a pogány
istenek igen
·
410 után erős igény a pogány kultuszok
restaurálására, kereszténységet sokan hibáztatták
·
Jeromos ahhoz hasonlította Róma elfoglalását,
amikor a babiloniak elfoglalták Jeruzsálemet
·
Ágoston apologetikus beszédei: a szenvedésben
mindig része volt az emberiségek, a kereszténység helyzetétől függetlenül.
Amúgy meg Róma túlélte a gót támadást, a civitas fennmaradt. De figyelmeztetést
kapott arra, h többre kell tartani a spirituális értékeket a világiaknál.
·
Peregrini/idegenek vagyunk ebben a világban. Ez
egy római jogi terminus is.
·
Otthonunk igazából az égi otthon, a civitas Dei,
az örök Róma
·
Azok az istenek, akik Róma istenei voltak, nem
védték meg Tróját
·
Alarik gótjai is keresztények voltak (csak
ariánusok), tehát nem keresztény minőségéért szenvedett Róma
Ágoston 111. levele
·
Victorianus püspök felkérésére írta arról, h
Róma mennyit szenvedett a barbár támadásoktól. 409-ben
·
Ágoston: erőszak és szenvedés a barbárok nélkül
is lenne a világon-> célzás a donatistákra
·
Ne izgasson minket a halál, a lélek spirituális
és morális állapota a lényeg
·
A megerőszakolt nő nem bűnös addig, amíg nincs
benne egy kis consensus sem-> synkatathesis (jóváhagyás) sztoikus fogalma
·
Epiktétosz: fiktív párbeszéd a zsarnok és a
filozófus között-> „a lábamat talán megkötheted, de az akaratomat Zeusz sem
tudja leigázni”
Ágoston levelezése Rufinus-szal
·
A római joggyakorlat igazából bűncselekmények
jóváhagyására épül, majd az istenek úgyis megbüntetik
·
Flavius Marcellinus: 413-ban kivégezték egy
É-afrikai lázadás miatt, amiben nem vett részt egyébként-> neki ajánlotta
Ágoston a De civitate Dei-t-> valszeg még Marcellinus életében kezdte el
írni. Másrészt valószínűtlen, h 413 előtt elkezdte volna, mert akkoriban a
donatistákkal volt elfoglalva
·
Ágoston konfliktusa a donatistákkal nem
hittételek, hanem egyházfegyelmi kérdések körül forgott. Pl. a donatisták nem
szívesen fogadták vissza az egyházba a keresztényüldözések idején elbukott
keresztényeket.
·
412 konferencia: donatisták veszítettek
·
Ágoston 2 művet is írt a donatisták ellen
·
Valószínűleg 413-ban kezdte el írni az Isten
városáról-t
·
A két város ebben a világban összefonódva
létezik, de az utolsó ítélet szét fogja őket választani. Kezdetükről,
fejlődésükről és méltó végükről is ír.
·
„fejlődés” 2 féleképpen értelmezhető: semlegesen
(vminek a lefolyása) v pozitívan
·
A korai keresztény apologétáknál a földi várost
ált Babilon testesíti meg, Isten városát meg az új Jeruzsálem.
·
Gnosztikusok: az ember spirituális része idegen
az anyagi világban, a megváltó tudás segítségével juthat vissza hazájába. Hans
Jonas gnózis értelmezése: az egzisztenciális beállítódás, ami létrehozta a
gnózist, az az idegenség és a heideggeri Angst. (~Sartre,
egzisztenciális magány) Gemeinde Christentum <-> gnózis: az egyéni
lélek, az egyéni pneuma van a kp-ban
·
Ugyanezt az idegen metaforikát használta
Plótinosz is. AZ újplatonikusok számára is az egyén van a kp-ban, nem a
közösség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése